Háromszögügyletnek minősülő láncügylet

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A láncértékesítésnél legfontosabb annak a személynek a meghatározása, aki azt az értékesítést teljesíti, melynek közvetlen következtében a terméket elszállítják – írja az Adó Szaklap. A termék elfuvarozásával járó értékesítés teljesítési helye az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor volt. Ezt megelőző értékesítés teljesítési helye szintén az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor volt. Ezt követő értékesítések teljesítési helye a fuvarozás rendeltetési helye. A fentiek alapján, ha a láncértékesítés tárgya olyan termék, amely belföldön van, akkor mindazon értékesítés belföldön teljesül, amely a termék elfuvarozásával jár, illetve azt az értékesítést megelőzik.

A felperes 2011 novemberében cukor értékesítéséről 33 darab számlát állított ki a M d.d. részére általános forgalmi adó felszámítása nélkül. Az ügyletben a szlovén M d.d. közbenső vevőként vett részt, a cukorárut továbbadta a V s.r.o., illetve M s.r.o. cégek részére, amelyek azt Olaszországba, illetve Szlovákiába szállították. A felperes 2011. november havi általános forgalmiadó-bevallásában 169 640 ezer forint adóalapra jutó Közösségen belülre történő adómentes termékértékesítést tüntetett fel. Az adóhatóság vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy háromszögügyletnek minősülő láncügylet jött létre, melyben a fuvarozás nem a magyar és a szlovén fél között, hanem a szlovén közvetítő és annak vevői között jött létre. Ebből következően az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) 27. § (1), illetve (3) bekezdés a) pontjára hivatkozással a felperes nem állíthatott ki adómentes számlákat a M d.d. részére, mivel a termékértékesítés teljesítési helye belföld volt.

A fentiekre figyelemmel a felperes terhére 43 342 ezer forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 8 092 ezer forintot jogosulatlan visszaigénylésnek, 35 250 ezer forintot adóhiánynak minősített, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel az adóhatóság.

Bérszámfejtők feladatai a 2015-ös szabályok alapján
Személyi jövedelemadó Társadalombiztosítás Járulékfizetés Munkaügy Előadók: Dr. Andrási Jánosné, Farkasné Gondos Krisztina, Széll Zoltánné, Dr. Kártyás Gábor Időpont: 2014. november 20.

A felperes az adóhatósági határozatban foglalt tényállást és jogkövetkezményeket vitatva, keresetet terjesztett elő. Keresetét a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította.

A bíróság osztotta azt az alperesi véleményt, hogy egy háromszögügyletnek minősülő láncügylet jött létre, melyben a fuvarozás nem a magyar és a szlovén fél között jött létre, mivel a szállítást a vevők fizették és intézték. A teljesítési hely eldöntésekor a meghatározó az ún. fuvarozásos értékesítés volt, és ez egyértelműen nem a felpereshez kötődött. A C-430/09. számú ún. Euro Tyre Holding BV ügyre történő hivatkozással rögzítette, hogy az ügyletek megítélésére valamennyi körülmény átfogó értékelése alapján kerülhet sor. Az, hogy a felek szerződésben mit kötöttek ki, illetve a M d.d. milyen igazolást állított ki, nem bírt jelentőséggel. Annak volt jelentősége, hogy a valóságban ténylegesen az árut Magyarországon a g-i telephelyen adták át, méghozzá a M d.d. vevői részére, akik az árut Magyarországról Szlovákiába, Olaszországba vagy Romániába szállították. A felperes nem tudta igazolni, illetve bizonyítani, hogy az általa egy másik tagállambeli adóalany számára értékesített termékek az ő értékesítésének közvetlen következményeként kerültek másik tagállamba. Hangsúlyozta azt is, hogy az adóhatósági megállapítás nem azon alapult, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az általa teljesített ügylettel a vevő által elkövetett adócsaláshoz járul hozzá, hanem azon az objektív tényen, hogy a felperes értékesítéséhez fuvarozás közvetlenül nem kapcsolódott, ezért rá az Áfa-tv. 89. §-a szerinti adómentes értékesítés nem volt alkalmazható.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és kereseti kérelme teljesítése iránt, vagyis az alperesi határozat hatályon kívül helyezése és új eljárás lefolytatására történő kötelezése érdekében. Másodlagosan az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára történő utasítását indítványozta. Változatlanul állította, hogy az Áfa-tv. 89. §-a szerinti közösségi adómentes termékértékesítést végzett, az általa a szlovén cégnek értékesített termék az ő értékesítésének eredményeként került át másik tagállamba. Azt, hogy a termékek az adásvételek eredményeként harmadik tagállamba kerültek, a szerződés is rögzíti, illetve állítását a N Kft. képviselőjének nyilatkozata is alátámasztja. Ezen kívül a CMR-ek, illetőleg a szlovén cégtől kapott áruátvételi igazolás is megerősítette, hogy a felperes jogosult volt adómentes közösségi termékértékesítésről számlát kiállítani, és bevallásában ekként szerepeltetni. Idézte a Mecsek Gabona magyar ügyben (C-273/11.) az Európai Unió Bírósága által rögzítetteket: „Amennyiben az eladó teljesíti a Közösségen belüli termékértékesítés igazolására vonatkozó kötelezettségét, a vevő azonban nem tett eleget a terméknek a termékértékesítés helye szerinti tagállamon kívülre történő feladásra vagy szállításra vonatkozó szerződéses kötelezettségnek, az utóbbi tartozik HÉA fizetési kötelezettséggel e tagállamban.” Ennek alapján kérte az áfafizetési kötelezettség alól történő mentesítését.

Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

Az Áfa-tv. 89. §-a szerinti esetben az ügyletben két szereplő, egy eladó és egy vevő vesz részt, és a fenti jogszabályhelyben írt feltételek megvalósulása esetén illeti meg az eladót az adómentesség. A közösségi termékértékesítések azonban gyakran ún. láncügyletek formájában valósulnak meg. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság és az alperesi hatóság is helyesen ismerte fel, hogy egy olyan láncügyletről van szó, amely egyben háromszögügyletet is alkot. Nem a felperesi eladót terhelte ugyanis a termék kiszállítása, hanem az a vevő, illetve vevőinek kötelezettsége volt.

A láncértékesítésnél legfontosabb annak a személynek a meghatározása, aki azt az értékesítést teljesíti, melynek közvetlen következtében a termékeket elfuvarozzák. A termék elfuvarozásával járó értékesítés teljesítési helye az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor volt. Ezt megelőző értékesítés teljesítési helye szintén az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor volt. Ezt követő értékesítések teljesítési helye a fuvarozás rendeltetési helye. A fentiek alapján, ha a láncértékesítés tárgya olyan termék, amely belföldön van, akkor mindazon értékesítés belföldön teljesül, amely a termék elfuvarozásával jár, illetve azt az értékesítést megelőzik. Amennyiben a fuvarozás rendeltetési helye más tagállam vagy harmadik ország területe, akkor a termék elfuvarozásával járó értékesítést követő értékesítések nem belföldön teljesülnek. Értelemszerűen a láncértékesítésbe tartozó belföldön teljesített értékesítések közül csak az az értékesítés minősülhet adómentesnek, melynek közvetlen következtében a terméket más tagállam területére vagy harmadik országba fuvarozzák. Mint ahogyan a Kúria az előbb már utalt erre, a láncügyletre eltérő szabályok vonatkoznak, mint az „egyszerű” Közösségen belüli termékértékesítésre. A láncügylet alapját képező termékértékesítések közül csak egyetlen értékesítés lehet adómentes, mivel a többszöri értékesítés ellenére csak egyszer fuvarozzák a terméket.

Mind az adóhatóság, mind pedig az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel a létrejött láncügyletet, és vizsgálta meg a fuvarozás körülményeit. A perbeli esetben nem volt elegendő a közösségi termékértékesítés elfogadásához a közvetlen vevő szlovák cég nyilatkozata, hiszen ő a terméket az elszállítást megelőzően továbbértékesítette. A CMR-en feltüntetett adatok pedig az adóhatóság, illetve az elsőfokú bíróság álláspontját igazolják, vagyis az ügyletet az Áfa-tv. 26., 27. §-ai szerint kellett megítélni. Kiemeli a Kúria, hogy ha az adózó közösségi adóalany részére teljesít termékértékesítést, minden esetben indokolt, hogy ezekre kiterjedően is vizsgálja – akár a partner nyilatkoztatása révén – az ügylet körülményeit, ha olyan információ merül fel, amely arra utal, hogy a felperes a láncügylet részese lehet (például a vevő partner székhelyétől, telephelyétől eltérő szállítási cím, a CMR okmányt lepecsételő adóalany nem azonos a vevő partnerrel). A felperes azonban a szlovák vevő fél nyilatkozatát elfogadva bízott annak megvalósulásában, és a CMR-ek ellentmondásait figyelmen kívül hagyva állította ki áfamentes számláit.

Helytállóan ítélte meg az előzetes döntéshozatali eljárás szükségtelenségét is az elsőfokú bíróság tekintettel arra, hogy az ítéletben hivatkozott Euro Tyre, illetőleg a felperes által idézett Mecsek Gabona ügyekben kifejtettek alapján az irányelvnek a közösségi termékértékesítésre vonatkozó előírásai további értelmezésre nem szorulnak. Ugyanezen okból a Kúria sem tartotta indokoltnak az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

A fentieknek mindenben megfelelő jogerős ítéletet a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (3) bekezdése alapján eljárva hatályában fenntartotta.

(Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.26.995/2013/13, Kúria Kfv.I.35.701/2013/7.)

A cikk az Adó Szaklap 2014/15 számában jelent meg.

---