Hátrányt is jelenthet a feltételes adóbírság az adózók számára


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A NAV közleményben mutatta be a 2018-ban bevezetett új intézmény, a feltételes adóbírság előnyeit. Kérdés azonban, hogy ez valóban csak előnyökkel jár az adózók számára, vagy elképzelhető, hogy hátrányt jelent? „Aggályosnak tartjuk ezt a jogintézményt, hiszen arra ösztönzi az adózókat, hogy a kiszabott bírság csökkentésének, illetve a könnyebb-gyorsabb ügylezárás reményében „önként” mondjanak le az őket alapvető eljárási garanciaként megillető jogorvoslati jogról.” – emelte ki dr. Rácz Nóra, a LeitnerLeitner vezető tanácsadója.

A feltételes adóbírság kedvezményét a 2018 elején hatályba lépett Adózás rendjéről szóló törvény tartalmazta. Az új jogintézmény lényege röviden: amennyiben az adózó lemond az adóellenőrzésről hozott első fokú határozat elleni fellebbezési jogáról (legkésőbb a fellebbezési határidő lejárta előtt), és esedékességig megfizeti az I. fokú határozatban előírt teljes adókülönbözetet, úgy mentesül a kiszabott adóbírság 50%-ának a megfizetése alól. Ez a szabály 200%-os mértékű adóbírság esetén is alkalmazható. A törvényi feltételek együttes fennállása esetén a kedvezményt az adóhatóság hivatalból érvényesíti, így nincs szükség külön kérelem benyújtására.

A jogalkotó célja ezzel a megalapozatlan jogorvoslati kérelmek számának csökkentése és az adóeljárásokban tapasztalható időhúzás kiiktatása volt. Ugyan ez a cél helyes, de az is következménye lehet, hogy az adózók önként és indokolatlanul – vagyis olyan esetben is, amikor bebizonyíthatnák igazukat – korlátozzák jogorvoslati jogukat. Az adóbírság 50%-os csökkentésének lehetősége kecsegtetően hangzik, azonban nem árt, ha az adózók tudatában vannak annak, hogy mit is jelent rájuk nézve a fellebbezési jogról való lemondás.

A később már visszavonhatatlan lemondó nyilatkozat megtételével az elsőfokú határozat véglegessé válik, jogerőre emelkedik, vagyis a határozatban előírt adókülönbözetet 15 napon belül meg kell fizetni. A bírságkedvezményben részesülő adózó a jövőben már nem élhet rendkívüli jogorvoslattal, és felügyeleti intézkedés iránti kérelmet sem terjeszthet elő abban az ügyben, amelyben a kedvezménnyel élt. Könnyű belátni azt is, hogy amennyiben pillanatnyi érdekből lemond az adózó a jogorvoslatról, miközben valójában úgy véli, hogy a határozat jogszabálysértő volt, és a későbbiekben egy hasonló ügyben ismét bírságot szabnak ki rá, akkor rosszabb pozícióból indul a jogorvoslat folyamatban. Ugyan a későbbi döntés továbbra is vitatható lesz, de ekkor az adóhatóság már alappal hivatkozhat a korábbi – adózó által nem vitatott – hasonló tényeken és jogalapon meghozott jogerős döntésére.

A legnagyobb dilemmát azok az esetek okozhatják, amikor a határozat több adónemmel kapcsolatban is tartalmaz megállapítást. Előfordulhat, hogy az adózó nem vitatja mindegyiket, és ezek tekintetében élne is az adóbírság-kedvezménnyel. A megállapítások között azonban nem lehet a „válogatni”, a fellebbezési jogról való lemondást csak a teljes határozatra vonatkozóan lehet megtenni. „Ugyan előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor akár előnyös is lehet a feltételes adóbírság érvényesítése, de az adóeljárási ügyek ennél általában összetettebbek/bonyolultabbak. Ezért mielőtt az adózó ilyen döntést hozna, érdemes szakember bevonásával elemezni a későbbi ügyekre hatást gyakorló következményeket.” – hangsúlyozta a tanácsadó.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 19.

Varga Mihály: Magyarország élen jár a gazdaságfehérítésben az uniós országok között

Az Európai Unión belül Magyarország hajtotta végre az egyik legnagyobb gazdaságfehérítést 2010 óta: az áfarés mértéke 22 százalékról 4,4 százalékra, a GDP-arányos adóelvonás mértéke pedig 40 százalékról 35 százalékra csökkent – jelentette ki Varga Mihály az Adóigazgatások Európai Szervezete (IOTA) éves közgyűlésének szerdai nyitó napján Budapesten.