Hogy ellenőrzik az online pénztárgépeket?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az online pénztárgépek bevezetése több mint húsz év elteltével hozott jelentős változást a nyugtaadás gépi kiállítással történő megvalósításában. Az átállás azonban nemcsak az adózók számára jelentette új időszak kezdetét, de az adóhatóságot is új kihívások elé állította. Az adóhatóság és a pénztárgépek közötti online adatkapcsolat megteremtésével olyan folyamat indult el, amely a pénztárgéphasználat mellett annak adóhatósági ellenőrzését is új alapokra helyezte. Írásunk bemutatja az online pénztárgépekhez kapcsolódó ellenőrzések jogszabályi hátterét, az ellenőrzések új irányait és lehetőségeit, eddigi tapasztalatait.


1. Az előzmények

A kormány a 2012. október 19-én kihirdetett, a 2013. évi költségvetés egyenlegét javító intézkedésekkel kapcsolatos feladatokról szóló 1457/2012. (X. 19.) Korm. határozatban döntött arról, hogy meg kell vizsgálni és elő kell készíteni a pénztárgépek állami adóhatósággal történő összekötését. A döntés mögött többek között az adóhatóság negatív ellenőrzési tapasztalatai, azon belül is a pénztárgépek használatához kapcsolódó visszaélések már hosszú időszakra visszanyúló magas száma állt.

A hazai kiskereskedelmi és szolgáltató szektorban a készpénzes forgalom bizonylatolásának eszközeként részben már az 1990-es éveket megelőzően is megjelentek pénztárgépek, azonban néhány éven belül – különösen a kötelező pénztárgéphasználat 1994-től történő fokozatos bevezetését követően – mindennapossá vált a nyugtaadási kötelezettség pénztárgéppel történő teljesítése. Mivel a pénztárgépek használata hamar összefonódott a bizonylatolási kötelezettség teljesítésével, ezért a nyugtaadási kötelezettség ellenőrzéséhez szorosan kapcsolódva a pénztárgéphasználat is már a kezdeti időszaktól az adóhatósági vizsgálatok fókuszába került.

A pénztárgéphasználat elterjedésének okát elsősorban a bevételek rögzítésének egyszerű, gyors és hatékony lehetősége jelentette. Azzal párhuzamosan azonban, hogy a nyugtaadás elsődleges eszközévé a pénztárgép vált, a bevételek regisztrálásához kapcsolódó visszaélések is egyre nagyobb arányban fordultak elő a pénztárgépek használatához kapcsolódóan. A bevételek pénztárgépben történő – valóságnak megfelelő – rögzítése az adófizetési kötelezettség megállapítása szempontjából kiemelt jelentőségű, ezért a rosszhiszemű adózók részéről a bevétel eltitkolása és ezzel az adóelkerülés egyik leggyakoribb módjává a pénztárgéppel kapcsolatos visszaélések elkövetése vált. Mivel a bevételek rögzítéséhez és a pénztárgépek használatához kapcsolódó visszaélések számos esetben kevés „befektetést” igényelnek – hiszen a bevételek eltitkolásához önmagában elegendő például a nyugtaadás elmulasztása egy értékesítés során, vagy csupán a valóstól eltérő ellenérték rögzítése is –, az elmúlt évek adóhatósági ellenőrzéseinek tapasztalatai alapján az ellenőrzött adózók igen jelentős hányada követett el valamilyen jogszabálysértést ebben a körben.

Ezzel pedig a rosszhiszemű adózók egyszerre károsították meg a költségvetést – hiszen forgalmuk egy részének eltitkolásával nem a valós bevételeik arányában járultak hozzá az állam adóbevételeihez –, valamint a tisztességesen működő piaci szereplőket, mivel jogsértő magatartással jutottak olyan előnyhöz, amivel kedvezőbb működési feltételeket teremthettek maguknak.

Az adóhatóság természetesen már a pénztárgépek megjelenésének kezdeti időszakától folyamatosan végezte a használatuk ellenőrzését, hiszen az adóbevételek beszedése és a feketegazdaság visszaszorítása mindig is stratégiai célkitűzésként szerepelt a feladatai között. Idővel azonban az adóhatóság számára is egyre nagyobb kihívást jelentett hatékonyan fellépni a nagy számban előforduló és folyamatos jogszabálysértések kapcsán, így indokolttá vált a pénztárgépek használatához kapcsolódó jogi szabályozás megreformálása, és annak keretében egy olyan új irány meghatározása, ami egyszerre hozhat változást a pénztárgép-használati szokásokban és vezethet eredményre a visszaélések csökkentése terén.

Az adóelkerülő magatartások visszaszorítása, az ilyen magatartásokkal szembeni fellépés adóhatósági eszközrendszerének erősítése már korábban is évről évre a jogszabályalkotás középpontjába került, de az értékesítésből származó bevételek regisztrálása körében elkövetett jogsértések esetében valóban hatékony, átütő eredményt elérő intézkedés bevezetésére korábban nem került sor. Az adóhatósággal online kapcsolatra képes pénztárgépekre történő áttérés célja ennek megfelelően elsődlegesen a pénztárgépek használata során elkövetett visszaélések visszaszorítása, valamint az adómorál növelése és az adórés csökkentése, ezáltal pedig a költségvetési bevételek növelése.

A kívánt célok elérése érdekében egy Európában egyedülálló megoldás született a pénztárgépek és az adóhatóság közötti online kapcsolat megteremtésére. Az új műszaki megoldás központi eleme az ún. adóügyi ellenőrző egység lett, ami a pénztárgép önállóan elkülöníthető zárt, elektronikus adattároló és mobil adatkommunikációs egysége, mely a jogszabályokban meghatározott adattartalmú adóügyi bizonylatokat, valamint azok elválaszthatatlan részét képező elektronikus nyilvántartásokat tartalmazza, továbbá biztosítja és ellátja a pénztárgép és az adóhatóság közötti titkosított adatkommunikációt. Az adóügyi ellenőrző egység tehát egyrészt biztosítja a pénztárgépen keletkező adatok hiteles rögzítését és megőrzését, másrészt az adatok adóhatóság részére történő továbbítását.

Ezzel a műszaki megoldással egy olyan rendszer kialakítására került sor, ami a korábbiaknál jóval szélesebb rálátási lehetőséget nyújt az adózók gazdasági tevékenységére. Az online pénztárgépek és egyben az új rendszer sajátossága, hogy már valós időben, a keletkezésük folyamatában érhetőek el mindazok az információk, amelyek az adózó értékesítési tevekénységéhez kapcsolódóan keletkeznek. Mindezek pedig – mint azt a cikk további részében látni fogjuk – olyan új, a hagyományos pénztárgépek esetén még elképzelhetetlen kockázatelemzési, kiválasztási és ellenőrzési módszerek alkalmazását teszik lehetővé az adóhatóság számára, amelyek eredményességét az online pénztárgéprendszer működési elve garantálja.

Adómozaik – 2015. január 26-27.

Két nap, mindössze 4995 Ft+áfa akciós áron

1. nap: EKAER, Art, Számvitel, Tao, Áfa

2. nap: Járulékok, eho, szocho, szja, tb

(Az egyes napokra külön-külön is lehet jelentkezni)

További információ és megrendelés >>

2. A jogi háttér

Az adóhatóság és a pénztárgépek közötti online adatkapcsolat megvalósítása egyrészt a már bemutatott, a korábban alkalmazottaknál jóval magasabb szinten álló és összetettebb műszaki megoldás létrehozását igényelte – ez lett az adóügyi ellenőrző egység –, másrészt ezzel párhuzamosan ki kellett alakítani a bevezetéshez szükséges jogszabályi környezetet is.

A cikkben természetesen nincs lehetőség és annak nem is célja az online pénztárgépekhez kapcsolódó teljes jogi szabályozás áttekintése, azonban fontos kiemelni azokat a rendelkezéseket, amelyek az új rendszer alapját jelentik, és egyben az adóhatósági ellenőrzések keretét is adják.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfatörvény) 2013. január 1-jétől hatályos módosítása teremtette meg a törvényi alapját annak, hogy a pénztárgép használatára kötelezett adózók az online adatkapcsolatra képes pénztárgépen keletkező adatokat folyamatosan kötelesek az adóhatóság rendelkezésére bocsátani, valamint a pénztárgépek működését az állami adóhatóság hírközlő eszköz és rendszer útján felügyeli.

Erre vonatkozóan az Áfatörvény 178. § (1a) bekezdése mondja ki, hogy a nyugtaadási kötelezettség gépi kiállítással történő megvalósítása esetén a géppel kiállított nyugták, számlák, valamint a pénztárgép adatairól az adóalany – jogszabály szerint – rendszeresen adatszolgáltatást teljesít az állami adóhatóság részére, amely adatokat az állami adóhatóság kizárólag az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti adózók ellenőrzéséhez, ellenőrzésre történő kiválasztásához használhatja fel az adó megállapításához való jog elévülési idején belül. Jogszabály előírhatja, hogy a nyugtakibocsátási kötelezettség kötelező gépi kiállítással történő megvalósítására szolgáló pénztárgép működését az állami adóhatóság hírközlő eszköz és rendszer útján felügyelje.

Ebben az esetben az adatszolgáltatás – jogszabály szerint – az állami adóhatóság általi közvetlen adatlekérdezéssel is megvalósítható. Mindezek a gyakorlatban azt jelentik, hogy a pénztárgép használatára kötelezett adózóknak olyan pénztárgépet kell üzemeltetniük, amely az adóhatóság szerverével folyamatosan kapcsolatban van, és – főszabály szerint – e kapcsolaton keresztül online módon teljesül a rendszeres adatszolgáltatás. Másfelől az online kapcsolatnak köszönhetően az adóhatóság adott esetben közvetlenül – a rendszeres online adatszolgáltatáson túl – alkalomszerűen is lekérdezheti a pénztárgépen lévő adatokat.

Az online adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének részletszabályait, vagyis azt, hogy az adóügyi ellenőrző egységben tárolt adatokat milyen tartalommal, milyen formában és milyen módon kell továbbítani az adóhatóság részére, a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság részére történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet (a továbbiakban: pénztárgéprendelet) határozza meg. Arról, hogy az adatszolgáltatás alapján pontosan milyen adatkör válik elérhetővé az adóhatóság számára, számos konkrét példát fogunk hozni.

Költségvetési szakemberek I. Pénzügyi, gazdasági, számviteli konferenciája

2015. március 26-27.

A konferencián két napon át a résztvevők betekintést kaphatnának kizárólag a költségvetési szerveket érintő gazdálkodási, adózási, számviteli, munkajogi változásokba.

Előadók:

dr. Aradi Zsolt, Kézdi Árpád, Osgyányi Judit, Sándorné Új Éva, Szamkó Józsefné

További részletek >>

Az Áfatörvény 178. § (1a) bekezdése az online adatszolgáltatási kötelezettsége mellett egyúttal az annak keretében az adóhatóság rendelkezésére álló adatok felhasználási körét is meghatározza azzal, hogy azokat az állami adóhatóság kizárólag az Art. szerinti adózók ellenőrzéséhez, ellenőrzésre történő kiválasztásához használhatja fel az adó megállapításához való jog elévülési idején belül. Ez a garanciális szabály biztosítja az adatok célhoz kötött felhasználását, aminek az adatszolgáltatás jellegéből adódóan kiemelt jelentősége van.

A beérkezett adatok adóhatósági informatikai háttérrendszerekben kezelése, a tárolt adatokra épülő adatpiac létrehozása a jogszabály biztosította keretek között történik, a pénztárgépek és az adóhatóság szervere közötti kommunikáción keresztül megvalósított adatszolgáltatás eredményeként az adóhatóság csak olyan adatokhoz jut hozzá, amelyek felhasználásához a törvényi előírások biztosítják a jogalapot.

Ahogy arról a későbbiekben részletesen is szó lesz, az online pénztárgépek használatához kapcsolódó kötelezettségek – és ezzel az ellenőrzések tárgya – alapvetően két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot az adókötelezettségek jelentik, amelyek egyrészt a már hivatkozott pénztárgépi adatszolgáltatási kötelezettséget foglalják magukba, másrészt a számla- és nyugtakibocsátási kötelezettséget. A számla- és nyugtakibocsátási kötelezettség szempontjából az Áfatörvény előírásai az irányadók, ebben a tekintetben érdemi változást nem hozott az új szabályozás. A másik nagy csoport – a jellegükben eltérő – egyéb, jogszabályban meghatározott kötelezettségek, amelyek alatt elsősorban a pénztárgépek üzemeltetéséhez kapcsolódó technikai, kezelési és adminisztratív kötelezettségeket kell érteni.

Az ellenőrzések vonatkozásában – az ellenőrzések fajtáit, lefolytatását stb. érintően – továbbra is az Art. általános szabályai az irányadók, amelyek érdemben szintén nem változtak. Fontos azonban kiemelni, hogy az Art. 2013. január 1-jétől hatályos 176/F. § (1) bekezdése meghatározza, hogy a pénztárgép forgalmazásával, üzemeltetésével, szervizelésével kapcsolatos, jogszabályban meghatározott kötelezettségeket – a kötelezettség fennállása alatt és az azt követő ötödik naptári év végéig – az állami adóhatóság ellenőrzi. Ezzel törvényi szinten szabályozták – többek között – az online pénztárgépek üzemeltetésével kapcsolatos kötelezettségek ellenőrzésének jogalapját is. További ide vonatkozó előírást tartalmaz a pénztárgéprendelet 62. § (1) bekezdése, amely arról rendelkezik, hogy a pénztárgép forgalmazásával, üzemeltetésével, szervizelésével kapcsolatos, jogszabályban meghatározott kötelezettségeket az állami adó- és vámhatóság az Art. egyes adókötelezettségek ellenőrzésére, illetve adatgyűjtésre irányuló ellenőrzésre vonatkozó szabályainak, a hatósági eljárást az Art. hatósági eljárásra vonatkozó szabályainak megfelelő alkalmazásával folytatja le azzal, hogy az ellenőrzött adóalanyon az ellenőrzött forgalmazót, üzemeltetőt, szervizt, műszerészt, egyéb személyt, adókötelezettségen a pénztárgép forgalmazásával, üzemeltetésével, szervizelésével kapcsolatos, jogszabályban meghatározott kötelezettséget kell érteni. A jogalkotó ezzel rendeleti szinten rögzíti az Art. 176/F. § (1) bekezdése szerinti ellenőrzés lefolytatására nézve irányadó szabályokat.

A pénztárgép forgalmazásával, üzemeltetésével, szervizelésével kapcsolatos kötelezettségek ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket azért is szükséges külön említeni, mert a korábbi szabályozás erre csak szűk körben tért ki, különösen a pénztárgép-forgalmazókra és szervizekre vonatkozó kötelezettségek esetében, ráadásul az utóbbi alanyi kört érintően az ellenőrzési szabályok is teljesen hiányoztak. Ezt a hiányosságot is pótolja most az új szabályozás, amely egyértelműen rögzíti, hogy az egyes érintetteknek milyen kötelezettségeik vannak, és e kötelezettségeket milyen szabályok mentén ellenőrizheti az adóhatóság.

Dr. Nagy Sándor, az Adó Szaklap 2015/1-2. számában megjelent cikkéből tájékozódhat az ellenőrzések új irányairól és megtudhatja azt is, hogyan használják fel a gyakorlatban a pénztárgépekből érkező adatokat.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 1.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (2. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel foglalkozunk, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról szólnak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. február 29.

Adóamnesztia a részesedés korábbi megszerzése bejelentésének pótlására

A 2024-es adótörvény módosításai egy egyszeri amnesztiát biztosítanak társaságok számára, lehetővé téve a korábban be nem jelentett részesedések utólagos bejelentését és az ezzel járó társasági adófizetési kötelezettség alóli mentesülést 2024. május 31-ig. A rendelkezés részleteit dr. Szarvák Jenő, a HÍD Consulting adó üzletágának vezetője foglalja össze.

2024. február 28.

A magyar adórendszer modernizációja: az eÁFA-bevallás

Az eÁFA-rendszer 2024-es magyarországi bevezetése új korszakot nyitott az adóbevallások terén. Ez az innovatív, digitális megoldás jelentős változást hozott az ÁFA-bevallás folyamatában, amely megkönnyítheti a vállalkozások és könyvelők munkáját. S bár az új lehetőségek használata még önkéntes, várható, hogy hamarosan felváltja a hagyományos ÁNYK nyomtatványokat. Ennek ismeretében pedig minden vállalkozásnál érdemes elkezdeni a felkészülést az eÁFA-„konform” ügyviteli folyamatok és nyilvántartások kialakítására.