Így fizet majd több járulékot jövőre

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Három módszerrel lehet meghatározni a tevékenységre jellemző keresetet. Legalább ennyi után kell jövőre a járulékokat megfizetni. Úgy tűnik, az új szabály se nem egyértelmű, se a kiskapuk bezárására nem alkalmas.

Elkészült a tevékenységre jellemző kereset fogalmának meghatározása, de nem a várt számszerűsített formában. A társas és az egyéni vállalkozói bér jövő évi meghatározásához ugyanis az egyéni vállalkozókról szóló törvény módosításában található szokásos piaci érték lesz a kiindulópont. Az is újdonság, hogy a vállalkozónak le is kell írnia, hogyan, milyen körülmények figyelembevételével állapította meg saját bérét. A feljegyzést öt évig kell megőrizni.

A Magyar Könyvelők Országos Egyesülete alelnöke, Ruszin Zsolt szerint a szokásos piaci értékben foglaltak nem alkalmasak arra, hogy az alapján meg lehessen határozni a tevékenységre jellemző keresetet.

Mennyi a szokásos piaci érték?
Háromféle módszert kínál a törvény a bérmeghatározásra. Az FN.hu felkérésére Oldal György adószakértő vállalkozott rá, hogy értelmezze a vállalkozói bérmegállapításra vonatkozó három módszert. Először nézzük, mit ír a törvény, aztán hogy hogyan értelmezi ezt a szakértő.

Szokásos piaci érték I.
Személyes közreműködői, egyéni vállalkozói tevékenység esetében választható szokásos piaci érték az az ellenérték, amely – a személyes közreműködő, az egyéni vállalkozó képzettségét, szakmai gyakorlatát, tevékenységének többféleségét, fő-, kiegészítő- vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kieső időt (pl. betegség, hatósági intézkedés miatt) stb. figyelembe véve a tevékenység folytatásának adott térségében, adott körülményei között, hasonló munkakörben az adott színvonalú, terjedelmű tevékenységet folytató munkavállalót megilleti vagy megilletné, vagy…

Oldal György szerint ennél a módszernél a személyre vonatkozó adatok konkrétak, a térségi adatok kevésbé megfoghatóak. Utóbbi meghatározását úgy tudja elképzelni, hogy a vállalkozó kérdezősködik a közelben hasonló tevékenységet végzőktől (ha vannak ilyenek), illetve utánanéz hivatalos statisztikákban (pl. ÁFSZ), hogy mennyit keresnek mások. Mindezekről készít egy feljegyzést. Gyakorlatilag ellenőrizhetetlen ez a fajta bérmeghatározás, mert szubjektív elemeket is tartalmaz – összegzett.

Szokásos piaci érték II.
A társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, a szokásos vállalkozói haszon, valamint társas vállalkozás esetében a személyes közreműködőnek nem minősülő személyeket megillető részesedés levonásával meghatározott összeg és az első pontban említett körülmények figyelembevételével megállapított járandóság, vagy…

A gyakorlatban ezt úgy tudom elképzelni, hogy a vállalkozó az év elején megbecsüli, mennyi lesz a bevétele, költsége, haszna, és az alapján kiszámolja a bérét, és feljegyzi az adatokat. Majd év végén, amikor már ismeri a tényleges bevételt, költséget és hasznot, készít egy új feljegyzést arról. Ha kevesebb bért számolt ki magának, mint kellett volna, akkor pótlólag befizeti a bérterheket, a fölött pedig kiveheti az osztalékot. Ez a módszer a számok alapján ellenőrizhető. De ha valaki a bevételt és a költséget egyébként is manipulálja, akkor ez által a bérét is fogja – jelentette ki.

Szokásos piaci érték III.
A társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, valamint társas vállalkozás esetében a személyes közreműködőnek nem minősülő személyeket megillető részesedés levonásával meghatározott összeg 80 százaléka, és az első pontban említett körülmények figyelembevételével megállapított járandóság.

A bérmegállapítás módszere hasonló az előzőhöz. Csak az a kérdés, hogy a 80 százalékot honnan vették. Ha valaki meg tudja becsülni a bevételét és a költségét, akkor miért ne tudná megbecsülni a hasznát? Ebben az esetben a haszon miért lenne pont 20 százalék? A 80 százaléknak nincs semmilyen számviteli előzménye, ezért ez a módszer nem tudom, mi célt szolgál – tette hozzá.

Mit is határozunk meg?

Oldal György szerint a tevékenységre jellemző keresethez adott szokásos piaci érték meghatározása a teljes bérköltségre vonatkozik (a 100 százalékra, nem a 127 százalékos szuperbruttóra).
Kezdő vállalkozónál leginkább az első módszer jöhet szóba, illetve ha szakember segítségével megbecsüli várható bevételeit és költségét, akkor a második is – vélte.

Ruszin Zsolt szerint a megfogalmazott információ így nem elég. Ráadásul a második és harmadik módszernél használt adatok időben sem stimmelnek, hiszen a költség, bevétel, haszon számai csak utólag, az adóév lezárása után állnak rendelkezésre, nem pedig havonta, előre. Ő sem érti, a szerinte meghatározhatatlan lózungok mellett honnan a harmadik pontban szereplő bűvös nyolcvan százalék.

A másik probléma, hogy míg a bérmeghatározáskor a vállalkozó nem tudhatja elkövetkező évi jövedelmezőségi adatait, addig egy évekkel későbbi ellenőrzéskor az adóhivatal azok ismeretében kérdezhet rá, miért nem kalkulált megfelelően – jegyezte meg.
Az adószakértő szerint a szokásos piaci értékhez kötött tevékenységre jellemző keresetnek akkor lenne értelme, ha az egy utólag fizetendő különadó meghatározására vonatkozna.

A cikk teljes terjedelemben elolvasható a Figyelőneten.

Forrás: Figyelőnet

---