II. József adóintézkedései


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mária Terézia jobbágyvédelmi intézkedései kevésnek bizonyultak a XVIII. század végére, ezért fia, II. József további intézkedéseket tett a jobbágyság érdekében. Ezt a nemesség nem nézte jó szemmel, és szervezkedésbe kezdett az uralkodó ellen. A nemesi lázadás kitörését a király korai halála akadályozta meg. Utódja, II. Lipót kiegyezett a nemességgel.


Mária Terézia urbáriumai  jó szándékú intézkedések voltak a parasztság érdekében, de egyrészt kevésnek bizonyultak, másrészt elkésettek voltak.

Mária Terézia négy évtizedes uralkodást követően 1780. november 29-én meghalt. Utódja a magyar trónon (is) a fia lett, II. József uralkodói néven. Az új király már régóta „várakozott” a trónra, apja halálát követően 1765-től német-római császárrá választották, és szintén 1765-től társuralkodói címmel is rendelkezett anyja mellett. Az uralkodásra vonatkozó elképzeléseit már 1763-ban papírra vetette Álmodozások (eredeti francia címén Rêveries) címmel, amelyben a reformok alapjául a korlátlan teljhatalmat jelölte meg, a világi hatalom mellett az egyházi tisztségekre történő kinevezésekben is hegemóniát kívánt megvalósítani, azaz a pápa hatáskörét is csorbítani kívánta. II. Józseftől származik a mondás, amely szerint „Mindent a népért, semmit a nép által.”, amely jól kifejezi uralkodói szándékait.

A magyar trónon a „kalapos király” ragadványnévvel is szokás emlegetni (Ányos Pál, a költő nevezte így először az uralkodót), egyfajta degradáló hangsúllyal, ami viszont tévedés, mivel éppen hogy II. József nem volt hajlandó a koronázást elfogadni, mert akkor a rendi jogokat el kellett volna ismernie, és hithű katolikusként nem akarta megszegni uralkodói esküjét.

A trónra való hosszú várakozást követően türelmetlenül látott neki a kormányzási feladatoknak. Mária Teréziához hasonlóan rendeletekkel kormányzott, egyetlen alkalommal sem hívta össze az országgyűlést. Tíz éves uralkodása alatt hatezer rendeletet adott ki! Rendeletei a közélet számos területét szabályozták, így emlékezetesek a nyelvhasználatra (1784), a vallási türelemre (Edictum Tolerantiae, 1781), a közigazgatás és a hadsereg megreformálására vonatkozó rendeletei is.

II. József 1790. február 20-án meghalt, de halálos ágyán még visszavonta sok-sok rendeletét, hármat kivéve: a türelmi rendeletet, a jobbágyrendeletet, és egy az alsó papság jogait érintő rendeletet nem volt hajlandó visszavonni. Mint mondta: „Szívemből kívánom, hogy Magyarország az intézkedések által annyit nyerjen boldogságban és jó rendben, mennyit rendeleteim által akartam neki megszerezni.” II. József jó szándékú, tehetséges ember volt, de nem volt reálpolitikus, intézkedései – bármennyire is haladóak voltak – elbuktak az intézkedésekkel érintettek ellenállásán.

Költségvetési Expo
2015. március 26–27., Thermal Hotel Visegrád

A sok megkezdett reformmal, a visszavonással, a törökök ellen indított háborúval meglehetősen kaotikus viszonyokat hagyott utódjára. A következő uralkodó II. József öccse, II. Lipót lett, aki nekilátott a „rendcsináláshoz”.

II. József és Lipót nagyherceg

Vámrendelet

A Mária Terézia által bevezetett kettős vámrendszert fenntartotta, II. József is fontosnak tartotta a belső ipar védelmét, illetve az birodalmi önellátást. Több alkalommal is módosította a vámrendeletet (például 1784-be, 1786-ban), a legjelentősebb módosítás az 1786. augusztus 1-jén kiadott (1788-ban életbe léptetett) rendelet volt, amelyben vámmentességet biztosított az örökös tartományokból Magyarországra szállított minden termékre, a Magyarországról az örökös tartományokra szállított termékekre árufajtánként külön-külön állapította meg a vámtételeket, néhány mezőgazdasági termék vámtételét (például bor, faggyú) vámtételét pedig felemelte.

A külföldről behozott árukat magasabb vámokkal szankcionálta, ha azokat a birodalom területén gyártott áruk versenytársaként, új iparcikkeket kívántak behozni.

Adóreform

II. József 1784-ben nekifogott egy átfogó, fiziokrata szemléletű adóreform megvalósításához. Ennek előkészítő intézkedéseiként népszámlálást rendelt el (1784), bevezettette a házak számozását, elrendelte a birtokösszeírást, a földek jövedelemtermelő képességének felmérését (kataszteri rendszer, 1786).

Földmérők az első kataszteri felmérésen

 

A tervezett reform szerint a jobbágynak a munkája után keletkező minden jövedelmének 12,2 %­át kellett volna állami adóként megfizetni, és 17,8%-­át a földesurának kellett volna adózni, viszont a robot megszűnt volna. A bruttó termésmennyiségről a nettó tiszta jövedelemre való áttérés óriási vállalkozás volt.

A magyar nemesség körében már a bevezető intézkedések óriási felháborodást váltottak ki, mivel a magyar rendek ilyen módon értesültek arról, hogy a megadóztatásuk küszöbön áll.

A földmérésről és az új adórendszer előkészítéséről intézkedő rendelet első mondata szerint

„Hogy az Adózásnak igaz és egyenes módja, melly által a’ közönséges terhek egy igaz jó egyenlőség szerént elosztatnak, leg többet használ a’ közönséges boldogságnak előmozdítására; ellenben pedig az azon Adózásnak igazságtalan ‘s törvénytelen fel osztása, a’ földmivelését, ‘s szorgalmatosságát el fojtya, és a’ Népnek szaporodását akadályoztattya, kétség kivül vagyon”.

Az adóreform végül több ok miatt is elmaradt. Hátráltató tényező volt a nemesség ellenállása, az intézkedések lassú kivitelezése, de végül II. József korai halála volt az, ami meghiúsította a megvalósítást.

Jobbágyrendelet

Erdélyben 1784-ben parasztfelkelés robbant ki. Bár a felkelést vérbe fojtották, a vezetőket kivégezték, de a király ezen oknál fogva is elérkezettnek látta az időt a jobbágyság helyzetének rendezésére.

Az 1785-ben kiadott jobbágyrendelet megszüntette az örökös jobbágyságot, feloldották a jobbágyság jelentős részét sújtó röghöz kötést, szabadon lehetett költözködni. Szintén szabaddá tették a jobbágyok házasságkötését. A szabadon költöző parasztok már mesterséget tanulhattak, és ezzel az iparfejlődés számára szabad munkaerőt keletkezett.

Ha panasza volt a jobbágynak, független bírósághoz fordulhatott.

Jobbágyrendelet (1785)

Mi, II. József, Isten kedvedző kegyelméből mindenkor felséges választott római császár, Németország, Magyarország stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia és Lotaringia hercege, Etruria nagyhercege, Erdély nagyfejedelme, Milánó és Párma hercege, Habsburg, Flandria, Tyrol stb. grófja, jelen oklevelünk tartalmával emlékezetül adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy uralkodásunk kezdeteitől fogva arra irányult jóságos szándékunk és atyai gondoskodásunk, s arra is fordítottuk fáradhatlan gondoskodásunkat és törekvéseinket, hogy a mi uralmunk alá vetett népek boldogságát – állapotukat, helyzetüket meg nem különböztetve, s nem téve különbséget köztük nemzetiségük és vallásuk miatt sem – teljes erőnkből előmozdítsuk és megszilárdítsuk. Mivel pedig úgy találtuk, hogy e cél elérését a földművelés megjobbítása és a szorgoskodás (iparkodás) előmozdítása szolgálná a legjobban, ezt pedig nem lehet másként elérni, csakis úgy, hogy ha azt a személyes szabadságot, amely minden embert a természettől fogva megillet, s melyet az államnak is biztosítania kell, általánosságban a jobbágyokra vonatkozóan is megszilárdítjuk, és ha a tárgyak (dolgok) tulajdonjogát – annyiban, amennyiben az a jobbágyokat a törvény szerint is megilleti – is biztosítjuk és megerősítjük. E cél érdekében tehát úgy akarjuk, hogy az alább következők menjenek át a közjogi gyakorlatba, s minden helységben – mindenki tájékoztatására és eligazítására – közhírré is tétessenek.

Először. A jobbágyi állapotot – amennyiben az a jobbágyokat eleddig örökre elkötelezettekké és röghöz kötöttekké tette – a jövőben egyszerűen eltöröljük; s azt sem akarjuk, hogy a jövőben a “jobbágy” elnevezést ebben az értelemben bárki is használja; következésképpen kinyilatkoztatjuk, hogy a jobbágyok egyenként és összességükben, bármilyen nemzetiségűek és vallásúak legyenek is, a jövőben személyüket tekintve szabadok és szabad költözködésű emberek legyenek, s megparancsoljuk, hogy mindenütt ilyeneknek is tartsák őket, miután a természetjog, de a közjó érdeke maga is ugyanezt javallja, sőt meg is követeli; mindebből szükségképpen következik, hogy minden olyan peres eljárást, mely a szabadság megszerzésére irányul, magától értetődően meg kell szüntetni.

Másodszor. Azt akarjuk, hogy minden egyes jobbágy tetszése szerint, földesura beleegyezése nélkül is házasságot köthessen, tanulhasson, tudományos munkát végezhessen, kitanulhassa a (szabad) művészeteket avagy a mesterségeket, s bárhol gyakorolhassa is azokat.

Harmadszor. A földesúr saját nemesi telkén és lakóházában teljesítendő szolgai munkára nem kényszerítheti sem a jobbágyot, sem annak fiát, lányát vagy más hozzátartozóját azok akarata ellenére, hanem kinek-kinek szabad akaratára bízzuk, hogy – ha akarja – az ilyen munkát elvállalhassa, s erre vonatkozóan földesurával megállapodást köthessen tetszése és földesurával való előzetes egyezkedése szerint.

Negyedszer. Minden egyes jobbágy, bármiféle ingóságait és szerzett javait, ti. a földek, a rétek, a malmok és a szőlők méltó becsértékét, tetszése szerint eladhatja, elajándékozhatja, elcserélheti, elzálogosíthatja, gyermekeire vagy más rokonaira hagyományozhatja végrendeletileg, vagy akinek akarja, arra is ráhagyhatja; továbbá ezek felől saját akarata szerint szabadon dönthet; épségben tartva azonban a földesurak folytonossági jogát; ide értve azonban azt, hogy azok a terhek, amelyek az eladóra vagy hagyományozóra nehezednek, az ilyen fundusok tekintetében – amennyiben nem az uraság váltja meg azokat – szálljanak át a vevőre, vagy az örökösre, arra ti., aki a javak tényleges birtoklásában az eladót vagy hagyományozót (örökhagyót) követi.

Ötödször. A jobbágyok által bírt javak biztonságának megerősítése céljából jóságosan elhatároztuk, hogy sem őket, sem bármiféle jogcímen utódaikat törvényes és elegendő ok nélkül, s az illetékes vármegye előzetes tájékoztatása mellőzésével ne lehessen sem elmozdítani, sem zavarni jobbágytelkük vagy bármilyen más fekvőségük tekintetében, hanem mindenkor meg kell őket hagyni azok békés és zavartalan birtoklásában, s akaratuk ellenére sem egyik helyről a másikra, sem az egyik vármegyéből a másikba áthelyezni sem szabad őket.

Hatodszor. Egyéb, e pontokban nem foglalt ügyekben a jobbágyok alkalmazkodjanak az érvényben levő rendelkezésekhez; ha pedig úgy adódnék, hogy azok közül egyik vagy a másik zaklatást okozna nekik, akkor azt illetően a vármegye köteles nekik az ügyvédői segítséget kijelölni, és a rajtuk esett sérelmeket megtorolni. Miután pedig mindezt elrendeltük és kihirdettük a jobbágyokra vonatkozóan, bízunk abban, hogy ők is meg fognak felelni atyai szándékunknak, s arra fognak törekedni, hogy szorgosságukkal és a falusi gazdálkodás serény gyakorlásával, minden erejükkel előmozdítsák a közjót, saját és örököseik (utódaik) boldogulását.

Kelt Bécsben, a mi főherczegi városunkban, augusztus hónap huszonkettedik napján, az Úrnak ezerhétszáznyolcvanötödik esztendejében, római császárságunknak huszonnegyedik, magyar, cseh és egyéb királyságunknak ötödik esztendejében.

Nemesi ellenállás

II. József intézkedései hatalmas felháborodást váltottak ki a magyar nemességben. Elkezdtek szervezkedni az uralkodó ellen, még a tróntól való megfosztás is felmerült elképzeléseik között.

Természetesen a legnagyobb felháborodást a nemesi előjogok csorbítása és az adózásra vonatkozó elképzelések okozták, de a jobbágyságra vonatkozó intézkedések is növelték az ellenállási szándékot.

A szervezkedések eredményeként ugyanakkor erősödött a magyar nemzeti érzés, a magyar nyelv és viselet használata, megindult a nemzeti kultúra kialakulása, fejlődése, különösen az irodalom területén, így pozitív hatásokról is beszélhetünk.

II. József utódlása, II. Lipót uralkodása (1790-92)

II. Lipót mindössze két évet uralkodott, de számos olyan intézkedést hozott, amelyekkel rendezte a birodalom helyzetét. Külpolitikai intézkedései keretében befejezte a török háborút, kiegyezett a poroszokkal.

Lipót már 1790-ben összehívta a rendi országgyűlést, itt hol ígérgetéssel, hol fenyegetésekkel, de végül is kiegyezett a magyar nemességgel, megerősítette előjogaikat, és több, a magyarság számára is kedvező intézkedést hozott. Persze minden bizonnyal segítette a kompromisszumot a francia forradalom „szele”, amelytől az uralkodó és a magyar nemesség is joggal tarthatott.

Összefoglalva Mária Terézia és fiai – II. József és II. Lipót – uralkodásának adóintézkedéseit, a következőket mondhatjuk:

A kettős vámrendszer alapvetően a birodalmi érdekeket szolgálta, az 1767. évi urbárium pedig a jobbágyság helyzetét rendezte a földesurakkal szemben. Ennek alapján mindkét intézkedés szükséges volt. II. József vámintézkedései és jobbágyrendelete némileg módosítottak a rendszeren, de alapjaiban nem változtatták azt meg.

II. József szánt

 

Ugyanakkor ezek az intézkedések rögzítették a magyarországi feudális viszonyokat, lehetetlenné tették, vagy legalábbis megnehezítették az iparfejlődést, a jobbágyságnak nem hagytak kitörési lehetőségeket. Ehhez – a birodalmi érdekeken túl – jelentősen hozzájárult a magyar nemesség érdekérvényesítése az uralkodóval szemben.

Miközben Európa fejlettebb részein már több mint egy évszázada kitörtek a feudalizmus kereteiből, a Habsburg Birodalom örökös tartományaiban lehetővé tették az ipar fejlődését és a polgárosodást, Magyarországon ezzel szemben a feudalizmus érték- és érdekviszonyait rendeletekkel tartották fenn.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Harmat Árpád Péter: Mária Terézia, II. József és a felvilágosult abszolutizmus (http://tortenelemklub.com/magyar-toeri/396-maria-terezia-es-ii-jozsef-a-felvilagosult-abszolutizmus?catid=15%3A18-szazad-19-szazad-eleje)

Harmat Árpád Péter: Mária Terézia és II. József uralkodása (http://tortenelemcikkek.hu/node/115)

Magyarország gazdaságtörténete a Honfoglalástól a XX. századig (szerk.: Honvári János, AULA Kiadó, Budapest, 2000, 170-198.p.)

Magyarország története – 1686-1790 (Akadémiai Kiadó, 1989, Budapest, 926-930.p., 987-990.p., 1095-1101.p.)

Szántay Antal: A köznemesség és II. József (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_koznemesseg_es_2_jozsef/)



Kapcsolódó cikkek

2021. december 3.

Díjbekérő vagy előlegszámla? Akár milliókat is megtakaríthatunk

A belföldi e-kereskedelemet folytató társaságok rendszerint rövid idő alatt teljesítenek nagy számú ügyletet. Ezért bármilyen számlázással, adófizetéssel és bevallással járó plusz kötelezettség jelentős adminisztrációs és finanszírozási többlet terhet keletkeztet számukra.

2021. december 3.

Tíz év alatt negyedére csökkent az adóelkerülés mértéke

Míg 2010-ben 22,3 százalék volt az áfaelkerülés mértéke, addig tavaly 6,1 százalék, ami kétszer kedvezőbb a régiós átlagnál – hívta fel a figyelmet pénteki Facebook-bejegyzésében Varga Mihály pénzügyminiszter az Európai Bizottság tanulmányára hivatkozva.

2021. december 3.

Templomosok – Nemzetközi gazdálkodás (4. rész)

A templomosoknak talán a legjelentősebb öröksége az, hogy nemzetközi szintű gazdálkodó szervezetté tudtak fejlődni. A kor intézményeit messze meghaladó szintű volt a pénzügyi tevékenységük, a modern bankrendszerek is sok mindenben hasonló gyakorlatot folytatnak. A profitérdekű gazdálkodás a kapitalizmus kialakulásának csíráit is magában hordta.