Ingyenes használat bérletté minősítése


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bérletté minősítette a Legfelsőbb Bíróság az ingyenes használatról szóló szerződést, adókötelezettséget keletkeztetve ezzel az ingatlan átengedőjénél. Az Adó és Ellenőrzési Értesítőben megjelent eseti döntést mind az adóhatóságok, mind a bíróság számára irányadó lesz a jövőben.

A perbeli tényállás szerint a tulajdonos a lakását ingyenesen egy alapítvány használatába adta. Az írásbeli megállapodás mellett úgy nyilatkozott, hogy a használatot legalább öt évre engedélyezte. Az alapítvány a lakásban 5 millió forint értékű átépítési és felújítási munkát végeztetett. Az adóhatóság átfogó ellenőrzést végzett az alapítványnál, amelynek során megállapította, hogy a lakás használati jogának átengedéséről szóló szerződés valódi tartalma szerint bérleti szerződés, ahol a bérleti díj az 5 millió forint értékű átalakítás, illetve felújítás értéke. Ennek alapján az adóhatóság azt állapította meg, hogy az alapítvány elmulasztott 1 250 000 forint személyi jövedelemadó előleget levonni és befizetni, ezért vele szemben mulasztási bírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság a döntést helybenhagyta.

A felperes keresetében az adóhatósági határozat hatályon kívül helyezését kérte hivatkozással arra, hogy a lakás tulajdonosánál jövedelem nem keletkezett, a lakás használatát ingyenesen engedte át. A felújítással keletkezett értéknövekedést pedig vagy elviszi, vagy azzal elszámolnak. A megyei bíróság jogerős ítéletével a keresetét elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alapítvány olyan munkák költségeit vállalta át, amelyek nyilvánvalóan a tulajdonost terhelték és a bérleti díjat helyettesítették. Utalt arra, hogy a beépített anyagok lebontása, elszállítása életszerűtlen, az adóigazgatási eljárásban benyújtott megállapodásban említett elszámolás pedig nem jelent számszerűsíthető fizetési kötelezettséget. A csatolt megállapodásokból éppen ellenkezőleg az tűnik ki, hogy az alapítvány a használat fejében vállalt át tulajdonost terhelő költségeket. A szerződés valódi tartalma szerint tehát nem ingyenes használatba adásra szólt, hanem az elvégeztetett munkálatok a bérleti díjat helyettesítették.

Az alapítvány ezzel szemben a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a használat fejében vállalt át költségeket. Hangsúlyozta, hogy a beruházást könyvelésében nyilvántartja, azután értékcsökkenést számol el, az ingatlan felett kizárólagos birtoklási, használati és rendelkezési joggal rendelkezik, kötelezettséget vállalt arra, hogy a pályázat alapján szerzett támogatásból beszerzett eszközöket, ingatlant, vagyoni jogot nem idegenít el, és nem terheli meg. Utalt arra, hogy a megállapodás értelmében az ingatlanról esetlegesen el nem szállítható vagyoni értéket a tulajdonos csak ellenszolgáltatás fejében szerezheti meg. Állította, hogy a használati joggal szemben ellenszolgáltatás nem áll, a felújítás nem a tulajdonos érdekében és javára történt. Az ingyenes használat felajánlása mint kiemelten közhasznú szervezet részére nem pénzbeli támogatásként fogható fel. Hangsúlyozta továbbá, hogy a felújítással keletkezett értéket a tulajdonos a mai napig nem szerezte meg, jövedelme e körben nem keletkezett.

Az adóhatóság az ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy a használatba adási ügylet valós tartalmát tekintve bérbeadás. Álláspontja szerint a felújítás ellenértéke a használatért járó ellenszolgáltatásnak felel meg. Kifejtette, hogy önmagában az a körülmény, hogy az alapítvány a beruházást nyilvántartásba vette, birtoklási, használati joggal rendelkezett, nem érinti a szerződés minősítésének helyességét. Utalt arra, hogy az ingatlant az ingatlan-nyilvántartásban lakásként tartják nyilván, az alapítvány arra használatbavételi engedéllyel nem rendelkezett, így jogszerűen nyilvántartásaiban sem szerepeltethette, értékcsökkenést sem számolhatott el. A lakáson végzett 5 milliós átalakítás és felújítás olyan jövedelemnek minősülő vagyoni érték, amelyet a tulajdonos javára, illetve érdekében teljesítettek.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta megalapozottnak. Hangsúlyozta, hogy a szerződési szabadság elve alapján a felek szerződéses kapcsolataikat és más ügyleteiket saját szabad elhatározásuknak megfelelően alakíthatják. A szerződéskötési szabadságot azonban a jogalkotó a szerződés valódi tartalma szerinti minősítés jogköre útján hozza összhangba az adózás kötelező, eltérést nem engedő szabályaival. A jogügyletek valódi tartalma szerinti minősítésének elvi lehetőségét az Alkotmánybíróság mellett a Legfelsőbb Bíróság több elvi határozatában is kimondta és korábban már állást foglalt az ingatlan használatára kötött szerződés adójogi értelmezése körében is. A konkrét jogesetben is azt állapította meg, hogy a szerződés és az egyéb gazdasági események értékeléséből helytállóan jutottak a bíróságok arra a következtetésre, hogy bár az ingatlan használatba adása látszólag ingyenesen történt, valós ingyenességről nem beszélhetünk. Az alapítvány ugyanis olyan munkákat vállalt át a tulajdonostól, amelynek ellenértéke gyakorlatilag – és valós tartalma szerint – a bérleti díjat helyettesítette.

A bíróságok az adóigazgatási eljárásban becsatolt valamennyi megállapodás, az átalakítás és felújítás jellege, módja, a használati jog és az átalakítás, valamint felújítás költsége, mint egymással szemben álló szolgáltatások alapján állapították meg az ingyenes használatba adásról szóló szerződés valódi tartalma szerinti minősítés alapján azt, hogy a tulajdonos és az alapítvány adójogi szempontból bérleti jogviszonyban állt. A Legfelsőbb Bíróság kiemelte, hogy a megyei bíróság okszerűen mutatott rá a beépített javak lebontásának és elvitelének életszerűtlenségére, illetve arra, hogy a csatolt megállapodásban említett elszámolási kötelezettség önmagában nem számszerűsíthető. Annak ellenére, hogy a megállapodás szerint a lakás tulajdonosa a felújítással összefüggésben nem juthat ingyenesen vagyonelemek birtokába, a burkolatok és egyéb javak beépítésével azokat valójában megszerezte.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 15.

NAV: október 21. a turizmusfejlesztési hozzájárulás befizetési határideje

Október 21. a turizmusfejlesztési hozzájárulás befizetési határideje, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) levélben értesíti azokat, akik az online számlaadataik, az online pénztárgépadataik és a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központnak (NTAK) küldött adatok alapján érintettek lehetnek – közölte a NAV hétfőn.

2024. október 15.

A közvetett adózás rendszere Mauritiuson (1. rész)

Mauritius gazdasági fejlődése sikertörténet: az ország függetlensége elnyerése óta mezőgazdasági országból diverzifikált gazdasággá fejlődött, ahol fejlett az idegenforgalom, a textilipar, és a pénzügyi szektor is. Az áfa bevezetésére 1998-ban került sor, amely a korábbi értékesítés típusú adózást váltotta fel. Következzenek az érdekes részletek.

2024. október 14.

A figyelem középpontjában az ÁFA

A Niveus Consulting Group a NAV elmúlt 4 évének aktivitását vizsgálta meg. Az adatokból kiolvasható, hogy 2020-2023 között fokozatosan egyre több adót szedtek be, a legtöbbet vizsgált adónem minden egyes évben az ÁFA, valamint megállapították azt, hogy a feltárt jogsértések közül a legnagyobb arányban az iparjogvédelmi csalások fordultak elő – összegzi a Niveus Consulting Group a NAV adatai alapján.