Janus Pannonius, az adólázadás vezetője
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Janus Pannonius a magyar humanizmus legnagyobb költője, Mátyás király reneszánsz udvarának részese volt. Mindössze 37 évet élt, de óriási életművet hagyott ránk. Költészete mellett egyházi méltóság és történelemformáló személyiség is volt egyszerre. Költőként ismerjük leginkább, de személyisége koránt sem volt lírai. Egyik fő vezetője volt a Mátyás király ellen kirobbant 1471. évi lázadásnak, amely Mátyás uralkodásának legkritikusabb időszakát jelentette, de még inkább jelentette tragikus sorsát Janus Pannonius életének, hiszen végül is ez vezetett Janus halálához. Adótörténeti sorozatunk első része.
Janus Pannonius 1434. augusztus 29-én született a mai Horvátország területén Csezmicében (innen is származik eredeti neve (Csezmiczei János). Kiváló képességei már kisgyermek korában megnyilvánultak, ezért nevelését nagybátyjára (édesanyjának testvérére), Vitéz Jánosra bízták. Vitéz János ebben az időben már nagy hatalmú váradi püspök és kancellár volt.
Vitéz János (1408?-1472) Hunyadi János hadvezére, Mátyás király nevelője, követ, majd esztergomi érsek, a magyar katolikus egyház feje volt. A magyar történelemben betöltött szerepe, befolyásos személyisége okán szokták őt a „magyar humanizmus atyja” jelzővel is illetni.
A Vitéz Jánossal való rokoni kapcsolat alapvetően meghatározta Janus neveltetését, de későbbi gyorsan felfelé ívelő életpályáját is.
Janus 1447-ben Guarino Veronese ferrarai magániskolájába került, ahol együtt nevelkedett a korabeli itáliai ifjúság színe-javával, Guarino nemcsak latinra, de görögre is tanította, illetve a telje ókori kultúrát adta át.
Janus Pannonius feltételezett alakja Andrea Mantegna páduai freskóján
Nagybátyja már 1451-ben váradi kanonokká neveztette ki, majd később titeli prépost lett, de ugyanebben az időszakban folyamatosan végezte itáliai tanulmányait is.
1454-ben Padovában (Páduában) jogi tanulmányokba kezdett. A kánonjogot meglepő gyorsasággal, négy év alatt, végezte el. Tanulmányai befejeztével itáliai útra indult, amelynek végső célja Róma volt.
Hunyadi Mátyást 1458-ban koronázták magyar királlyá, Janus nagybátyja hívására visszautazott Magyarországra, egyenesen az udvarba; mert az új ország építéséhez jól képzett emberek kellettek. Előbb királyi személynökként kamatoztatta jogi tudását, majd a királyné kancellárja, később királyi kancellár, azaz az udvari hivatalok vezetője lett.
A következő évben, 1459-ben Mátyás a pécsi püspöki székre javasolta Janust a pápának. A pápa vonakodott a kinevezéstől Janus fiatal kora, e magas tisztségre való éretlensége, de valószínűleg frivol tartalmú versei miatt is (e versek közül sok még a mai olvasó számára is kifejezetten erotikus tartalmú). Végül Mátyás akarata győzött, és Janus pécsi püspök lett mindössze 25 évesen.
Mátyás követeként 1465-ben ismét Itáliába látogatott, Velencében és Rómában tárgyalt a török elleni segély ügyében. Ugyanakkor pápai engedélyt szerzett Vitéz János pozsonyi egyeteméhez, kódexeket vásárolt a király és maga számára.
A követségből való hazatérése után a Mátyással való kapcsolatában már a válság jelei mutatkoztak. Ugyan nem lett még teljesen kegyvesztett, de régi befolyását nem tudta visszaszerezni. Egyre inkább kínozta súlyosbodó tüdőbaja is, így több időt töltött Pécsett, ahol egyházi teendői és költészete mellett görögből fordított, s filozófiával is foglalkozott.
Mátyás – a török elleni hadjáratok helyett – birodalmi elképzelésein dolgozott, nyugati irányban szerette volna bővíteni uralmát. Ennek keretében – pápai jóváhagyással! – 1467-ben háborút indított Csehország ellen, megtámadta volt apósát Podjebrád Györgyöt (Katalin ekkor már nem élt, 15 évesen gyermekszülésben meghalt). Mátyásnak kezdetben könnyű dolga volt, mivel Podjebrád Györgyöt huszitaként a pápa kiátkozta.
A háború sok pénzbe kerül, ezért annak finanszírozása érdekében Mátyás újabb rendkívüli adókat vetett ki, kétszer is. (Mátyás igen kreatív volt az adók kivetésében, de ez majd egy másik írás tárgya lesz!) Az adóterhek növekedése főleg az erdélyi területeket sújtotta, ahol a katonáskodó rétegek korábban adómentességet élveztek, de ezt Mátyás megszüntette.
Vitéz János arcképe a Plautus-kódex címlapján
Erdélyben – főleg a növekvő adóterhek miatt – lázadás tört ki, vezetőik között szerepet vállaltak a három erdélyi nemzet, a magyar, a szász és a székely nemzet vezetői. Az erről szóló, a kolozsmonostori konvent előtt megerősített szövetséglevél 1467. augusztus 18-ról datálva fennmaradt.
Mátyás a hadseregével (Fekete Sereg) Erdélybe ment, az összeesküvés a királyi jelenlét hatására feloszlott. A főúri résztvevők (erdélyi vajda, grófok) kegyelmet kaptak, a magyar, székely, és szász vezetőket azonban kivégezték, többnyire lefejezéssel, vagy karóbahúzással.
Az erdélyi zendülés komoly figyelmeztető jel kellett volna hogy legyen Mátyás számára, ennek ellenére tovább folytatta csehországi hadjáratát, és persze a rendkívüli adók kivetését is. Mátyás, a pápai legátus engedélyével, de az esztergomi érsek akarata ellenére megadóztatta az egyházi jövedelmeket is, amit Vitéz János erősen ellenzett, állítólag Mátyás egy adókivetési vitát követően tettlegesen is bántalmazta az esztergomi érseket, végleg megrontva ezzel kettejük viszonyát.
Podjebrád György 1471. március 21-én meghalt, a cseh rendek azonban alig két hónap múlva, május 27-én nem Mátyást választották meg uralkodónak, hanem IV. Kázmér lengyel király legidősebb fiát, Ulászlót. Ez új helyzetet teremtett a csehországi hadjáratban.
Vitéz János és Janus Pannonius szerint a cseh háború értelmetlen erőfeszítéseket igényelt az országtól, helyette a török elleni háborúval kellett volna foglalkozni, így vezetésükkel szervezkedésbe kezdtek Mátyás ellen. Egyértelműen a korábbiakhoz képest jelentős adóterhekre kényszerített klérus és főnemesség fogott össze. A főúri összeesküvők meghívták a magyar trónra IV. Kázmér kisebbik fiát, az akkor még mindössze 13 éves Kázmért.
Bár úgy tűnt az ország nagy része, az összeesküvők mellett állt, azok nem léptek elég gyorsan, a lengyelekkel túl későn kezdtek el tárgyalni. Mátyás már 1471 nyarán hazaérkezett csapataival Magyarországra, különböző juttatásokkal maga mellé állította a főnemesség egy részét. Mátyás szeptemberben országgyűlést hívott össze, és szeptember 18-án el is fogadta a sérelmeket orvosoló cikkelyeket (az elfogadott 31 törvénycikk jórészt a nemesség és az egyház jogainak biztosítását jelentett), szeptember 21-én így az ország 10 főpapja, és 36 bárója esküdött hűséget Mátyásnak. Vitéz János és Janus Pannonius nem volt a hűségesküt tett püspökök sorában.
Mátyás király levele Janus Pannonius elfogatásáról
Mindezekről a lengyel udvarnak még nem volt információja, így szeptemberben hadat üzentek Mátyásnak. A hadüzenetben az ifjú Kázmér herceg magát „Magyarország természetes urának és örökösének”, Mátyást pedig „a királyi címet méltatlanul bitorló zsarnoknak” nevezi. Kázmér a leányági örökösödési jog alapján tartott igényt tart a koronára, ugyanakkor jogait kiskorúsága miatt nem érvényesíthette. A hadüzenet egy további része szerint: „Most azonban néked és párthíveidnek felmondjuk a békességet. Nem az ország nagyjainak és lakóinak üzenünk hadat; hanem csak neked, a dölyfös és törvénytelen uralkodónak, és azoknak, kik neked segítséget nyújtanak”.
Kázmér október 2-án, tizenkétezer fegyveres élén megindult Magyarország elfoglalására. Lassan haladt előre; előzetes hírei alapján számított a magyar rendek tömeges támogatására, de csak kevés főúr és néhány felvidéki nemes csatlakozott hozzá. Támogatás hiányában a néhány átadott vagy elfoglalt várban (például Nyitra várában) helyezkedtek el a csapatok. Mátyás nem támadta meg Kázmér seregeit, inkább csak „kerülgette” azokat saját seregével, miközben nyilvánvaló túlerőben volt a lengyelekkel szemben.
December 19-én Mátyás kiegyezett Vitéz Jánossal is, ezt követően Nyitra vára alá vonult. Kázmér december 26-ának éjszakáján elmenekült, négyezer emberből álló őrséget hátrahagyva. A helyőrség nem fejtett ki tartós ellenállást, és szabad elvonulás feltétele mellett a várat átadta. Kázmér 1484-ben halt meg, később szentté avatták.
Mátyásnak minden bizonnyal ez a lázadás volt uralkodásának legkritikusabb időszaka!
A Vitéz Jánossal történt kiegyezés nem bizonyult tartósnak, Mátyást ismét magára haragította az érsek. Mátyás házi őrizetbe vetette Vitéz Jánost, annak ellenlábasára, az egri érsekre bízva a felügyeletet. Vitéz János a házi őrizetben néhány hónap múlva, 1472. augusztus 9-én meghalt. Azt nem tudjuk, hogy Mátyásnak vagy az egri érseknek volt-e valamilyen szerepe a halálában, viszont a következő esztergomi érsek az őrizettel megbízott egri püspök lett!
Janus Pannonius Nyitrán még együtt volt a lengyelekkel, a vár föladása után viszont eltűnt. Mátyás attól tartott, hogy az akkori német fejedelemségek felé menekült, ezért 1472. március 25-én levelet írt Erneszt és Albert szász hercegeknek, amelyben felkéri őket, hogy a pécsi püspököt, amennyiben területükre menekült volna, fogassák el és küldjék hozzá (levél fennmaradt, a drezdai levéltárban őrizték).
Janus Pannonius dél felé menekült, először Pécsen húzta meg magát, majd kincseit összeszedve Itália irányába menekült. Útja közben megbetegedett, a (szintén az összeesküvés részeseinek számító) Thuz testvérek Zágráb melletti várában, Medve várában ágynak esett, és 1472. március 27-én meghalt.
Később Mátyás Pécsre hozatta Janus földi maradványait, díszes koporsóban eltemették. Néhány évvel ezelőtt feltárták sírját és újratemették a pécsi székesegyházban. Írásait Mátyás összegyűjtette a Corvina könyvtár számára, így maradtak ezek az utókorra.
Utolsó epigrammáját Medve várában írta halála előtt:
JANUS PANNONIUS MORIENS
Abstulit atra dies una cum corpore nomen;
Sic miseri nobis accumulamus opes.
A HALDOKLÓ JANUS PANNONIUS
Hírnevemet testemmel a gyászos perc elorozta:
Így halmozz nyomorult, kincseket, ócska vagyont!
1472. március 27-e előtti napokban
(Tellér Gyula fordítása)
Szakmai fórum és képzés: 2014. április 8.
|