Jogellenes a felmondás, ha az okként megjelölt létszámcsökkentést nem hajtották végre

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A felmondási okként megjelölt létszámcsökkentés indoka nem valós, ha a megelőző munkaviszony megszüntetés a perbelinél lényegesen korábban történt, és semmilyen más körülmény sem igazolja a létszámcsökkentést jellemző folyamat megvalósulását – olvasható a Legfelsőbb Bíróság egyik frissen közzétett eseti döntésében.

A munkavállaló a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és – a munkaviszony helyreállításának a mellőzésével – a jogellenesség jogkövetkezményeinek az alkalmazását kérte a munkaügyi bíróság előtt. Az ítélet megállapította a munkáltató által közölt felmondás jogellenességét és a kereset szerint marasztalta az alperest.

A tényállás szerint a munkavállaló 1992-től állt munkaviszonyban. A munkavállaló családi okok miatt 2003. május végétől június 30-áig szabadságon volt, majd amikor munkába akart állni, a főnöke megakadályozta ezt. Korábban, a szabadság ideje alatt a dolgozó íróasztalának a zárható fiókját szakemberrel kinyittatták, azon zárat cseréltek, a munkavállaló munkáltatói telefonját azzal az indokolással, hogy már nem áll alkalmazásukban, lemondták. A 2003. július – augusztus hónapokra járó munkabért nem fizették ki, tekintettel arra, hogy ezt az időszakot fizetés nélküli szabadságként tartották nyilván. 2003. augusztus 27-én munkáltatói rendes felmondással megszüntették a dolgozó munkaviszonyát. Az indokolásban az üzleti visszaesés miatt szükségessé vált átszervezésre és az érintett munkakörének a megszüntetésére hivatkoztak.

A munkaügyi bíróság megállapítása szerint az alperesnél létszámleépítésre nem került sor, csak az érintett dolgozó munkaviszonyát szüntették meg. Az összes körülmény értékeléséből a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlását bizonyítottnak találta, és mindezek alapján jogellenesnek minősítette a rendes felmondást. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a rendes felmondást megelőző alperesi magatartások a rendeltetésellenes joggyakorlást bizonyították, továbbá az alperesnél a felmondáskor nem került sor átszervezésre.

A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése, és a keresetet elutasító ítélet hozatala iránt – a munkáltató terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a perbeli felmondás előtt hárman végeztek az érintett dolgozóval azonos munkaköri feladatokat, a felmondáskor ez két főre csökkent, majd később, 2005 áprilisában még egy dolgozó munkaviszonyának a megszüntetésével fejeződött be a létszámcsökkentés folyamata, ezért a rendes felmondás ezen indoka valós és okszerű volt. Azzal érvelt, hogy a felmondás indoka egy folyamat részeként került megjelölésre, és a folyamat befejezettsége nem volt szükséges a felmondás jogszerűsége megállapításához. Vitatta a rendeltetésellenes joggyakorlást, mivel a dolgozó magatartása arra utalt, hogy ő nem kíván munkát végezni, a helyzetét nem volt hajlandó rendezni. Valótlan, hogy a távollétét fizetés nélküli szabadságnak tekintették, az íróasztal kinyitását pedig a társasági tevékenység ellátása tette szükségessé.

A Legfelsőbb Bíróság (LB) rámutatott arra, hogy a dolgozó a rendes felmondás jogellenességére vonatkozó keresetét a felmondás indokolása valótlan voltára, másrészt az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására alapította. Rendeltetésellenes joggyakorlás nem jöhet szóba, ha az érintett munkáltatói jognyilatkozat eleve valamely konkrét jogszabályba ütközik, ezért a felperes keresete alapján elsődlegesen az utóbbit kellett vizsgálni, és a rendeltetésellenesség vizsgálatára csak a konkrét jogszabályba ütközés kizártsága esetén kerülhetett sor.

A 2003. augusztus 27-én kelt rendes felmondás indokolása szerint az alperes gazdasági okokból a szóban forgó munkakörei számának a csökkentésére kényszerült oly módon, hogy a jövőben ezt a munkakört a korábbi három személy helyett egy munkavállaló fogja ellátni. A Munka Törvénykönyve értelmében a felmondás ezen indokának valóságát és okszerűségét az alperesnek kellett bizonyítania. A munkáltató általánosságban helytállóan hivatkozott arra, hogy amennyiben a felmondás indokát a munkáltató egy folyamat részeként jelöli meg, a folyamat befejezettsége nem szükséges a felmondás jogszerűségének megállapításához. Annak bizonyításául, miszerint a perbeli felmondásra is ily módon került sor, az alperes arra hivatkozott, hogy a 2003. augusztus 27-ei rendes felmondást később követte a másik dolgozó munkaviszonyának 2005. április hónapban történt megszüntetése. Az előbbi módon történt létszámcsökkentés azonban nem értékelhető egy folyamat részeként, mivel a két megszüntetés között huzamos idő telt el, és a lényeges időbeli eltérés mellett semmilyen körülmény nem utalt a két munkaviszony megszüntetés bármilyen kapcsolatára.

Megalapozottnak tekintette az LB ezért az eljárt bíróságok megállapítását, miszerint az alperes nem hajtott végre a rendes felmondás indokolásában megjelölt létszámcsökkentést, a felmondás indokának a valóságát tehát nem bizonyította. (BH 2008. 197.)

---