Kapcsolt vállalkozások a társasági adóban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2010-től olyan társaságok is egymással kapcsolt vállalkozási viszonyba kerültek, amelyek eddig nem voltak kapcsolt felek. Az egyik változás következtében kapcsolt vállalkozásnak minősül az adózó és a külföldi telephelye is (korábban a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye volt kapcsolt vállalkozás), a másik változás pedig az, hogy a magánszemélyeket, ha egymás közeli hozzátartozói – amennyiben két vagy több társaságban külön-külön rendelkeznek többségi befolyással – ún. harmadik személynek kell tekinteni, s ezért a társaságok egymás kapcsolt vállalkozásai. Szerződéses ügylet, megállapodás esetén tehát az ilyenkor is vizsgálni kell a szokásos piaci ártól eltérő áralkalmazás felmerülését, először a 2010. adóévi adókötelezettség megállapítása során. Az Adó szaklap 2010/7. számában megjelent cikk gyakorlati példákon keresztül mutatja be az új szabályok alkalmazását.

A kapcsolt vállalkozás fogalmát a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 2006. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao-tv.) 4. § 23. pontja – illetve azzal azonos tartalommal az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 17. pontja – tartalmazza.

Az adókötelezettség vizsgálata – a társasági adóalanyok mellett – az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva-tv.) szerinti adózást választók körében is felmerül, tekintve, hogy az eva alapjának megállapításakor az adóévi összes bevételt növeli az olyan bevétel, amelynek fizetésére az evaalannyal a Tao-tv. szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személy kötelezett.

A Tao-tv. 4. § 23. pontja tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor az adózó és más személy között kapcsolt vállalkozási viszony áll fenn. Ezek szerint 2010-től kapcsolt vállalkozásnak minősül:

  • 1. az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik;
  • 2. az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik;
  • 3. az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik, azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
  • 4. a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
  • 5. az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll.

Definíciók a kapcsolt vállalkozás fogalmához:

Adózó – a Tao-tv. 4. § 2. pontja szerint – a belföldi és külföldi személy, azaz a belföldi illetőségű adózó (gazdasági társaság, szövetkezet, ügyvédi iroda, alapítvány stb.), a belföldi illetőségű személynek minősülő külföldi személy (amely üzletvezetésének a helye belföldön van), a külföldi személy, illetve az üzletvezetésének a helye alapján külföldi illetőségű, ha a törvényi feltételeknek megfelelően külföldi vállalkozónak vagy külföldi szervezetnek, vagy ingatlannal rendelkező társaság tagjának minősül.

Személy – a Tao-tv. 4. § 31/b) pontja szerint – a belföldi személy, a külföldi személy és a magánszemély.

Külföldi vállalkozó – a Tao-tv. 2. § (4) bekezdésének a) pontja szerint – a külföldi személy, illetve az üzletvezetésének a helye alapján külföldi illetőségű, ha belföldi telephelyen végez vállalkozási tevékenységet, feltéve, hogy az üzletvezetésének helyére tekintettel nem tekinthető belföldi illetőségű adózónak.


Külföldi személy
– a Tao-tv. 4. § 27. pontja szerint – a külföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet.

Üzletvezetés helye – a Tao-tv. 4. 35. pontja szerint – az a hely, ahol az ügyvezetés az irányításra berendezkedett.

Többségi befolyás – a Ptk. 685/B § (1) bekezdés szerint – az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a vállalkozásban a szavazatok több mint 50 százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.

A többségi befolyás tehát fennáll az 50 százalékot meghaladó szavazati jog esetén – amely nem feltétlenül azonos a tagi/tulajdoni részaránnyal –, vagy akkor is, ha meghatározó befolyásról van szó.

Meghatározó befolyással a természetes személy, a jogi személy, illetve a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság akkor rendelkezik egy vállalkozásban, ha annak tagja, vagy részvényese és jogosult e vállalkozás vezető tisztségviselőit vagy felügyelőbizottsága tagjait megválasztani vagy visszahívni vagy a vállalkozás más tagjaival, illetve más részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint 50 százalékával.

A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a természetes személy, a jogi személy, illetve a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság az előbbiekben említett jogosultságokkal közvetett módon rendelkezik.

A közvetett befolyás meghatározásánál a vállalkozásban szavazati joggal rendelkező más személyt (a köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozás(ok)ban fennálló szavazatával. Ennek során, ha a természetes személy, a jogi személy, illetve a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a köztes vállalkozásban a szavazatok több mint 50 százalékával rendelkezik, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni. A közeli hozzátartozók közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát együtt kell számításba venni.

Közeli hozzátartozók – a Ptk. 685. § b) pontja szerint – a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér.

Az adózás előtti eredmény módosítása

A kapcsolt vállalkozási viszony – az előző példákból is kitűnően – már önmagában a többségi befolyás esetén fennáll, ahhoz nem szükséges, hogy mindkét fél a Tao-tv. szerinti adózó legyen (elegendő, ha az egyik fél adózó, a másik fél például magánszemély vagy egyéni vállalkozó). Önmagában továbbá a kapcsolt vállalkozási viszony létrejötte még nem keletkeztet adóalap-korrekciót.

Rögzíthető az is, hogy önmagában az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő felek ügyletei (szerződései) sem feltétlenül jelentik korrekciós előírás alkalmazását, csak akkor, ha az adott ügylet (szerződés) kapcsán alkalmazott ellenérték a szokásos piaci ártól eltér. Amennyiben tehát a kapcsolt felek bármiféle ügyletet (szerződést, megállapodást) – adás-vétel, kölcsönnyújtás, bérlet stb. – kötnek, úgy vizsgálandó az annak során alkalmazott ellenérték a szokásos piaci árhoz képest. Nincs korrekció a szokásos piaci áron kötött ügyletek esetén.

A Tao-tv. 18. §-a tartalmazza a szokásos piaci ár elvén működő, a kapcsolt vállalkozások adóalap-megállapításánál – a szokásos piaci ártól eltérő áralkalmazás miatt – figyelembe veendő részletes szabályozást. Emellett a törvény rögzíti, hogy rendelkezései a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatásban foglaltak alapulvételével kerültek kialakításra [Tao-tv. 31. § (2) bekezdés b) pont].

A szokásos piaci ár

A szokásos piaci ár meghatározására vonatkozóan a Tao-tv. 18. § (2) bekezdése alapvetően és kötelező sorrendben három módszert rögzít, amelyet az adózónak figyelembe kell vennie, s ha e három módszer egyikével sem lehet a piaci árat megállapítani, csak akkor lehet az ún. egyéb módszert alkalmazni. Ezek szerint a szokásos piaci árat – a felsorolás sorrendjében – a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:

  • 1. összehasonlító árak módszere, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
  • 2. viszonteladási árak módszere, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
  • 3. költség és jövedelem módszere, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni; A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.
  • 4. egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)–c) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.

Korrekció – a nem magánszemély kapcsolt féllel kötött ügyletek során is – csak akkor merül fel, ha az alkalmazott ellenérték eltér a szokásos piaci ártól. Ennek megítéléséhez, dokumentálásához szükséges az – előző módszerek valamelyikével elkészített – nyilvántartás.

Kivételes szabályt tartalmaz a Tao-tv. 18. § (3) bekezdése, amely szerint nem kell alkalmazni a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó rendelkezéseket – sem a korrekciós előírást, sem a piaci ár kimunkálását –, ha az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózók a közös beszerzés és értékesítés érdekében létrehozott olyan kapcsolt vállalkozással kötnek tartós szerződést, amely kapcsolt vállalkozásban a kis- és középvállalkozások szavazati joga együttesen meghaladja az 50 százalékot, és e kapcsolt vállalkozások közötti tartós szerződések révén a versenyhátrány megszüntetését kívánják elérni.

Transzferár-dokumentáció

Az adózók meghatározott körére vonatkozóan – figyelemmel a Tao-tv. 18. § (5) bekezdésében foglalt kivételekre – kötelező a bevallás benyújtásáig elkészíteni a transzferár-dokumentációt, azaz a Tao-tv. felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál az adózó által alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket. Ez a rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 18/2003. (VII. 16.) PM-rendelet (a továbbiakban: régi rendelet), amelyet 2010. január 1-jétől felváltott a 22/2009. (X. 16.) PM-rendelet (a továbbiakban: új rendelet). Az új rendelet a régi rendelet előírásaira épül; nincs annak akadálya, hogy az adózó változatlanul „megtartsa” a hatályos szerződéseiről a régi rendelet szerinti előírásoknak megfelelően elkészített nyilvántartásait, feltéve, hogy az abban bemutatottakhoz képest nem történt árat befolyásoló változás.

A nyilvántartási kötelezettség – változatlanul – csak a gazdasági társaságokra, egyesülésekre, európai részvénytársaságokra, európai szövetkezetekre, szövetkezetekre és a külföldi vállalkozókra vonatkozik, amennyiben az adóév utolsó napján nem minősülnek kisvállalkozásnak, azaz közép- vagy nagyvállalkozásnak minősülnek.

Nem vonatkozik a nyilvántartás-készítési kötelezettség – az előzőekből következően – az adóév utolsó napján mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő adózókra. Nem kötelezettek a nyilvántartás készítésére továbbá a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságok, valamint azon társasági adóalanyok, amelyekben az állam rendelkezik akár közvetlenül, akár közvetve többségi befolyással (de a kötelezés ellenére is rendelkezhetnek a PM-rendelet szerint kimutatott piaci ár meghatározással).

Az említettek sem mentesülhetnek azonban – ha a kapcsolt vállalkozásukkal kötött szerződésükben alkalmazott ár eltér a szokásos piaci ártól – a korrekciós előírások alkalmazása alól.

Változatlan az a szabály, amely szerint a nyilvántartás-készítési kötelezettség minden olyan érvényben lévő szerződésre, megállapodásra vonatkozik, amelynek alapján az adóévben teljesítés történt. Az új rendelet is tartalmazza – a szerződés mellett – a megállapodás alapján történő teljesítések figyelembevételét. Ilyen merülhet fel például, ha a társaság tagjai az osztalék nem pénzben történő juttatásában állapodnak meg (ez esetben nincs szerződés, megállapodás van).

Az új rendelet is rögzíti, hogy ha a szerződést a felek még nem kapcsolt vállalkozásokként kötötték meg, úgy nyilvántartás készítésére akkor válnak kötelezetté, amikor a körülményekben olyan változás következik be, amelyre független felek a szerződés módosításával reagáltak volna.

A szerződésenkénti nyilvántartás alól a PM-rendelet szerinti esetekben lehet eltérni. Így például az új rendelet szerint is készíthető – a feltételek teljesülése esetén – több szerződésről egy összevont nyilvántartás; az összevonás tényét meg kell indokolni a nyilvántartásban.

Az önálló nyilvántartás mellett továbbá új lehetőségként biztosítja – 2010. január 1-jétől – az új rendelet a közös nyilvántartás készítését; ilyen dokumentáció először a 2010. adóévről készíthető. Az új formáció szerinti, közös nyilvántartást az egész vállalatcsoportra kell elkészíteni (fődokumentum), s ennek képezi részét az egyes szerződések bemutatása (specifikus nyilvántartás).

Az egyszerűsített nyilvántartást továbbra is azon szerződésekre lehet készíteni, amelyek alapján történő teljesítések értéke (általános forgalmi adó nélkül számított) szokásos piaci áron nem haladja meg az 50 millió forintot. Lényeges változás azonban az „új alapokra helyezett” időintervallum meghatározása; az új rendelet ugyanis rögzíti, hogy az 50 milliós határérték a szerződés megkötésétől az adóév utolsó napjáig terjedő időszakban nem léphető túl (nem pedig a szerződés teljes időtartama alatt). Ezzel az új rendelet az egyszerűsített nyilvántartás készítésére lehetőséget biztosít akkor is, ha a szerződés időbeli hatálya, illetve a jövőben létrejövő ügyletek értéke nem ismert – hiszen az ismert „múlt” adatait kell figyelembe venni annak megítélésénél, hogy a szerződés szerinti teljesítések értéke eléri-e a korlátot –, így az adózók szélesebb körben, nagyobb biztonsággal tudják alkalmazni.

Az új rendelet hatálya fő szabály szerint 2010. január 1-je, rendelkezéseire először a 2010. adóévről készített nyilvántartások esetében kell figyelemmel lenni. Ettől eltérően azonban az új rendelet egyszerűsített nyilvántartásra vonatkozó szabályait, valamint azt, hogy a nyilvántartás a magyartól eltérő nyelven is elkészíthető, lehet alkalmazni már a 2009. adóévről – a bevallás benyújtásáig – készítendő transzferár-dokumentációnál is, amennyiben a nyilvántartást 2009. december 31-ét követően kell az adózónak elkészítenie.

Ácsné Molnár Judit cikke – példákkal bővítve – az Adó szaklap 2010/7. számában jelent meg.

Forrás: Adó szaklap 2010/7. szám


Kapcsolódó cikkek

2024. június 20.

Mi történhet még idén a forinttal és a magyar kamattal?

A napokban látott forintgyengülés ellenére az euró jegyzése a 385 és 400 forint közötti sávban maradhat az idén. Legalábbis erre számít Németh Dávid, a K&H vezető elemzője alapesetben, azaz akkor, ha nem történik jelentős változás az év hátralévő hónapjaiban a világ- és a magyar gazdaságban. A szakember beszélt a magyar inflációról, a várható kamatpályáról és a szükséges kiigazításról, valamint az uniós kilátásokról is.

2024. június 20.

Illeték: cserét pótló vétel

Életünk során adunk-veszünk dolgokat, akár ingatlanokat is. Változunk is változtatunk. Abban az esetben, ha ingatlant szerzünk ellenérték fejében, általában vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az ingatlan szerzése, átruházása, hasznosítása jogi esemény is, mely akár csere formájában is megvalósulhat. Jelen cikkben az illetéktörvényben szereplő csere, illetve cserét pótló vétel szabályait, érdekességeit mutatjuk be.

2024. június 19.

Varga Mihály: Magyarország élen jár a gazdaságfehérítésben az uniós országok között

Az Európai Unión belül Magyarország hajtotta végre az egyik legnagyobb gazdaságfehérítést 2010 óta: az áfarés mértéke 22 százalékról 4,4 százalékra, a GDP-arányos adóelvonás mértéke pedig 40 százalékról 35 százalékra csökkent – jelentette ki Varga Mihály az Adóigazgatások Európai Szervezete (IOTA) éves közgyűlésének szerdai nyitó napján Budapesten.