Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kapcsolt vállalkozások között megvalósult tranzakciók még mindig fejtörést okoznak az adózóknak. Cikkünkben a legfontosabb előírások olvashatóak, amelyeket a kapcsolt vállalkozásokkal rendelkezőknek mindenképpen ismerniük kell.

Ha a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban – áfa nélkül számítva – magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének (szokásos piaci ár) a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel – a Tao. tv-ben előírt más korrekciós jogcímektől függetlenül – módosítani kell az adózás előtti eredményt.

A szokásos piaci ár elvét az OECD modellegyezmény 9. cikkelye definiálja:

„(Amennyiben) két (kapcsolt) vállalkozás az egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, a feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és következésképpen megadóztatható.”

Az OECD által megfogalmazott szokásos piaci ár elve a magyar szabályozásban a társasági adóról és osztalékadóról szóló Tao. tv. 18.§-ban jelenik meg, e szerint:

„A szokásos piaci ár az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének.”

A szokásos piaci ár meghatározásához a Tao. tv. 18. § (2) bekezdésében foglalt módszerek valamelyikét kell alapul venni:

a) összehasonlító árak módszere, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;

b) viszonteladási árak módszere, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;

c) költség és jövedelem módszer, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;

d) ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer, amely azt a – megfelelő vetítési alapra (költségek, árbevétel, eszközök) vetített – nettó nyereséget vizsgálja, amelyet az adózó az ügyleten realizál;

e) nyereségmegosztásos módszer, amelynek során az ügyletből származó összevont nyereséget gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban kell felosztani a kapcsolt vállalkozások között, ahogy független felek járnának el az ügyletben;

f) egyéb módszer, ha a szokásos piaci ár az a)-e) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.

A módszerek alapja egy ellenőrizetlen ügylettel való összehasonlítás az ügyletben alkalmazott ár, vagy hasznosság tekintetében.

 

A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekben alkalmazott árat – a transzferárat – a Pénzügyminisztérium által kibocsátott PM Rendelet előírásai szerint kell dokumentálni a legalább középvállalkozási méretet elérő cégcsoportoknál.

2015-től a Tao. tv. az adatbázis szűrések esetleges torzító hatásainak csökkentése céljából indokolt esetben előírja a statisztikai módszerek kötelező alkalmazását.

Amennyiben a szokásos piaci ár megállapítása során alkalmazott módszerek esetében indokolt (különös tekintettel a funkcióelemzésre, a minta elemszámára vagy a szélsőértékekre), az adózó azon középső tartomány alkalmazásával, amelybe a minta elemeinek fele esik (interkvartilis tartomány) további szűkítést végez. Az új rendelkezést első alkalommal a 2015. évben kezdődő adóévi kötelezettség megállapítása során kellett alkalmazni, részletes szabályai pedig a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X. 16.) PM rendeletben találhatóak.

A Tao. tv. 4. § 23. pontjának alpontjai tételesen meghatározzák, hogy a kapcsolt vállalkozási viszony mely esetekben áll fenn az adózó (például „A” cég) és más személy (például „B” cég, magánszemély) között (kapcsolt vállalkozás fogalma).

Önmagában a kapcsolt vállalkozási viszony létrejötte az adózó és más személy között még nem keletkeztet adóalap korrekciót, de az egymással kapcsolt vállalkozásban állók bármely szerződéses ügylete (adás-vétel, kölcsön-nyújtás stb.) esetén egyrészt bejelentési kötelezettség keletkezik az Art. szerint, másrészt vizsgálandó a szokásos piaci árhoz viszonyított alkalmazott ellenérték (ár, kamat). Önmagában továbbá az egymással kapcsolt vállalkozásban lévő felek szerződései sem feltétlenül jelentenek korrekciós kötelezettséget, csak akkor, ha az adott szerződés kapcsán alkalmazott ellenérték a szokásos piaci ártól eltér. A kivételes szabály szerint, ha a kapcsolt fél magánszemély, nincs módosító tétel, vagyis a vele kötött szerződés alapján a piaci ártól eltérő áralkalmazás esetén sincs sem növelő, sem csökkentő korrekció.

 

Csökkentheti az adózó az adózás előtti eredményét az alábbi feltételek együttes fennállása esetén:

– az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna és

– a vele szerződő kapcsolt vállalkozás

• belföldi illetőségű adózó, vagy

• olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint

– rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét.

Meg kell növelnie az adózónak az adózás előtti eredményét, ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.

Az alapítónál, a tőkét befogadó, a vagyont kiadó adózónál, továbbá a tagnál apport esetén is felmerülhet adózás előtti eredmény módosítása, ha a többségi befolyással rendelkező vagy az alapítással ilyenné váló tag (részvényes) nem pénzbeli hozzájárulás formájában

• teljesíti, emeli fel a jegyzett tőkét, a tőketartalékot,

• szállítja le tőkekivonással a jegyzett tőkét,

• részesül a vagyonkiadásban megszűnéskor,

• részesül – vagyoni értékű juttatásként – az osztalékban.

Forrás: 41. számú NAV információs füzet a társasági adó legfontosabb szabályairól 2016.

---