Kártalanítás állatbetegségek miatt

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2020. január 24.
Címkék: ,
Rovat:
A médiák gyakran számolnak be olyan állat- és növénybetegségekről, amelyek akár az emberre is veszélyesek lehetnek. A kerge marhakór, a sertéspestis, a madárinfluenza, a veszettség, vagy a gabonák fuzáriumos megbetegedése is ezek közé tartozik. Az egészségügyi következmények mellett jelentős gazdasági következményei is lehetnek a megbetegedéseknek.

Fontos tájékoztatást jelentetett meg a NAV ezzel kapcsolatban az Adó- és Vámértesítő utolsó nyomtatott számában, erről e cikkben is szólunk, illetve a tájékoztatás teljes szövege a mellékletben olvasható.

Cikkünkben csak a haszonállatok és haszonnövények megbetegedéseivel, kártérítésével foglalkozunk.

Számos fontos érv szól amellett, hogy termesztett növényeink, háziállataink egészségéről gondoskodjunk. Vannak helyzetek, amikor ez már nem lehetséges, és a betegségek továbbterjedése, az emberekre való átterjedésének, egészségkárosításának megakadályozása érdekében meg kell semmisíteni a növényeket, illetve állatokat. Ez – természetesen – jelentős kárt is okoz az állattartó, növénytermelő gazdáknak.

A sertéspestist, a madárinfluenzát (stb.) a vadon élő állatok is terjesztik

A megbetegedések elterjedhetnek az állat-, illetve növényállományon belül is, de átterjedhetnek az emberre is, de a fordított irány is előfordul (emberről állatra!).

Ezeket a betegségeket be kell jelenteni a hatóságoknak, amelyet követően hatósági intézkedésekre kerülhet sor. Az elrendelhető intézkedéseket az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 48-53.§-ai sorolják fel. Ugyanezen törvény 54-55.§-ai rendelkeznek a kártérítési esetekről és módjáról.

Annak érdekében, hogy a gazdálkodók érdekeltek legyenek a bejelentés megtételében, illetve az intézkedések (zárlat, védőoltás, kényszervágás, leölés, megsemmisítés stb.) megvalósításában – abban való közreműködésben –, a kötelezettség előírásán kívül kártalanítás is jár. Ez egyes esetekben a teljes piaci érték kifizetését jelenti a gazdálkodók részére, így (legalább is elvileg) anyagi veszteség nem éri a termelőt.

Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény az egyes állatbetegségek megelőzésének és felszámolásának támogatására 800 millió forintot irányoz elő, de ez felülről nyitott előirányzat, azaz, ha ennél többre van szükség, akkor nincs akadálya a további kifizetéseknek. Az Európai Unió költségvetése szintén tartalmaz ilyen tételt, így az is felhasználható a kártalanításokra (természetesen a vonatkozó hazai és uniós szabályoknak megfelelően).

A termelőket érintő közvetlen gazdasági károk mellett a nemzetgazdaságot is jelentős kár érheti. Az intézkedéseknek nyilvánvaló következménye, hogy csökken a nemzetközi kereskedelmi árualap, de nem ritka az sem, hogy kereskedelmi korlátozásokat vezetnek be azokkal az országokkal szemben, amelyekben ezek a megbetegedések előfordultak. Magyarországot jelenleg is érintik a sertéspestissel és a madárinfluenzával kapcsolatos ilyen korlátozások.

A NAV tájékoztatása a kártalanítások adóelszámolására vonatkozik. Mivel a kártalanítás piaci értéken történik, és a gazdálkodók elszámolhatják az intézkedéssel érintett termelési költségeiket is, a kártalanítás összegét adóköteles bevételként kell figyelembe venni. Ez egyébként nem új szabály, a kezdetek óta hatályban van a jövedelemadózásra vonatkozó törvényekben.

Kacsa, liba, pulyka, csirke és minden más baromfi is áldozata lehet a madárinfluenzának

Kapcsolódó jogszabályok

Az állat- és növény-megbetegedésekre, az ezekkel kapcsolatos intézkedésekre, a kártalanításra számos jogszabály vonatkozik. Az alábbiakban a legfontosabb ilyen jogszabályokat soroljuk fel:

– 2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről;

– 53/2019. (XI. 25.) AM rendelet az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló 36/2014. (XII. 17.) FM rendelet módosításáról;

– 34/2019. (VII. 12.) AM rendelet az egyes állatbetegségek és zoonózisok felszámolására, az ellenük való védekezésre és figyelemmel kísérésükre irányuló nemzeti programok 2019. évi finanszírozásának szabályairól;

– 74/2013. (VIII. 30.) VM rendelet az egyes állat-járványügyi intézkedésekről és az azokkal összefüggő állami kártalanításról;

– 113/2008. (VIII. 30.) FVM rendelet az állatbetegségek bejelentésének rendjéről;

– 148/2007. (XII. 8.) FVM rendelet az egyes állatbetegségek megelőzésével, illetve leküzdésével kapcsolatos támogatások igénylésének és kifizetésének rendjéről;

– 19/2005. (III. 22.) FVM rendelet az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek előállítására, feldolgozására, forgalmazására és behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi követelmények megállapításáról;

– 54/2004. (IV. 24.) FVM rendelet az egyes élő állatok és termékek Európai Unión belüli kereskedelmével kapcsolatos állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről;

– 61/2002. (VIII. 1.) FVM rendelet az egyes állatok szaporításának, a szaporítóanyag felhasználásának, valamint behozatalának és kivitelének állat-egészségügyi feltételeiről;

– 16/2018. (VII. 12.) AM rendelet a víziszárnyas-feldolgozói termékpályát érintő madárinfluenza miatti veszteségek ellentételezéséhez nyújtott támogatás feltételeiről;

– 3/2014. (I. 16.) VM rendelet a sertésállományoknak a sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómájától való mentesítéséről;

– 43/2011. (V. 26.) VM rendelet az elejtett vad kezelésének és értékesítésének élelmiszer-higiéniai feltételeiről;

– 179/2009. (XII. 29.) FVM rendelet a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzéséről, az ellenük való védekezésről, illetve leküzdésükről;

– 163/2009. (XI. 27.) FVM rendelet a Newcastle-betegség elleni védekezés szabályairól;

– 31/2009. (III. 27.) FVM rendelet a kéknyelv betegség elleni védekezés szabályairól;

164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet a veszettség elleni védekezés részletes szabályairól;

– 127/2008. (IX. 29.) FVM rendelet a tenyésztett víziállatokra és az azokból származó termékekre vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről és a víziállatokban előforduló egyes betegségek megelőzéséről és az azok elleni védekezésről;

– 143/2007. (XII. 4.) FVM rendelet a madárinfluenza elleni védekezés részletes szabályairól;

23/2005. (III. 23.) FVM rendelet a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésről;

– 98/2003. (VIII. 22.) FVM rendelet az afrikai sertéspestis elleni védekezésről;

– 14/2003. (II. 14.) FVM rendelet a sertések hólyagos betegsége elleni védekezés szabályairól;

– 75/2002. (VIII. 16.) FVM rendelet klasszikus sertéspestis elleni védekezésről;

31/2002. (IV. 19.) FVM rendelet az afrikai lópestis megelőzéséről és leküzdéséről;

– 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről

Megdöbbentő kép egy megsemmisítésről (a kép nem Magyarországon készült)

Melléklet

(Forrás: Adó- és Vámértesítő 2019. évi 12. száma)

44. Sertéspestis miatti kártalanítás adózása

[a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 2. számú melléklet I. fejezet 9. pontja és 10. számú melléklet I. fejezet 9. pontja]

A sertéspestis miatt a hatóságok által elrendelt állatleölések miatt az állattenyésztéssel foglalkozó mezőgazdasági őstermelők, egyéni vállalkozók kártalanítást kapnak.

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) 51. § (3) bekezdése alapján az állatbetegség megelőzése, megállapítása, továbbterjedésének megakadályozása, kártételének csökkentése, felszámolása érdekében, továbbá a betegség természetéhez és elterjedtségéhez mérten, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv különböző állat-járványügyi intézkedéseket rendelhet el, melyek közé tartozik az állatleölés (leöletés) is.

Az Éltv. 55. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az 51. § (3) bekezdésének i)–q) pontjaiban felsorolt járványügyi intézkedések elrendelése esetében az államtól kártalanításra jogosult a meghatározott állatbetegségben elhullott, illetve a járványügyi intézkedésként leölt bejelentett állat, megsemmisített termék, anyag, eszköz és tárgy tulajdonosa.

Ezen kívül kártalanítás illeti meg

– az 51. § (3) bekezdésének p) pontjában meghatározott földterület, jármű, épület, berendezés, eszköz és anyag tulajdonosát, használóját, amennyiben az igénybevételre, illetve használatra kifejezetten az erre irányuló határozat alapján került sor;

– az 51. § (3) bekezdés q) pontjában meghatározott természetes személyt, jogi személyt, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet, amennyiben a kötelezésre kifejezetten az erre irányuló határozat alapján került sor.

A kártalanítás összege az Éltv. 55. § (4) bekezdése alapján az állat, anyag, eszköz vagy tárgy forgalmi értéke, az 51. § (3) bekezdésének p) és q) pontja esetében pedig az igénybevétellel, illetve közreműködéssel okozott károkhoz – ide nem értve az elmaradt hasznot – igazodik.

Az egyes állat-járványügyi intézkedésekről és az azokkal összefüggő állami kártalanításról szóló 74/2013. (VIII. 30.) VM rendelet (a továbbiakban: R.) tartalmazza a kártalanítási eljárásra vonatkozó részletszabályokat.

Eszerint az Éltv. 55. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti kártalanítási eljárást során a kártalanítás összegéről a járási hivatal

a) az általa lefolytatott becslési eljárás,

b) az eljáró hatósági állatorvos eljárási jelentése, illetve a 3. § (5) bekezdése szerinti jegyzőkönyve, valamint

c) a 7. § (4) bekezdése szerinti számlák adatai

alapján dönt [R. 5. § (2) bekezdés].

A járási hivatal a becslési eljárás során meghatározza az állat, anyag, eszköz, tárgy, élelmiszer vagy takarmány káreseménykori forgalmi értékét, a R. 5. § (6) bekezdésében rögzített szabályok alapján, a felhasznált anyagok esetében pedig az adott anyag forgalmi értéke alapján kell a kártalanítási összeget megállapítani.

A járási hivatal által megállapított kártalanítás összege az Éltv. 55. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben 5 millió forintig terjedhet. Ha pedig a kártalanítás összege meghaladja az 5 millió forintot, akkor azt a megyei kormányhivatal állapítja meg. A kártalanítás kifizetéséről a NÉBIH gondoskodik.

Az Szja tv. 2. számú melléklet I. fejezet 9. pontja alapján őstermelői bevételnek számít a mezőgazdasági őstermelő esetében a káreseménnyel összefüggésben kapott kártalanítás.

Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz az Szja tv. 10. számú melléklet I. fejezet 9. pontja, mely szerint a káreseménnyel összefüggésben kapott kártalanítás az egyéni vállalkozó bevételének tekintendő.

Mindezek alapján a sertéspestis betegség miatti állatállomány leölésével összefüggésben az őstermelőt, egyéni vállalkozót ért káresemény ellentételezéseként folyósított kártalanítás nem adómentes – a kifizetésre az Szja tv. 1. számú melléklet 6.1. pont c) alpontja nem alkalmazható –, az mezőgazdasági őstermelői, illetve egyéni vállalkozói bevételnek minősül.

A mezőgazdasági őstermelő, egyéni vállalkozó e bevételéből a 11. számú melléklet szabályai szerint költségként levonhatja a leölt állatok igazolt beszerzési árát, az állatok etetésére korábban beszerzett takarmány igazolt beszerzési árát, a járványügyi intézkedésekkel összefüggésben felmerült igazolt költségeit (pl. állatorvosi költség, tetemek elszállíttatásának, megsemmisítésének költsége).

[Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály ÜTF-5284/2019.]


Kapcsolódó cikkek:


Szja 2020. 4. rész – szálláshely-szolgáltatás és egyéb változások
2020. február 18.

Cikksorozatunk negyedik részében a fizetővendéglátókat érintő módosítások mellett, a személyi jövedelemadó törvény számos más módosítását is ismertetjük, így példának okáért a szakképzésben résztvevők juttatásait és az új adómentes sport-juttatásokat.

Pozitívra javította Magyarország besorolási kilátását az S & P
2020. február 17.

A külső versenyképességet terhelő kockázatok rövid távon korlátozottnak tűnnek az S&P szerint, segít a lebegő árfolyamrendszer és a még mindig alacsony munkaköltségek, ugyanakkor a magyar gazdaság aligha tudja tartósan függetleníteni magát a német ipari termelés gyengeségétől.