Kártérítés: mit fizet a munkáltató?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Tb-kalauz 2007/7. számában folytatódik a munkajogi kárfelelősségről szóló cikksorozat. A 6. részben dr. Horváth István a munkáltatói kárfelelősség körében a munkavállaló részére megtérítendő elmaradt jövedelemmel, a dologi károkkal és költségekkel foglalkozik.
A munkáltató a munkajogi kárfelelőssége alapján a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit és nem vagyoni kárát köteles megtéríteni [177. § (1) bekezdés].
Az elmaradt jövedelem
Az Mt. 178. §-a szerint a munkaviszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál – mind a pénzben, mind a természetben megállapított – elmaradt munkabért és azon rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyekre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve, ha azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette. A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni. Jövedelem származhat az adott munkaviszonyból, illetve ezenkívül fennálló ún. további rendszeres legális jogviszonyból (mely jövedelem kiesést szintén figyelembe kell venni, ha a kár miatt a munkavállaló nem tudja e másik jogviszonyban folytatott munkáját ellátni).
Az Mt. 179. §-a alapján az elmaradt munkabér összegének megállapításakor a munkajogi átlagkereset számítására vonatkozó szabályok (152. §) alapján kell eljárni. Ennek megfelelően a munkavállaló személyi alapbérét az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni. Teljesítménybérben foglalkoztatott munkavállaló esetében általános béremelés volt az irányadó időszakon belül, akkor az átlagkeresetet csak a bérrendezés időpontjától kell számítani. A bírói gyakorlatot figyelembe véve a keresetveszteséget bruttó összegben kell meghatározni és megtéríteni.
A dologi kár
A vagyoni kártérítési igény tovább növelhető a káresemény folytán a munkavállaló ruházatában, ingóságaiban, használati tárgyaiban bekövetkezett kár értékével, azaz a dologi kárral. Az Mt. 180. §-a alapján a természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakori fogyasztói ár alapján kell meghatározni. A vagyoni kár összegének megállapításakor nem mindegy, hogy a munkavállalónak munkaviszonya alapján járó, de a kár miatt elmaradt természetbeni juttatásait, valamint a károkozással kapcsolatban keletkezett dologi kárát milyen összeggel veszi a munkáltató figyelembe. Ezért az Mt. szabályozza, hogy ezeket a kártérítés megállapítása idején irányadó fogyasztói árak alapján kell megállapítani. Ha például a káresemény miatt megsemmisült a munkavállaló karórája, amit a két éve vett, akkor a kár összegét a kártérítés megállapításakori ár alapján, a jelenlegi beszerzési áron kell figyelembe venni. Ha azonban a karóra megjavítható úgy, hogy továbbra is rendeltetésszerűen használható, akkor csak a megjavítás költségét kell vagyoni kárként figyelembe venni.
A költségek
A munkavállaló károsodásával, a kár következményeinek elhárításával kapcsolatban különböző költségek terhelhetik, melyet a munkáltatónak – felelőssége alapján – meg kell térítenie. Ilyen költségnek tekintjük a gyakorlat alapján, például az ápolás, gondozás során felmerült többletkiadást – nem elismert ugyanakkor az orvosnak „borítékolt” hálapénz. A költségek közé sorolandó az erőnlétet javító élelmezésre fordított költség (különös figyelemmel a kórházi ellátás minőségére is – a szerző), továbbá mozgássérült esetén a lakásátalakítás értéke (pl. fürdőszoba átalakítása) vagy a mozgássérült részére kialakított személygépkocsi ára.
A hozzátartozók
Az Mt. 181. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárait, indokolt költségeit is, valamint az egyéb indokolt költségeket. Az Mt. 139. § (2) bekezdése alapján közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér, valamint az élettárs. A 181. § (2) bekezdés megállapítja: ha a károkozással összefüggésben a munkavállaló meghal, eltartott hozzátartozója az előbb említetteken túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségletének – a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető munkabérét, jövedelmét is figyelembe véve – a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.
A szerző jogeseteken és gyakorlati példákon keresztül mutatja be, hogy milyen szempontokat vesz figyelembe a bíróság a kárösszeg megállapítása során és felhívja a figyelmet a káron szerzés tilalmára is. Kártérítésként havi járadék is megállapítható. Ha a kártérítést tartáspótló vagy tartást kiegészítő céllal állapítják meg, akkor alkalmaznak inkább járadékot, amely rendszeressége miatt jobban szolgálja a károsult vagy hozzátartozója folyamatos megélhetését. A járadék-megállapítás szempontjairól is olvashatunk.
Dr. Horváth István cikkét teljes terjedelemben a Tb-Kalauz 2007/7. számában olvashatják.
