Keményen értelmezi a reklámadót a NAV
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Két ponton a vártnál szigorúbb a reklámadó. A szerződéses lánc minden tagjának illik beszerezni a reklámadó alanyának nyilatkozatát, és a reklámadó-alapba – a reklámközzététellel kapcsolatban felmerült költségekbe – a reklámadót magát is bele kell számítani. A BDO Magyarország írása.
Az adóhatóság (NAV) hétfőn, előételként nyilvánosságra hozott honlapján egy, az Adóvilág soron következő számában megjelenő cikket a reklámadóról.
Az írás sok tekintetben az eddig is már ismert információkat részletezi, két nagyon sarkalatos kérdésben azonban válasszal szolgált a szakmának.
A törvény értelmezése során a sok szakmai vita után is nyitott kérdés maradt, hogy a reklámközzétevő nyilatkozatát kinek kell beszereznie és megőriznie, hogy ne kelljen adóalapot növelnie a társasági adószámítás során: csak a közzétételt közvetlenül megrendelőnek, vagy a végső megrendelőnek is? Azaz ha láncolatról beszélünk, ahol a reklámozni vágyó vállalkozás megbíz egy reklámközvetítőt, aki végül szerződést köt a reklámot közzétevő médiummal, akkor a reklámközvetítő, vagy a vállalkozás kell, hogy rendelkezzen a közzétevő médium nyilatkozatával.
A válasz: mindkettőnek.
A szerző érvelése szerint a TAO tv megfelelő rendelkezése a társasági adó valamennyi alanyára vonatkozik, nemcsak a reklámadó alanyainak minősülő adózókra. Így egy szerződéses láncolat esetén a reklámközzétevővel nem közvetlenül szerződő – azaz megrendelőnek nem minősülő – szervezet is csak akkor mentesülhet a növelő tétel alkalmazásának kötelezettsége alól, ha a szerződéses láncolatban résztvevő partnereik a reklámadó alanyának nyilatkozatát valamennyiük számára beszerzik és rendelkezésre bocsátják. Ez meglehetősen szigorú értelmezés, de ahogy sejteni lehetett, a törvényszöveg szigorú olvasatából ez vezethető le, ahogy azt most hivatalos forrás is megerősítette – feltéve hogy lehet az adóhatóság hivatalos lapját jogforrásnak tekinteni.
Persze nem kötelező beszerezni a nyilatkozatot, annak elmaradása nem ütközik az Art rendelkezéseibe. Akkor viszont a reklám megrendelője is reklámadó-kötelezetté válhat (20%-os adókulccsal, ha megrendelőnek minősül), és annyi bizonyos, hogy a reklámközzététel költségével még meg is kell emelnie a társaságiadó-alapot.
Itt következik a második sarkalatos kérdés: vajon a reklámközzététel költségébe a fizetett díjon vagy a közvetlen önköltségen kívül a fizetendő 20%-os reklámadó is beletartozik-e (ha van ilyen)? Tehát maga az az adó, amit épp a jelen helyzet – nevezetesen a nyilatkozat hiánya – idézett elő?
A válasz: igen.
Azaz az adóalap növelő tételbe a reklámközzététellel kapcsolatban felmerült költségekbe a reklámadót magát is be kell számítani, és vele a társaságiadó-alapot meg kell növelni.
Érdemes tehát figyelni a nyilatkozat meglétére, mivel könnyen adóalap növelő tétel lehet a reklámköltség, és maga az adó is felkúszhat 22%-ra.
A cikk szerzője Kiss Zsófia, a BDO Magyarország senior tanácsadója és Kertész Gábor tax partner. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.
