Kérdések és válaszok a foglalkoztatókat, önfoglalkoztatókat érintő kedvezményszabályokról Koronavírus

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 61/2020. (III. 23.) Korm. rendeletben megjelent közteher-mentességek és kedvezmények kapcsán számos gyakorlati kérdés merült fel, amelyek a tevékenységi körre és a tényleges főtevékenységre vonatkoznak. Ezekből gyűjtöttünk össze néhányat, amit szakértőnk, Kiss Zoltán, a Pénzügyminisztérium Személyi Jövedelemadó és Járulékszabályozási Osztályának osztályvezetője válaszolt meg.

1. A 61/2020. Korm. rendelet biztosította kedvező adó- és járulékfizetési szabályokat, a vendéglátóipari tevékenységet végző társasággal szerződéses kapcsolatban álló munkaerő-kölcsönző társaság is igénybe tudja-e venni, annak ellenére, hogy főtevékenysége nem vendéglátóipari tevékenység, hanem munkaerő-kölcsönzés?

Egy vállalkozásnak egyetlen fő tevékenysége lehet, az, amelyből a legtöbb bevétele származik. Ez a tevékenység is csak abban az esetben minősül a 61/2020. Korm. rendelet szerinti tényleges főtevékenységnek, ha az abból származó bevétel eléri a 30 százalékot. Tekintettel arra, hogy a 61/2020. Korm. rendelet 1. § (10) bekezdésében nincs felsorolva a munkaerő-kölcsönzés tevékenység (TEÁOR 7820), és figyelembe véve azt, hogy ezen cégek esetében a munkaerő-kölcsönzés minősül a főtevékenységnek, így a munkaerő-kölcsönző cégek nem érvényesíthetik a 61/2020. Korm. rendelet szerinti kedvező rendelkezéseket, függetlenül attól, hogy a munkavállalóit olyan vállalkozásokhoz közvetítik ki, amelyek a kedvezményezett ágazatokba tartoznak.

Megjegyzést érdemel, hogy munkaerő-kölcsönzés esetében főszabály szerint a kölcsönbeadó minősül társadalombiztosítási értelemben foglalkoztatónak és a szociális hozzájárulási adó alanya is a kölcsönbeadó [Tbj. 4. § 1. pont 7. alpont, Szocho tv. 3. § (7) bekezdés]. Ennek oka, hogy a kikölcsönzött munkavállaló a kölcsönbeadóval áll munkaviszonyban, a kölcsönbevevő és a kikölcsönzött munkavállaló között nem jön létre munkaviszony. Így a munkaerő-kölcsönző cégektől kikölcsönzött munkavállalók vonatkozásában a kölcsönbevevő sem érvényesítheti a 61/2020. Korm. rendelet szerinti kedvező rendelkezéseket.

2. Egy vállalkozásnak a 61/2020. Korm. rendelet 1. § (11) bekezdés szerinti hat hónapos időszakban borászati tevékenységéből származott a legnagyobb bevétele, 49 százalék. A tevékenységhez kapcsolódó TEÁOR-szám nem szerepel a (10) bekezdés szerinti kedvezményezett tevékenységi körben, a vállalkozásnak ugyanakkor volt szálláshely-szolgáltatási tevékenységéből 40 százalék bevétele. A tevékenység megfelel a kormányrendeletnek és a százalékos mérték is meghaladja a 30 százalékot. Emellett volt még a vállalkozásnak vendéglátásból – amely szintén a (10) bekezdés szerinti kedvezményezett tevékenységi körnek minősülő tevékenység – 11 százalék bevétele. A példa kapcsán kérdésként merült fel, hogy mi határozza meg a 61/2020. Korm. rendelet 1. § (11) bekezdése alapján a jogosultságot, vagyis

– a legnagyobb bevételképző tevékenység, ami példánkban a borászati tevékenység, így ebben az esetben a vállalkozásra nem vonatkozik a kormányrendelet;

– ha van olyan megfelelő tevékenységi köre, amiből egyedüliként 30 százalék bevétele származott, így fenti esetben a szálláshelyfoglalási tevékenysége miatt a 61/2020. Korm. rendelet hatálya alá esik; vagy

– az összes, a kormányrendeletben feltüntetett tevékenysége alapján kalkulált bevételei akár egybeszámítva is, ha meghaladják a 30 százalékos mértéket, ha a 61/2020. Korm. rendeletben kedvezményezettként megjelölt tevékenységi körök hatálya alá esnek a tevékenységek, esetünkben turisztikai bevételeket kiadva.

Egy vállalkozásnak egyetlen fő tevékenysége lehet, az, amelyből a legtöbb bevétele származik. Ez a tevékenység is csak abban az esetben minősül a 61/2020. Korm. rendelet szerinti tényleges főtevékenységnek, ha az abból származó bevétel eléri a 30 százalékot. A példa szerinti esetben tehát a borászatból származott a megelőző hat hónapban a vállalkozás bevételének 49 százaléka, ez a vállalkozás tényleges főtevékenysége, így az a 61/2020. Korm. rendelet szerinti kedvezménnyel nem élhet.

3. Online kiadók esetében, bár a tevékenységük a rendeletben is hivatkozott napilapkiadás (TEÁOR 58.13.), a bevételük alapvetően nem a kiadvány, hanem a kiadvány hirdetési felületeinek értékesítéséből származik (hiszen az online tartalmak elenyésző százaléka érhető csak el fizetés ellenében). Tekinthető-e ezáltal a hirdetési felületek értékesítéséből származó bevétel a napilapkiadásból származó bevételnek, és ez által élhetnek-e az online kiadványok üzemeltetői a rendeletben biztosított kedvezménnyel? Helyes-e az az értelmezés, ha döntően tartalom-előállításból, illetve annak származtatott bevételeiből (pl. hirdetés) élő, kiadói tevékenységet végző piaci szereplők a kormányrendeletet annak 1. § (11) bekezdése alapján magukra érvényesíthetőnek tekintik?

A 61/2020. Korm. rendelet 1. § (11) bekezdése szerint tényleges főtevékenységnek azt a tevékenységet kell érteni, amelyből az adózónak e rendelet hatálybalépését megelőző hat hónapban a legtöbb bevétele, de legalább bevételének 30 százaléka származott. A hirdetési bevétel annak a tevékenységnek a bevételéhez számítandó, amely azt generálja, vagy amelyben az megjelenik, illetve amihez kapcsolódóan megjelenik, így a kiadók esetében a napilapkiadásból származó bevételükhöz hozzá lehet számítani az ezen hirdetési felület értékesítéséből származó bevételt is.

4. Ha egy adózó több olyan tevékenységet is folytat, amelyek TEÁOR- és TESZOR-száma megfelel a 61/2020. Korm. rendelet 1. § (10) bekezdése szerinti rendelkezésnek, akkor a 61/2020. Korm. rendelet által biztosított kedvezmények alkalmazásához szükséges bevételi adatok összevonhatók-e?

Egy vállalkozásnak kizárólag egyetlen fő tevékenysége lehet, az, amelyből a legtöbb bevétele származik, így az egyes tevékenységekből származó bevételek nem vonhatóak össze annak érdekében, hogy a 61/2020. Korm. rendelet 1. § (11) bekezdése szerinti tényleges főtevékenység kritériuma teljesüljön.

5. Azok a szervezetek, amelyek bevételének jelentős része támogatásokból, például állami beruházási támogatásból származik, speciális helyzetben vannak abból a szempontból, hogy ezen bevételek nem egyértelműen felelnek meg a vonatkozó TEÁOR- és TESZOR-besorolásoknak, illetve ezen bevételek nem tekinthetőek a vállalkozási tevékenység bevételének.

Egy beruházási támogatás és a támogatásban részesülő szervezet tevékenysége között közvetlen vállalkozási tevékenységben megnyilvánuló kapcsolat nem áll fenn, vagyis a tényleges tevőleges vállalkozási tevékenységtől függetlenül állt ezen támogatási bevétel a támogatásban részesülő szervezet rendelkezésére, így a 61/2020. Korm. rendelet alapján az ezen beruházási támogatásból származó bevételt nem szükséges figyelembe vennie a 61/2020. Korm. rendelet hatálybalépését megelőző hat hónap bevételeinek számításánál.

6. Mi a teendő a megelőző hat hónap bevételeinek számítása során jelentkező üzletág-átruházás során keletkező rendkívüli bevétellel?

Az üzletág-átruházás egy olyan speciális (egyszeri) tranzakció volt az érintett időszakban, amelynek eredménye a tényleges (tevőleges) vállalkozási tevékenységtől független volt, így a 61/2020. Korm. rendelet alapján az üzletág-átruházásból származó egyszeri bevételt nem szükséges figyelembe venni a 61/2020. Korm. rendelet hatálybalépését megelőző hat hónap bevételeinek számításánál. A többi vállalkozási bevételt a számításnál ugyanakkor figyelembe kell venni a 61/2020. Korm. rendeletben foglaltaknak megfelelően.

Tetszett a cikk? Olvassa el a folytatását az Adó szaklap 2020/7-es számában, ahol a szociális hozzájárulási adó kapcsán felmerült gyakori kérdésekre is választ talál. Belépek a Jogtárba >> Nincs még Adó szaklap előfizetése? Itt megrendelheti >>

Forrás:

Kiss Zoltán: A foglalkoztatókat, önfoglalkoztatókat érintő kedvezményszabályok a koronavírus-járvány kapcsán (Adó szaklap 2020/7. szám, Személyi jövedelemadó rovat).

---