Ki dolgozhat gyes mellett?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Adó szaklap 2011. évi 3-4. számában dr. Horváth István részletesen ismerteti a közalkalmazotti és köztisztviselői szféra jogszabályváltozásait, a sztrájktörvény új elemeit és a gyes melletti munkavégzés új szabályait. Írásából a gyes melletti munkavégzést emeljük ki.

A 2010. évi CLXXI. törvény 72. és 75. §-a megváltoztatta a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) 20. § (1) bekezdés a) pontját és 21. §-át. Az előbbi rendelkezés szerint – általános szabályként – újra a gyermek hároméves koráig jár a gyermekgondozási segély.

A Cst. másik érintett szabálya szerint a gyermekgondozási segélyben részesülő személy – ide nem értve a nagyszülőt, az örökbe fogadó szülőt a 20/B. § szerinti esetben, továbbá a kiskorú szülő gyermekének gyámját – kereső tevékenységet

• a gyermek egyéves koráig nem folytathat,
• a gyermek egyéves kora után heti harminc órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés az otthonában történik (pl. távmunka, bedolgozó),
• a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat,
• ikergyermekek esetében a gyermekek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat azzal a megkötéssel, hogy a gyermekgondozási segélyben részesülő személy ikrek esetében egy gyermek után jogosult a gyermekgondozási segélyre.

Ezen túlmenően a kiskorú szülő gyermekének gyermekgondozási segélyben részesülő gyámja időkorlátozás nélkül folytathat keresőtevékenységet.

Munkaidő kontra gyes?

A Cst. idézett rendelkezése a szerző szerint felvet néhány munkajogi kérdést. Az óévben még hatályos szabály szerint a gyermekgondozási segély csak a gyermek kétéves koráig járt, ugyanakkor az e segélyben részesülő személy – a törvény általános szabálya alapján – keresőtevékenységet a gyermek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathatott.

Az új rendelkezés nem okoz munkajogi fejtörést azoknak, akiknek a Cst-módosítás hatálybalépésekor gyermekük még nem érte el az egyéves kort, hiszen az mind a korábbi, mind az új szabály szerint sem dolgozhatnak.

Ugyanakkor a Cst-ét módosító 2010. évi CLXXI. törvény – a Cst. 50. § (7) bekezdésének beiktatásával – kimondja: a 2010. december 31-én kereső tevékenységet folytató, gyermekgondozási segélyben részesülő személy a gyermekgondozási segély folyósítása mellett kereső tevékenységet a 2010. december 31-én hatályos rendelkezéseknek megfelelően 2011. március 31-éig folytathat.

Akik már tavaly december 31-ig megszüntették fizetés nélküli szabadságukat és újra teljes munkaidőben dolgoztak, március 31. után akkor kaphatnak gyermekgondozási segélyt, ha munkaszerződésükben legfeljebb heti 30 órás részmunkaidőt kötnek ki vagy – ennek hiányában – újra a fizetés nélküli szabadságot választják.

Nem érinti ez természetesen azokat, akiknek gyermeke idén március 31-ig betölti a három évet. Ha a gyermekgondozási segélyben részesülő – bármely okból – március 31. után 30 óránál hosszabb heti munkaidőben dolgozik, a törvény erejénél fogva megszűnik a segélyre vonatkozó jogosultsága.

A gyermek két és három éves kora között az említett probléma annyival kevésbé súlyos, hogy a szülő gyermekgondozási segélyben már nem részesülhetett a 2010. december 31-ig hatályos szabályok szerint: Így a heti 30 órásnál hosszabb mértékű munkaidő fenntartása esetén sem meglévő jogosultságát veszti el, hanem a továbbiakban sem kapja e segélyt. A gyermekgondozási segély új szabályai következtében 2011. január 1. után – gyermekük három éves kora előtt – fizetés nélküli szabadságukat megszüntetők a segélyre csak akkor lesznek jogosultak, ha legfeljebb heti 30 órás részmunkaidőben térhetnek vissza munkahelyükre. A teljes munkaidősöknél így ehhez munkaszerződés-módosítás szükséges.

Egyébként a keresőtevékenységet „”a gyermek egyéves kora után heti harminc órát meg nem haladó időtartamban folytathat”” Cst.-ben foglalt fordulata a szerző megítélése szerint a munkaidő heti mértékére, és nem annak beosztására vonatkozik. Eltérő értelmezés alapján egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén ugyanis követhetetlen lenne, hogy melyik héten lépik túl akárcsak eggyel is a heti 30 órát.

dr. Horváth István cikke teljes terjedelemben az Adó szaklap 2011/3-4. számában olvasható.

Forrás: Adó szaklap 2011/3-4. szám

---