Kisokos a beruházások adókedvezményeiről

A társasági adó rendszerében több, a beruházások kapcsán igénybe vehető kedvezménnyel is találkozhatunk: ezek egy része az adóalap szintjén (adóalap-kedvezményként), más része a számított adóból, adókedvezmény formájában érvényesíthető, illetve egy speciális kedvezménnyel is találkozhatunk, ez utóbbi a növekedési adóhitelre jutó adó egyes részleteit csökkentő összeg.

Releváns jogszabályok: – 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról – 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról – 2000. évi C. törvény a számvitelről

A társasági adóról és osztalékadóról szóló 199. évi LXXXI. tv. ( a továbbiakban Tao tv.) saját beruházás fogalmat nem tartalmaz, így a számviteli törvény definícióját kell segítségül hívni [Tao tv. 1. § (5) bekezdés]. Egyes kedvezmények csak beruházás esetén, mások mind beruházás, mind felújítás, esetlegesen még karbantartás esetén is érvényesíthetők. A Tao tv. szerinti kedvezményeket aszerint is megkülönböztethetőek, hogy kikre vonatkozik: bizonyos jogcímek ugyanis csak a kis- és középvállalkozások számára elérhetők, míg a többi vállalkozási mérettől függetlenül. A vállalkozási méret meghatározása kapcsán a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv. tv.) előírásai az irányadóak. A Tao tv. a kedvezményeknél azt is meghatározza, hogy a besorolást az adóév melyik napjára vonatkozóan kell elvégezni; a beruházásokkal kapcsolatos kedvezmények esetén ez általában az adóév utolsó napja.

Egyes kedvezmények a közösségi jogi szabályozás szerint állami támogatásnak minősülnek, ezért a Tao tv. szabályain kívül az irányadó EU rendelet előírásait is figyelembe kell venni, amely többletfeltételeket jelenthet.

A társaságiadó-alap kiindulópontját jelentő adózás előtti eredményt a Tao tv. 7–8. § szerinti korrekciós tételekkel kell kiigazítani. A korrekciós tételek különböző célokat szolgálnak, ezek közül az egyik a kedvezmény biztosítása, amely általában azt jelenti, hogy az érintett költség tulajdonképpen többszörösen levonhatóvá válik (az adóalapnál való elszámolhatóság mellett további csökkentés vehető igénybe). Az adómegtakarítás az adóalap-kedvezmények esetén a korrekciós tétel adótartalma (természetesen a végleges adóalapot és adóösszeget több tényező is befolyásolja). Bizonyos kedvezményes jogcímeknél (például a fejlesztési tartaléknál) feltétel a nyereséges működés, vagyis negatív adózás előtti eredmény esetén nem jár csökkentő tétel, míg más kedvezmények (például a műemléki beruházás adóalap-kedvezménye) akár „negatívba is vihetik” az adóalapot, de akár kapcsolt vállalkozás részére is átadható, vagy az eleve negatív adóalapot tovább csökkenthetik, az utóbbi két esetben az elhatárolt negatív adóalap (veszteség) későbbi leírásakor jelentkezik ténylegesen az adómegtakarítás.

Fejlesztési tartalék

A társasági adóalapot csökkentő jogcímek között már 2003. január 1-jétől lehetőség van fejlesztési tartalék képzésére. A fejlesztési tartalék adóalap-kedvezményét a Tao tv. 7. § (1) bekezdésének f) pontja, illetve ugyanezen § (15) bekezdése tartalmazza. A jogszabályi rendelkezések számos változáson mentek keresztül. Volt, hogy az igénybe vehető adóalap-csökkentés maximális összege az adózás előtti eredmény 50 százaléka, de legfeljebb 500 millió forint lehetett. 2020. évben- 2019-re visszamenőleges hatállyal – a jogszabályi rendelkezés úgy szólt, hogy az adózás előtti eredményt csökkenti az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összege, de legfeljebb az adózás előtti nyereség 50 százaléka és legfeljebb adóévenként 10 milliárd forint.

2021. január 1-jétől a fejlesztésitartalék-képzés alapján igénybe vehető társaságiadóalap-csökkentő tétel az adóévi adózás előtti nyereség összegéig érvényesíthető. A 10 milliárd forintos korlát – amely 2019. január 1-jétől váltotta fel a korábbi 500 millió forintos összeget – megszűnt. A módosított szabályozás első alkalommal a 2021-es adóévre alkalmazható. A fejlesztési tartalék korlátja a koronavírus világjárvány gazdasági hatásainak mérséklése érdekében már 2020 év közben is változott. Az adózás előtti eredmény 50 százalékában meghatározott felső határ ugyanis az adózás előtti eredmény teljes összegére növekedett. Ezt a változást az adózók nemcsak a 2020. adóévükre alkalmazhatják, hanem már a 2019. adóévükre is alkalmazhatták saját választás szerint. A korlát növelésére a veszélyhelyzet alatt rendeleti szinten 2020. május 1-jétől, majd a veszélyhelyzet megszüntetését követően törvényi szabályozásban 2020. június 10-étől került sor. Azok az adózók, amelyek a változási időpontban leadott beszámolóval, bevallással rendelkeztek, ellenőrzéssel, önellenőrzéssel tartalékot képezhettek és érvényesíthették az adóalap-csökkentő tételt. [171/2020. Korm. rendelet, Tao tv. 7. § (1) bekezdés f) pont, 29/A. § (90)–(93) bekezdések.]

A fejlesztési tartalékra vonatkozóan 2019-ben a korábbi 500 millió Ft-os értékhatár 10 milliárd Ft-ra emelkedett, 2020-ban (2019-re visszamenőleg) megszűnt a kedvezményt a nyereség 50%-ában korlátozó rendelkezés, ezt követően pedig 2021-től a 10 milliárd forintos korlát is eltörlésre került, így a teljes nyereségre korlátlanul lehet alkalmazni az adóalap-csökkentő tételt.

Az Szt. 38. § (3) bekezdésének g) pontja alapján az eredménytartalékból kell lekötni és a lekötött tartalékba kell átvezetni a vállalkozó saját elhatározása alapján lekötött tartalékot. A Szt. 38. § (5) bekezdésének alapján a (3) bekezdés szerinti lekötést az eredménytartalékkal szemben kell elszámolni akkor is, ha a lekötött tartalék növekedése miatt az eredménytartaléknak negatív egyenlege lesz vagy negatív egyenlege nő. Mivel az elhatárolás a szabad rendelkezésű eredménytartalék nagyságára kihat, a vállalkozói elhatározást számviteli politikai döntéssel kell alátámasztani.

Mivel az eredménytartaléknak a lekötött tartalékba történő átvezetése az előfeltétele az adózás előtti eredmény csökkentésének, az átvezetésről olyan időben kell dönteni és a döntés alapján könyvelni, hogy az az év utolsó napjával a lekötött tartalékba kerüljön. Ebből viszont az következik, hogy ennek a döntésnek nem a mérleget elfogadó taggyűlésen kell megtörténnie.

Az adóhatóság egy társasági adóellenőrzés keretében a fent felsorolt feltételek meglétét is vizsgálja. Ezt támasztja alá a Kúria által hozott Kfv.I.35.420/2012/8. és Kfv.I.35.797/2012/5. számú ítéletei is, melyek helyben hagyták az adóhatóság által hozott vizsgálat eredményét a fejlesztési tartalék képzésére vonatkozó törvényi feltételek hiányával kapcsolatban.

Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a jogszabályi rendelkezéseket a vizsgált években szem előtt kell tartani, ez határozza meg ugyanis, hogy mely rendelkezések lesznek az vizsgálandók és alkalmazandók.

A Tao. tv. 7. § (15) bekezdése értelmében a tárgyévi adóalap csökkentéseként figyelembe vett fejlesztési tartalékot a lekötés adóévét következő négy adóévben kell az adóalanynak beruházásra felhasználnia.

Mivel a Tao tv. nem definiálja a beruházás fogalmát, így az alapelvek alapján a Szt. rendelkezéseit kell figyelembe venni. A fejlesztési tartalék feloldását a jogszabály nem az eszköz üzembe helyezéséhez köti, hanem magához a beruházáshoz. Nincs előírás arra vonatkozóan, hogy a lekötést mikor kell feloldani, azonnal a beruházás megvalósításakor vagy év végén. Bármelyiket is követi az adózó, a számviteli elszámolás rendjét a számviteli politikájában célszerű rögzíteni. Nem tartalmaz a törvény olyan jellegű előírást sem, ha az adózó a beruházást nem helyezi üzembe, akkor elveszíti a kedvezményt. A kedvezmény a beruházás elszámolásakor véglegesség válik. A jogszabály szintén nem tartalmaz a kedvezmény igénybevételére vonatkozóan olyan többletkötelezettségeket, hogy a beruházást üzembe kellene helyezni, továbbá, hogy a beruházás üzembe helyezését követően meghatározott időtartamig azt a könyveiben kellene tartani. Tehát lehetőség van arra is, hogy a fejlesztési tartalékból finanszírozott beruházást az adózó elidegenítse, vagy térítés nélkül átadja. Ezek az események nem járnak szankcióval.

A Tao tv. 7. § (15) bekezdésében tartalmaz szankciót a fejlesztési tartalék feloldásának elmaradására. E szerint az adózó a fejlesztési tartalékot a lekötése adóévét követő négy adóévben megvalósított beruházás bekerülési értékének megfelelően oldhatja fel, kivéve, ha a feloldott rész után a 19. § lekötés adóévében hatályos rendelkezései szerint előírt mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot megállapítja, és azokat a feloldást követő 30 napon belül megfizeti. Az adózó a fejlesztési tartaléknak a lekötése adóévét követő negyedik adóév végéig beruházásra fel nem használt része után az említett mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot a negyedik adóévet követő adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és megfizeti. A késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem beruházási célra történő feloldás napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és a megállapított adóval együtt az említett napot követő első társaságiadó-bevallásban kell bevallani. A 7. § egyébként kiegészült 2020-ban a (15a) bekezdéssel, mely a csoportos társasági adóalanyokra vonatkozik.

A fejlesztési tartalék képzését és felhasználására nyitva álló határidőt nem befolyásolja az a tény, hogy az adózó áttér a KIVA hatálya alá. Tehát az áttérést megelőző nappal lezárt társasági adó bevallásakor nem kell a szankciót alkalmazni. Abban az esetben viszont, ha az adózó a Tao tv. szerinti feltételeket nem teljesíti, akkor a meg nem fizetett adót a késedelmi pótlékkal számítva köteles megfizetni, és ezt a KIVA-adóalanyiság időszakában kell teljesítenie.

Adózói körben gyakran felmerülő kérdés a fejlesztési tartalékkal együtt alkalmazható további kedvezmények érvényesítése. Ilyen kérdés például, hogy a fejlesztési tartalékkal együtt érvényesíthető-e a Tao tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerinti beruházással kapcsolatos kedvezmény. Az adózó ilyenkor a beruházás fedezetére fejlesztési tartalékot képez, amellyel a feltételek teljesülésekor a lekötés évében csökkentheti az adózás előtti eredményét. A Tao tv. rendelkezései nem zárják ki, hogy a fejlesztési tartalékot vagy annak egy részét a képzését követő négy adóévben, meghatározott feltételek szerint, akár a 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerint megvalósított beruházás bekerülési értékének megfelelően oldja fel, és a feloldás adóévében alkalmazza az adózó az utóbbi kedvezményt. Ezen szabályok alapján megállapítható, hogy a fejlesztési tartalék a lekötött tartalék képzésének adóévében csökkenti az adózás előtti eredményt, míg a beruházási kedvezmény a beruházás adóévében, így a két csökkentő tétel nem ugyanazon adóévben merül fel, így lehet őket egymás mellett alkalmazni.

A Tao. tv. hivatkozott előírásából így következik az is, hogy a fejlesztési tartalék feloldása nem a beruházás üzembe helyezéséhez (tárgyi eszköz aktiválásához) kapcsolódik, hanem a megvalósított beruházás bekerülési értékének a Beruházások főkönyvi számlán történő elszámolásához. A számviteli törvény 26. § (7) bekezdésének az előírása alapján a beruházások között kell kimutatni a rendeltetésszerűen használatba nem vett, üzembe nem helyezett eszközök bekerülési értékét, továbbá a már használatba vett tárgyi eszközökön végzett bővítéssel, rendeltetésváltozással, átalakítással, élettartam-növeléssel, felújítással összefüggő munkák – még nem aktivált – bekerülési értékét. Így a kis értékű – 200 ezer forint bekerülési érték alatti – tárgyi eszközök beszerzését is használatbavételükig (üzembe helyezésükig) a beruházások között ki kell mutatni, azokat – a számviteli törvény 80. § (2) bekezdésének előírása alapján – csak használatbavételkor lehet egy összegben értékcsökkenési leírásként elszámolni, ha a vállalkozás számviteli politikájában úgy döntött. A Tao. tv. hivatkozott előírásából következik, hogy a fejlesztési tartalék feloldása a megvalósított beruházás bekerülési értékének a Beruházások főkönyvi számlán történő elszámolásához kapcsolódik. Mivel a kis értékű tárgyi eszközök beszerzése a Beruházások főkönyvi számlán megjelenik – és a Tao. tv. külön eltérő rendelkezést ezekre a tárgyi eszközökre nem tartalmaz -, így a kis értékű tárgyi eszközök beszerzésére is fel lehet használni (fel lehet oldani) a fejlesztési tartalékot.

Műemléki ingatlan felújítása

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. § (4) bekezdés 7. pontja szerint beruházásnak minősül a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hiteligénybevételt, a biztosítást is). Beruházás továbbá a meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység is. A rendelkezés szétválasztja a tárgyi eszköz beszerzésnek minősülő beruházást a tárgyi eszköz beszerzésnek nem minősülő beruházástól, tekintettel azok eltérő számviteli és gazdálkodási jellemzőire.

A Tao tv. alapján csökkenti az adózás előtti eredményt a műemléki ingatlant (ideértve többek között annak ingatlan jellegű védett tartozékát, a védett területet, a történeti kertet, a történeti temetkezési helyet, ezek maradványát, továbbá azok rendeltetésszerűen összetartozó együttesét, rendszerét) érintő kulturális örökségvédelmi célú, számviteli törvény szerinti beruházás, továbbá felújítás bekerülési értékének kétszerese az ingatlant nyilvántartó adózónál a beruházás, felújítás befejezésének adóévében és az azt követő öt adóévben.

A rendelkezés értelmében általánosságban megállapítható, hogy a műemléki ingatlan vásárlására fordított összeg, mint a beruházás bekerülési értékének része, figyelembe vehető az adóalap-kedvezmény érvényesítésekor, ha egyébként megvalósulnak a kedvezményhez előírt további feltételek is. Az adóalap csökkentésekor ugyanis figyelemmel kell lenni arra, hogy az adóalap-kedvezmény feltételrendszerének lényege a kulturális örökségvédelmi cél megvalósulása, mely a műemléki ingatlan felújításával, illetve a számviteli törvény szerinti, a műemléki ingatlan beszerzésén túl értendő beruházás megvalósításával együtt tekinthető teljesítettnek. Azaz önmagában az ingatlan megvásárlása – felújítás vagy további beruházás nélkül – nem valósít meg kulturális örökségvédelmi célt, így kizárólag az ingatlan megvásárlása alapján adóalap-kedvezmény nem vehető igénybe.

Az adózás előtti eredmény csökkentésének feltétele továbbá, hogy az adózó a beruházás, felújítás szabályszerű megtörténtéről és összegéről a területileg illetékes örökségvédelmi hatóság által kiállított igazolással rendelkezzen az adóévre vonatkozó társaságiadó-bevallás benyújtásakor. Mivel a kulturális örökségvédelem a műemléki ingatlan felújításával (ideértve a számviteli törvény szerinti beruházást is, az ingatlan beszerzésén túl) együtt tekinthető teljesítettnek, így a felújításról kiállított igazolás az ingatlanbeszerzés igazolásának is elfogadható, feltéve, hogy a műemléki ingatlan beszerzését alátámasztó bizonylatok egyébként a társaságnál rendelkezésre állnak.

KKV beruházási adóalap-kedvezmény

Az adóév utolsó napján mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak minősülő adózó – ha igénybe kívánja venni a kedvezményt – csökkentheti az adózás előtti eredményét abban az esetben, ha a kedvezmény érvényesítésének adóéve egészében valamennyi tagja – az adózón kívül – csak magánszemély volt (ideértve az MRP-t is) és a csökkentő tétel összege nem haladhatja meg az adóévi pozitív adózás előtti eredményt. A kedvezmény összege a beruházási érték, de legfeljebb az adózás előtti eredmény. Mindez azt is jelenti, hogy ha az adózás előtti eredmény negatív vagy nulla, akkor az adóalap-kedvezményt nem lehet igénybe venni.

A Tao tv. 4. § 24. pontja a kis- és középvállalkozás meghatározása kapcsán visszautal a Kkv. tv-re, vagyis az ott KKV-ként meghatározott vállalkozást tekinti ilyennek, ideértve a Kkv. tv-ben előírt feltételeknek megfelelő ügyvédi irodát, végrehajtói irodát, szabadalmi ügyvivői irodát és közjegyzői irodát is, azzal, hogy kisvállalkozásnak minősül a mikrovállalkozás is.

A KKV minősítés elsődleges feltétele, hogy meghatározott pénzügyi mutatószámokat a vállalkozás adatai ne haladjanak meg.

A törvény megfogalmazásában KKV-nak (középvállalkozás) minősül az a vállalkozás, amelynek

a) összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és

b) éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg (e két mutató közül legalább az egyik tekintetében teljesülnie kell a feltételnek).

A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és

b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

A KKV kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

a) összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és

b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

A besoroláskor figyelemmel kell lenni az esetleges partner-, illetve kapcsolódó vállalkozások adataira is (ilyenkor az azokkal a Kkv. tv. szerinti módszerrel összesített mutatószámokat kell figyelembe venni az értékhatárok kapcsán). Különös szabály kapcsolódik azokhoz az esetekhez, amikor a vállalkozás tulajdonosi körében az állam vagy az önkormányzat, illetve valamely intézményi befektető van jelen. Végül meg kell említeni az ún. kétéves szabályt, amelynek lényege, hogy a vállalkozási méretben változás csak akkor következik be, ha a vállalkozás adatai 2 éven keresztül túllépik a határértékeket vagy elmaradnak azoktól.

A beruházási adóalap-kedvezmény (Tao tv. 7. § (1) bekezdés zs) pont) alkalmazhatóságához a besorolást az adóév utolsó napjára vonatkozóan kell elvégezni, vagyis az ekkor rendelkezésre álló legfrissebb beszámoló adatait kell alapul venni. A vállalkozási méretet a társaságiadó-bevallásban (annak nyilatkozati lapján) jelezni kell.

Adóalap-kedvezményre jogosít:

• a korábban még használatba nem vett ingatlan adóévi beruházási értéke, kivéve az üzemkörön kívüli ingatlant;
• a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó – a tevékenységet közvetlenül szolgáló – tárgyi eszközök adóévi beruházási értéke;
• az ingatlan (kivéve az üzemkörön kívüli ingatlan) bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értéke;
• az immateriális javak között az adóévben állományba vett új szellemi termék, szoftver termékek felhasználási jogának bekerülési értéke;
• a bérbe vevő által a bérbe vett ingatlanon végzett és aktivált beruházás, felújítás értéke.

A csökkentő tétel támogatástartalma (a Tao. tv. 19. § szerinti adókulccsal számított értéke) az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének alkalmazásában a mezőgazdasági és az erdészeti ágazatban, valamint a vidéki térségekben nyújtott támogatások bizonyos kategóriáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló rendeletben foglalt támogatásnak minősül. Abban az esetben, ha a beruházás mezőgazdasági termék feldolgozását vagy mezőgazdasági termék forgalmazását szolgálja az adózó választása szerint, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének alkalmazásában a mezőgazdasági és az erdészeti ágazatban, valamint a vidéki térségekben nyújtott támogatások bizonyos kategóriáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló rendeletben foglalt támogatásnak, vagy az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül. Minden más esetben az adózó választása szerint, az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak, vagy a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül.

A Tao. tv. speciális rendelkezést tartalmaz – a fentiek figyelembevételével – megszerzett kedvezmény megtartására vonatkozóan. Ugyanis az adózó által érvényesített csökkentő tétel összegének kétszeresével rendeli megnövelni annak az adóévnek az adóalapját, amelyben a törvényben említett valamely esemény bekövetkezik. Ilyen például, ha a beruházást, a szellemi terméket az adózó az adóévet követő negyedik adóév végéig – nem elháríthatatlan külső ok miatt – nem helyezi üzembe. Nem vonatkozik az adóalap-növelési kötelezettség arra az esetre, ha az üzembe helyezés elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében marad el. Elháríthatatlan külső ok valamilyen természeti esemény lehet.

Szankciós visszafizetési kötelezettség merül fel akkor, ha az adózó nem veszi használatba a tárgyi eszközt vagy az üzembe helyezett tárgyi eszközt, a szellemi terméket az adóévet követő negyedik adóév végéig az adózó a forgóeszközök közé átsorolja, üzemkörön kívüli ingatlanként is használ (kivéve, ha az átsorolás a tárgyi eszköz elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következménye), apportálja, eladja, térítés nélkül átadja stb. Szintén a kétszeres összegű növelő tétel alkalmazása vonatkozik arra az esetre, ha az adózó – az adóévet követő négy adóéven belül – jogutód nélkül megszűnik.

A Tao tv. 4. § 18.pontja határozza meg az ingatlan fogalmát, így a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog ide tartozik. Így az épület, az építmények létesítését szolgáló beruházás alapján igénybe vehető az adóalap-kedvezmény, de ingatlan haszonélvezete, bérleti joga, azaz ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén nem. A telekvásárlás nem jogosít adóalap-kedvezményre. Üzemkörön kívüli ingatlan vásárlás sem jogosít adóalap-kedvezményre. Az ilyen ingatlan fogalmát egyébként a Tao tv. meg is határozza, így ide tartozik az az ingatlan, mely nincs adózó vállalkozási tevékenységével közvetlen összefüggésben, így pl. az üzemen belüli lakóépület, valamint az elsődlegesen jóléti célokat szolgáló épület, építmény.

Fontos megjegyezni, hogy az adóalap-csökkentő tétel alkalmazására adózói döntés alapján kerülhet sor, erre utal a Tao tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontjának szövegében a „ha igénybe kívánja venni a kedvezményt” fordulat. Ennek azért van jelentősége, mert az Art. 54. § (3) bekezdése szerint nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőségével jogszerűen élt, és ezt önellenőrzéssel változtatná meg. Kiemelten fontos tehát ügyelni arra, hogy ha az adózó szándékában áll a kedvezményt érvényesíteni, azt az alapbevallásban tegye meg, mivel önellenőrzés útján, utólag ezt már nem lesz lehetősége pótolni. A benyújtott adóbevallás ugyanis önmagában attól, hogy az adózó nem élt valamilyen, a számára jogszabályban biztosított kedvezménnyel, nem tekinthető hibás bevallásnak.

Látható a fentiekből, hogy a jogalkotó azokat a beruházásokat kívánja kedvezményezni, amelyek a vállalkozás tevékenységét közvetlenül és tartósan, legalább 4 éven keresztül fogják szolgálni. A kedvezmény nem támogatott esetköreit a Tao tv. 8. § (1) bekezdés u) pontja ugyanakkor tételesen tartalmazza, és amennyiben valamely eset nem sorolható ezek egyikébe sem, akkor nem merül fel növelő korrekció. Ilyen lehet például, ha a beruházás alapján üzembe helyezett jármű karambolozás miatt totálkárosnak minősül, laptop kijelzője teljesen tönkremegy és a laptop használhatatlanná válik és mivel az eszközök tovább nem használhatóak, az adózó kiselejtezi, azokat nyilvántartásából kivezeti.

Ha az adózónál jogutódlás következik be, akkor az önmagában még szintén nem von szankciót maga után. Amennyiben viszont a figyelési időszakon belül az adózó jogutód nélkül szűnik meg, akkor a Tao tv. 16. § (1) bekezdés c) pont cf) alpontja értelmében fennáll a szankciós növelési kötelezettség (arra az összegre, amely más indokból még nem képezte növelő tétel alapját). Ilyenkor tehát a záró (’71 jelű) bevallásba be kell állítani a növelő korrekciót.

---