Kisvállalati adó: kinek érdemes választani?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkahelyvédelmi akcióterv két új adónemet vezet be 2013. január 1-től. Érdemes idejében megismerni a részletes feltételeket, hiszen hamarosan dönteni kell. Az Adó szaklap 2012/14-15. száma külön mellékletben, számítási példákkal ismertet meg az akcióterv jogszabályainak részleteivel. A mellékletből kiemelve tekintsük át, kinek érdemes a kisvállalati adó (KIVA) szerint adóznia 2013-ban.

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvényben elfogadott kisvállalati adó elsősorban a foglalkoztatottság növelését célozza, bár tartalmaz olyan elemeket is, amelyek a beruházások ösztönzését szolgálják.

A kisvállalati adó bevezetése egy sajátos közgazdaságtani megközelítést valósít meg: az adóalap megállapításának módja és az adó által kiváltott adók együttese biztosítja, hogy a foglalkoztatottak után – az általános szabályhoz képest – kedvezményes mértékben kell közterheket viselni. A fókuszban tehát a foglalkoztatottság növelése áll.

A kisvállalati adóalapot pénzforgalmi szemléletből kiindulva kell meghatározni. A kisvállalati adó bevezetése ugyanis részben az egyszerűsítést is szolgálja. Szemléletét tekintve a pénzforgalmi szemléletű adózás közelebb hozza a vállalkozói igényeket az adómegállapítási szabályokhoz: az adóalap absztrakcióktól mentes, a kisvállalati adó alapját alapvetően az határozza meg, hogy a vállalkozás az adóévben mennyi „pénzt termelt”. Ez a szemléletbeli különbség természetesen nem jelenti azt, hogy a kisvállalati adót választó adózók a jövőben nem vennének igénybe könyvelői szolgáltatásokat.

Egy új adónem tervezése során alapvető kérdés, hogy az új adónem választható legyen vagy meghatározott körben kötelező legyen alkalmazni. E szempont érvényesülése leginkább költségvetési kérdés. A kisvállalati adó a választás lehetőségét biztosítja, így az új adónem bevezetése a vállalkozások terheit nem növeli. Az adózónak a kisvállalati adóalanyiságra vonatkozó választását december 20-áig kell bejelentenie az állami adóhatóságnak.

A kisvállalati adó széles körben alkalmazható. Az új adót a maximum 25 főt foglalkoztató kisvállalatok választhatják, 500 millió forintban meghatározott összes bevételi és mérlegfőösszeg határ alatt. Annak érdekében, hogy a kisvállalati adót ténylegesen a mikro- és kisvállalkozások alkalmazzák, a kapcsolt vállalkozások adatait az értékhatár szempontjából együttesen kell figyelembe venni. Természetesen az adóalanyiság időszaka alatt bekövetkező foglalkoztatottság-növelés nem eredményezi az adóalanyiság megszűnését: az adóalanyiság időszakában csak abban az esetben szűnik meg az adóalanyiság, ha az átlagos statisztikai létszám meghaladja az 50 főt.

A kisvállalati adó alapja az adózó pénzforgalmi szemléletű – módosító tételekkel korrigált – eredménye (a pénzeszközök számviteli beszámolóban kimutatott tárgyévi és előző évi értékének a különbsége) növelve a járulékalapot képező személyi jellegű kifizetésekkel. Az adó alapja – bizonyos kivételektől eltekintve – nem lehet kevesebb, mint a járulékalapot képező személyi jellegű kifizetések összege.

A Kisvállalati adóról szóló törvény meghatározza az adóalapot korrigáló egyes tételeket is. Általános megközelítésben a vállalkozásba kívülről bevont pénzeszközök csökkentik az adóalapot (például hitelfelvétel, a tőkeemelés, az osztalék megszerzése), míg növelik a vállalkozáson kívülre helyezett pénzeszközök (például a hitel visszafizetése, a hitel nyújtása vagy a tőkeleszállítás). Ily módon a vállalkozásba visszaforgatott nyereség nem képez adóalapot az új adónem alkalmazásában. Az adóalap védelme érdekében – a társasági adó szabályozáshoz hasonló módon – a törvény meghatározza, hogy mely esetben nem lehet valamely költséget, ráfordítást az adóalap szempontjából elszámoltnak tekinteni.

A kisvállalati adó választása esetén a vállalkozás mentesül a társasági adó, a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség alól. Az adó mértéke – e közterhek kiváltására is figyelemmel – az adó alapjának 16 százaléka.

Az adó éves adó (mégpedig a naptári évre választható), amelyet bevallani és megfizetni az adóévet követő május 31-éig kell. A költségvetési bevételek folyamatosságának biztosítása érdekében a kisvállalati adót választó adóalany negyedévente (bizonyos esetekben havonta) a korrigált (kisvállalati előleggel, osztalékkal, osztalékelőleggel növelt) pénzforgalmi szemlétű eredménye – vagy választása esetén annak módosító tételekkel korrigált összege után – és a járulékalapot képező személyi jellegű kifizetések után adóelőleg fizetésére kötelezett. Az adóelőleg alapja nem lehet kevesebb, mint a járulékalapot képező személyi jellegű kifizetések összege. Az adóelőleg-megállapítási és fizetési szabályok módja okán a Kisvállalati adóról szóló törvény nem ír elő adóelőleg-kiegészítési („feltöltési”) kötelezettséget.

A törvény lehetővé teszi az adóévi veszteségek elhatárolását. A veszteség a pénzforgalmi szemléletű eredmény negatív összege. Ez az összeg szembeállítható a későbbi adóévek pénzforgalmi szemléletű eredményével, 10 év alatt egyenlő részletekben. A veszteségnek az a része, amely új beruházásnak felel meg, nem csak a későbbi évek pénzforgalmi szemléletű eredményével szemben vehető figyelembe csökkentő tételként, hanem a járulékalapot képező személyi jellegű kifizetésekkel is. Így – elméleti megközelítésben – az új beruházásból származó veszteség szembeállítható a beruházás révén létrejövő munkahelyek miatt keletkező – adóalapot képező – járulékalapot képező személyi jellegű kifizetésekkel.

A kisvállalati adó alanyai

A kisvállalati adó széles körben alkalmazható adónem. Ezt egyrészt a lehetséges adóalanyok széles köre, másrészt a választásra jogosító értékhatárok magas összege biztosítja. Az adóalanyiságra, azaz az adó választására vonatkozó kritériumokat a törvény 16. §-a határozza meg.

A kisvállalati adó alanya lehet:

• az egyéni cég,
• a közkereseti társaság,
• a betéti társaság,
• a korlátolt felelősségű társaság,
• a zártkörűen működő részvénytársaság,
• a szövetkezet és a lakásszövetkezet,
• az erdőbirtokossági társulat,
• a végrehajtó iroda,
• az ügyvédi iroda és a közjegyzői iroda,
• a szabadalmi ügyvivői iroda,
• a külföldi vállalkozó,
• a belföldi üzletvezetési hellyel rendelkező külföldi személy.

Az adóalanyiság az erre irányuló választással jön létre. A felsorolt személyek a Kisvállalati adóról szóló törvény 16. § (2) bekezdése értelmében akkor választhatják a kisvállalati adó szerinti adózást, ha

„a) az átlagos statisztikai állományi létszáma az adóévet megelőző adóévben várhatóan nem haladja meg a 25 főt;
b) az adóévet megelőző adóévben elszámolandó bevétele várhatóan nem haladja meg az 500 millió forintot, 12 hónapnál rövidebb adóév esetén az 500 millió forint időarányos részét;
c) az adóévet megelőző két naptári évben adószámát az állami adóhatóság jogerősen nem törölte vagy függesztette fel;
d) üzleti évének mérlegforduló napja december 31.;
e) az adóévet megelőző adóévéről készítendő beszámolójában a mérlegfőösszege várhatóan nem haladja meg az 500 millió forintot.”

A cikk a továbbiakban részletesen elemzi az adóalanyiság fenti kritériumait, kitér a bejelentési kötelezettségre és az adóalap megállapításának számítási módszereire és a veszteségelhatárolás szabályaira is. A kisvállalati adó alanya adóelőleget is fizet, az adóelőleg alapjának meghatározását számítási példákkal is segíti a cikk. Emellett azt is megtudhatjuk, hogy hogyan lehet megszüntetni az adóalanyiságot, és mit kell „elkövetni” ahhoz, hogy kikerüljön a vállalkozás a KIVA hatálya alól. A kisvállalati adó választásához segítséget nyújthatnak a melléklet számítási példái.

A munkahelyvédelmi akcióterv részét képező új jogszabályok magyarázatát tartalmazó melléklet az Adó szaklap 2012/14-15. számában jelent meg, ez a lapszám a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.

---