Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Olyan példákat, tipikus hibákat mutatunk be, amelyeket évek óta rendszeresen követnek el a bevallásaikban az adózók.
Határozott időre szóló elszámolású ügylet
Az adóhatóság a kft. 2008. február havi általános forgalmi adó bevallásának kiutalás előtti ellenőrzését végezte, melynek során az alábbi megállapítást tette: a kft. partnere határozott időre szóló elszámolású ügyletről bocsátott ki bizonylatokat. A vállalkozási szerződésekben a felek megjelölték az elszámolási napot. A számlákon a teljesítési időpontot azonban nem a törvényi előírásoknak megfelelően állították ki.
| RODIN adózási-számviteli szakmai rendezvények |
|---|
|
A törvény külön teljesítési időpontot rendel azon termékértékesítésekre, illetve szolgáltatásnyújtásokra, melyek kapcsán a felek határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg. Az adófizetési kötelezettség keletkezése ezekben az esetekben az adott elszámoláshoz kapcsolódó ellenérték esedékességéhez kapcsolódik. E teljesítési időponttal adóznak minden olyan „folyamatos jellegű” értékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén is, amelyek során a felek által kötött szerződés alapján teljesítendő értékesítésekről csak időszakonként történik elszámolás [Áfa-törvény 58. § (1) bekezdés].
A revízió az adózó által befogadott és levonásba helyezett számlákat az előzőekben részletezett okok miatt nem tudta hiteles dokumentumként elfogadni, az általános forgalmi adó levonására nem tartotta alkalmasnak.
A megállapított jogosulatlan visszaigénylés összege 11.282.000 forint volt.
Pénzügyileg rendezetlen tétel
Az adóhatóság a kft. bevallásának kiutalás előtti ellenőrzését végezte, melynek során az alábbi megállapítást tette.
Az adózó a 2007. IV. negyedévi áfabevallásában – már a 2008. évi új szabályok figyelembevételével, az új Áfatörvény 261. § (6) bekezdése alapján – igényelt vissza 19.982.000 forintot.
Az adózó egy beépítetlen területet vásárolt. Az ügyletről kiállított számla szerint az adóalap 124.890.000 forint, az áfa összege 24.978.000 forint.
A 2007. augusztus 30-án kelt adásvételi szerződés szerint az adózó az ingatlanok vételárát legkésőbb 2007. október 30. napjáig fizeti meg az eladó részére. Az adásvételi szerződés alapján az eladó a szerződés aláírásával egyidejűleg feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulását adja ahhoz, hogy a vevő javára a tárgyi ingatlanok tulajdonjoga az ingatlan nyilvántartásban vétel jog címén bekerüljön. A szerződés szerint a vevő a jelen szerződés aláírásával egyidejűleg lép az ingatlanok birtokába.
Az adózó és a kft. 2007. december 20-án a helyi építési szabályzat módosításának elmaradása miatt módosították az adásvételi szerződést, amelynek eredményeképpen csökkentették az ingatlanok vételárát. Az ingatlanok vételára bruttó 119.894.000 forintra változott.
A kft. a módosításnak megfelelően 2007. december 20-án helyesbítő számlát állított ki -29.973.000 forint bruttó összegről, amelynek adóalapja -24.978.000 forint, áfaösszege -4.995.000 forint. A számla végösszegét 2007. december 31-ig kellett kiegyenlíteni.
Az eladó kft., 2008. január 14-én visszautalt 194.800 CHF-et az adózó részére a helyesbítés miatt, de ez az utalás tévesen nagyobb összegben történt, mint indokolt lett volna, ezért ezt követően az adózónak kellett utalnia újra a tévedésből eredő különbözetet. 2008. január 20-ig a két utalás különbözete, azaz csak 102.295.000 forint volt kiegyenlítve, így pénzügyileg a bevallás benyújtásakor még nem tekinthető rendezettnek az ügylet.
Az ellenőrzés megállapítása szerint az adózó áfa-visszaigénylése ellentétes az új Áfatörvény 186. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal.
Az ellenőrzés megállapította, hogy az új Áfatörvény 186. § (2) bekezdése alapján az adóalany az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét az (1) bekezdésben említett esedékességig – azaz 2008. január 20-ig – maradéktalanul nem térítette meg, ezért a 19.982.000 forintot az adózó az új Áfatörvény 186. § (3) bekezdés, valamint a 131. § (2) bekezdés a) pontja alapján a soron következő adó-megállapítási időszakban veheti figyelembe úgy, mint a fizetendő adó összegét csökkentő tételt, illetve igényelheti vissza, ha a 186. §-ban meghatározott feltételek teljesülnek.
A fentiek miatt a revízió az adózó 19.982.000 forint összegű adó-visszaigénylését jogtalannak minősítette, és azt mint adókülönbözetet megállapította.
A tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak
Az adóhatóság a kft. bevallásának kiutalás előtti ellenőrzését végezte, melynek során az alábbi megállapítást tette.
Az adózó a vizsgált időszakban megvásárolt egy irodaházat, amely három társaság közös tulajdonát képezte.
A tulajdonos társaságok mint eladók, az értékesítésről tulajdonhányaduk arányában állították ki külön-külön az értékesítési számlákat. A közös tulajdonban és közös használatban levő ingó és ingatlan dolog esetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő kötelezettségeket és jogokat a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselőnek a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetén pedig az adóhatóság által kijelölt tulajdonos tekintendő [Áfatörvény 5. § (1) és (2) bekezdés].
A társaságok közös tulajdonában lévő ingatlan értékesítésében megnyilvánuló gazdasági tevékenység kapcsán a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak, tehát a vizsgált ügylet esetében a tulajdonostársak közössége jogosult általános forgalmi adó áthárítására. Ennek megfelelően az egyes adókötelezettségeket, így a bizonylat-kiállítási kötelezettséget is, a tulajdonostársak képviselője teljesíthette volna a tulajdonközösség, mint különálló adóalany nevében.
Tekintettel arra, hogy a tulajdonostársak a képviselőkijelölés jogával nem éltek, a tulajdonközösség képviselőjének a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező társaság minősült, tehát ez a társaság állíthatott volna ki adólevonásra jogosító, hiteles számlát, mégpedig az egész gazdasági eseményről, azonban nem a saját adószámán, hanem a tulajdonostársi közösség adószámán.
Tekintettel arra, hogy a vizsgált kft. birtokában nincs ilyen, az adólevonásra jogosító hiteles bizonylat, a revízió nem fogadta el fenti számlákban feltüntetett adó levonásba helyezését.
Az ellenőrzés alapján 160.400.000 forint általános forgalmi adó adókülönbözetet állapított meg a revízió.
Nullás bevallás a likviditási probléma megoldására
Egy adózó ipari gépek kereskedelmével foglalkozott, mely gépeket jellemzően a Közösség országaiból szerzete be, és belföldön értékesítette, ezért rendszeresen áfa-befizetési kötelezettsége keletkezett. Fizetési kötelezettségének átütemezéssel sem tudott eleget tenni, az erre irányuló későbbi kérelmeit az adóhatóságnak, a törvényi feltételek fennállásának hiányában, el kellett utasítania. Ebben a helyzetben a „trükkös” cég a hátralékának további növekedését azzal kívánta megakadályozni, hogy nullás bevallások benyújtásával „elhalasztja magának”az adófizetési kötelezettséget.
Az említett adózó egy másik adóalany kiutalás előtti vizsgálata során került a revizorok látókörébe, miután vevője a tőle beszerzett – mintegy 40 millió forint értékű – eszközre tekintettel jelentős összeget igényelt vissza.
A revizorok helyszíni szemlét tartottak az eladó társaság telephelyén, ahol – az értékesített, ám még el nem szállított eszközön kívül – egy további eszköz, és több kisebb értékű áru meglétét rögzítették. Az ellenőrzés jelzésére másnap az adóvégrehajtók megjelentek adózó telephelyén, és a több mint tízmillió forint feletti adótartozás okán lefoglalták a revizorok által felderített eszközöket.
