Konfuciusz bölcsességei (1. rész)


A Konfuciusz bölcsességeit tartalmazó könyv a világirodalom egyik legrégibb és legolvasottabb műve. A Mester írástudó volt, de gondolataiból semmit sem jegyzett le. A két és félezer évvel ezelőtt élt bölcselkedő mondásait, beszélgetéseit tanítványai, vagy inkább tanítványainak tanítványai jegyezték le. A bölcsességek alapvetően morálfilozófiai jellegűek, és kevésbé gyakorlatiak, csak néhány említés van jövedelemről, vagyonról, gazdálkodásról.

Aki közszereplő és abban kiemelkedő, az tanul tőle telhetőn;
Aki tanul és abban kiemelkedő, az részt vállal a közéletből.

(Konfuciusz bölcsessége, XIX/13)

Konfuciusz bölcsességeinek gyűjteményét a Beszélgetések és mondások cím alatt szokás összefoglalni, de kínai elnevezése alapján leggyakrabban a Lun jü elnevezéssel találkozhatunk a magyar nyelvű irodalomban. A cikkben ezt az elnevezést is használjuk.

A Lun jü olyan művek sorába tartozik, mint a Biblia, Buddha beszédei, a Korán, Platón és Arisztotelész művei (ha csak az ókor és a kora középkor legjelentősebb könyveire szorítkozunk az összehasonlításnál).

Konfuciusz bölcsességeinek első, magyar nyelvű részleges fordítása 1943-ban jelent meg, németből fordította Hamvas Béla. Az első teljes fordítás 1995-ben látott napvilágot, ezt kínaiból fordította Tőkei Ferenc. Őri Sándor már az ősi kínai nyelvből fordította le a mondásokat, sőt figyelembe vette a régészeti emlékeket is, amelyek töredékesen tartalmazták Konfuciusz bölcsességeit. Ez a kötet 2012-ben jelent meg. Tokaji Zsolt 2017-ben megjelent fordítása szintén az ősi kínai változat alapján készült.

Zu Chongzhi (matematius és csillagász) és Konfuciusz emlékműve a Foshan Egyetemen

Jól mutatja Konfuciusz népszerűségét, hogy alig több mint két évtized alatt három különböző fordítás és értelmezés is napvilágot látott.

A cikkben következetesen kizárólag Őri Sándor művében megjelent fordításokat közöljük. Elképzelhető, hogy ugyanannak a bölcsességnek egy másik fordító más értelmet ad, máshová helyezi a hangsúlyokat. Ezzel a választással semmiképp nem szeretnénk a többi fordítást minősíteni, valójában igen praktikus oka is van: Őri Sándor hozzájárult művének ilyen módon való felhasználásához. Köszönet érte! Őri Sándor fordítása abban is különbözik a korábbi fordításoktól, hogy verses formát használ, véleménye szerint „ezzel a módszerrel tudtam igazán közel vinni a szöveget az eredetihez, mind struktúrájában, mind pedig hangulatában”.

Konfuciusz élete

Konfuciusz valós személy volt, Kr.e. 551-ben született, Kr.e.479-ben halt meg. Születésének, működésének és halálának helye is a mai Kína keleti részén volt (a mai Santung tartomány). Apja hivatalnok volt, de korán meghalt, ezt követően anyja nevelte.

Konfuciusz családneve Kung (Kǒng 孔); utóneve: Csiu (Qiū 丘). A Ce (子): ‘mester’ képzővel később egészítették ki nevét. Később, évszázadokkal halála után a Kung Fu-ce (Kǒng Fūzǐ 孔夫子) névváltozat terjedt el, élete során ezt a formát soha nem használták. Jelentése: Kung tanító-mester. Az Európában használatos Confucius, vagy magyarosan Konfuciusz névváltozatot Matteo Ricci (1552 –1610) olasz jezsuita szerzetes alkotta, aki a kínai jezsuita misszió egyik megalapítója volt.

Az életrajzok szerint szegénységben élt, de ezzel a minősítéssel érdemes óvatosan bánni, mert az inkább csak viszonylagos volt. Lehetősége volt a tanulásra, írástudóvá vált (ne felejtsük el, mindez a bronzkorban történt, amikor az írástudás kevesek kiváltsága volt), ennek révén már fiatalon hivatalt tudott vállalni. A kezdeti beosztotti helyzetből gyorsan emelkedett a magasabb hivatali pozíciók felé, mígnem valószínűleg összetűzésbe keveredett a fejedelemség, vagy inkább városának (Lu) uraival, és menekülni kényszerült. Ezt követően évtizedeken keresztül vándorolt tanácsaival segítette a fejedelmeket, sok tanítványa, követője volt az idők során.

Valószínűleg egyik tanítványának közbenjárására térhetett vissza 68 évesen Lu-ba, ahol közéleti szerepet már nem vállalt. Iskolát alapított, és tanítványokat fogadott a következő három évben.

Konfuciusznak két gyermeke, valószínűsíthetően egy fia és egy lánya volt.

Konfuciusz sírja (síremléke) a kínai Santung tartomány északi részén fekvő Csüfu városának temetőjében van. Ebben a temetőben nyugszik Konfuciusz sok ezer leszármazottja és néhány tanítványa is. 1994 óta a temető az UNESCO Világörökség része.

Konfuciusz síremléke Csüfuben

Konfuciusz tiszetelete nem volt folyamatos, már néhány száz évvel a halála után is üldözötté lettek tanainak hirdetői. Kína első császára, Csin Si Huang-ti, i. e. 213-ban nem csak a konfuciánus tudósok százait temettette el elevenen, hanem az ország minden részéből összegyűjtette a konfuciánus műveket s azokat is elégettette. A „nagy könyvégetés” során megsemmisült a Lun jü szinte minden példánya. A következő császárok idejében viszont egyre népszerűbbé váltak Konfuciusz tanai, személyét lassan vallásos tisztelet övezte.

Igen nagy pusztítást jelentett a kulturális forradalom időszaka Konfuciusz tiszteletében és tanaiban. Büszke egyetemisták még a síremlékét is ledöntötték. 1966-ban a temető hatezer műemlékét rongálták vagy semmisítették meg.

Az azóta eltelt fél évszázad alatt helyreállították a temetőt, Konfuciusz és tanainak tisztelete ’reneszánszát’ éli, 2011-ben Pekingben a Mennyei béke (Tienamnen) terén még szobrot is állítottak a Mesternek (téren korábban csak Mao Ce-tungra utaló emlékek álltak).

Konfuciusz életéről, jelleméről a legtöbb információt a Lun jü-ből ismerünk. Az alábbiakban néhány a jellemét bemutató bölcsességet mutatunk be:

VII/24 A Mester tanítása négy részből tevődött össze: a műveltség és a gyakorlati tevékenység, a kötelességtudat és a szavahihetőség.

IX/4 A Mester négy dologtól volt teljesen mentes:

Elhamarkodott következtetéseket nem tett, egyértelműen biztosra semmit sem vett, nem ragaszkodott semmihez mereven, s mentes volt az önzéstől teljesen.

XIV/30 A Mester mondotta:

Háromrétű a nemesb ember útja, melyhez az én képességem bizony nem futja:

Az éber nem aggódik többé;

Aki tud, azt nem gyötri kétség;

A bátor pedig soha nem fél.

Zigong minderre így szólt:

Mesterünknek éppen ebben áll a maga útja.

XIV/41 Zilu egyszer a ,,Kőkapunál” töltötte az éjszakát, ahol a reggeli kapuőr így szólt hozzá:

Honnan jöttél?

Zilu így felelt:

Konfuciusz házától.

Mire a másik újra kérdezett:

Ugye az, aki tudja, hogy lehetetlen a célja, és mégis ennek dacára, egyre tovább csinálja?

X/8 Az olyan rizst soha nem utasítja vissza, ami tiszta, és az ízletes húsokat szintén soha nem kifogásolja;

Sosem eszik viszont olyan rizst, ami dohos vagy megsavanyodott, sem pedig megbüdösödött halat vagy olyan húst, ami megromlott;

Nem eszi meg, aminek rossz színe van, s nem eszi meg azt, aminek rossz a szaga, nem eszi meg azt, ami eléggé meg nem főtt, és nem eszi meg az évszaknak nem megfelelőt, nem eszi meg azt sem, ami nem helyesen van vágva, és nem eszi meg azt, aminek nincs meg a maga mártása;

Bármily sok is a hús, nem engedi, hogy az túltegyen más ételen;

A borban nincs más mértéke, csak az, hogy ne érjen züllésbe;

A vásárolt bort és a piaci szárított húst nem eszi meg;

Sosem hanyagolja a gyömbéres fogásokat;

Sosem eszik túlzottan sokat;

A fejedelemnél tartott áldozat után a húst nem hagyja állni egy napnál tovább;

Ha az áldozati hús mégsem fogy el három napon át, a harmadik nap elteltével nem fogyasztja el, azt már;

Evés közben nem beszél, és szótlan a pihenés idején;

Még ha a legközönségesebb is az étele, csak leves, egy tök vagy csupán zöldségek, áldozata mégis mindig olyan, mintha csak böjtölne.

A Beszélgetések és mondások könyve

Konfuciusz neveltetését meghatározta az a társadalmi pozíció, amibe beleszületett. A hat művészetet – rítusok, zene, írás, íjászat, kocsihajtás, csillagászat – kellett elsajátítania (ne feledjük el, a bronzkorról van szó, ezek hasonlóak az európai középkor hét szabad művészetének – trivium és quadrivium – tanaihoz). Nem véletlen, hogy a hat szabad művészet elemeire gyakran utal bölcsességeiben is.

Konfuciusz vándorútján

A Mester állameszménye egy patriarchális társadalom volt, amiben mindenkinek – fejedelem, nemesség, hivatalnokok, kézművesek, parasztok – megvan a maga helye, elfogadásának szükségszerű voltát hirdette tanaiban, bölcseleteiben. Konfliktusai is abból származhattak, hogy ezt a társadalmi rendet nem mindenki fogadta el, a városok hatalmat gyakorló családjai megkérdőjelezték a fejedelmi hatalmat. Miközben ezek a családok egymás ellen is ádáz harcot folytattak, ha a fejedelem érvényesíteni szerette volna hatalmát, képesek voltak egymással összefogni, és a fejedelem ellen harcolni (nem ritkán eredményesen!). A tradíciók tiszteletben tartása szintén gyakori eleme a bölcsességeknek.

Konfuciusz embereszménye a nemesb ember volt. Ez alapvetően nem születési, hanem erkölcsi nemességet jelentett. A kisember (ebbe a körbe tartozhattak a parasztok és a kézművesek, de a hivatalnokok és nemesek egy része is) ezt a szintet nem érhette el, csak a legkiválóbbak rendelkezhettek az ezt meghatározó tulajdonságokkal. A nemesb ember elvárt erényeiről részletesen olvashatunk a bölcsességek között, összesen 19 ilyen bölcsességet mutatunk be a ’Nemesb ember’ címszó alatt, de a fogalommal más címszavak alatt is találkozhatunk.

A Beszélgetések és mondások könyve, a Lun jü húsz fejezetből és mintegy ötszáz mondásból áll. A fejezetek hossza változó, a legrövidebb fejezetben (XX.) mindössze 3 bölcsesség van, a leghosszabban (XIV.) 47. Az egyes bölcsességek hossza is változatos: Az egymondatostól a több oldalasig terjed. A ’mintegy ötszáz’ minősítés arra vonatkozik, hogy egyes bölcsességeket a különböző interpretációk szétválasztanak, más esetekben viszont összevonás is előfordul.

A fejezetek tartalmilag nem tematizáltak, az egymást követő mondások, beszélgetések között helyenként van összefüggés, de jellemzően inkább nincs.

Az első kínai császárt követő Han-dinasztia (Kr.e. 206 – Kr.u.. 9) idejében a konfuciánus tanok szinte államvallássá váltak, részét képezték a hivatalnoki vizsgáknak is. A korábbi könyvégetések után ekkor (gyakran emlékezetből) lejegyzett bölcsességeket csoportosították, kőbe vésték, bambuszpálcákra (stb.) írták. Lassan kialakult a húsz fejezetes mű, amelyben már sorszámozást is alkalmaztak.

Itt kell kijelenteni, hogy a konfucianizmus nem vallás! Konfuciusz tanai erkölcsi, filozófiai jellegűek, mentesek mindenfajta vallási elhivatottságtól. Ez még akkor is így van, ha Konfuciusznak templomokat emeltek.

Konfuciusz tanítványaival a folyóparton

A cikkben közzé tett bölcsességekről

Ez egy válogatás, tehát az összes bölcsességnek csak töredéke – nagyjából a hetedrésze – található a felsorolásban

A bölcsességeket tematikusan rendezve adjuk közre. Ha egy bölcsesség több helyre is kívánkozott, akkor a súlyának megfelelően helyeztük el. A tematika önkényes, de ezt találtuk az Adó Online szakmai tartalmaihoz a legmegfelelőbbnek.

A témakörök – sorrendben – a következők:

– Tradíciók;

– Zene;

– Általános bölcsességek;

– Nemesb ember;

– Tanulni, tudni, műveltség.

További bölcsességeket közlünk a 2. részben!

Minden bölcsesség előtt megadjuk Őri Sándor könyvének fejezetszámát, illetve azon belül a bölcsesség sorszámát.

Őri Sándor: Lun jü (könyvcímlap)

A bölcsességeket nem magyarázzuk! Sok bölcsesség többértelmű, gyakran kétszer-háromszor is el kell olvasni, és el kell rajta gondolkodni. Egyes mondások akár közhelynek, aforizmának is tűnhetnek – első olvasásra –, de elgondolkodva rajta már más értelmet is kaphatnak. A többértelműség, a gondolatok mélysége az eredeti kínai szöveg(ek)ben a fordításnál is bonyolultabb, sajnos ezt képtelenség visszaadni az európai nyelveken, írásmódon.

A helyesírásban eltérünk a magyar nyelv központozási szabályaitól, egy az egyben átvesszük a hivatkozott műből a szövegeket, csak a tördelésen változtattunk valamelyest.

Válogatott bölcsességek tematikusan rendezve

Tradíciók

VIII/2 A Mester mondotta:

A tiszteletreméltóságból tradíciók nélkül válhat sanyargattatás;

Az elővigyázatosságból tradíciók nélkül lehet akár gyávaság;

A bátorságnak tradíciók nélkül felfordulás az eredménye;

Az egyenességnek tradíciók nélkül gorombaság a vége;

A nemesb ember a szeretteivel szemben őszintén él, az éberséghez ekként ösztönzi és emeli fel népét;

Ezért ahol a régi el nem hagyatott, a nép sem válik hitvánnyá ott.

Zene

VIII/8 A Mester mondotta:

A fölemelkedés kezdete:

A Dalok Könyve;

A már állót megszilárdító:

A tradíció;

A tökéletesítés eszköze:

A Zene.

Általános bölcsességek

IV/5 A Mester mondotta:

Vagyon és rang ez, miben áll az emberi vágy, de nem tud együtt élni vele az, ki nem a helyes úton jár;

Szegénység és alacsony sor ez, mit az ember gyűlöletesnek lát, de nem tudja elszakítani magát tőle az, ki nem a helyes úton jár

S ha az éberségtől egy nemesb ember szakítaná el magát, hogyan lehetne akkor tökéletesen méltó e névhez azután?

Mert még amikor annyi étele sincs, hogy jóllakhatna vele, a nemesb ember az éberségnek akkor sem fordul ellene.

S ha hozzáfog, hogy előrébb haladjon, akkor is ehhez kell hogy viszonyuljon;

És még ha a legmagasabb csúcson is áll, számára akkor is ez kell legyen a valóság.

VI/20 Fan Chi a tudás felől kérdezett, mire a Mester így felelt:

A nép igazságát tartani alapvetőnek

A szellemekét és az istenekét pedig, bár körültekintően, de távolságot tartón tekintve;

Erről elmondhatnánk: a tudásnak jele.

(Ezután Fan Chi) az éberség felől kérdezett, s a Mester neki így felelt:

Annak, aki éber, előbb jön, mi nehéz, s csak azt követi a szerzés;

Ezt hívhatjuk úgy, hogy éberség.

VII/3 A Mester mondotta: az erényeket nem kiművelni, a tanultakat nem értelmezni, felismerni az igazságot, de nem tudni afelé haladni, s még a nem-megfelelőt sem tudni kijavítani:

Ezek miatt aggódom csak.

VII/6 A Mester mondotta:

A helyes út töltse be szándékod, az erényekben leld viszonyításod, az éberség legyen támaszod, örömödet a művészetekben találod.

VIII/9 A Mester mondotta:

A népet rá lehet vezetni, hogy valahogyan tegyen, de hogy meg is értse azt, arra rávezetni nem lehet.

IX/3 A Mester mondotta:

Habár a tradíciók szerint a vászonföveg való, manapság mégis a selyemből készültet viselik, de ez csupán a józan mértékletesség jele, s ezért e téren én is követem a tömegeket.

Meghajolni lent kell, ezt is mondják a tradíciók, ám napjainkban mégis csak fent hajolnak meg, ami pedig már a túlzott szabadelvűség jele, s még ha ezzel el is távolodom a tömegektől, én akkor is a lent meghajlás módját követem.

IX/25 A Mester mondotta:

Egy nagy hadsereget megfoszthatnak a parancsnokától, de még a legegyszerűbb ember sem fosztható meg az akaratától.

XIII/4 Fan Chi a szántás-vetés tudományáról kért okítást a Mestertől, mire a Mester ezt mondotta:

Nem értek ahhoz oly jól, mint egy öreg paraszt.

Ezután Fan Chi a kertészkedést szerette volna megtanulni,

(a Mester azonban ismét csak) ezt mondta:

Nem értek ahhoz oly jól, mint egy öreg kertész.

Miután Fan Chi elment, a Mester így szólt:

Mennyire tipikusan kisember ez a Fan Chi!

Ha a felül lévők szeretik a tradíciókat, akkor a népnek eszébe se jutna nem tisztelettudónak lenni;

Ha a felül lévők szeretik az igazságot, akkor a népnek eszébe se jutna nem engedelmeskedni;

Ha a felül lévők szeretik a szavahihetőséget, akkor a népnek eszébe se jutna nem őszinte érzelmekkel élni;

És ahol ez így lenne, oda a négy égtájnak minden népe, gyermekeiket hátukon cipelve egyre csak sereglene!

Hogyan is venné ő hasznát a földművelésnek?

XIV/46 Yuan Rang széttett térdekkel guggolva várakozott, mire a Mester hozzá emígyen szólott:

Ha ifjúkorban nem vagy körültekintő bátyáid iránt, ha felnőttként nincs semmid, amit továbbadhatnál, majd pedig ha öregkorban dacolsz a halállal, mindez felér a tolvajlással.

Azzal fogta bambuszbotját, és megkocogtatta vele Yuan Rang sípcsontját.

XX/1 Yao mondotta:

Shun, rendelkezzél te, az Ég sorsának rendje ott van most tebenned;

Tartsd azt hűen középen;

A négy tenger övezte ínségben, az égi kegynek vége mindörökre.

Shun ugyanígy adta tovább a megbízatást Yu-nek, aki ezt mondotta:

Én kicsi gyermekként jőve, bátorkodtam adni egy sötét hímet, és bátorkodom eléd tárni a beszédemet, neked, a Legmagasabb Uralkodói Fenségnek;

Aki bűnbe esne, gondolni se merjen a bocsánatra, nem rejthet el semmit a Fenség elől alattvalója, a megmérettetés a Fenség szívében van;

És ha bűnt követnék el én magam, az senki másra ne hulljon vissza, de ha bárki más bűnös volna, reám szálljon bűne súlya!

Körülöttünk az adományok bőséggel vannak, a jók és helyesek, akik abból gazdagodnak;

És még ha köröttem rokonaim is állnak, nem oly jó, mint ha éberek volnának;

Minden ember minden mulasztása legyen egyedül énrám testálva.

Aki körültekintőn megítéli a mértékeket, megvizsgálja a törvényeket és rendeleteket, s helyreállítja hozzá az elhagyatott hivatalokat, akkor az a négy égtáj kormányzását útjára indítja;

Aki a szétrombolt országot felvirágoztatja, a szétszakított nemzedékeket összefonja és a népektől elvonultakat felkarolja, annak az Ég alatti minden népe szívét odaadja.

Aminek súlya van igazán: az a nép, az élelem, a gyász és az áldozás;

Aki toleráns, az megnyeri magának a tömegeket, aki szavahihető, a felé a nép bizalommal él, aki szorgosan tettre kész, az sok dolgot elér, és aki igazságos, az az elégedettséghez ér.

XX/3 Konfuciusz mondotta:

Aki nem érti meg a Sorsot, annak nincs módja, hogy nemesb emberré váljon;

Aki nem érti meg a tradíciókat, annak nincs semmije, amivel szilárdan megálljon;

Aki pedig még a szavakat sem érti meg, annak nincs semmije, hogy megértse az embereket.

Konfuciusz temploma Pekingben

Nemesb ember

III/7 A Mester mondotta:

A nemesb emberek között nincs helye a versengésnek;

Ha mégis össze kell mérniük magukat, az legfeljebb az íjászatban lehetséges;

Minek során egymás előtt meghajolnak, fölfelé menvén előreengedik a másikat, majd miután lejöttek, áldomást isznak;

Még a versengésükben is nemesb emberek maradnak.

IV/11 A Mester mondotta:

A nemesb ember gondolatai az erényeken járnak,

Míg a kisembernek a földi javak a legfőbb vágya;

A nemesb ember a törvényességet tartja nagyra,

míg a kisember csak a nagylelkűséget méltatja.

IV/16 A Mester mondotta:

A nemesb ember az igazságot ismeri jól, míg a kisember csak saját hasznára gondol.

V/5 A Mester Zichan-ról akképp tartá, a nemesb ember helyes útján négyet tett a magáévá:

Önnön tetteiben tiszteletreméltó;

A felül lévőket szolgálván tisztelettudó;

Ha gondoskodni kellett a népről, nagylelkű;

S ha alkalmazni kellett a népet, az igazsághoz hű.

VII/36 A Mester mondotta:

A nemesb emberből árad az elégedett békesség, nagysága csodálatos fenség;

A kisemberből csak a sopánkodás tolul, szánalmasan és nyomorultul.

XII/5 Si-ma Niu aggódva így szólt:

Minden embernek vannak testvérei, csak egyedül nekem nincsenek.

Mire Zixia ezt mondotta:

Én egyszer a következőt hallottam:

,,Élet és halál a sors kezében vannak,

Vagyon és rang az Égben fogannak.”

A nemesb ember tisztelettudó, és nem tesz semmi helytelent;

Az emberek felé tiszteletreméltó, s a tradíciókkal összhangot teremt.

A négy tenger szegte földet tekintve, minden ember egymásnak testvére;

Miért keseregne hát egy nemesb ember, ha akár édestestvére nem is lenne?

XIV/29 A Mester mondotta:

A nemesb ember szégyelli, ha szavaihoz képest hibádznak tettei.

XV/17 A Mester mondotta:

A nemesb ember az igazságot veszi alapelemének, a tradíciókkal teszi azt alkalmazásba, óvatossággal juttatja azt kifejeződésre, s a szavahihetőséggel viszi azt tökélyre;

Ez jellemző a nemesb emberre!

XV/18 A Mester mondotta:

A nemesb ember csak azon gyötri magát, ha képessége nem elegendő;

Gyötrelem attól nem járja át, ha az emberek nem ismerik őt.

XV/19 A Mester mondotta:

A nemesb ember még a gondolatnak is betege, hogy miután a világból eltávozik, nagyrabecsülést nem szerez neve.

XV/20 A Mester mondotta:

A nemesb ember saját magának támaszt követelményeket, míg a kisember más emberekkel szemben teszi ugyanezt.

XV/21 A Mester mondotta:

A nemesb ember együtt érző és nem hadakozó, közösségi szellemű és nem pedig részrehajló.

XV/22 A Mester mondotta:

A nemesb ember nem beszédük alapján értékel nagyra embereket, s nem az emberek alapján veti el a beszédüket.

XV/33 A Mester mondotta:

A nemesb ember számára nem lehetséges a kicsiny dolgok tudása, de annál inkább a nagy dolgok befogadása;

A kisember számára nem lehetséges a nagy dolgok befogadása, sokkal inkább csak a kicsiny dolgok tudása.

XVI/6 Konfuciusz mondotta:

A nemesb emberség elérésén fáradozván, három dolog van, mi, úgymond, túlkapás:

Beszélni, mikor még nem jött el a beszéd ideje, ezt úgy hívják: elhamarkodottság;

Nem beszélni, mikor pedig már eljött a beszéd ideje, ezt úgy hívják: titokzatoskodás;

Nem meglátni a külcsín fonák színét és mégis beszélni, ezt, úgy hívják: vakság.

XVI/7 Konfuciusz mondotta:

A nemesb ember három dologtól tartózkodik:

Ifjúkorban, amikor ereiben még forr a vér, tartózkodik a külcsínektől;

Amikoron felnőttkorba ér, s ereiben a vér maga a rendíthetetlenség, tartózkodik a küzdéstől;

Végül, mikor öregkorba lép, s vérében az erő már a hanyatlás felé, tartózkodik a szerzéstől.

XVI/8 Konfuciusz mondotta:

A nemesb ember három dolgot tisztel igazán:

Tiszteli az Ég akaratát, tiszteli a nagy embereket, és tiszteli a tökéletes-bölcsek szavát.

A kisember, ezzel szemben, nem érti az Ég akaratát, s ezért tiszteletet sem mutat az iránt, bizalmaskodó a nagy emberekkel, és gúnyolódik a tökéletes-bölcsek szaván.

XVII/23 Zilu így kérdezett:

A nemesb ember a bátorságot becsüli a legtöbbre?

A Mester erre ezt felelte:

A nemesb ember az igazságot tartja a legmagasabbra;

Mert ha egy nemesb emberben csak bátorság lenne, de az igazság nem élne benne, az káoszhoz vezetne;

Ha pediglen egy kisemberben csak bátorság lenne, de az igazság nem élne benne, az bűnözésbe esne.

XIX/7 Zixia mondotta:

A mesteremberek műhelyeikben élnek, feladatukat ezen módon viszik tökélyre;

A nemesb ember tanul, hogy a helyes utat ezáltal ő elérje.

Tanulni, tudni, műveltség

II/15 A Mester mondotta:

Tanulni, de nem gondolkodni, hiábavaló fáradság; gondolkodni, de nem tanulni, veszedelmet von maga után.

II/17 A Mester mondotta:

Zilu, megtanítsalak arra, hogy mit jelent valamit tudni?

A tudottat tudni, hogy tudod, a nem tudottat pedig, hogy nem tudod; ez az igazi tudás.

II/18 Zizhang a hivatali jövedelem érdekében tanult, mire a mester ezt mondotta:

Hallgass meg sok mindent, de vesd el, mi kétséges, azzal pedig, mit megtartasz, megfontoltan érvelj, mert ekképp kevés hibát követsz majd el;

Figyelj meg sok mindent, de hagyd el, mi veszélyes, ami pedig megmarad, alkalmazd körültekintéssel, s ekképp bánkódnod majd kevésszer kell.

A szavaidban csak kevés hibát találj, s bánatodat tetteid ritkán okozzák: Ebben áll a jövedelemhez jutás!

VI/16 A Mester mondotta:

Ha az alaptermészet túlárad a műveltségen, annak faragatlanság az eredménye;

Ha a műveltség tesz túl az alaptermészeten, annak pedig tudálékosság a vége;

Ha összecsiszolt az alaptermészet és a műveltség, annak után lehet csak nemesb emberség.

VII/8 A Mester mondotta:

Aki nem eléggé lelkes, annak magyarázni nem is kezdek;

Aki nem vágyik eléggé rá, hogy kimondja, annak én sem kezdem el fejtegetni hosszabban;

Akinek a négyszög egyik sarkát már felfedtem, de a másik hármat kikövetkeztetni abból mégis képtelen, annak tanításaimat többé meg nem ismétlem.

VII/16 A Mester mondotta:

Ha életemhez még jó pár évet hozzáadhatnék, ötvenet abból tanulásra fordítanék;

És akkor tényleg lehetséges lenne talán, hogy nem követnék el többé túl nagy hibát.

VIII/12 A Mester mondotta:

Tanulással töltött három év, de nem a jövedelem eléréséért;

Ez a ,,nem könnyen Szerzés”.

XII/8 Ji Zicheng így szólott:

A nemesb emberség az alaptermészeten múlik és semmi máson.

Mi szükség volna hát a műveltségre?

Zigong így felelt:

Mily sajnálatos jó uram ilyetén beszéde a nemesb ember kapcsán!

Négyes fogat sem érné utol nyelvének gyorsaságát.

A műveltség épp úgy viszonyul az alaptermészethez, mint ahogy az alaptermészet viszonyul a műveltséghez.

A tigris vagy a leopárd szőrétől megfosztott bőre épp olyan, mint a kutya vagy a kecske csupasz bőre.

XII/15 A Mester mondotta:

Átfogóan tanulni a műveltséget, s a tradíciókkal szabni magunknak mértéket;

Eképp érhetjük csak el, hogy ne lépjünk ki a mezsgyére!

XV/1 Wei-beli Ling herceg a hadviselésről kérdezte Konfuciuszt, mire Konfuciusz így válaszolt:

A szertartási edények használatából bizony már igen sok tapasztalatot szereztem, de katonák és seregek irányításáról tanulmányokat még nem folytattam sohasem.

Azzal másnap útnak is indult.

XV/7 A Mester mondotta:

Akivel lehetne beszélned, és mégsem váltasz szót vele: Az egy ember elveszítése;

Akivel beszélni nem lehet, és mégis beszédbe elegyedsz vele: Az a szavaknak elvesztegetése;

Akinek tudása van, sem nem veszít el senkit, sem nem vesztegeti el szavait.

XIX/8 Zixia mondotta:

A hibái a kisembereknek mindig műveltségükből erednek.

Irodalom:

Hamvas Béla: Kungfutse: Lun yü – Kung mester beszélgetései (Bibliotheca, Budapest, 1943)

Őri Sándor: Konfuciusz élete és kora. (Kossuth Kiadó, Budapest, 2002)

Őri Sándor: Konfuciusz bölcseletei – Lun jü (Golden Goose Kiadó, Budapest, 2012)

Tokaji Zsolt: Konfuciusz, Beszélgetések és mondások (Helikon Kiadó, Budapest, 2017) ISBN 9789632278728

Tőkei Ferenc: Konfuciusz, Beszélgetések és mondások (Szukits Könyvkiadó, Szeged, 1995)


Kapcsolódó cikkek

2023. február 8.

A NAV az idén is elkészíti több millió ember személyijövedelemadó-bevallási tervezetét

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) idén is külön kérés nélkül elkészíti több millió ember személyijövedelemadó-bevallási tervezetét, a folyamat automatikus, éppen ezért nem kell a kedvezményekre jogosító igazolásokat beküldeni az adóhivatalhoz, és nem kell kérni a hivatalt a bevallás tervezetének elkészítésére sem – közölte a NAV szerdán.