Konfuciusz bölcsességei (3. rész)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína a világgazdaság három legjelentősebb szereplője. Figyelemre méltó, hogy Kína ezt a pozícióját néhány évtized alatt érte el. A kínai gazdasági növekedés gazdaságfilozófiai, ideológiai alapját a konfuciuszi tanok adták és adják jelenleg is.
Ha az országban a helyes út érvényt szerez, jövedelmed egyre terem;
De ha az országban a helyes út nem érvényesül, s jövedelmed mégis egyre csak bővül, az bizony szégyenletes
(Konfuciusz bölcsessége, XIV/1)
A Konfuciusz bölcsességeiről szóló cikksorozat első két részében (1. rész , 2. rész) röviden bemutattuk a Mester életét, illetve ismertettük a Beszélgetések és mondások könyvének (kínai elnevezése alapján gyakran a Lun jü elnevezéssel találkozhatunk a magyar nyelvű irodalomban) keletkezéstörténetét, tartalmát. Az ötszáz bölcsességet tartalmazó műből tematikus válogatásokat tettünk közzé a Tradíciók, s Zene, az Általános bölcsességek, a Nemesb ember, a Tanulni, tudni, műveltség, a Helyes út, helyes kormányzás, Hatalom, Közélet, Gazdaság, jövedelem, vagyon, Kötelességtudat, Erényesség, Éberség, Mértékletesség témakörökben.
A Lin jü-nek három teljes magyar nyelvű fordítása is van (lásd az irodalomjegyzékben), a cikkben Őri Sándor művében megjelent fordításokat közöljük. Elképzelhető, hogy ugyanannak a bölcsességnek egy másik fordító más értelmet ad, máshová helyezi a hangsúlyokat. Ezzel a választással semmiképp nem szeretnénk a többi fordítást minősíteni, valójában igen praktikus oka is van: Őri Sándor hozzájárult művének ilyen módon való felhasználásához. Köszönet érte! Őri Sándor fordítása abban is különbözik a korábbi fordításoktól, hogy verses formát használ, véleménye szerint „ezzel a módszerrel tudtam igazán közel vinni a szöveget az eredetihez, mind struktúrájában, mind pedig hangulatában”.
A Mester
A konfucianizmus válságai
Konfuciusznak (Kr.e. 551-479), a Mesternek a tanait tanítványai, vagy még inkább tanítványainak tanítványai gyűjtötték össze és írták le. Ez hamarosan a hivatalnokképzés alapművévé vált Kínában.
A Kínát egységesítő első császár, Csin Si Huang-ti (uralkodott Kr.e. 247-221), aki leginkább az agyaghadseregről ismeretes manapság, Konfuciusz követőit üldözte, több száz tanítványt élve eltemettetett, a fellelhető könyveket elpusztíttatta.
Az első császár halálát követően, a császárkorban, egészen a XIX. század második feléig viszont a konfuciuszi eszmék szolgáltatták a Kínai Birodalom és hatalom működésének, vagyis az államideológiának az alapját.
Az ideológiai irányzat következő nagy válsága a Kínai császárság hanyatlásához köthető. A XIX. század második felében a nyugati modernizációval nem tudott az alapvetően feudális berendezkedésű Kína lépést tartani, minden tekintetben – ideológiailag, gazdaságilag és a hadszíntéren is – alulmaradt a Nyugattal szemben. A konfuciuszi hivatalnokvizsgákat megszüntették, végül maga a császárság is megbukott a XX. század elején (erre több dátum is van, ezért nem adunk meg egyet sem).
A XX. század első fele meglehetősen zivataros volt Kínában, háborúk, japán megszállás, polgárháború jellemezte ezt az időszakot. Végül a Mao Ce-Tung vezette irányzat győzedelmeskedett, és a marxista ideológia alapján Mao lett a modern Kína vezetője. Mao kezdetben szimpatizált a konfuciuszi tanokkal, de később, 1966-ban meghirdette a kulturális forradalmat, és ekkortól kezdve Konfuciusz és tanai a feudális elmaradottság szinonímáivá váltak, Konfuciusz követőit üldözték, tanait, könyveit betiltották, a konfucionisták síremlékeit, emlékműveit ledöntötték, megsemmisítették. Mindez Mao 1976-ban bekövetkezett haláláig tartott.
Konfuciusz és tanítványai
A konfucianizmus XX-XXI. századi „feltámadása”
A Mao halála utáni hatalmi harcokat követően a mérsékeltebb irányzatot képviselő Teng Hsziao-ping lett Kína vezetője. Teng mindent a gazdasági fejlődésnek rendelt alá, a „kínai típusú szocializmus”, a „szocialista piacgazdaságként” hivatkozott rendszer kialakításához számos gazdasági reform vezetett. Teng fogalmazta meg: „mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, a lényeg, hogy megfogja az egeret”, azaz a gazdasági fejlődés a fontosabb, nem a hatalom ideológiai alátámasztása.
Ezt az irányzatot követték Teng 1997-ben bekövetkezett halála után is a kínai vezetők, a 2012 óta Kínát ténylegesen vezető Hszi Csin-ping is.
A konfucianizmus szép lassan visszanyerte vezető ideológiai szerepét, még ha ki nem is mondták ezt. A konfuciuszi eszmékből mindazokat, amelyek a Kínai Kommunista Párt jelenlegi irányvonalát alátámasztják, beemelték a hivatalos ideológiába, az állami vezetők gyakran idéznek a mestertől, Konfuciusznak szobrot emeltek a Mennyei béke (Tienanmen) terén. Közel száz országban működik már a kínai érdekeket képviselő, kultúrát terjesztő Konfuciusz Intézet, így Magyarországon is. A Konfuciusz tanait népszerűsítő könyvet négymilliót meghaladó példányban adták el, film készült a Mester életéről.
Hiba lenne a konficianizmus kapcsán csak Kínáról beszélni, hiszen a kínai befolyás és a Mester tanai számos távol-keleti országban is érvényesülnek, ilyen országok például Tajvan, Hong-Kong, Makaó, Koreai Népi Demokratikus, Köztársaság, Koreai Köztársaság, Vietnám, Szingapúr, Malajzia.
Konfuciusz szobra a temploma előtt
A konfuciuszi tanok, mint a modern Kína működésének ideológiai alapjai
A kínai gazdasági modell és az ideológiai alapok részletes ismertetésére e cikk keretében nyilván nem vállalkozhatunk. Ezek nagyvonalú bemutatása megtalálható az Irodalomjegyzékben hivatkozott, interneten is elérhető írásokban (lásd Almády Bertalan, Kasznár Attila, Őri Sándor, Salát Gergely és Messmann Stefan írásait).
A részletes ismertetés helyett így csak rövid utalásokra, eszmefuttatásokra szorítkozhatunk.
Őri Sándor a konfucianizmus aranyszabályának a kötelességtudatot és az emberbarátságot, illetve a kettő együttes alkalmazását tekinti. Erre a következő mondást idézi:
| A Mester mondotta: „Shen (Zengzi), az út amelyen járok, egyetlen vezérelv mentén halad.” Zengzi így szólt: „Így igaz.” Mikor a Mester visszavonult, a többi tanítvány megkérdezte (Zengzit): „Hogyan kell ezt érteni?” Zengzi így felelt: „A Mesterünk útja egyszerűen csak az, hogy légy zhong (kötelességtudó) és shu (emberbarát).” |
Az együttes alkalmazás azt jelenti, hogy a kötelességtudattól (zhong) vezérelve tégy meg minden tőled telhetőt másokkal szemben – de ezen tetteidet mindig vizsgáld meg az emberbarátság (shu) szemszögéből, tehát csak úgy tegyél meg minden tőled telhetőt a feletted lévőknek, ha eközben nem teszel semmi olyat az alattad lévőknek, mit saját magadnak se kívánnál.
Salát Gergely megfogalmazása szerint:
| A hierarchiában alul állók engedelmességgel és tisztelettel tartoznak a feletteseiknek (családon belül az idősebbeknek), a felül állók pedig emberségesen, az alárendeltjeik javát figyelembe véve vezetik a rájuk bízott közösséget. Mindenkire jellemző egyfajta önkorlátozás, visszafogottság: az emberek a közösség érdekében háttérbe szorítják egyéni vágyaikat és törekvéseiket, ezzel biztosítva a legfőbb jót, a harmóniát. Ha az erények háttérbe szorulnak, és egy felettes önkényeskedni kezd, vagy egy alattvaló engedetlenné válik, felborul a rend és a harmónia, s káosz lesz úrrá a világon. Ezért fontos, hogy mindenki elsajátítsa a különféle konfuciánus erényeket (emberség, kötelességtudat, szertartásosság, bölcsesség, megbízhatóság), ez pedig a tanulásnak különleges helyet biztosít a kínai kultúrában. Mivel a helyes viselkedést a tradíció szabja meg, attól eltérni nem szabad, az új dolgok mindig gyanúsak. A vezetők megfelelő kiválasztására pedig különösen ügyelni kell, hiszen a rendszer csak akkor működik, ha minél magasabb pozícióban van valaki, annál erényesebb. |
A Kínát vezető Kommunista Pártnak nagyon is megfelelőek a konfucianizmus tanai, „hiszen az általa kitűzött célok – a társadalmi harmónia, a feljebbvalók tisztelete, az engedelmesség, a szorgalom, az erényes viselkedés, a közösségnek az egyén fölé helyezése, az állam mindenhatósága stb. – egyeznek a vezetés politikájával. Ráadásul a konfuciánus normák megoldást jelentenek egy sor olyan problémára, amelyek a gyors modernizáció során kerültek előtérbe, úgymint a társadalmi bizalomszint csökkenése, a tisztességtelen viselkedésminták, a korrupció és a csalások elterjedése, a családi kötelékek meglazulása (s ezzel az állami terhek növekedése például az idősellátásban).”
Kasznár Attila a következő bölcsességet emeli ki A Bölcsességek könyvéből:
| XII/11 A Qi-beli Jing herceg a helyes kormányzás felől kérdezte Konfuciuszt, mire Konfuciusz így felelt: Az uralkodó legyen uralkodó, az alattvaló legyen alattvaló, az apa legyen apa, s a fiú legyen fiú.
A herceg így szólt: Mily megfelelők e szavak! Mert ha igazából az uralkodó nem uralkodó, ha az alattvaló nem alattvaló, ha az apa nem apa, és ha a fiú nem fiú, akkor habár gabonám lehet még oly rengeteg, lenne-e vajon rá alkalmam, hogy azt meg is egyem? |
„A példázatban Konfuciusz kinyilatkoztatása nyomán a fejedelem ráébred arra, hogy az erős, biztos állam alapja az, ha a családi alapú viszonyok össztársadalmi szinten is érvényesülnek.
A gabona szó metaforaként jelenik meg a példázatban. Jelentéstartalma azonban többre utal, mint az egyszerű szántóföldi növényre. A mindennapi élelemhez legfontosabb alapanyag ebben az összefüggésben, mint az állam által beszedett adó jelenik meg. A „meg is enni” kifejezés pedig, az állam fenntartásának képességét jeleníti meg.
Az általánosan elfogadott „adó és annak felhasználása” felfogás helyett viszont elképzelhető egy másik metaforaértelmezés is. Ebben az összefüggésben a „gabona” nem másnak a megfelelője, mint az állampolgároknak, hiszen a szemek sokasága az emberek jelképeként tűnhet fel ebben az összefüggésben. Míg a „meg is enni” nem mást takar, mint a birtoklásukat, vagyis a biztos kezű vezetést, amely az állam fennmaradásának egyik leglényegesebb konfuciuszi kitétele.”
Az elmélkedő Mester
A társadalom vezetőit olyan mértékben kell tisztelni, hogy még a nyilvánvalóan hibás döntéseket is el kell fogadni. Ezek a tanítások rendkívül stabillá tették a mindenkori kínai rezsimet.
A tanítások távol tartják a közembereket a politikától is, erre a következő intelem vonatkozik:
| XIV. 27. A mester mondotta: „Akinek nincs hivatala, az ne foglalkozzék a kormányzás dolgaival. (Tőkei Ferenc fordítása)” |
A tanítások egy erős központosított hatalom kialakulását eredményezik, és valóban, ha ez a hatalom betartja az erényességet, akkor annak a gazdasági fejlődés és jólét lehet az eredménye.
Fontos megjegyezni, hogy az előzőekben (és a korábbi cikkekben is) bemutatott sajátos kínai gondolkodásmód át meg átszövi a mai kínai társadalmat is, nem különben a Kínán kívüli kínai migráns közösségeket is. Sőt, az utóbbiak esetében talán még mélyebben ápolják és gyakorolják a konfuciuszi tanításokat.
Emeljünk ki néhány elemet Messmann Stefán írásából is!
„A kínai tárgyalási elemek a következők:
– zhengti guan nian – holisztikus, kollektivista gondolkodásmód,
– shehui dengji – társadalmi státusz,
– mianzi – „arc,” illetve egy személy tiszteletben tartása,
– zhongjian ren – közvetítő személy,
– guanxi – kapcsolatalakítás,
– jiejian – takarékosság, gazdaságosság,
– chiku nailao – könyörtelenség és
– renji hexie – tárgyaló felek közötti harmónia.”
Messmann Stefán külön is kiemeli, hogy a kínaiak nem szeretnek jogászokkal, akár csak jogászok jelenlétében tárgyalni, a jogszabályok számukra nem keretet adnak a tárgyalásoknak, szerződéseknek, hanem egyfajta szankciórendszernek tekintik. Számukra az összeférhetetlenség, a magánélet ismeretlen fogalmak. A szellemi tulajdonjog is egy vitatott fogalom számukra, a legtermészetesebb módon mindent lemásolnak, sőt erre még büszkék is. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szellemi tulajdonjog a nyugati világban is egy viszonylag újkeletű fogalom, a középkorban ez még nem létezett.)
Némiképp erre vonatkozik Konfuciusz következő bölcsessége is:
| A bölcsességet három módszerrel lehet megtanulni: először elmélkedéssel, másodszor utánzással, amely a legnemesebb módszer, és harmadszor pedig a tapasztalatokkal, amely egy keserűbb módszer. |
Zárásként még annyit érdemes megjegyezni: biztos, hogy a nyugati kultúrától, gondolkodásmódtól sokszor meglehetősen távol állnak a konfuciuszi gondolatok, de Kína jelenkori eredményei nagyon is rámutatnak arra, hogy ha nem is elsajátítani, magunkévá kellene tenni ezeket az eszméket, de legalább meg kell ismerni, hogy eredményes legyen a kínaiakkal való együttélés, tárgyalás, szerződéskötés. Az együttélés nem választható már számunkra (sem), ez jelen van a mindennapjainkban is.
Konfuciusz szobra a Pécsi Tudományegyetemen
Irodalom:
Almády Bertalan: A konfucianizmus újjászületése a modern Kínában
Hamvas Béla: Kungfutse: Lun yü – Kung mester beszélgetései (Bibliotheca, Budapest, 1943)
Kasznár Attila: A konfuciánus filozófia mint nagyhatalmi bázis in Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica Tomus XX, Fasc. 1 (2016), pp. 179–192.
Őri Sándor: A konfuciuszi kötelességtudat és emberbarátság, avagy az erkölcsi vezérelv, zhong-shu fogalompáros. In.: SALÁT Gergely–P. SZABÓ Sándor (Szerk.): Mítoszok és vallások Kínában. Balassi Kiadó, Budapest, 2000.
Őri Sándor: Konfuciusz élete és kora. (Kossuth Kiadó, Budapest, 2002)
Őri Sándor: Konfuciusz bölcseletei – Lun jü (Golden Goose Kiadó, Budapest, 2012)
Salát Gergely: Konfuciusz visszatér
Tokaji Zsolt: Konfuciusz, Beszélgetések és mondások (Helikon Kiadó, Budapest, 2017) ISBN 9789632278728
Tőkei Ferenc: Konfuciusz, Beszélgetések és mondások (Szukits Könyvkiadó, Szeged, 1995)
Messmann Stefan: Konfucianizmus a gazdaságban in Gazdaság és vallás, A gazdasági spiritualitás innovatív modelljei (szerkesztők: Zsolnai László, Kovács Gábor, Ócsai András, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2022)
