Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A közvetített szolgáltatás és a járulékos költség nem egymással ellentétes fogalmak. Egy ügylet lehet ugyanis egyúttal közvetített szolgáltatás és járulékos költség is, de természetesen arra is van példa, hogy egy adott költségelem csupán közvetített szolgáltatás vagy csupán járulékos költség – derül ki az Áfa kalauz legfrissebb számából.
Közvetített szolgáltatások
A közvetített szolgáltatás lényege, hogy az adóalany saját nevében ugyan, de nem saját (hanem más) javára rendel meg egy szolgáltatást. Ez a gyakorlatban egy szolgáltatás továbbszámlázását jelenti, amellyel kapcsolatban az alábbiakra kell figyelemmel lenni.
A közvetített szolgáltatás tartalmi vonatkozásai
a) A közvetített szolgáltatás definíciója az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 15. §-ában található. Az Áfa tv. 15. § úgy rendelkezik, hogy ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybe vevője és nyújtója is.
A közvetített szolgáltatás tehát gyakorlati értelemben az adóalany által továbbszámlázott olyan szolgáltatásokat jelenti, amelyek megrendelésére alapvetően más személy javára vonatkozóan került sor. Ilyenkor a közvetítő jellemzően csupán jogi értelemben nyújtja tovább a szolgáltatást, azaz közvetített szolgáltatás esetén fizikai értelemben csupán egy szolgáltatásra kerül sor, pusztán jogi és számlázás-technikai értelemben történik két ügylet.
Például, amennyiben egy szállítmányozó cég elvállal egy fuvarozást úgy, hogy fizikailag nem ő teljesíti a fuvart, hanem megbíz egy alvállalkozó fuvarozócéget, akkor – bár fizikai értelemben az árut csupán egyszer szállítják el a feladás helyéről a rendeltetési helyre (tehát fizikailag csak egy fuvar teljesül) – jogi értelemben azonban két szolgáltatásnyújtás történik, az egyik az alvállalkozó fuvarozó és a szállítmányozó között, a másik pedig a szállítmányozó és az ő megrendelője között.
Ennek megfelelően a tényállásban két számla készül: egy a fuvarozó és a szállítmányozó viszonylatában, egy pedig a szállítmányozó és a megrendelő viszonylatában.
b) Bár az Áfa tv. 15. §-a úgy fogalmaz, hogy a közvetített szolgáltatás esetén a közvetítő ugyanannak a szolgáltatásnak egyúttal igénybe vevője és nyújtója is, azonban nagyon fontos, hogy ez nem feltétlenül vezet arra, hogy a közvetített szolgáltatás továbbszámlázásának minden esetben az eredeti szolgáltatásról készült számla adataival kell megtörténnie. Közvetített szolgáltatás esetén ugyanis – mind polgári jogi értelemben, mind pedig az általános forgalmi adó szempontjából – két ügyletről van szó: az egyik ügylet a tényleges szolgáltató és a közvetítő között teljesül, a másik ügylet pedig a közvetítő és a tényleges igénybe vevő között valósul meg. Mivel ezekben az esetekben két ügyletről beszélünk, ezért a számlázás szempontjából mindkét ügyletet – bár fizikai értelemben csupán egy teljesítés van – külön-külön kell vizsgálni a saját jellemzői alapján.
Éppen ezért a közvetített szolgáltatások esetén nem feltétlenül igaz, hogy a közvetített szolgáltatást a közvetítőnek ugyanazzal az adómértékkel, illetve ugyanazzal a teljesítési időponttal kell továbbszámláznia, mint ahogyan felé történt a számlázás. A közvetítőnek magának is vizsgálnia kell, hogy az általa jogi értelemben nyújtott közvetített ügylet az ő és a megrendelője viszonylatában milyen áfamegítélés alá esik, ami adott esetben eltérhet attól, ahogyan az ügyletet a tényleges nyújtó és a közvetítő között meg kellett ítélni.
| Példa
Tegyük föl, hogy adott egy munkáltató, akinek távközlési szerződése van egy telefontársasággal. A munkáltató ugyanakkor a dolgozóival megtérítteti a magánbeszélgetések ellenértékét, azaz tulajdonképpen a magánbeszélgetéseket a munkáltató a dolgozók felé közvetített szolgáltatásként továbbszámlázza. (Látható ez esetben is, hogy a munkáltató fizikai értelemben nem nyújt telefonszolgáltatást a dolgozónak, csupán jogi és számlázástechnikai értelemben.) A telefontársaság a munkáltató felé a havi telefonszámlát tárgyhót követő hó 20-ával mint fizetési határidővel számlázza, így a telefontársaság és a munkáltató között – az Áfa tv. 58. §-ának szabályára tekintettel – az egyes telefonszámlák teljesítési időpontja tárgyhónapot követő hó 20. napja, így a telefontársaság a munkáltató felé ezen nappal mint teljesítési dátummal számláz. A munkáltató ugyanakkor a magánbeszélgetések ellenértékét a dolgozóival a telefonszámla beérkezését követő hónap 5-ével fizetteti meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkáltató által közvetített szolgáltatásként továbbszámlázott telefondíj teljesítési időpontja a dolgozó felé – tekintettel az Áfa tv. 58. §-ára – a telefonszámla beérkezését követő hó 5. napja lesz, nem pedig a telefontársaság és a munkáltató közötti viszonyban meghatározott tárgyhót követő hó 20-a. Tehát, amikor a munkáltató megkapja a február havi telefonszámlát március 8-án március 20-ai fizetési esedékességgel, akkor ezen számlán a teljesítés időpontja március 20-a lesz. Ugyanakkor a munkáltató a dolgozó felé történő továbbszámlázás során nem ezzel a teljesítési időponttal állítja ki a számláját, hanem a nála alkalmazott rendszer szerint a számla beérkezését (azaz márciust) követő hó 5. napjával, tehát a példa szerinti esetben április 5-ével. Látható, hogy közvetített szolgáltatás történik a munkáltató részéről, azonban a két ügyletben a teljesítés Áfa tv. szerinti időpontja más időpontra esik. Ugyanez a helyzet áll fenn akkor is, amikor a bérbeadás során a bérlő a közüzemi költségeket – amelyek elszámolása szintén az Áfa tv. 58. §-a alá tartozik – számlázza tovább a bérlőre. Ezekben az esetekben is a bérbeadó és a közüzemi szolgáltató közötti ügylet teljesítési időpontja a közöttük megállapított fizetési esedékesség (az Áfa tv. 58. §-a alapján), azonban korántsem biztos, hogy a bérbeadó is ugyanezen fizetési esedékességgel számlázza tovább az adott közüzemi szolgáltatást a bérlőjére, így a bérbeadó és a bérlő között a közvetített közüzemi szolgáltatás teljesítési időpontja – eltérő fizetési határidőben történő megállapodás esetén – más napra esik, mint az eredeti ügylet, azaz a közüzemi szolgáltató és a bérbeadó közötti teljesítés során. |
A fenti példákban láthattuk, hogy egy közvetített szolgáltatás esetén a tényleges nyújtó és a közvetítő, valamint a közvetítő és az ő megrendelője közötti ügylet során nem feltétlenül kell a teljesítés időpontjának megegyeznie; ez általában az Áfa tv. 58. §-a alá tartozó, folyamatos jellegű ügyletek közvetítése esetén fordul elő, ahol az ügylet Áfa tv. szerinti teljesítési időpontja a felek között megegyezett fizetési határidő.
Természetesen vannak olyan esetek, amikor a közvetített ügylet megtartja eredeti teljesítési időpontját, így a továbbszámlázás során ugyanazt a teljesítési időpontot kell a számlán szerepeltetni, mint ami az eredeti számlán szerepelt.
| Példa
Tételezzük föl, hogy egy szállítmányozócég elvállal egy fuvarozási szolgáltatást, ahol a megrendelővel kötött szerződés alapján a teljesítés időpontja az áru lerakásának a napja. A szállítmányozó ugyanakkor a fuvarozás fizikai elvégzésével megbíz egy fuvarozócéget úgy, hogy a köztük lévő megállapodás szerint is a teljesítés napja az áru lerakásának a napja. Nyilvánvaló, hogy – bár közvetített szolgáltatásról van szó, de – az árut fizikailag csak egyszer szállítják el, azaz az árunak a lerakása egy konkrét napon történik, ezért ebben az esetben mind a megrendelő és a szállítmányozó, mind pedig a szállítmányozó és a fuvarozó közötti ügyletben ugyanazon napra esik a teljesítés időpontja |
A közvetített szolgáltatások esetén az sem feltétlenül biztos, hogy a közvetítő ugyanazzal az adómértékkel számlázza tovább a szolgáltatást, mint amilyen adómértékkel felé számláztak. Mivel közvetített szolgáltatás esetén – mint ahogyan korábban már kifejtésre került – jogilag két önálló szolgáltatásról van szó, ezért a tényleges nyújtó és a közvetítő közötti számlázás során, illetve a közvetítő és az ő megrendelője közötti számlázás során külön-külön kell vizsgálni az ügyletek teljesítési helyét, illetve az egyes szolgáltatásnyújtók áfabeli státuszát, ami akár eltérő adómérték alkalmazásához is vezethet.
| Példa
Tegyük föl, hogy egy magyar szállítmányozócéget megbíz egy Budapest–Amszterdam fuvarral egy német cég. A magyar szállítmányozó ugyanakkor ezt a fuvart alvállalkozásba kiadja egy magyar fuvarozócégnek. Közvetített szolgáltatásról van tehát szó, azonban a két számlázás során nem ugyanazt az áfamértéket kell alkalmazni. A magyar szállítmányozó és a magyar fuvarozó közötti ügylet teljesítési helye az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése szerint a megrendelő letelepedési helye, tehát Magyarország lesz (hiszen az alvállalkozó fuvarozó szempontjából a megrendelő a magyar szállítmányozócég), így a számlát a magyar fuvarozó a magyar Áfa tv. hatálya alá tartozó, 27 százalékos áfával terhelt szolgáltatásról állítja ki. Ugyanakkor a szállítmányozó által a német cég felé nyújtott (azaz közvetített) szolgáltatás teljesítési helye az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése alapján (ti. megrendelő letelepedési helye) Németországra esik, így a magyar szállítmányozócég a fuvarozásról az Áfa tv. területi hatályán kívüli, azaz magyar áfa nélküli számlát állít ki. Látható tehát, hogy bár közvetített szolgáltatásról van szó, azonban a két jogviszonyban (ti. magyar fuvarozó és a magyar szállítmányozó, illetve a magyar szállítmányozó és a német cég között) eltérő eredményre vezet a teljesítési hely szabály alkalmazása, így a továbbszámlázás során a szállítmányozó nem a fuvarozó által eredetileg használt 27 százalékos áfával terhelten, hanem a német cég felé áfa nélkül kezeli az ügyletet. |
Természetesen gyakran megesik, hogy a közvetített szolgáltatást ugyanazzal az adómértékkel kell továbbszámláznia a közvetítőnek, mint ahogyan felé számlázták, azonban – mint ahogyan a fenti példákban is láthattuk – ez nem szükségszerű.
A közvetített szolgáltatás formai értelemben történő számlázása
A közvetített szolgáltatások kapcsán gyakori kérdés, hogy a közvetítőnek a számlán fel kell-e tüntetnie a közvetítés tényét, illetve amennyiben nem tünteti föl, a számla hitelesnek tekinthető-e, azaz a befogadó arra adólevonási jogot alapíthat-e.
Azt, hogy egy számlának milyen alaki és tartalmi kellékekkel kell rendelkeznie, elsősorban az Áfa tv. 169. §-a határozza meg. Az Áfa tv. 169. §-a nem írja elő, hogy a számlán fel kell tüntetni azt a tényt, hogy közvetített ügyletről van szó, így elmondható, hogy az Áfa tv. szempontjából nem kifogásolható a számla akkor sem, ha az közvetített szolgáltatást tartalmaz ugyan, azonban a számlán ezt a kibocsátó nem tünteti föl. Éppen ezért a számlabefogadó áfalevonási joga – feltételezve, hogy az adólevonás egyéb feltételei fennállnak – nem vitatható el azon az alapon, mert a számla közvetített szolgáltatást tartalmaz ugyan, de ezt a tényt a számla nem tartalmazza.
Más kérdés, hogy vannak olyan egyéb jogszabályok, amelyek a közvetített szolgáltatáshoz bizonyos jogkövetkezményeket fűznek. Így például a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (3) bekezdés 1. pontjából következően a közvetítés tényének a számviteli bizonylatból ki kell derülnie, illetve a helyi iparűzési adó alapjából a közvetített szolgáltatás értéke az arra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján levonható. Ezen szabályok okán az Áfa tv. szerinti számlán tehát célszerű a közvetítés tényét feltüntetni, azonban még egyszer hangsúlyozandó, hogy amennyiben ez el is marad, attól még a számla befogadója az ilyen számla alapján áfalevonási jogot érvényesíthet.
Dr. Farkas Alexandra cikke az Áfa kalauz 2013/5. számában jelent meg. Az írásból a fentieken túl mindent megtudhat a járulékos költségek és a közvetített szolgáltatás, valamint a járulékos költség kapcsolatáról az áfa rendszerében. Az Áfa kalauz 2013/5. száma a CompLex Kiadó webáruházában is megvásárolható.
