Láncügyletek számlázása: miként dönt a bíróság?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A számla szabályos kibocsátsa és kifizetése kevés: a NAV és a bíróság azt is vizsgálja, hogy a számlákban feltüntetett szolgáltatásokat a számlakibocsátó társaság egyáltalán képes-e elvégezni.


Cukor-baj

Az adózónál az adóhatóság áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, amely során megállapította, hogy az adózó a vizsgált időszakban a számlái alapján kristálycukrot vásárolt a belföldi illetőségű X Kft.-től, és azt a szlovák Y s.r.o.-nak értékesítette tovább.

Az adózó az X Kft.-től való beszerzései igazolására számlákat, szerződést és szállítóleveleket mutatott be. A szállítólevelekről az ellenőrzés megállapította, hogy nem hiteles dokumentumai a szállításnak, mivel azokon olyan szállítóeszközök szerepelnek, amelyek a számlák szerinti teljesítési időpontokban vagy ki voltak vonva a forgalomból, vagy a számlázott cukormennyiség leszállítására alkalmatlanok. Az áru átadásáról-átvételéről más dokumentum nem készült. Az X Kft.-nél az adóhatóság megkísérelte ellenőrzés lefolytatását, amely során megállapította, hogy a társaság időközben felszámolás alá került, a felszámoló részére iratanyagot nem adtak át. Az adóhatóság tanúként hallgatta meg a társaság vizsgált időszaki ügyvezetőjét, aki a gazdasági eseményeket elismerte, azokról azonban csak általánosságban nyilatkozott, beszállítóit megnevezni nem tudta, és a társaság iratait sem tudta rendelkezésre bocsátani. Mindezekre tekintettel az adóhatóság nem találta bizonyítottnak, hogy az adózó a számlákban feltüntetett kristálycukrot az X Kft.-től beszerezte, azt részére leszállította.

Az adózó a kristálycukor Közösségen belüli adómentes értékesítést a számlákkal, a szerződéssel és CMR fuvarokmányokkal igyekezett igazolni. Az adóhatóság a szlovák adóhatóságtól kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy a felperes által becsatolt CMR fuvarokmányokon feltüntetett fuvarozó cégek nem végezték el a szállításokat. A fuvarozó cégek a képviselőjük nyilatkozata szerint nem álltak üzleti kapcsolatban sem az Y s.r.o.-val, sem az adózóval, nem végezték el a CMR-ek szerinti fuvarozásokat, nem rendelkeztek a CMR-eken megjelölt gépjárművekkel, és a CMR-eken szereplő bélyegzőlenyomat nem egyezik meg a társaságok bélyegzőlenyomatával. A fuvarozóként megjelölt társaságok egyike pedig nem is létező adóalany. Az Y s.r.o. a szlovák adóhatóság tájékoztatása szerint a számlakibocsátásokkal érintett időszakban a tevékenységét felfüggesztette. Bevallásában, összesítő nyilatkozatában az adózótól történt beszerzést nem szerepeltette.

Mindezekre tekintettel az adóhatóság nem találta bizonyítottnak, hogy adózó a számlákban feltüntetett kristálycukrot az Y s.r.o. részére értékesítette, és a számlázott cukormennyiséget az Y s.r.o. részére Szlovákiába kiszállította.

A Fővárosi Bíróság az adózó kereseti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az adóhatóság a tényállást teljes körűen feltárta. Az adózó az adóhatóság által felsorolt bizonyítékokkal szemben semmilyen ellenkező bizonyítást nem ajánlott fel, csupán arra hivatkozott, hogy az ellenérték megfizetése a felek között banki átutalással megtörtént. A bankszámlán keresztül történt pénzügyi teljesítés önmagában nem támasztja alá az ügylet valós voltát. Különösen, hogy nem áll rendelkezésre más olyan dokumentum, amely igazolná, hogy a felek között az áru átadás-átvétele, leszállítása megtörtént, illetve, hogy a felek bármelyike rendelkezett a számlákban feltüntetett áruval. Az adózó részéről a kellő körültekintés sem állapítható meg, mivel maga is elismerte, hogy az áru mozgását nem követte nyomon, kristálycukrot nem látott, az A kft. ügyvezetőjében bízva ment bele az üzletbe.

Csak a számlázás bizonyítható! – Áru vagy van, vagy nincs

Egy másik ügyben az adózó a vizsgált időszakban több belföldi illetőségű társaságtól fogadott be különböző termékekről (ruhanemű, pamutfonal, írószerek, ajándéktárgyak stb.) beszerzését dokumentáló számlákat, és ezeket továbbszámlázta részben egy másik belföldi társaságnak, részben szlovákiai és németországi székhelyű gazdasági társaságoknak.

Az adóhatóság a teljes számlázási láncolatot vizsgálta. Ennek érdekében kapcsolódó ellenőrzést végzett adózó számlakibocsátóinál és azok beszállítóinál, továbbá adózó vevőinél, illetve a külföldi vevők vonatkozásában nemzetközi megkeresés útján tájékoztatást kért a szlovák és a német adóhatóságtól. Az adóhatósági ellenőrzéssel kapcsolatban a Kúria hangsúlyozta, hogy az adózó tévesen hivatkozik arra, hogy az adóhatóság azt találta jogszabálysértőnek, hogy az adózó a termékeket ún. láncértékesítés keretében szerezte be. Az adóhatóság a lefolytatott széleskörű bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a számlák tartalmilag azért hiteltelenek, mert nem lehet megállapítani a számlákon feltüntetett termékek eredetét, forrását, illetve azt, hogy ezek hazai előállításúak voltak-e, vagy közösségen belüli beszerzés, illetve import útján kerültek-e be Magyarországra, és azt sem, hogy a gazdasági események a számlák szerinti felek között ténylegesen végbe mentek volna.

Abból a tényből pedig, hogy a számlakibocsátók személyi és tárgyi feltételeik alapján alkalmatlanok voltak a számlák szerinti gazdasági esemény teljesítésére, okszerűen következik, hogy a gazdasági esemény a számlákban feltüntetett módon nem mehetett végbe. Mindezek alapján az adózói árubeszerzések megtörténte, forrása nem igazolt, csupán a továbbszámlázások ténye bizonyított.

Gépi munkák gépek és munkások nélkül

Az adózónál az adóhatóság áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, amely során megállapította, hogy az adózó által gépek bérbeadásáról, illetve különböző építőipari munkák elvégzéséről 10 társaságtól befogadott számlák tartalmi hitelessége nem igazolt. A számlákon kívül az adózó a gazdasági eseményekre vonatkozóan semmilyen bizonylattal nem rendelkezett, és a számlakibocsátó társaságoknál sem állt rendelkezésre olyan dokumentum, amely azt igazolná, hogy a számlák mögött tényleges, valós teljesítés áll. Az ellenőrzések során az adóhatóság a számlakibocsátó társaságokat a székhelyükön nem találta, illetve megállapítást nyert, hogy a társaságok egy részének a bejelentett székhelye fiktív. A társaságok többségének ügyvezetője ugyancsak elérhetetlennek bizonyult az ellenőrzés számára, az elért ügyvezetők pedig kivétel nélkül azt nyilatkozták, hogy a társaságban tevékenységet nem végeztek, és a társaság tevékenységéről nincs is tudomásuk.

Az adóhatósági ellenőrzés során egyik számlakibocsátó társaság iratanyaga sem állt rendelkezésre. Iratanyag hiányában az adóhatóság az adóhatósági nyilvántartás alapján rendelkezésre álló adatokat vizsgálta meg annak megállapítása érdekében, hogy a felperes számlakibocsátói rendelkeztek-e egyáltalán a vizsgált időszakban a számlázott szolgáltatások teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. A benyújtott bevallások adatai szerint egyik társaságnak sem voltak alkalmazottai, tárgyi eszközei a vizsgált időszakban, a társaságok részéről alvállalkozó igénybevételére nincs adat. Az adózó a számla kibocsátóiról és a teljesített szolgáltatásokról érdemben nyilatkozni nem tudott, számlakibocsátóit megnevezni sem tudta, a megnevezett számlakibocsátók részéről kapcsolattartóként megjelölt magánszemélyről pedig megállapítást nyert, hogy nem állt jogviszonyban a számlakibocsátó társasággal. Mindezekre tekintettel a rendelkezésre álló adatok, iratok alapján az adóhatóság nem találta bizonyítottnak, hogy a számlákon szereplő munkákat a számlakibocsátó társaságok végezték el, ezért a számlák alapján az adózó adólevonási jogát elutasította.

Az adózó kereseti kérelme folytán eljárt Fővárosi Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság helyesen járt el, amikor az ellenőrzés során a tényállás felderítése körében megvizsgálta, hogy a számlakibocsátó társaságok a vitatott számlákban szereplő gépek bérbeadása szolgáltatást, illetve az építési munkákat igazolhatóan teljesítették-e, mivel ennek hiányában a gazdasági esemény a számlákban feltüntetett tartalommal nem történhetett meg. E vizsgálat eredményeként az adóhatóság helytállóan állapította meg, hogy nem bizonyítható a számlakibocsátók részéről a számlákban szereplő szolgáltatások elvégzése, mert az azokhoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkeztek. Ha a számlákban feltüntetett szolgáltatásokat a számlakibocsátó társaság a rendelkezésre álló adatok alapján objektíve nem végezhette el, a számla tartalmilag nem lehet hiteles. A bíróság kiemelte, hogy az adólevonási jog gyakorlásához nem elegendő valamilyen szolgáltatás elvégzése, és valakitől erre vonatkozóan kiállított számla rendelkezésre állása.

Mérlegképes Kreditkártya

Szerezze meg Ön is kötelező kreditpontjait Kiadónk minőségi képzésein! További részletekért kattintson ide!

Rodin mérlegképes kreditpontos rendezvények – további részletek itt.

A Complex Kiadó kreditpontot érő kiadványai

A bíróság az ítéletében kitért arra is, hogy az adóhatóság megállapítása nem pusztán azon alapult, hogy a számlakibocsátó társaságok időközben eltűntek, vagy a vizsgált időszaki tevékenységükhöz kapcsolódó adókötelezettségeiket nem teljesítették. Megjegyezte ugyanakkor, hogy nyilvánvalóan nem erősítette a számlák hitelességét az a körülmény, hogy a számlakibocsátó társaságok egy része minimális jegyzett tőke mellett a számlák kiállítását megelőző rövid időszakban kezdte meg többmilliós nagyságrendű forgalmú tevékenységét, majd eltűnt, egy részük bejelentett székhelye a számlakibocsátások időszakában is fiktív volt, a cégek képviselői hajléktalanok voltak, vagy irataikkal visszaélve szerepelt a nevük a cégekben. A megállapítás szempontjából a döntő tényező az, hogy a számlák szerinti gépek bérbeadása és építési munkák vagy konkrétan beazonosítható és létező gép meglétét vagy természetes személyek fizikai tevékenységét igénylik, amelyeket egy gazdasági társaság tevékenységeként akkor lehet megállapítani, ha konkrétan beazonosítható géppel a számlakibocsátó rendelkezik, vagy a munkát végző természetes személyek a gazdasági társasággal valamilyen jogviszonyban (alkalmazott, alkalmi munkavállaló, alvállalkozó) állnak. A perbeli esetben a gépek és a munkát végző természetes személyek nem beazonosíthatóak, így nincs olyan adat, bizonyíték, amely igazolná vagy kívülállók által egyáltalán megállapíthatóvá tenné, hogy e gépekkel a számlakibocsátók rendelkeztek, vagy a munkát elvégző személyek és a számlakibocsátó társaságok között valamilyen jogviszony fennállt.

Kimondta a bíróság azt is, hogy a szóban forgó számlák hitelességét önmagában nem alapozza meg az, hogy egyes számlakibocsátó cégek valamikor más gazdasági társaságokkal gazdasági kapcsolatban voltak-e vagy sem, más gazdálkodók részére is bocsátottak-e ki a nevükben számlákat. Az adózó kellő körültekintő eljárásnak a vizsgálata körében a bíróság megállapította, hogy amennyiben a számlabefogadó és a számlakibocsátó között a gazdasági kapcsolat nem jött létre, akkor nem állapítható meg kizárólag a számlakibocsátónak felróható hiteltelenség. Mindezekre tekintettel az adózó keresetét elutasította.

A Megyei Bíróság ítéletét a Kúria hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a számla alapján adólevonási jog abban az esetben gyakorolható, ha a számlában szereplő munka elvégzése megtörtént, és azt nem akárki végezte el, hanem a számlakibocsátó. Amennyiben a számlakibocsátónak nincs sem humánerőforrása, sem gépe, és az annak bérletére fennálló jogviszony nem igazolható, akkor a számlakibocsátó teljesítésre vonatkozó objektív alkalmatlansága joggal mondható ki. Az adóhatóságot nem terheli olyan mélységű bizonyításai kötelezettség, hogy a fellelhetetlen, megszűnt számlakibocsátó esetleges alvállalkozója után kutasson, vagy azt vizsgálja, hogy a cégek mikor végeztek még adózón kívül hasonló profilú munkát egyéb megrendelőnek. A Kúria kiemelte azt is, hogy az adózó egy magánszemély közvetítő útján került kapcsolatban számos céggel, amelyekről később kiderült, hogy fiktívek. Álláspontja szerint nem túlzó elvárás a gazdasági élet szereplőitől, hogy az üzleti partnerek teljesítésre való képességéről közvetlenül meggyőződjenek. Ez jelen esetben nem történt meg, így az adózó kellő körültekintésre alappal nem hivatkozhat, és arra sem, hogy a számla valódiságáért a számlakibocsátó felelős.

További részleteket itt talál.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 21.

NGM: nem a szegénység, hanem az óvatosság miatt fogyaszt keveset a lakosság

Az elmúlt napokban látott napvilágot az Eurostat friss adatközlése, miszerint a magyar háztartások fogyasztása az uniós átlag 70 százalékát éri el. Az adatot többen helytelenül értelmezve, a közvéleményt tudatosan félrevezetve úgy állították be, hogy Magyarország az unió legszegényebb országa, ami teljességgel nonszensz és szándékos hazugság – közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM).

2024. június 20.

Mi történhet még idén a forinttal és a magyar kamattal?

A napokban látott forintgyengülés ellenére az euró jegyzése a 385 és 400 forint közötti sávban maradhat az idén. Legalábbis erre számít Németh Dávid, a K&H vezető elemzője alapesetben, azaz akkor, ha nem történik jelentős változás az év hátralévő hónapjaiban a világ- és a magyar gazdaságban. A szakember beszélt a magyar inflációról, a várható kamatpályáról és a szükséges kiigazításról, valamint az uniós kilátásokról is.