Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Új szempontok alapján adóznak a kiküldetések egy OECD-egyezmény alapján. A gazdasági munkáltató meghatározása és az integrációs teszt dönti el, hogy a rövid távú kiküldetésekért kapott jövedelem miként adózik – erről ír blogbejegyzésében az UCMS Group Hungary .
Az OECD kettős adóztatás elkerüléséről szóló Modellegyezmény Kommentárjának 2010. július 22-én közzétett magyarázata új megközelítéssel határozta meg a külföldi kiküldetésekkel kapcsolatban a munkáltató fogalmát. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ezzel összefüggésben 2012. október 31-én tette közzé tájékoztatóját az úgynevezett gazdasági munkáltató meghatározásának új szempontjairól, mely alapján a rövid távú kiküldetések adóztatása változhat.
A magyar jogban érvényesül a tartalom elsődlegessége a forma felett alapelv, de a 2012-ben közzétett tájékoztatóig a magyar adóhatóság nem vizsgálta a kiküldetések során a tartalmat, pedig megtehette volna.
Az adóhatóság a 2012. október 31-i tájékoztató közzététele után létrejött kiküldetések esetén vizsgálja a megállapodásokat és azok tartalmát, s nem megfelelő minősítésük esetén alkalmazni fogja a jogkövetkezményeket.
S hogy mit is jelent ez?
Főszabályként a munkaviszonyból (nem önálló munkából) származó jövedelem a munkavégzés helye szerinti államban adóztatható.
Kivétel szabály érvényesül, azaz a magánszemély illetősége szerinti állam jogosult az adóztatásra, ha az alábbi három feltétel együttesen érvényesül:
Ha a felsorolt három feltétel akár csak egyike nem teljesül, akkor életbe lép a főszabály, azaz a munkavállaló ott adózik, ahol a tevékenységét végzi.
A fenti kivétel szabály munkaerő kölcsönzés esetén nem alkalmazható.
| RODIN adózási-számviteli szakmai rendezvények |
|---|
|
Az új szemlélet szerint nem elegendő a kivétel szabály feltételeinek fennállása ahhoz, hogy az adóztatás joga a küldő államban maradjon. A szerződéses viszonyok tartalmi vizsgálata szükséges, mely alapján a hármas feltétel 2. és 3. pontjában említett munkáltató személyét nem a jogviszonyok formai, hanem tartalmi elemei alapján kell elbírálni.
Azaz meg kell vizsgálni, hogy a fogadó társaság szempontjából munkaviszony keretében végzett tevékenységnek kell-e tekinteni vagy a két társaság a küldő és fogadó között létrejött szolgáltatási szerződés keretében nyújtott szolgáltatás?
A vizsgálat alapján előfordulhat, hogy a küldő társaság ugyan formálisan, jogilag munkáltató, de a fogadó társaságnál végzett munka a munkaviszonyra jellemző tartalmi elemeket tartalmaz, s így az egyezmény szempontjából ez a fogadó társaság lesz a gazdasági értelemben vett munkáltató. Ebben az esetben a kivétel szabály nem alkalmazható, s hiába nem tartózkodik a munkavállaló 183 napot a fogadó társaságnál, hiába fizeti a díjazását a kiküldő társaság, az adóztatásra a tevékenység helye szerinti állam jogosult, s az első naptól ott adózik a munkavállaló jövedelme.
Most nézzük meg, mikor tekinthető a fogadó társaság gazdasági értelemben véve munkáltatónak.
Elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a kiküldött munkavállaló tevékenysége integrálódik-e a fogadó társaság szervezetébe. Ez az úgynevezett integrációs teszt. Akkor integrálódik a szervezetbe a munkavállaló, ha a fogadó társaság viseli a munkavállaló munkájának eredményével járó felelősséget vagy kockázatot. Tehát nem a
haszonról van szó, s nem is a beilleszkedésről!
Ha az integrációs teszt alapján külön válik a formális (jogi) és a gazdasági értelemben vett munkáltató személye, akkor további szempontokat kell vizsgálni:
Ezt a nyolc szempontot együttesen kell vizsgálni! Fontossági sorrend nincs!
Ha a szempontok alapján megállapítható, hogy a fogadó társaság lesz a kiküldött munkavállaló gazdasági értelemben vett munkáltatója, akkor a munkavállaló díjazása a fogadó társaság államában adóztatható.
Az egyezmény szerinti gazdasági munkáltató a magyar személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében kifizetői minősítésű lehet, de nem minősül munkáltatónak, ami azt jelenti, hogy a Magyarországon munkát végző munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelme adóztatható Magyarországon, de a gazdasági munkáltató által nyújtott béren kívüli juttatásokra nem alkalmazható a Szja tv. 71.§-a szerinti kedvezményes adózási szabály. Az ilyen típusú juttatások a magánszemélynél jövedelemnek számítanak.
Az adóhatóság által kibocsátott tájékoztató magával hozza annak szükségességét, hogy felülvizsgálják az érintett munkáltatók a kiküldetési szerződéseket. Akkor is, amikor külföldi társaság küld ki magyarországi társasághoz munkavállalót és fordított esetben, ha magyar cég küld külföldi céghez.
A NAV egy esetleges ellenőrzés során az eset összes körülményét vizsgálja. Ha nincs minden információ rögzítve, akkor nyilatkoztatni fogja az érintetteket. Ezért ajánlott a szerződésekben a nyolc szempont alapján az adatokat rögzíteni, melyeknek a valós tényeket kell tartalmazniuk.
Ha nincs minden szempont rögzítve a megállapodásokban, akkor célszerű feljegyzéseket készíteni, hogy akár – ellenőrzési időszakon belül – több év múlva is felidézhetőek legyenek az esetek.
A cikk az UCMS Group Hungary segítségével készült, további blogbejegyzései itt olvashatók.. Az UCMS Group Hungary az Adó Online együttműködő partnere.
