Még mindig hatszázezren dolgoznak feketén

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Változatlanul a foglalkoztatottak hatoda dolgozik feketén, de a szürkebéresek aránya az utóbbi időben valamelyest csökkent. Az ő munkájuk teljes kifehérítése legfeljebb egy százalékkal növelné a hazai összterméket – állapították meg a kutatók, a járulékbevallási adatok és a KSH munkaerő-felmérésének elemzése során.

Sokan és sokféle módon próbálnak annak nyomára jutni, hogy a rejtett gazdaság mekkora része a hazai összterméknek, és miképp tehető láthatóvá ez az érték. Elek Péter, Scharle Ágota, Szabó Bálint és Szabó Péter András a munkaerőpiacon jellemző adócsalás mértékének, a fekete- és szürkefoglalkoztatás arányának feltérképezésére az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság és a KSH munkaerő-felmérésének adatai alapján tett kísérletet.

A vizsgálat nem a személyi jövedelemadó és járulékfizetés elkerülése miatt kieső bevételek becslését célozta – hangsúlyozta Scharle Ágota -, inkább annak feltérképezését, kiket érint jobban a bérekhez kapcsolódó csalás. Ez szociálpolitikai szempontból is fontos, hiszen a feketén foglalkoztatottak kimaradnak a nyugdíjbiztosításból, és mindenféle munkajogi védelem nélkül dolgoznak.

Ennek az összevetésnek az alapján úgy találták, hogy 2005-ben 630-660 ezer ember dolgozott a feketegazdaságban, a foglalkoztatottak 17 százaléka. A bejelentés nélkül dolgozók száma nem nagyon változott 2001-2005 között. Az ezt követő két évben azonban halvány elmozdulást tapasztaltak az elemzők: míg a foglalkoztatottak száma 25 ezerrel nőtt, a bejelentett alkalmazottaké 50-60 ezerrel emelkedett.

Sokkal látványosabb változás történt ugyanakkor a szürkefoglalkoztatás terén: lényegesen csökkent azoknak az alkalmazottaknak a száma, akik alacsony bejelentett fizetés mellett kapják zsebbe járandóságuk egy részét. Legalábbis erre enged következtetni az, hogy három év alatt, 2007-re az alkalmazottak körében felére – 270 ezerre -, a vállalkozóknál pedig harmadára esett a minimálbéresek aránya. Ebben az időszakban lépett életbe a kétszeres minimálbér utáni járulékfizetési kötelezettség és a szakmunkás minimálbér.

A feketemunka aránya az ország középső régiójában a legmagasabb, és az Alföldön is meghaladja az országos átlagot. A leginkább érintettek a magasépítésben dolgozók, a személyi szolgáltatásokkal foglalkozók és a sofőrök. Önmagában a magasabb végzettség sem ad automatikus belépést a legális munka világába: a technikusok, az informatikusok és a diplomások egy részének körében is az átlagosnál több a bejelentés nélkül foglalkoztatott.

A vendéglátásban viszont, amelyet a feketemunka klasszikus terepének gondolnánk, az átlagosnál kevesebben dolgoznak feketén, viszont magas a szürkebéresek aránya. A könynyűipari szakmákban és az egyszerű képzetlen munkát végzők körében sem éri el az átlagot az illegális alkalmazás – kivéve az építőipart és mezőgazdaságot. Itt két tényező is hathat egyszerre: a könnyebben ellenőrizhető területeken – ilyen a kereskedelem – a szürkefoglalkoztatás csökkenti a lebukás rizikóját, ezért legalább a minimálbért hivatalosan kifizetik a dolgozóknak. A könnyűiparban viszont – és ez vonatkozhat a segédmunkásokra is – még a zsebbe fizetés sem gyakori, mert a valós keresetek is a legalacsonyabb bér környékén mozognak. A szürkebéres csalás arányát a szerzők a legalacsonyabbra az energiaszektorban, a pénzügyi szférában, valamint a nagyvállalatoknál teszik.

A szürkefoglalkoztatás teljes eltűnése – képtelenül tökéletes ellenőrzést és behajtást feltételezve – legfeljebb egy százalékkal növelhetné a hazai összterméket. Ennek realitását az is csökkenti, hogy ha a minimálbér fölötti részre is ráterhelődnének az adók és járulékok, a nem bejelentett munka jelentős része egyszerűen megszűnne, azon az áron már nem lenne rá kereslet. Mindazonáltal – jegyzi meg az elemzés – a fekete- és szürkefoglalkoztatás okozta nemzetgazdasági kár jóval alacsonyabb, mint az áfacsalásoké – amit a GDP 14 százalékára tesznek – vagy az adóeltitkolásoké – ahol a bevételkiesés okozta becsült kár több mint hét százalék.

A szabályozás szigorítása hozzájárulhat a munkapiac fehérítéséhez, ezt mutatja a járulékfizetési szabályozás változásának „hozadéka”. Ennél finomabb eszközökre, a jól célzott ellenőrzésekre is lehetőséget adna azonban, hogy ágazat, vállalati méret és lakhely szerint meglehetős pontossággal behatárolható a szürke- és feketefoglalkoztatottak köre. Ugyanakkor – figyelmeztetnek a szerzők – a minimálbér vagy járulékterhek csökkentése nélkül, az ellenőrzések további szigorítása nem a bejelentett munkahelyek számának növekedéséhez, hanem a „fekete” munkahelyek elvesztéséhez, a munkanélküliség növekedéséhez vezet.

Forrás: Népszabadság Online

---