Mi alapján határozható meg a transzferár?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az NGM rendelete pontosan meghatározza azokat a szűrőket, amelyek alapján a kapcsolt vállalkozások árait össze kell vetni a piaci árakkal – olvasható az RSM DT blogbejegyzésében.
Nyilvánossá tette a Nemzetgazdasági Minisztérium a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X.16.) PM rendelet módosítására vonatkozó tervezetét.
Korábbi bejegyzésemben többek között azt a témát tekintettük át, hogy milyen esetekben nem lesz kötelező transzferár-nyilvántartást készíteni. Most azt szeretnénk bemutatni, hogy mi módon változik a transzferár nyilvántartások készítése során felhasználható adatbázisok köre.
A transzferár-nyilvántartás elkészítésekor egy vállalkozás − és sokszor a tanácsadó − számára is a legnagyobb akadályt az szokta jelenteni, hogy adatokat találjon a kapcsolt féllel lebonyolított tranzakció során alkalmazott árak független felek áraival történő alátámasztására. A rendelet eddig is szabályozta, hogy milyen ismérvek mentén használhatóak fel a források. Tekintettel arra, hogy sokszor jelentett problémát összehasonlító adatokat találni, tipikus megoldás volt, hogy a vizsgált vállalkozás valamely eredménymutatóját hasonlították össze független vállalkozások ugyanazon adatával. Ekkor kerültek elő azok az adatbázisok, amelyek megfelelő szűrési beállítások után eredményt tudtak adni.
Korábban a szűrések során bizonyos határok mentén szabadon lehetett dönteni, hogy milyen ismérvek alapján állítják be az adatbázis szűrőjét (persze azért eddig is tekintettel kellett lenni az adóhatósági gyakorlatra). A jelenlegi tervezet azonban egyértelműen szűkítő szabályokat fogalmaz meg:
- a vizsgált évet megelőző három, indokolt esetben négy év adatait lehet csak felhasználni;
- ha nem újonnan alakult társaság, akkor ki kell zárni
- a vizsgált évet megelőző két évben alapított társaságokat;
- azokat a társaságokat, amelyek a vizsgált évet megelőző öt adóév során három egymást követő évben veszteségesek voltak;
- azokat a társaságokat, amelyek a vizsgált évet megelőző öt adóévben legalább két adóévben nem rendelkeznek pénzügyi adattal; stb.
A rendelet a fenti szűrési beállításokon túl az úgynevezett kvalitatív, vagy manuális szűrésre vonatkozóan is meghatároz elveket. E folyamat során az adatbázis által eredményül adott vállalkozások egyedi kiértékelésére kell sort keríteni, melynek során azt kell tisztázni, hogy az illető társaságok összehasonlíthatóak-e a vizsgált társasággal. Amennyiben a kvalitatív szűrés végére huszonötnél több társaság marad, akkor interkvartilis tartomány (az első és harmadik kvartilis különbségének a fele) alkalmazásával további szűkítést kell végezni.
Szakmai oldalról sokat lehetne vitatkozni a tervezett szabályozás egyes pontjaival, azonban úgy tűnik, hogy az az adatbázis, amely a szűrés után csak egy eredményességi sávot határoz meg az érintett vállalkozások felsorolása nélkül a későbbiek során nem lesz használható. Így a transzferárak vizsgálata során nem elégedhetünk meg majd azzal ha − mint a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben − a gépezet (itt adatbázis) kidobja az élet értelmére a választ: 42, hanem az ide vezető folyamatot is részletesen be kell tudnunk mutatni. Jelenleg a piacon alapvetően egy ilyen adatbázis elérhető. Talán nem kell a nevét megemlíteni …
A blogbejegyzés szerzője Hegedüs Sándor, az RSM DTM Hungary Zrt. adóüzletágának vezetője. Az RSM DTM blog az Adó Online szakmai partnere.
