A kapcsolt vállalkozások között alkalmazott elszámoló árak vizsgálatával kapcsolatban számos új szabályozás lépett életbe a 2022. év folyamán. A háromrészes cikksorozat keretében ezen új szabályok és iránymutatások főbb elemeit mutatjuk be.
Az első részben az új szabályozás alapján kiszabható mulasztási bírságok és adóbírságok megnövekedett kockázatát mutattuk be. A második rész célja a társasági adóbevallásban megjelenő új adatszolgáltatási kötelezettség általános ismertetése.
Az új adatszolgáltatáshoz kapcsolódó kötelezettséget a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18. § (5) bekezdése írja elő, az alábbiak szerint:
„Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság (…) az éves társasági adóbevallásában az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározottak szerint a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggésben adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóságnak.”
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 29/A. § (104) bekezdése alapján az adatszolgáltatást első alkalommal a 2022. december 31-ét követően benyújtott bevallás tekintetében kell megtenni.
A társasági adóbevallásban megjelenő új adatszolgáltatás részletszabályait pedig a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet 8. § és 8/A §-ai tartalmazzák, a továbbiakban ezen részletszabályokat mutatjuk be röviden.
Először is fontos kiemelni azt, hogy a jogszabály megkülönböztet ún. Teljeskörű adatszolgáltatást, Részleges adatszolgáltatást és Adatszolgáltatás alól mentesülő ügyleteket.
A jogszabály alapján nem terheli adatszolgáltatási kötelezettség az NGM Rendelet 1. § (2) bekezdés e)-g) pontja szerint a nyilvántartási kötelezettség alól mentesülő ügyletet. (ide tartoznak a 100 millió Ft alatti teljesítési értékű ügyletek, tőkepiaci ügyletek, hatósági áras ügyletek). Az 1. § (2) bekezdés a), c) és d) pontja szerint a nyilvántartási kötelezettség alól mentesülő ügyletek esetében (magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött ügyletek, harmadik féltől bejövő költségek változatlan összegben történő átterhelései, ingyenes pénzeszköz átadások) az adatszolgáltatás kizárólag a 8/A. § (2) bekezdése és a (3) bekezdés a)-d) pontja szerinti adatokra terjed ki (az ügylet főbb adatainak bemutatása az árképzésre vonatkozó információk nélkül).
Minden más, a fentiekben nem említett ügylet esetében teljeskörű adatszolgáltatást kell tenni a társasági adóbevallásban. Itt emeljük ki, hogy az előzetes ármegállapítási eljárás (APA) segítségével rögzített áron történő ügyletek esetében is teljeskörű adatszolgáltatást kell nyújtani az adóhatóság részére!
Az adatszolgáltatás általános része (a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet 8/A § (2) és (3) bekezdései) az alábbi elemekből épül fel:
Az adatszolgáltatásban az ügylet típusát / megnevezését egy 53 pontból álló listából kell kiválasztani, annak érdekében, hogy az ügyletek a későbbiekben jól kategorizálhatóak, szűrhetőek legyenek az adóhatóság által. Természetesen előfordulhat, hogy nem találjuk meg a vizsgált ügyletre leginkább jellemző ügylet-kategóriát, ebben az esetben az 53. helyen található ’egyéb ügylet’ elnevezésű kategóriát alkalmazhatjuk. Fontos megemlíteni, hogy a listában nevesített tranzakciótípusok sok esetben nem csak a gazdasági esemény jogcímére, hanem a funkcionális karakterizációra is utalnak (pl. szerződéses gyártás végzése).
A szóban forgó tevékenységi kódot a mindenkor hatályos gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerének (a továbbiakban: TEÁOR) nómenklatúrája szerint kell megállapítani. Kiemeljük azt is, hogy az adott tranzakció kapcsán leginkább jellemző TEÁOR kódot kell megjelölni (több típusú tevékenység esetén az elsődleges kódot), nem pedig a tesztelt vállalkozás főtevékenységének megfelelő TEÁOR kódot.
Az adatszolgáltatásban (a Helyi dokumentum tartalmi követelményeinek megfelelően) meg kell adni az ügyletben érintett kapcsolt vállalkozás(ok) elnevezését, belföldi adószámát, ennek hiányában külföldi adószámát, ennek hiányában nyilvántartási számát és adóügyi illetőségének államát.
A transzferár nyilvántartások készítése során gyakran szembesülhetünk olyan helyzetekkel, hogy a külföldi (jellemzően EU-n kívüli) kapcsolt felek esetében nem állnak rendelkezésre az azonosító adatok, ez a Helyi dokumentum készítése során még kezelhető, az adatszolgáltatás tekintetében azonban már transzparens és egyértelmű lehet ez a hiányosság.
Az ellenérték kapcsán kiemeljük, hogy a jogszabály alapján az ellenértéket kapcsolt felenként és forintban kell meghatározni, ez utóbbi érték meghatározása a más devizákban elszámolt tranzakciók esetében kérdéses lehet az adózók számára, ugyanakkor az átszámítás kapcsán az NGM Rendelet 1. § (4) bekezdése szolgál némi iránymutatásul.
Itt is kiemeljük, hogy a társasági adóalap módosítást előjel helyesen és kapcsolt felenkénti bontásban kell bemutatni, ez több, összevont módon kezelt ügylet esetében többlet adminisztrációs munkát jelenthet az adózók számára a Helyi dokumentumban foglalt adatok összeállításához képest.
Az általános adatszolgáltatás befejező pontjaként a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18. § (2) bekezdése szerint kiválasztott, alkalmazott szokásos piaci ármegállapítási módszert kell megadni az adatszolgáltatásban. Fontos, hogy több módszer alkalmazása esetén az elsődleges módszert kell megjelölni.
Cikksorozatunk következő, befejező részében a transzferár adatszolgáltatás további követelményeivel, a gazdasági elemzésre vonatkozó adatszolgáltatással, valamint az egyéb részletszabályokkal fogunk foglalkozni.
A cikk szerzője Szabó Rudolf, a Niveus Consulting Group transzferár tanácsadási üzletágának szenior menedzsere.
