Pénzforgalmi áfafizetés: példák számlakiállításra

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Vannak esetek, amelyekre a januártól hatályos pénzforgalmi áfafizetés nem alkalmazható. Ezen túl a számlakiállításnak hatása lehet az áfafizetésre. Mindezeket példákon keresztül mutatja be az Áfa Kalauz 2013/1. száma.

Sorozatunk első részét, amelyben a pénzforgalmi áfafizetés alapszabályait mutattuk be példákkal, itt találja. A második részt, amelyben a szerző a részletfizetést illusztrálja példákkal, itt olvashatja.

3. Példák a kivételekre

Vannak olyan esetkörök, amelyek az Áfa törvény alapján nem tartoznak a pénzforgalmi áfaelszámolás körébe. Ezek az esetek a következők: különös adózás alá tartozó ügyletek, fordított adózásos konstrukciójú ügyletek, közösségi ügyletek, ingyenes ügyletek, valamint a területi hatályon kívüli ügyletek. Ezek közül az alábbiakban áttekintünk néhány példát.

3.1. Különös adózások

Az Áfa törvény 196/B. § (2) bekezdés a) pontjából következően a különös adózási jogállásban teljesített termékértékesítésekre, szolgáltatásnyújtásokra a pénzforgalmi áfaelszámolás nem alkalmazható. Tegyük fel, hogy adott Montenegró Kft., aki használtcikk-kereskedéssel, illetve új termékek értékesítésével foglalkozik úgy, hogy a használt cikkek eladására a különbözet szerinti adózást alkalmazza, de ezzel együtt pénzforgalmi áfafizetésre is bejelentkezett. Mivel a különös adózási módokra – mint amilyen a használt cikk különbözeti adózása is – a pénzforgalmi áfaelszámolás nem vonatkozhat, ezért Montenegró Kft. a használt cikkek értékesítésekor az Áfa törvény erre vonatkozó különbözeti adózásos árrésadózási szabályait, az új termékek értékesítésekor pedig a pénzforgalmi áfaelszámolási szabályokat alkalmazza.

Az előbbi megítélés vonatkozik még az egyéb különös adózási módokra is, mint amilyen az utazásszervezési árrésadózás, illetve a mezőgazdasági kompenzációs feláras adózás is.

3.2. Fordított adózás

Az Áfa törvény 196/B. § (2) bekezdésének szövegéből levezetetten (amely kizárólag a pénzforgalmi áfafizető adóalany által teljesített olyan ügyletek után rendeli alkalmazni a pénzforgalmi áfafizetést, amely ügyletek kapcsán maga a pénzforgalmis adóalany köteles az áfa megfizetésére), nem vonatkozik a pénzforgalmi áfaelszámolás a fordított adózásos konstrukciójú ügyletekre sem.

Tegyük föl, hogy Kanada Kft. pénzforgalmi áfafizetésre bejelentkezett, havi bevalló adóalany. Kanada Kft. építőipari szolgáltatások nyújtásával foglalkozik. 2013. július 10-én teljesít egy építési hatósági engedélyköteles építőipari munkát Mexikó Kft. felé, aki szintén pénzforgalmi áfakörbe bejelentkezett, havi bevalló adóalany. A munkáról Kanada Kft. július 31-én adja át a számlát, az ellenértéket Mexikó Kft. augusztus 5-én fizeti meg. Mivel a fordított adózásos konstrukciójú ügyletekre a pénzforgalmi áfaelszámolás nem alkalmazható, ezért hiába választott Kanada Kft. pénzforgalmi áfaelszámolást, erre az ügyletre a fordított adózásos teljesítésekre vonatkozó, általános szabályokat köteles alkalmazni. Ez pedig azt jelenti, hogy Kanada Kft. ezt a fordított adózásos teljesítést a teljesítés napja szerinti áfabevallásban vallja be (természetesen áfa nélkül, fordított adózásról lévén szó), a fizetendő áfát (valamint ennek levonható lábát) pedig majd Mexikó Kft. vallja be a saját áfabevallásában az Áfa törvény 60. § (1) bekezdése alapján a számla kézhezvételének (ti. július 31-e) időszakában, tehát a július havi áfabevallásban.

3.3. Közösségi ügyletek

Az Áfa törvény 196/B. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a közösségi adómentes értékesítésre a pénzforgalmi áfaelszámolás szabályai nem alkalmazhatók.
Ezzel együtt az Áfa törvény 196/B. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiból – mint ahogyan az a 3.2. pontnál kifejtésre került – levezethető, hogy a pénzforgalmi szabályozás a Közösségen belüli termékbeszerzésre sem irányadó, ugyanis a hivatkozott szakaszokból következően a pénzforgalmi elszámolás csak az egyenes adózásos konstrukciójú ügyletek esetén értelmezhető, azokban az esetekben nem, amikor az adó megfizetésére a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője a kötelezett, mint amilyen a Közösségen belüli termékbeszerzés is. Éppen ezért a közösségi termékügyletek során, akár közösségi adómentes értékesítésről, akár Közösségen belüli termékbeszerzésről van szó, a pénzforgalmi áfafizetésre bejelentkezett adóalany nem alkalmazhatja a pénzforgalmi áfaszabályokat, hanem a közösségi ügyletekre előírt normál szabályokat kell figyelembe venni.

Tehát, ha a pénzforgalmi áfafizetést alkalmazó, havi bevalló Kolumbia Bt. Németországból közösségi beszerzés keretében vásárol terméket úgy, hogy a termék 2013. június 1-jén érkezik meg, a számla kiállítása a német fél részéről május 25-én történt, Kolumbia Bt. pedig július 10-én fizet, akkor a következők szerint kell eljárni. Mivel a közösségi ügyletekre a pénzforgalmi áfaszabályok nem vonatkoznak, ezért – függetlenül attól, hogy a Kolumbia Bt. egyébként pénzforgalmi áfastátuszú adóalany – a közösségi termékügyletekre vonatkozó általános áfaszabályokat kell alkalmazni. Ez pedig azt jelenti, hogy az Áfa törvény 63. §-ából következően a Kolumbia Kft.-nek a beszerzett termék utáni áfát a számla kiállításának napja (ti. május 25-e) szerinti – nem pedig az ellenérték megtérítése szerinti – adómegállapítási időszakban, azaz a május havi bevallásban kell elszámolnia.

4. Példák a számlakiállításra és a számlakiállításnak a pénzforgalmi áfa-fizetésre történő kihatására

Az Áfa törvény 196/B. § (4) bekezdése értelmében a pénzforgalmi elszámolás nem alkalmazható azon számlákra, amelyeken a pénzforgalmi áfafizetést választó adóalany nem tüntette fel a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést.

4.1. Alma Bt. pénzforgalmi áfafizető, negyedéves bevalló áfaalany. Irodabútort értékesít a havi bevalló, általános áfakörbe tartozó Körte Kft.-nek 2013. március 25-én. A felek közötti fizetési határidő 2013. április 10-e, amely napon Körte Kft. átutalja az ellenértéket. Alma Bt. a kibocsátott számlán elmulasztotta feltüntetni a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést. Mivel az Áfa törvény vonatkozó rendelkezése alapján erre a számlára Alma Bt. nem alkalmazhatja a pénzforgalmi elszámolást, ezért a feleknek ezt a számlát az általános szabályok szerint kell kezelniük. Ez pedig azt jelenti, hogy Alma Bt. – függetlenül attól, hogy pénzforgalmi áfaelszámolásra bejelentkezett adóalany – nem az ellenérték megtérítésének időszakában, azaz nem a második negyedévben veszi figyelembe az irodabútor értékesítését terhelő fizetendő áfát, hanem a teljesítés napja (ti. március 25-e) szerinti adómegállapítási időszakban, azaz az első negyedévben köteles az irodabútor értékesítését terhelő áfát elszámolni. Ugyanakkor ez esetben Körte Kft. levonási joga is a teljesítés napjával (ti. március 25-ével) nyílik meg, nem pedig az ellenérték megtérítésekor (azaz nem április 10-én), ami azt jelenti, hogy Körte Kft. már a március havi bevallásában levonható áfaként veheti figyelembe az irodabútor beszerzése kapcsán rá átterhelt áfát.

Nagyon fontos, hogy ha a számlakibocsátás megtörtént, azaz a számla már Körte Kft. rendelkezésére áll, akkor utóbb a számlára Alma Bt. még javítás keretében sem vezetheti fel az elmulasztott „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést.

Lényeges továbbá, hogy függetlenül attól, hogy Körte Kft.-nek esetlegesen – például korábbi üzleti kapcsolat miatt – tudomása is van Alma Bt. pénzforgalmi áfastátuszáról, ha a számlán nem szerepel a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés, akkor azt a normál szabályok szerint kell kezelni. Azaz, még ha tudja is Körte Kft., hogy Alma Bt. pénzforgalmi áfafizetést választott, mivel az érintett számláról lemaradt a „pénzforgalmi elszámolás” megjegyzés, ezért Körte Kft. minden további nélkül érvényesítheti a levonási jogát a teljesítés napja szerint (ti. március hóban), és nem kell megvárnia a pénzügyi rendezés hónapját (azaz április hónapot).

dr. Farkas Alexandra cikke a pénzforgalmi áfafizetésről az Áfa Kalauz 2013/1. számában olvasható teljes terjedelmében. A lap a CompLex Kiadó webáruházában is megvásárolható.

---