Pénztárgépek: adatszolgáltatás a számlákról
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A pénztárgép használatára kötelezett olyan adóalanyt, aki a nyugta-kibocsátási kötelezettségének kizárólag számla kiállításával tesz eleget, úgy kell tekinteni, mint aki nyugtaadási kötelezettségének gépi nyugtakibocsátással tesz eleget. Az ilyen adóalanyok adatszolgáltatási kötelezettségeivel kapcsolatos tudnivalókat gyűjtöttük össze.
A 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet 1. számú melléklete szerint nyugtaadási kötelezettségüknek kizárólag pénztárgéppel tehetnek eleget:
- a) a gyógyszertárak,
- b) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ’08 47.1-47.7 és 47.91 szerinti kiskereskedelmi, az 56.1 és 56.3 szerinti vendéglátási (kivéve a mozgó szolgáltatásnyújtást), az 55.1-55.3 szerinti szálláshely-szolgáltatási, a 77.1-77.2 és 77.33 szerinti kölcsönzési és a 95.1-95.2 szerinti javítási tevékenységet folytató valamennyi adóalany, üzlet, mozgóbolt, kivéve:
- ba) a betétdíjas göngyöleget visszaváltó üzlet,
- bb) a csomagküldő kereskedelem, kivéve annak nyílt árusítást végző üzlete, bemutatóterme,
- bc) az ipari – kivéve élelmiszeripari – tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, ha termelő és értékesítő tevékenységét ugyanabban a helyiségben folytatja,
- bd) a termelői borkimérés,
- be) az utazási iroda, utazási ügynökség, turisztikai szolgáltató iroda utazási szolgáltatásai tekintetében,
- c) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ’08 46.2-46.7 szerinti nagykereskedelmi tevékenységet folytató adóalanyok, üzletek a kiskereskedelmi értékesítésük tekintetében.
A nyugtaadási kötelezettség gépi kiállítással történő megvalósítása esetén a géppel kiállított nyugták, számlák, valamint a pénztárgép adatairól az adóalany rendszeresen adatszolgáltatást teljesít az állami adóhatóság részére.
A pénztárgép használatára kötelezett olyan adóalanyt, aki a nyugta-kibocsátási kötelezettségének kizárólag számla kiállításával tesz eleget, úgy kell tekinteni, mint aki nyugtaadási kötelezettségének gépi nyugtakibocsátással tesz eleget. Ezért amikor értelmezzük az általános forgalmi adóról szóló törvény 178.§-ának (1a) bekezdését, akkor az adatszolgáltatási kötelezettség meghatározásához mindig erre gondoljunk! (A törvény szövegéből ez önmagában nem derül ki.)
Az ilyen adóalany a pénztárgépköteles tevékenységéről kiadott számláiról rendszeres adatszolgáltatásra kötelezett. Amennyiben a számlákról szóló adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett adóalany úgy gondolja, hogy e kötelezettség teljesítését nem tudja, vagy nem kívánja teljesíteni, mert ez csak növeli az adminisztrációs terheit, akkor számára megoldást jelenthet az online pénztárgép vásárlása, beüzemelése.
A pénztárgéphasználat-köteles tevékenységekről kibocsátott számlákról olyan esetekben nem kell adatot szolgáltatni, amikor a számla kibocsátása (igazolhatóan) nem nyugtaadás helyett történt. Nem kell adatot szolgáltatni a NAV-nak például az olyan termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás számlájáról, amelynél az ellenérték megtérítése nem készpénzzel vagy nem készpénz-helyettesítő eszközzel történik.
Tehát vannak olyan értékesítési esetek, melyekben a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenységet folytató adóalany nem pénztárgépes nyugta helyett, hanem azért bocsát ki számlát, mert azt jogszabály kötelezően előírja (például: adóalanynak értékesítünk). Ebből következően ezen számlák tekintetében nem áll fenn adatszolgáltatási kötelezettség.
Amennyiben az adóalany olyan gyakorlatot folytat, hogy ugyanarról az ügyletről egyidejűleg számlát és gépi nyugtát is kiállít, e számlákról sem kell adatot szolgáltatni, miután ebben az esetben nem teljesül az a feltétel, hogy az adóalany a bizonylatadási kötelezettségét online pénztárgéppel történő nyugtaadás helyett részben vagy egészben számla kibocsátásával teljesíti.
Mindezek azt jelentik, hogy 2015. január 1-től a NAV már valamennyi pénztárgép használatára kötelezett adózó napi forgalmáról értesül. Ezt részben az online rendszeren a pénztárgépből érkező adatokból, részben pedig az utólagos adatszolgáltatásból szedi össze.
A 11/2014. (II. 28.) NGM rendelet 2015. január 1-jétől hatályon kívül helyezte az 50/2013. (XI. 15.) NGM rendelet 9/A. és 9/B. §-ait, és helyükbe egy új 9/C. §-t iktatott be. Ez a többször módosított rendelet a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek üzemeltetésének, szervizelésének egyes, az adóügyi ellenőrző egységgel rendelkező pénztárgépekre való átállást elősegítő szabályokról szól.
Az új szabály lényege abban áll, hogy a kizárólagos számlakibocsátás feltétele megszűnik. Ez azzal a következménnyel jár, hogy 2015. január 1-jét követően az adóalany a pénztárgéphasználat-köteles tevékenységei után kibocsátott számláiról már akkor is köteles adatot szolgáltatni, ha egyébként e tevékenységi körben nyugtát is kiállít.
A 2015. január 1-jétől módosult adatszolgáltatási kötelezettség alól nem mentesülnek azok sem, akik a bizonylat-kibocsátási kötelezettségüknek 2013. szeptember 1-jét megelőzően is kizárólag számla kibocsátásával tettek eleget. Az eddig mentességet biztosító, egyébként az 50/2013. (XI.15.) NGM rendeletet módosító 11/2014. (II.28.) NGM rendelet 1.§-ában módosított 9/B.§-t, mely az adatszolgáltatás alóli mentességet biztosította 2015. január 1-jétől hatályon kívül helyezték.
Az az egyszerű kérdés, hogy 2015-től minden olyan adóalanynak adatszolgáltatást kell teljesíteni a NAV számára, aki pénztárgép-köteles tevékenységet végez, de mégsem ezt használja, hanem minden vevőnek számlát ad, rendkívül bonyolult módon került szabályozásra. Erre maguktól nem jönnek rá az adózók. A szabályok betartásához érthető tájékoztatásra van szükség.
