Pénzügyi lízing formájában beszerzett személygépkocsi áfájának levonhatósága

Az áfatörvény nem használja a lízing fogalmát. Az ilyen pénzügyi konstrukció formájában beszerzett személygépkocsit terhelő, előzetesen felszámított áfa tekintetében hangsúlyozni szükséges, hogy a zárt végű pénzügyi lízing termékbeszerzésnek tekintendő, a nyílt végű pénzügyi lízing a futamidő alatt bérbevételnek számít, tehát szolgáltatás igénybevételeként kezelendő.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) nem használja a lízing fogalmát. Az ilyen pénzügyi konstrukció formájában beszerzett személygépkocsit terhelő, előzetesen felszámított általános forgalmi adó tekintetében hangsúlyozni szükséges, hogy

• a zárt végű pénzügyi lízing termékbeszerzésnek tekintendő az Áfa tv. 10. § a) pont értelmében;
• – a nyílt végű pénzügyi lízing a futamidő alatt bérbevételnek számít (Áfa tv. 259. § 4. pont), tehát szolgáltatás igénybevételeként kezelendő, mivel az ügylet megkötésekor a felek nem rendelkeznek a későbbi tulajdonszerzésről, így termékértékesítés nem történik;
• személygépkocsinak a 8703 vámtarifaszámú gépjármű minősül az Áfa tv. alkalmazásában.

1. Zárt végű pénzügyi lízing keretében beszerzett személygépkocsi

Mivel a zárt végű pénzügyi lízing termékbeszerzésnek minősül, így az általános forgalmi adó alkalmazásában személygépkocsi beszerzésről beszélünk, ha az adózó ilyen típusú szerződést köt.

Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja értelmében – a 120. és 121. §-tól függetlenül – nem vonható le a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó. Főszabály alóli kivételként az adó levonható, ha

• a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgál [Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pont], vagy
• az adóalany a terméket vállalkozásán belül igazoltan egészben vagy túlnyomó részben taxiszolgáltatás nyújtása érdekében használja [Áfa tv. 125. § (2) bekezdés a) pont], vagy
• az adóalany a személygépkocsit igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja [Áfa tv. 125. § (2) bekezdés b) pont].

Zárt végű pénzügyi lízingnél tehát a lízingbe vevő adóalany csak akkor vonhatja le a lízing formájában beszerzett személygépkocsi áfáját, amit a futamidő kezdetén a személygépkocsi teljes értékét alapul véve hárít rá a lízingbeadó pénzügyi vállalkozás, ha azt a lízingbevevő továbbértékesítési céllal szerezte be, vagy egészben vagy túlnyomórészt további bérbeadás céljára használja – ami alapvetően attól függ, hogy a felek közötti lízingszerződés azt lehetővé teszi-e –, vagy döntően taxiszolgáltatási célra használja az autót. Ha ezen feltételek egyike sem teljesül, a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó nem válik levonhatóvá, az beépül a termék árába.

2. Nyílt végű pénzügyi lízing keretében beszerzett személygépkocsi

Amint említettük, a nyílt végű pénzügyi lízing az Áfa tv. alkalmazásában szolgáltatás igénybevételének, bérbevételnek számít. A személygépkocsik bérleti díjának áfa-tartalma 2-féle módszer alapján vonható le. Az áfa-alanynak ugyanis – ha a terméket legalább részben igazoltan adóköteles gazdasági tevékenységéhez használja – az Áfa tv. választási lehetőséget kínál atekintetben, hogy az egyes lízingdíjak esedékességekor a felszámított áfa

• 50 százalékát helyezi levonásba, vagy
• olyan mértékét helyezi levonásba, amilyen mértékben a személygépkocsit adóköteles tevékenysége céljára használja fel (ez esetben igazolni szükséges az üzleti célú használat arányát).

ba) Az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés b) pontjában nevesített, ún. 50 %-os szabály

Az Áfa tv. 124. § (4) bekezdésének b) pontja szerint – a 120. és 121. §-tól függetlenül – nem vonható le a személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka. Ezen szabály szerint a lízingbe vevő a törvény alapján választhatja azt, hogy a lízingdíjak áfa-tartalma tekintetében 50 %-os levonási hányadot alkalmaz, melyet nem kell nyilvántartásokkal alátámasztania. Ez az 50 %-os szabály kizárólag személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adóra vonatkozik.

Az említett levonási tilalom alkalmazása során az adóalany – figyelemmel az Áfa tv. 120. §-ának szabályára – elsősorban azt köteles vizsgálni, hogy a személygépkocsi használata bármilyen mértékben szolgálja-e az adólevonásra jogosító gazdasági, üzleti tevékenységét. Amennyiben igen, akkor a továbbiakban már nem szükséges meghatározni az üzleti és a magáncélú használat egymáshoz viszonyított arányát, hanem – az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységhez történő hasznosítás tényének megfelelő igazolása mellett – az adóalany (függetlenül az üzleti- és magáncélú használat tényleges arányától) az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés b) pontja szerinti 50 százalékos levonási tilalmat alkalmazza.

E rendelkezés célja adminisztrációs könnyítés, mivel az 50 százalékos szabály alkalmazásával az adóalany mentesül az alól, hogy tételesen nyilvántartsa az üzleti és magáncélú használatot (nem kell útnyilvántartást vezetnie).

bb) Az Áfa tv. 125/A. § alkalmazása

Az adóalany dönthet úgy is, hogy a 124. § (4) bekezdés b) pontja helyett a 120. és 121. §-t alkalmazza (Áfa tv. 125/A. §). Ebben az esetben – a törvényben biztosított, 50 %-os levonási hányad helyett – az adózó olyan mértékben érvényesíti a személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó levonását, amilyen mértékben a személygépkocsit adólevonásra jogosító gazdasági tevékenysége érdekében használja, hasznosítja.

Ezen szabály alkalmazásának feltétele, hogy az Áfa tv. alanya az üzleti célú használat arányát megfelelően és tételesen igazolni tudja. Erre alkalmas dokumentáció lehet az útnyilvántartás vagy egyéb, az Áfa tv. 180. § előírásainak megfelelő nyilvántartás (például menetlevél, kiküldetési rendelvény). Jellemzően azon adózók választják az Áfa tv. 125/A. § alkalmazását a 124. § (4) bekezdés b) pontjának alkalmazása helyett, amelyeknél az üzemi/üzleti célú használat aránya több, mint 50 százalék. Abban az esetben, ha a személygépkocsit magáncélra egyáltalán nem is használják, és ez bizonyítható, az áthárított általános forgalmi adó 100 %-a levonható.

3. Személygépkocsi megvásárlása a nyílt végű pénzügyi lízing lejártát követően

Amennyiben a nyílt végű pénzügyi lízing futamidejének végén az érintett személygépkocsi lízingbe vevője úgy dönt, hogy a gépjárművet megvásárolja, az addig lízingdíjként megfizetett összegekhez kapcsolódó és levonásba helyezett áfát nem kell visszafizetnie, hiszen megfelelt a nyílt végű lízing szabályainak, amelynek során az áfa levonásba helyezhető.

Ha a futamidő lejártát követően az adózó megvásárolja a személygépkocsit, és ezzel összefüggésben bármilyen összeget fizetnie kell, akkor az ahhoz kapcsolódó felszámított áfát nem vonhatja le, mivel ott már termékértékesítés történik.

Ha az adóalany a lízing futamideje végén él opciós vételi jogával, a maradványérték áfa-tartalma – a lízingdíjak áfa-tartalmának elszámolására vonatkozó fenti választástól függetlenül – az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontjában említett adólevonási korlátozás alá esik. E tilalom nem érvényesül – többek között – akkor, ha a beszerzés továbbértékesítési célú, vagy ha az adóalany a személygépkocsit igazoltan egészben vagy túlnyomó részben taxiszolgáltatás nyújtása érdekében használja vagy bérbe adja [Áfa tv. 125. § (2) bekezdés a)-b) pont].

---