Rendezvények költségeinek adózása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A cégek, szervezetek sikeres működésének fontos feltétele az üzleti, hivatali kapcsolatok ápolása, a jó munkahelyi közérzet, a munkatársak szakmai ismereteinek bővítése. Sorozatunk első része ennek adózási összefüggéseire hívja fel a figyelmet.
Az üzleti, hivatali rendezvényeken, munkahelyi továbbképzéseken való ingyenes vagy kedvezményes részvétel, illetve a tanulmányi költségek átvállalása – lényegét tekintve – az érintett magánszemélyek számára egy sajátos nem pénzbeli juttatásnak tekinthető. Adózási szempontból ugyanis az érintett magánszemélyek a költségeket viselő cég, szervezet (kifizető) által nyújtott szolgáltatások (az eseményen történő étel-ital fogyasztás, oktatási és egyéb szolgáltatás) formájában jövedelemhez jutnak, amelynek adózására a személyi jövedelemadóról szóló törvényben (a továbbiakban: Szja törvény) a rendezvény, illetve a képzés jellegétől függően különböző szabályok vonatkoznak.
Üzleti, hivatali rendezvények
Idesorolhatók az olyan rendezvények, amelyek a kifizető tevékenységével a munkavégzéssel összefüggő, meghatározott célokra szerveződtek, és jellegük, időtartamuk alapján általában nem kerülhető el a résztvevők társadalmi normák szerint szokásosan elvárt ellátása, megvendégelése. Ilyenek különösen a piaci szereplők körében az üzleti tárgyalások, közgyűlések, felügyelőbizottsági, igazgatósági ülések, a közintézményeknél az olyan hivatali munkaértekezletek, amelyeken különböző hivatali egységek képviselői vesznek részt, a társintézményekkel folytatott hivatalos egyeztetések, illetve általában az adott szakmát érintő rendezvények (közgyűlések, bemutatók, kiállítások, fogadások, sajtótájékoztatók, kongresszusok, konferenciák, konzultációk, továbbképzések stb.).
Az ilyen rendezvények helyszínének, műszaki feltételeinek biztosításával összefüggő költségek (például a terem bérleti díja, a használt eszközök bérleti díja, a programszervezéssel kapcsolatos költségek) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült, elszámolható költségnek minősülnek, a magánszemélyek szempontjából pedig nem számítanak bevételnek [Szja törvény 4. § (2) bekezdés], míg az ingyenes helyszíni fogyasztás (üdítő, szendvics stb.) a kifizető adókötelezettsége mellett reprezentációként számolható el.
A többnapos, külső helyszínen (esetleg külföldön) szervezett, utazással, szállás igénybevételével, étkezéssel, egyéb szolgáltatásokkal (szabadidőprogramokkal stb.) is együtt járó üzleti, hivatali rendezvények esetében az adózási következményeket a részvétel, illetve a rendezvény jellege határozza meg. Azok tekintetében, akik a rendezvényen feladatokat (szervezés, oktatás) látnak el, a hivatali üzleti utazásra (kiküldetésre) vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóak, míg a többi résztvevő esetében az esemény alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.) formájában adott juttatások reprezentációként, vagy a rendezvény jellegétől függően, egyéb, a kifizető adókötelezettsége mellett adható meghatározott juttatásként számolhatóak el.
Figyelembe kell venni, hogy hivatali, üzleti utazásnak csak a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat (különösen a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen – kiküldetésben – történő) ellátása érdekében szükséges utazást lehet tekinteni. Ugyanakkor a törvény szerint az olyan utazás nem tartozhat ide, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti [Szja törvény 3. § 10-11. pont].
A hivatali, üzleti utazásra (kiküldetésre) vonatkozó rendelkezések a következőket jelentik:
- Nem kell jövedelemként figyelembe venni a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértékét, ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is, továbbá a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékét, ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is [Szja törvény 7. § (1) bekezdés q) pont].
- Szintén nem kell jövedelemként figyelembe venni a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeget, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket [Szja törvény 7. § (1) bekezdés r) pont]. Igazolás nélkül elszámolható mértéknek a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 9 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével kifizetett összeg tekinthető [Szja törvény 3. számú melléklet II./6. pont].
- A hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás révén a magánszemélynek juttatott adóköteles jövedelem a kifizetőt (a céget) terhelő adó mellett adható juttatás [Szja törvény 70. § (1) bekezdés a) pont]. Ez azt jelenti, hogy a juttatás értékének (a cég által viselt költségnek) 1,19-szerese után a juttatás hónapja kötelezettségeként a következő hónap 12-éig a juttató fizeti a 16 százalék személyi jövedelemadót és 27 százalék egészségügyi hozzájárulás (eho) fizetésére is köteles.
- Külföldi kiküldetés esetén a külföldi kiküldetésre tekintettel kifizetett járandóság (napidíj) 30 százaléka, de legfeljebb naponta 15 eurónak megfelelő forintösszeg igazolás nélkül elszámolható költség [Szja törvény 3. számú melléklet II./7.b) alpont].
A reprezentációra vonatkozó rendelkezések a következőket jelentik:
- Reprezentáció címén jövedelemként a reprezentáció keretében nyújtott szolgáltatások elszámolt költségét (az étel, ital biztosításával és a szórakoztatással, szabadidő-programokkal kapcsolatban közvetlenül összefüggő ráfordítást), illetve abból azt a részt kell figyelembe venni, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni (ami ebben az esetben értelemszerűen a teljes értéket jelenti).
- A 2012. január 1-jétől hatályos szabályozás szerint a cégeknek, szervezeteknek (a költségvetési szerveknek is) minden egyes reprezentációra költött, költségként elszámolt forint 1,19-szeres szorzóval számított összege után összesen 51,4 százalék közterhet (16 százalék személyi jövedelemadót és 27 százalék egészségügyi hozzájárulást) kell a juttatás hónapja kötelezettségeként a következő hónap 12-éig bevallaniuk, illetve megfizetniük [Szja törvény 69. § (5) bekezdés a) pont 70. § (2) bekezdés; Eho 3. § (1) bekezdés ba) pont; 11. § (2) bekezdés].
- A társadalmi szervezetekre, köztestületekre, egyházi jogi személyekre, alapítványokra (ideértve a közalapítványt is) kivételes szabály vonatkozik, amely szerint a reprezentáció és az üzleti ajándékok (esetükben a minimálbér 25 százalékát meg nem haladó egyedi értékű ajándékok) együttes értéke után, legfeljebb azonban a közhasznú, illetve cél szerinti tevékenység érdekében felmerült, az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékának, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétel 10 százalékának megfelelő érték után nem kell közterheket fizetni [Szja törvény 70. § (2a) bekezdés]. E külön rendelkezéssel összefüggésben az említett kifizetőknek az adókötelezettség alá eső érték után az adóévre elszámolt éves összes bevétel megállapítására előírt időpontot követően, az elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként, a következő hónap 12-éig kell bevallaniuk, illetve megfizetniük az adót és az ehót [Szja törvény 69. § (5) bekezdés b) pont; Eho 11. § (2) bekezdés].
Az egyéb rendezvények költségeinek elszámolása, adózása
Gyakran felvetődő kérdés, hogy milyen adószabályokat kell alkalmazni az olyan események, rendezvények esetén, amelyek nem minősülnek reprezentációs alkalomnak vagy hivatali üzleti utazásnak.
Az Szja törvény 70. §-a szerint a kifizető 51,4 százalék közteher (a juttatás értékének 1,19-szerese után 16 százalék személyi jövedelemadó és 27 százalék egészségügyi hozzájárulás) megfizetése mellett adható egyes meghatározott juttatásnak minősül:
- az olyan ingyenes vagy kedvezményes termék, szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, amelynek igénybevételére egyidejűleg több magánszemély jogosult, és a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet; ilyen lehet például a munkahelyi névnapi, nőnapi köszöntés, „újévi koccintás” stb. – ezek ugyanis nem függenek össze a juttató tevékenységével – vagy az olyan „vendéglátás” például, amely a munkavállalók, tagok előírt szokásos munkavégzése közben felmerült igényeket elégíti ki (például a napi rendszeres kávézás stb.);
- az egyidejűleg több magánszemély (ideértve az üzleti partnereket is) számára szervezett, ingyenes vagy kedvezményes rendezvénnyel, eseménnyel összefüggésben – ha a rendezvény, esemény a juttatás körülményeiből megítélhetően döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányul – a kifizető által viselt költség, beleértve az ilyen rendezvényen, eseményen a résztvevőknek adott ajándéktárgyra fordított kiadást is, feltéve, hogy az ajándéktárgy egyedi értéke személyenként nem haladja meg a minimálbér 25 százalékát (ilyen lehet például egy bográcsparti);
- az olyan adómentesnek, üzleti ajándéknak nem tekinthető üzletpolitikai (reklám) célú juttatás (értékhatártól függetlenül), amely nem tartozik a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá (ilyen lehet például egy utazási iroda által felajánlott ingyenes üdülés, társasutazás);
- a munkáltató általa valamennyi munkavállaló (ideértve a munka törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), vagy az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély – ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló –, vagy az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott tennék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos értékben meghatározott keret terhére valamennyi, az előzőekben említett, juttatásban részesülő magánszemély számára ugyanazon termék vagy szolgáltatáskörből azonos feltételekkel választható), feltéve, hogy a termék megszerzése (választása), illetve a szolgáltatás igénybevétele (választása) bármelyikük számára ténylegesen is elérhető;
- a munkáltató által valamennyi munkavállaló (ideértve a munkáltatóhoz a munka törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint kirendelt munkavállalót is) által megismerhető belső szabályzat (pl.: kollektív szerződés, szervezeti és működési szabályzat, közszolgálati szabályzat stb.) alapján több munkavállaló, vagy az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély – ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló –, vagy az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos módszerrel meghatározott keret terhére választható), feltéve, hogy a juttatásra jogosultak körét a belső szabályzat nem egyénileg, hanem a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más – munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő – közös ismérv alapján határozza meg.
Az utóbbi két rendelkezés alapján fizetheti meg a közterheket a munkáltató, ha például a rendelkezésekben említett személyek számára társasutazást fizet be. E szabályok alkalmazása szempontjából munkáltatónak minősül a társas vállalkozás is, illetve munkavállalónak minősül a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is.
Összefoglalva mindez azt jelenti, hogy a magánszemélyek különféle rendezvényeken való ingyenes vagy kedvezményes részvétele esetén, a felmerülő közterhek általában a költséget viselő kifizetőt terhelik. Ha azonban valamely eseményen való ingyenes részvétel az ismertetett lehetőségek egyikének sem felel meg, a juttatás értéke után a magánszemélynek és a juttatónak a köztük fennálló jogviszonyra tekintettel szerzett jövedelemre vonatkozó szabályok szerinti közterheket kell megfizetnie.
Érdemes megemlíteni, hogy adómentes a helyi és/vagy nemzetiségi önkormányzat, az egyesület, az alapítvány, a közalapítvány, az egyház által a lakosság, a közösség széles körét érintő (nem zártkörű), azonos részvételi feltételekkel szervezett kulturális, hagyományőrző, sport-, szabadidős és más hasonló közösségi rendezvényen helyben nyújtott szolgáltatás, helyi fogyasztásra juttatott étel, ital, valamint – legfeljebb a rendezvény összes költségének 10 százalékáig terjedő együttes értékben – a résztvevőnként azonos értékű, ajándék [Szja törvény 1. számú melléklet 8.35. alpont].
