Reprezentáció 2010-ben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2010-től a különböző szervezetek vonatkozásában eltérő lesz a reprezentációs költség elszámolhatósága, illetve közterhei.

A reprezentáció adózása

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 69. §. (1) bekezdésének „a” pontja értelmében a kifizető által magánszemélynek adott üzleti ajándék, valamint a számára nyújtott reprezentációs szolgáltatás – mint jövedelemfajta – természetbeni juttatásnak minősül. Ezen jövedelemfajtákra vonatkozóan mindig a kifizetőt (a természetbeni juttatás nyújtóját) terheli az adókötelezettség.

Évente, a természetbeni juttatást nyújtó vállalkozásnak kell az ezzel kapcsolatos közterheket meghatározni. Érdekes módon a szabályozás szerint, a reprezentációs költség adómentes részét le kell vonni az éves szintre számított személyi jövedelemadóból. Ki kell számítani tehát a reprezentációs költségként elszámolt természetbeni juttatásoknak az éves értékét – ha ügyesek voltunk, erre külön főkönyvi számlát nyitottunk -, és meg kell határozni az 54%-os személyi jövedelemadóját, valamint a 11% (2010-től 27%) egészségügyi hozzájárulást. De nem ezt kell kötelezettségként bevallani és befizetni, hanem ebből le kell vonni azt a részt, amelyet a személyi jövedelemadóról szóló törvény úgy fogalmaz meg, hogy „nem kell bevallani és megfizetni”. Tehát a kifizető nem köteles bevallani és megfizetni a reprezentáció alapján meghatározott bevétel után a számított személyi jövedelemadóból azon összeget, amely nem több mint az adóévre elszámolt éves összes bevétele 1 százalékának, de legfeljebb 25 millió forintnak az 54 százaléka.

Az egyéb – az szja-törvény 69. § (7) bekezdésének „b” pontjában felsorolt – szervezetek reprezentációs költségével most nem foglalkozunk.

Az előzőekben leírt szabályozás 2010-től sem került ki a személyi jövedelemadóról szóló törvényből, mert a gazdálkodó szervezetek egy része továbbra is ezt alkalmazza. Legjellemzőbb példa erre a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó.
Ugyanakkor a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú mellékletébe 2010-től belekerült egy új 8.38. pont, amely szerint a természetbeni juttatások közül adómentes a reprezentációból származó bevétel, ha azt a kifizető társasági adóalapot növelő tételként köteles figyelembe venni.

Ez a mondat okozza azt a változást, amely lényegében két csoportra osztja az adóalanyokat a reprezentációs költség adózása tekintetében:

  • az egyik csoport a társasági adóról szóló törvény szerint adózik a reprezentációs költség után,
  • a másik csoport pedig továbbra is a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint állapítja meg a reprezentációs költség adóját. Ne feledjük azt, hogy ennek a körnek 27% egészségügyi hozzájárulást is kell fizetni a természetbeni juttatás adóalapként megállapított összege után!
A társasági adó és a reprezentációs költség 2010-től

Az első csoportba azok az adózók tartoznak, akik a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény hatálya alá tartoznak. Természetesen a külföldiek közül nem kell alkalmazniuk a reprezentációs költség adózására vonatkozó szabályokat azoknak, akik a tevékenységük eredményét nem belföldön adózzák le.

Ugyanakkor a társasági adóról szóló törvény az 5. számú mellékletében felsorolja azokat a szervezeteket is, melyek nem alanyai a társasági adónak, tehát rájuk sem vonatkozik a szabályozás (például: MNB, Magyar Távirati Iroda, evás társaságok, stb.).

A társasági adóról szóló törvény 3. számú mellékletének „A” fejezete kiemelten néhány olyan költséget sorol fel, amelyek deklaráltan nem a vállalkozási tevékenység érdekében merülnek fel, ezért növelni kell az összegükkel a társasági adó alapját. 2010-től belekerült ebbe a felsorolásba (12. pontként) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott reprezentáció címen személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt természetbeni juttatás.

Tehát a társasági adóalanyoknak 2010 végén a teljes reprezentációs költségük után meg kell fizetniük a társasági adót, mely általános esetben 19%. A személyi jövedelemadó rendszerében azonban náluk ez a költség teljes egészében adómentes.

A reprezentáció fogalma

A reprezentáció fogalma az elmúlt években nem változott (szja törvény 69. § 10. bekezdésének „d” pontja). A juttató (kifizető) tevékenységével összefüggő üzleti, szakmai rendezvény, valamint augusztus 20-a és az egyházi ünnepek keretében nyújtott vendéglátásról, és a kapcsolódó szolgáltatásokról van szó. Magyarországon állami ünnepnek csak az augusztus 20-a számít, egyházi ünnepnek az adott egyház hitélete szerinti ünnep (karácsony, húsvét, hanuka, stb.) minősül. Ez utóbbi alkalmakkor a reprezentációnak nem kell a juttató tevékenységéhez kötődnie. A reprezentációra indokot adó alkalmak, események értelmezése szempontjából a következőket kell figyelembe venni:

Azok a rendezvények, események tartozhatnak ide, amelyek a juttató tevékenységével összefüggő, meghatározott célokra szerveződtek, és jellegük, időtartamuk alapján nem kerülhető el a résztvevők társadalmi normák szerint szokásosan elvárt ellátása.

Vállalkozások esetében a reprezentációra okot adó alkalmak lehetnek például: az üzleti tárgyalások, közgyűlések, taggyűlések, felügyelőbizottsági- vagy igazgatósági ülések, sajtótájékoztatók, a kifizető által rendezett fogadások, kongresszusok, konferenciák, továbbképzések, kiállítások, bemutatók, stb.

Nem tartozik a reprezentáció tárgykörébe: március 15-i megemlékezés vendéglátása, október 23-i megemlékezés vendéglátása, a nemzetközi nőnap alkalmából szervezett megvendégelés, névnapi vagy születésnapi köszöntés alkalmából nyújtott vendéglátás, munkahelyi újévi koccintás, május elsejei vendéglátás, munkahelyi dolgozók értekezletei.

Reprezentációs költségek

A reprezentációs költségek között elszámolható tételek szempontjából most megfordul a vállalkozás érdeke. Mivel az elmúlt években a kisvállalkozások szempontjából jelentősen megemelkedett az adómentes értékhatár, ezért eddig nagyon sok költséget az 55-ös számlacsoportba könyveltek személyi jellegű egyéb ráfordításként, ami valójában nem tartozott ide. 2010-től azonban a társasági adóalanyok számára már nagyon fontos kérdés az, hogy mekkora összegű reprezentációs költség növeli az adóalapjukat.

A különböző reprezentációs alkalmak a felmerült költségek szempontjából nem egyformák, és szó sincs arról, hogy egy rendezvény összes költségét reprezentációként kell elszámolni.

Nézzünk példaként egy zrt által szervezett kongresszust, amely a tevékenységével kapcsolatos szakmai tapasztalatok, problémák megvitatása érdekében kerül megrendezésre.
Tehát az a döntő kérdés, hogy az adott rendezvény összefügg-e a kifizető, az eseményt rendező szervezet tevékenységével, annak érdekében történik-e.

A kongresszuson történő részvételhez részvételi díjat kérnek, melyet bevételként számolnak el. Alapvető kérdés, hogy a részvételi díj összege milyen költségek fedezetét jelenti, mert elsődleges célja mindig a helyfoglalás biztosítása, hiszen az mindig korlátozott.

Amennyiben a részvételi díj összege magában foglalja a rendezvény időtartama alatt felmerülő vendéglátás, ellátás, szabadidős programok értékét, akkor a példánkban szereplő kongresszust rendező zrt-nek nincs reprezentációs költsége, mert a felmerült költségei a bevételében megtérülnek. A résztvevőt a saját munkáltatója (kifizetője) küldi a rendezvényre, és ő állja a részvételi díjat, mint költséget. Ezért ennek a kifizetőnek kell eldöntenie, hogy a részvételi díjból mekkora összeg jelenthet adóköteles természetbeni juttatást a dolgozójánál (szja törvény 69. § 1. bekezdésének ”f” pontja). Ehhez nagy segítséget jelent a dolgozót kiküldő kifizető számára, ha a rendező olyan számlát ad a részvételi díjról, amely részletezi a vendéglátásra, szabadidős programra vonatkozó összegeket. (Sajnos ezt nem mindig teszik meg.)

Ha a rendező által kért részvételi díj nem tartalmazza a vendéglátás költségeit, – mert azt a kongresszust rendező cég maga állja – akkor a példánkban szereplő zrt-nél reprezentációs költség keletkezik, a vendéglátás bekerülési értékének megfelelően. A vendégek szállásköltsége és utazási költsége is lehet reprezentációs költség, ha a kongresszust rendező cég ezt is magára vállalja.
Ugyanakkor nem tartoznak a reprezentációs költségek körébe az adott rendezvény lebonyolításának költségei. Így például a rendezvényszervezés más által számlázott értéke, a terembérlet díja, a bemutató eszközök használati díja, a fellépő művészek díjazása, a szervezésben és lebonyolításban hivatalosan közreműködő saját munkatársak utazási és szállásköltsége. Ez utóbbi azért nem jelent reprezentációs költséget, mert a kifizető tevékenységével kapcsolatban merül fel, és a rendező dolgozóinak szempontjából ez hivatalos, üzleti útnak minősül.
Az utazás és a szállás átvállalt költségét az adott hivatali, üzleti stb. eseményhez kapcsoltan csak akkor kell a reprezentációs keret terhére elszámolnia a rendező cégnek, ha az eseményen részt vevő magánszemély vendégként van jelen.

Az előző részekben kifejtett szabályokból következik, hogy nem tartozik a reprezentációs költségek körébe a dolgozóknak biztosított napi rendszeres kávé, tea, italautomata, vagy étkezés, a nőnapi megvendégelés, névnapi köszöntő alkalmából nyújtott vendéglátás, munkahelyi újévi koccintás, munkahelyi értekezleten biztosított kávé, üdítő, stb.

A felsorolt eseményeken történő dolgozói vendéglátás elszámolásával lehet a legtöbb problémánk, mert ez nem mindig egyértelműen bizonyítható adózási szempontból.
Természetbeni juttatás a kifizető által egyidejűleg több magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a juttatás körülményei alapján a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett bevételt. Ezt a rendelkezést kell különösen alkalmazni a kifizető által több magánszemély számára szervezett rendezvény, esemény keretében nyújtott vendéglátás (étel, ital), a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (pl. utazás, szállás, szabadidőprogram) esetében, ha az nem minősül reprezentációnak. A kifizető rosszhiszemű eljárása esetén az adó-megállapítási (adóelőleg-megállapítási) kötelezettség elmulasztása miatt kiszabható mulasztási bírság a természetbeni juttatás formájában juttatott jövedelem 50 százaléka.

Kovácsné Álmosdy Judit cikke teljes terjedelemben az Adóparadicsom magazin 2009/12. számában olvasható.

Forrás: Adóparadicsom Magazin


Kapcsolódó cikkek

2024. május 28.

Május 31. – több mint háromszázezer vállalkozást érintő határidő

Az elmúlt három évet vizsgálva, rendre közel negyedmillió vállalkozás nyújtja be a pénzügyi beszámolóját májusban az OPTEN adatai szerint. Év elejétől május végéig jellemzően 5 cégből 4 leadja a beszámolóját. A pénzügyi beszámolóra vonatkozó határidő elmulasztása komoly szankciókkal járhat.

2024. május 28.

Csoportos társaságiadó-alany tagjainak nyilatkozata a jövedelem-(nyereség-)minimumról

„A”, „B” és „C” társaság 2023. január 1-je óta csoportos társaságiadó-alanyként működnek, a csoportkép-viselői feladatokat „C” társaság látja el. A 2023-as adóévről szóló bevallás összeállítása során merült fel az a kérdésünk, hogy a csoportos társaságiadó-alanynak kell-e alkalmaznia a jövedelem-(nyereség-)minimum szabályokat, vagy azokat a csoporttagoknak kell figyelembe venniük az egyedi adóalap megállapítása során. A 2329 jelű nyomtatvány NY-01-es lap 30. sorában a csoportképviselő kinek (mely adózónak) a vonatkozásában nyilatkozik a jövedelem-(nyereség-)minimum szabályok alkalmazásáról?