Szent és kevésbé szent könyvek – 2. rész – Ószövetségi apokrifek
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Jubileumok könyve, a 12 pátriárka testamentuma és Énok könyve több gazdagsággal, pénzügyekkel, adózással kapcsolatos részletet is tartalmaz. Ezek részben megismétlik az Ószövetségben található történeteket, másrészt kiegészítik azt sajátos értelmezésekkel, illetve teljesen új tartalmú szövegekkel is találkozhatunk.
… a pénzsóvárság bálványimádásba visz benneteket, mert akit a pénz megtéveszt, istennek mondja azokat, amik valójában nem istenek, és azt, akinek van belőle, az őrületbe kergeti.
(részlet Júda testamentumából)
Az apokrif és gnosztikus iratokról korábban már adtunk egy általános ismertetést. Most néhány fontosabb ószövetségi apokrif írást veszünk sorra. Ezek az írások tehát szentnek (isteni eredetűnek, Isten által sugalmazottnak) tekinthetők, de a kanonizálás(ok) során nem kerültek be a Biblia könyvei közé.
Mivel ezek az írások – eltérően a Biblia könyveitől – nem közismertek, a hivatkozott részeket beidézzük, a kapcsolódó bibliai részekhez csak hivatkozásokat adunk. Korábbi írásainkban a kapcsolódó bibliai részleteket már bemutattuk, így azok részletezésétől most eltekintünk.
A Jubileumok könyve a tizedről és József álomfejtéséről
A tizedfizetési kötelezettséget az Ótestamentum több helyen is előírja. A Krisztus előtti 2. századra datálható Jubileumok könyve ezek közül kettőt emel ki, mindkét részlet a Teremtés könyvéhez kapcsolódik.
Az első részletben Ábrahám tizedfizetését (Ter 14,20) ismétli meg a Jubileumok könyve, azt érdemes belőle kiemelni, hogy a tizedfizetés időhatár nélküli, örök időkre szól.
|
… Ábrámért, és magjáért …, az első zsengék tizedét az Úrnak, és az Úr elrendelte örök rendelésül, hogy adják azt a papoknak, akik szolgálnak Őelőtte, hogy birtokolják azt örökké.
És erre a törvényre nézve nincs a napoknak határa (lejárati ideje); mert Ő elrendelte a nemzedékeknek örökké, hogy adjanak mindenből tizedet az Úrnak, a magból, a borból, az olajból, a marhából és a juhból.
(Jubileumok könyve 13,25-26) |
Ábrahám unokája, Jákob álmot lát, álmában angyalok le- és feljártak az égig érő lajtorján. Felébredve emlékkövet állított és fogadalmat tett a tized fizetésére. (ld. Ter 18, 10-22) Ezt a fogadalmat megismétli a Jubileumok könyve is:
| És Jákob esküt fogadott az Úrnak, mondva: ” Ha velem lesz az Úr és megtart engem ezen az utamon, és kenyeret ad nekem, amit megeszek, és ruhát, amit viselek, és ha szerencsésen visszatérek atyám házába: akkor az Úr lesz az én Istenem, és ezt a követ, amit itt jelként felállítottam, az Isten házának fogják nevezni, s mindent, amit nekem adsz, annak tizedét neked adom, Istenem.” (Jubileumok könyve 27,27) |
Jákob álma (Marc Chagall, 1973)
A Jubileumok könyvének következő része már részletesebb leírást ad a Teremtés könyvéhez képest. A tizedfizetés szabályait részletezi, és magát Lévit is tizednek tekinti. Ezáltal Jákob fia, Lévi (és nemzetsége) lesz a zsidók papsága, nekik kell a többi zsidónak a tizedet is megfizetni. Mindezt Lévi megálmodta, álma beteljesedett. Ez a rész a Teremtés könyvének 35. fejezetéhez kapcsolódik.
|
És ott maradt azon az éjjelen Bételben, és Lévi megálmodta, hogy rendelet született, hogy megtették őt a Magasságos Isten papjává, őt és fiait mindörökre. És felébredt alvásából és áldotta az Urat. És Jákób korán reggel felkelt, ennek a hónapnak a tizennegyedikén, és tizedet adott mindenből, ami vele jött, emberből és baromból, aranyból, minden edényből és ruhából, igen, mindenből tizedet adott. És azokban a napokban Rákhel terhes lett fiával, Benjáminnal. És Jákób megszámlálta fiait tőle fölfelé, és Lévi esett az Úrnak részére, és atyja felruházta a papságnak ruháival és megtöltötte kezeit.
És ennek a hónapnak a tizenötödikén az oltárhoz vitt tizennégy ökröt a marhák közül, huszonnyolc kost, negyvenkilenc juhot, hét bárányt, és huszonegy kecskegidát égő áldozatul az áldozati oltáron, kedves illatul Isten előtt. Ez volt áldozata, esküjének megfelelően, amit megfogadott, hogy egy tizedét adja (mindenének), a gyümölcsáldozatukkal és italáldozatukkal együtt. És mikor a tűz felemésztette azt, tömjént égetett tűzzel a tűz fölött, és hálaáldozatul két ökröt, négy kost, négy juhot, négy bakkecskét, két egyéves juhot, és két kecskegidát; és ezt tette naponta hét napon keresztül.
És Jákób és minden fia és férfiai ették ezt ott örömmel a hét nap alatt, áldva és hálálkodva az Úrnak, aki kihozta minden megpróbáltatásaiból, és megadta neki fogadását.
És megtizedelte az összes tiszta állatot, és készített égő áldozatot, de a tisztátalan állatokat (nem) adta Lévinek, fiának, és odaadta neki minden férfi lelkét. És Lévi teljesítette a papi hivatását Bételben atyja, Jákób előtt, tíz testvérénél inkább, és pap volt ott, és Jákób megadta fogadalmát: ezért tizedet adott ismét az Úrnak, és megszentelte azt, és az szentté lett Őneki.
És ennek okáért ismét el van rendelve a mennyei táblákon a tized törvényként, hogy egyék azt az Úr előtt évről-évre, azon a helyen, amely ki van választva, hogy Neve ott lakozzon, és ez a törvény mindörökké (érvényes).
A rendelés úgy szól, hogy töltsék azt be évről-évre, hogy egyék a második tizedet az Úr előtt azon a helyen, amely ki lett választva, és semmi ne maradjon meg abból az idei évről a következő évre.
…
És minden tized az ökrökből és a juhokból szent lesz az Úr előtt, és a papjaié lesznek, amit el fognak fogyasztani Őelőtte évről-évre; mert ezért lett ez elrendelve és bevésve a mennyei táblákra a tizedre nézve.
(Jubileumok könyve 32,1-11; 32,15) |
Anglia, Bath – a katedrális főhomlokzatának két oldalán az angyalok létrán mennek az égbe, a bukottak lefelé
Az Ószövetség egyik legismertebb története József álomfejtése. A fáraó álmot lát, és József ebből az eljövendő hét bőséges és hét szűk esztendőt jósolja meg. A fáraó Józsefet teszi meg azon intézkedések vezetőjévé, amelyekkel megelőzhető lesz az ínség éveiben az éhezés, az összeomlás. József 20% adót szed a bőség éveinek terméséből, amelyet a fáraó magtáraiban felhalmoz, majd az ínség éveiben ezt osztják szét a nép körében.
A Jubileumok könyve – ha más szövegezéssel is –, ezt a történetet ismétli meg:
|
És azokban a napokban Fáraó egy éjszaka két álmot álmodott egy éhínségre vonatkozólag, ami az egész földre eljön, és felébredt alvásából és hívatta Egyiptom minden álomfejtőjét és varázslóját, és elmondta nekik mindkét álmát, és azok nem voltak képesek megjelenteni (az álmokat).
És akkor a fő komornyik megemlékezett Józsefről és beszélt róla a királynak, és Fáraó előhozta a börtönből, és elmondta a két álmát József előtt.
És elmondta Fáraónak, hogy a két álom valójában egy, és mondá neki: ‘Hét esztendő jön, amik bőségesek lesznek Egyiptom egész földjén, és azután hét év éhínség jön, olyan éhínség, amilyen még nem volt az egész földön.
És most nevezzen ki Fáraó felügyelőket Egyiptom egész földjén, és halmozzák fel az élelmet minden városban a bőség napjainak idején, és így lesz élelem a hét év éhínség idejére, és a föld nem fog elveszni az éhínség miatt, mert az nagyon kemény lesz.’
…
És abban az évben meghalt Izsák. És történt, hogy ahogyan József elmondta a két álom magyarázatában, pontosan aszerint, ahogy mondta, hét bőséges esztendő következett Egyiptom egész földjén, és Egyiptom földje bőségesen termett, egy mérték ezernyolcszáz mértéket (termett).
És József összegyűjtötte az élelmet minden városba, amíg tele nem lettek gabonával, és amíg többé már nem tudták megszámolni és megmérni annak sokasága miatt.
…
És József elvette az aratás gabonájából az ötödrészt a királynak, és négy részt hagyott nekik élelemként és magként, és József rendeletté tette ezt Egyiptom földjének mind a mai napig.
(Jubileumok könyve 40,1-4; 40,12-13, 45,12) |
A fáraó álma (Pellegrino di Mariano Rossini festménye (1449-1492))
A 12 pátriárka testamentuma
Az ószövetségi apokrifek között számos testamentum (végrendelet) található. Így van testamentuma Ádámnak, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak, Mózesnek, Jóbnak, Salamonnak is.
A testamentumok között sajátos helyet foglal el Jákob 12 fiának a végrendelkezése. Ez a 12 pátriárka volt a 12 ószövetségi zsidó törzs ősatyja. A testamentumok keletkezését a Krisztus előtti 2. századtól a Krisztus utáni 2. századig datálják. Ez azt jelenti, hogy a bibliai időszámítás szerint a végrendeleteket mintegy másfél évezreddel a 12 pátriárka kora után írták.
József és testvérei (a 12 pátriárka, miniatúra a Morgan Bibliából, 1244–1254 körül)
Pénzügyi, gazdasági szempontból Júda és Lévi testamentuma tartalmaz érdekességeket.
Júda végrendelete a bátorságról, a pénzsóvárságról és a paráznaságról szól. Júda saját korábbi bűneit belátva két nagy bűntől óvja gyermekeit, utódait: a paráznaságtól és a pénzsóvárságtól. Mindkettő neki is vesztét okozta (erről szintén a Teremtés könyvében olvashatunk részleteket), de akár népének is vesztét okozhatja.
|
Megparancsolom nektek gyermekeim, hogy ne ragaszkodjatok az ezüstpénzhez, és ne tekintsetek az asszony szépségére; mert az ezüst szeretete és a szépsége miatt estem hibába Bathsuával, a kánaánitával. Tudom, hogy e két dolog miatt esik gonoszságba a nemzetségem, meg azt is, hogy a fiaimtól származó megfontolt embereket is tönkreteszi, és olyanokat művelnek, amelyek Judah királyságát kisebbítik, azt, amit az Úr megadott nekem az atyám iránti engedelmességemre való tekintettel. Mert sohasem szomorítottam meg atyámat, Jákobot, hanem mindent, amit csak meghagyott nekem, megtettem. Ugyanúgy Ábrahám, atyámnak atyja is megáldott engemet, hogy uralkodjam majd Izrael felett; hozzá hasonlóan Izsák is áldást mondott reám. Így tudomén azt, hogy belőlem fog felkélni a királyság.
Mert tudom azt, Énoknak, az igaznak a könyvéből, hogy mi minden gonoszságot fogtok majd véghezvinni a végső napokban. Őrizkedjetek tehát gyermekeim a paráznaságtól meg a pénzsóvárságtól, hallgassatok Judahra, az atyátokra! Mert ezek fordítanak el benneteket az Isten törvényétől, elhomályosítják a lélek gondolatait, nagyzolásra tanítanak, és nem teszik lehetővé azt sem, hogy az ember irgalmasságot gyakoroljon embertársaival. Minden jóságtól kifosztja a lelket, fáradtság és levertség a következménye, az álmot elveszi, a testet tönkreteszi, az Istennek bemutatott áldozatot eltapossa, az áldásra nem emlékezik, a próféta szavára nem hallgat, és az isteni szóra felingerül. Nem az Isten parancsaival, hanem kétféle szenvedéllyel szolgálja az Istent, és így voltaképpen nem is tud hallgatni az Istenre, mert a lelke elvakulttá válik, ezért nappal is úgy jár, mint a sötétben.
Gyermekeim, a pénzsóvárság bálványimádásba visz benneteket, mert akit a pénz megtéveszt, istennek mondja azokat, amik valójában nem istenek, és azt, akinek van belőle, az őrületbe kergeti. A pénz miatt vesztettem el a gyermekeimet, és ha a lelkem nem alázkodik meg, és ha Jákobnak, az atyánknak, nem lettek volna a könyörgései, most gyermektelenül halhatnék meg. De atyáimnak Istene, aki oly könyörületes és irgalmas, tudta jól, hogy ezeket csak tudatlanságom miatt követtem el. Elvakulttá tett engem ugyanis a megtévesztés fejedelme és kormányzója, mint minden embert és minden testet; a bűnben megrontott, így ismertem meg saját gyengeségemet, bár legyőzhetetlennek tudtam magamat azelőtt.
(Júda testamentuma XVII-XIX. fejezetek) |
Lévi a zsidók papi nemzetségének ősatyja volt. Testamentuma a papi tisztségről és a felfuvalkodásról szól.
A végrendelet visszaemlékezik a Jákob által vállalt tizedfizetési kötelezettségre, és arra, hogy Lévi és leszármazottai töltik be a papi tisztségeket (lásd fentebb).
A papok, bármennyire is kiválasztottak ők a papi tisztségre, nem mentesek a bűnöktől. A felsorolt bűnök – például a pénzsóvárság, a törvények semmibe vétele, a gyermekek megrontása (stb.) – olyanok, amelyeket számtalanszor a papság szemére vetettek, akár a közelmúltban is (például a pedofíliát), de minden bizonnyal ezer, kétezer évvel ezelőtt is ismertek voltak ezek a gyarlóságok (és nem csak a papok körében).
|
Két nappal ezután én és Júda, atyánkkal Jákobbal együtt elmentünk Izsákhoz. Atyámnak atyja megáldott engemet, azon látomás minden egyes igéjének megfelelően, amit előtte láttam, és nem akart lejönni velünk Bételbe. Amint megérkeztünk Bételbe, atyám egy látomást látott velem kapcsolatban, hogy én úgy állok ott előttük, mint az Isten papja. Akkor felkelt még kora hajnalban és mindenéből tizedet adott az Istennek értem [rajtam keresztül],
és megérkeztünk Hebronba és ott letelepedtünk.
…
A hetedik héten visszajönnek majd a papok is, ők a bálványimádók, az erőszakoskodók, a pénzsóvárok, a dölyfösek, a törvény elvetői, a zabolátlanok, a fiatalok megrontói és a jószág fölemésztői.
(Lévi testamentuma, részletek a IX. és XVII. fejezetekből) |
A tizenkét törzset és héber nevüket ábrázoló mozaik szimbolikus képekkel. Józsefet a pálmafa és a búzakévék jelképezik.
Énok figyelmezteti a gazdagokat
Énok (Hénoch) pátriárkát a Teremtés könyve két helyen is említi, egyrészt Káin fiának tartva (Ter 4,17-18), a másik említésnél Ádám és Éva harmadik fiának, Sétnek ötödízigleni leszármazottjaként (Ter 5,18-24), aki 365 évig élt, és Matuzsálemnek, a Biblia leghosszabb életű pátriárkájának az apja volt.
Énok több könyvét is megtalálták különböző helyeken és különböző nyelveken (például etióp és szláv nyelveken is), ezeket a Krisztus előtti 3. és a Krisztus utáni 2. század közé datálják, ezek a könyvek az Ószövetségben egyébként ritkaságnak tekinthető apokaliptikus látomásokat tartalmaznak.
Keletkezési ideje alapján nem meglepő, hogy Énok könyve már a gazdagságot, a vagyont olyannak tartja, amely megnehezíti a helyes utat, életvitelt, ezért jó néhány intést tartalmaz a gazdagok részére.
|
Jajszavak a gazdagok felett
Jaj nektek, bűnösök, hogy vagyonotok igaznak tulajdonít benneteket, de szívetek bűnösnek ítél. Ez a szó tanúbizonyság lesz ellenetek, hogy emlékeztessen gonoszságotokra.
Jaj nektek, akik felfaljátok a búza javát, és nagy edényekből szürcsölitek a bort, és erőtök teljében a gyengéken tapostok!
Jaj nektek, akik minden forrásból vizet isztok, mert hamar bosszút állnak rajtatok; hirtelen elfonnyadtok és elszáradtok, mert elhagytátok az élet forrását!
Jaj nektek, gonosztevők, akik igazságtalanságot munkáltok, csalást és káromlást: ez majd mind a gonoszra való emlékeztető, jelül lesz ellenetek!
Jaj nektek, hatalmasok, akik erőtök teljében lesújtotok az igazra, mert eljön majd romlásotok napja; abban az időben sok boldog nap köszönt majd az igazakra, – ez a ti ítéletetek napja!
…
Jaj nektek, bűnösök, akik az óceán és a szárazföld közepén laktok: visszataszító még emlékezni is rátok!
Jaj nektek, akik hamissággal szereztek aranyat és ezüstöt, miközben ezt mondjátok: „Felette meggazdagodtunk, javaink vannak, és mindent megszereztünk, amire vágytunk;
most végre akarjuk hajtani, amit elterveztünk: hiszen ezüstöt gyűjtöttünk, és magtárainkat úgy megtöltöttük, mintha víz árasztotta volna el, és sok földművelő tartozik házainkhoz”.
Bizony, hazugságotok, mint a víz úgy folyik szét, mert gazdagságotok nem marad meg nektek, hanem hirtelen eltávozik tőletek. Mert mindent jogtalanság árán szereztetek és ki lesztek szolgáltatva az örök kárhozatnak!
(részletek Énok könyvének 96. és 97. fejezetéből) |
Ezek az intések már átvezetnek az Újszövetség krisztusi tanításaihoz, a szegénység hirdetéséhez, a gazdagság elítéléséhez.
Énok próféta (freskórészlet, Scuola del Carmine, Padova, XVI. század)
Irodalom:
Arany László: Énok összes könyve (Angyali Menedék Kiadó, Budapest, 2019)
Biblia (Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 1976)
Miller, Stephen M. – Huber, Robert V.: A Biblia története (kiadja a Magyar Bibliatársulat megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 2012)
Porter, J. R.: Az elveszett Biblia (Magyar Könyvklub, Budapest, 2003)
A hivatkozott apokrifek (többségük) megtalálhatóak az Isten Egyházának Gyülekezetei (Church of God) honlapján a Könyvtár menüpont alatt
