Szép példa különleges vámeljárás áfavonzatára (x)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A különleges vámeljárások alatt álló, illetve a különleges vámjogi helyzetű termék importjának áfavonzataiban is teljes eligazítást nyújt A Kiskönyvtár az áfáról sorozat most megjelent, 4. része.

Ha egy rakomány úgy érkezik Kanadából a hamburgi kikötőbe, hogy annak szabadforgalomba bocsátását nem kérik, hanem jelzik a német vámosoknak, hogy a termék szabadforgalomba bocsátását (azaz vámkezelését) Magyarországon kívánják intézni, akkor a német vámhatóság a terméket ún. külső közösségi árutovábbítási eljárás alá helyezi. A termék tehát ezen külső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt érkezik Magyarországra. Az érkezést követően, amikor az importáló a termék szabadforgalomba bocsátását itt kéri, akkor a teljesítési helye is Magyarország lesz, függetlenül attól, hogy fizikai értelemben – de nem vámjogi értelemben – az adott termék már Németországban belépett a Közösségbe. Ez pedig azt jelenti, hogy az importáfát Magyarországon kell fizetni az adóalanynak a magyar szabályok szerint.

Ha azonban Kanadából úgy érkezik a termék, hogy Hamburgban a magyar adóalany kéri a termék szabadforgalomba bocsátását, akkor az import – figyelemmel a 3.1. pontban kifejtett szabályra – Németországban teljesül. Ebben az esetben tehát a magyar adóalany a belföldi áfabevallásában ezt az ügyletet termékimportként nem szerepeltetheti. A termékimport ugyanis Németországban valósul meg, így ott kell rendezni az import kapcsán felmerülő áfakötelezettségeket. Ezen tényállás esetén, ha a magyar adóalany a németországi szabadforgalomba helyezést követően a terméket saját telephelyére Magyarországra behozza, akkor ez a termékbehozatal nem termékimport címén, hanem saját vagyon áthelyezése címén kezelendő a magyar áfabevallásban. (Zárójelben megjegyzendő, hogy ez utóbbi esetben a termékimport Németországban áfamentes lesz.)

A vagyonáthelyezés gyakorlatilag nem egy külön, önállóan adóztatható tényállás, hanem a közösségi termékügyletek alfaja. A vagyonáthelyezés (más néven: saját vagyon mozgatása) egy fikcionális ügylet, amelynek az a lényege, hogy amennyiben egy közösségi adóalany saját termékét – értékesítés nélkül – egyik tagállamból átviszi/átviteti egy másik tagállamba, akkor ezt – bizonyos kivételekkel – úgy kell kezelnie, mintha a termék indulásának a tagállamában történne egy közösségi értékesítés, amely adómentes, valamint ezzel együtt a termék rendeltetési helyének tagállamában történne egy Közösségen belüli termékbeszerzés, amely már adóköteles. Természetesen az adófizetést eredményező Közösségen belüli termékbeszerzés esetén a vagyonáthelyezés áfája levonható, feltéve, hogy az átjuttatott termék a rendeltetés tagállamában az adóalany adólevonásra jogosító tevékenységét fogja szolgálni.

A fenti példát Az áfakötelezettség keletkezésének időpontja és a teljesítés helye című kötetből idéztük, amelyet dr. Farkas Alexandra írt, és a Kiskönyvtár az áfáról sorozat negyedik részeként jelent meg. A kötet az áfafizetés két kulcsterületét dolgozza fel; mindent megtudhat belőle az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjáról és megismerheti a teljesítési hely szabályrendszerét is.

A kötetbe itt lapozhat bele, és itt tudhat meg róla további részleteket, illetve itt vásárolhatja meg.

---