Szőlő és bor – a reformkortól a XIX. század végéig


A reformkorban megindult polgári fejlődés csak nagyon lassan éreztette hatását a szőlővel és borral kapcsolatos állami szabályozásban. Még a kiegyezés idején is alapvetően adóbevételi forrásként tekintettek az ezzel kapcsolatos tevékenységekre, termékekre. A változást természeti katasztrófák és visszaélések kényszerítették ki.

Mënjünk innen el, mert itt mëgvernek, / Në menjünk addig el, míg hegedülnek /
Hozz bort a magyarnak, pálinkát a tótnak, / Sört a nímëtnek!

(Nagyszalontai bordal – Kodály Zoltán gyűjtötte Nagyszalontán, 1917-ben)

A szőlővel, borral kapcsolatos középkori adózásról, illetve a szőlő- és borszentekről két korábbi írásban is értekeztem. Az adózás alapvetően a Biblián alapult, tizedet kellett fizetni az egyház és a földesúr felé, illetve a bor kereskedelmi célú szállítása után a vámhelyeken.

A szőlőtermelésre és a borkészítésre nem voltak állami előírások, legfeljebb a földesúr elvárásait kellett teljesíteni, de ez nem igazán jelentett gondot, mert a magyar ember a bort szerette.

A korcsmáltatásra – borkimérésre – már voltak előírások, ezekről is szóltunk az elsőként említett írásban.

Szüret a Monarchiában (korabeli metszet)

A forradalom és szabadságharc idején

A reformkori országgyűléseken (1827-1847) a szőlő és a bor termelése, előállítása nem volt önálló téma, mindössze egy 1827-es törvénycikk foglalkozott a témával (1827. évi XXXI. törvénycikk a szőlőmivelés és a borkereskedés helyreállitásáról a tokaj-hegyaljai országrészekben). Ez a bizonyos „helyreállítás” a hegyaljai borvidéken – az országos gyakorlattól eltérően – alkalmazott kereskedelmi űrmértékekre vonatkozott, utalva korábbi törvényekre (pl. az 1807. évi XXII. törvénycikkre, amely a mértékek és pénzláb egyenlősitéséről szólt).

Az 1848. évi 12 pont több pontja is szólt az adózásról, ezek az úgynevezett áprilisi törvényekben lettek kodifikálva. Kimondták a közös teherviselés elvét, megszüntették az úrbéri terheket, illetve a papi tizedet. A törvényeket V. Ferdinánd aláírta, így azok a magyar jogrend részévé váltak. A részletszabályok megalkotása az Országgyűlés hatáskörébe került, de a szabadságharc eseményei miatt ez elhúzódott. Ez azt jelentette, hogy az adózás – elvileg – a korábbi szabályok szerint történt, bár a hadiesemények miatt ennek végrehajtása igen kétséges volt.

„A szőlőhegyek, ahol a parasztok által bírt szőlők túlnyomó része feküdt, nem tartoztak az úrbéres telekhez, így rájuk nem vonatkoztak az áprilisi törvények rendelkezései. A szőlőbirtokos jobbágyok viszont természetesen a szőlőket is felszabadultnak tekintették a dézsmaadás alól.” (Fónagy Zoltán)

Az Országgyűlés 1848. szeptember 15-én határozatilag kinyilatkoztatta, hogy “a szőlő után járó úri dézsma, vám és másnemű adózások a törvény által meghatározandó méltányos kárpótlás mellett teljesen megszüntetni rendeltetett.” (Fónagy Zoltán)

Végül 1849-ben született meg az adókról szóló 1849. évi VII. törvénycikk, de már a Habsburg-ház trónfosztása után, a szabadságharc bukása miatt pedig a törvény végrehajtása is ellehetetlenült. Elvileg a földterületek, a pálinka előállítása, valamint az italmérés után kellett volna adózni.

A szabadságharc bukása után az osztrák szabályok szerinti adózás vonatkozott a magyar területekre is (még az áprilisi törvényeket sem fogadták el), de ezek végrehajtása még nehezebb volt, a nemzeti ellenállás egyfajta megnyilvánulásává vált az adók meg nem fizetése (erről többször is írtunk korábban).

Magyarország filoxérával fertőzött területei 1890 körül

A kiegyezés után

A felhalmozódott boradót a kiegyezés után megpróbálta a kormányzat beszedni. Ehhez részletfizetést, hitelt, az adó egy részének az elengedését is kilátásba helyezte. A részletes szabályok a szőlőbirtok után járó tartozások megváltásáról szóló 1868. évi XXIX. törvénycikkben jelentek meg.

A bortermelőket nemigen hatotta meg, hogy az osztrákok helyett most már a nemzetiszínű kormányzat szerette volna megcsapolni a bugyellárist. Erre utal az is, hogy a következő fél évszázadban még jó néhány alkalommal próbálták törvényi előírásokkal a hátralékokat rendezni, így 187-ben, 1875-ben, 1883-ban, sőt még 1918-ban is született erre jogszabályi rendelkezés. A részletszabályok meglehetősen terjedelmesek, így azok idézésétől eltekintünk.

A korábban szokásos adómértékekhez sem nyúltak hozzá, a korábbi szabályok meghosszabbításáról rendelkeztek csak.

Az első kiegyezés utáni adószabály 1868-ban született meg, a mértékekhez ez a törvény sem nyúlt hozzá:

1868. évi XXXV. törvénycikk a bor- és húsfogyasztási adóról

2. § szőlős gazdáknál a negyven akóig terjedő évi bortermésből átlagosan két akó, s a negyven akót haladó termésből öt százalék nem esik fogyasztási adó alá. Ezen adómentes bormennyiség azonban tizenöt alsó-ausztriai akónál több nem lehet, és ha el nem fogy az év leforgása alatt, a maradék a következő évre adómentes borkészlet gyanánt át nem vihető.

Egy alsó-ausztriai akó 56,589 liternek felelt meg, így az adómentesség 1-8,5 hektoliter között mozoghatott az adómentes bor mennyisége a termelőnél.

Az adómértékekben a bor- és húsfogyasztási adóról szóló 1875. évi XXVIII. törvénycikk hozott változást, amennyiben a korábbi bécsi akó helyett hektoliterben határozták meg a fizetendő adó összegét:

A bor- és húsfogyasztási adó-árszabás
 I.  II.  III.
 Tétel szám  A tárgyak megnevezése  Mérték  osztály
 frt kr.  frt kr.  frt kr.
 1  bor, általában  1 hltől  2 . 23  1 . 79  – . 90
 2  bor, zárt városokban  1 hltől  2 . 97  – . –  – . –
 3  bormust és szőlőczefre általában  1 hltől  1 . 68  1 . 34  – . 67
 4  bormust és szőlőczefre zárt városokban  1 hltől  2 . 23  – . –  – . –

A változásra azért volt szükség, mert 1876. január 1-jétől Magyarországon is bevezették a méter-liter-kilogramm (stb) alapú új mértékrendszert (1874. évi VIII. törvénycikk a métermérték behozataláról).

A kiegyezés – összességében – mégis jelentős fejlődést eredményezett a szőlő és bortermelésben is (miként a gazdaság egészében is). Ebben nem kis szerepe volt a feudális terhek csökkenésének. Megjelentek a fejlett borászati technológiák, Magyarország kiváló eredményeket ért el a nemzetközi borversenyeken, fellendült a borexport. A magyar bor világpiaci helyzetét jól jellemzi, hogy Angliába, sőt a tengerentúlra is szállították, a tokaji aszút gyógyszerként értékesítették. Ekkoriban Magyarország volt a világ harmadik bortermelője.

Szén-diszulfid (szénkéneg) injektor. A szénkéneggel való gyérítést először Thénard francia szőlőbirtokos alkalmazta ültetvényeiben az 1860-as évek végén (Hans Pühringer festménye, 1904)

És megjelent a filoxéra …

A szőlő- és bortermelést érintő igen jelentős változás 1875-től következett be: megjelent a filoxéra, más néven szőlőgyökértetű.

A faj első magyarországi előfordulását 1875-ben egy távirdai főtiszt, Gerger Ede észlelte, aki egy Pancsováról csomagban küldött gyökeres szőlővesszőn figyelt fel a kártevőre, s ezt követően értesítette a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztériumot.

A hatóságok – az akkori viszonyokhoz képest – igen gyorsan léptek, már 1876-ban törvény rendelkezett a fertőzött terület irtásáról, az új telepítések tilalmáról, illetve az állami kártérítésről:

1876. évi XXIX. törvénycikk a phylloxera rovar terjedésének meggátlásáról (részlet)

1. § Pancsova város határában a phylloxera által meglepett területen és az azt szegélyző ép részeken, szakértőileg meghatározandó kiterjedésben a szőlő-tőkék gyökerestől kiirtandók.

2. § A kiirtott területen a szőlőmüvelés 8 év tartamára eltiltatik és ez idő alatt a terület folytonos közigazgatási felügyelet alatt tartatik.

3. § Az irtás alá került szőlők tulajdonosai kárpótlásban részesülnek, melynek összege következő módon állapittatik meg:

a szőlő a vidéken szokásos adás-vevési árak alapján közigazgatási uton megbecsültetik; az ekként megállapitott becsárakból levonatik: azon értékcsökkenés, mely a phylloxera által meglepetés vagy a vészes szőlők közelsége folytán keletkezett; levonatik továbbá a forgatott föld teljes értéke, mely a 2. §-ban foglalt megszoritással a tulajdonos birtokában marad.

4. § Az ország más részének a phylloxera által való meglepetése esetére felhatalmaztatik a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister, hogy a vész továbbterjedésének megakadályozása iránt, ugy a kellő közigazgatási rendszabályok, mint a költségek tekintetében, a szükséghez képest intézkedhessék.

Sajnos a korai intézkedések ellenére sem sikerült a fertőzés elterjedését megállítani, a következő két évtizedben 666 820 kataszteri hold szőlőből 391 217 pusztult el. A szénkénegezés ugyan megoldást jelenthetett, de valószínűleg nem volt eléggé általános a használata. A pusztítás a kötöttebb talajokon sokkal súlyosabb volt, a homoktalajban nem élt meg a szőlőgyökértetű. Ez kedvezően hatott a homoki szőlőfajták elterjedésére, illetve az ebből készült borok fogyasztására, kereskedésére.

Filoxéra vagy szőlőgyökértetű, és kártétele a szőlőben

Csak 1883-ban jelent meg az első, érdemi intézkedéseket is tartalmazó törvény, amely a károk miatt adómentességet biztosított a termelőknek:

1883. évi XVII. törvénycikk a phylloxera vastatrix terjedése ellen teendő óvintézkedésekről (részlet)

7. § Azon szőlőkben, a hol a phylloxera létezése szakértőleg megállapittatott, valamint azok közvetlen környezetén a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a szőlőtőkéket a tulajdonosoknak kárpótlásra való igénye nélkül kiirtathatja.

A kiirtott területeken a szőlőujitás és mivelés a nevezett minister engedélye nélkül tilos.

8. § Azok a szőlőterületek, a melyeken a phylloxera dulása következtében a mivelés megszünt, mindaddig, mig pusztán maradnak, a földadó fizetése alól mentesek.

Ezen adómentesség azonban 6 évnél tovább nem terjedhet.

Az adómentesség mivelés abbanhagyására következő évvel veszi kezdetét és végződik akkor, a mikor a terület tényleg ismét valamely mivelési ág alá kerül, illetőleg a hat év letelte után.

Az uj mivelés alá vett területek a tényleg alkalmazott mivelési ág szerint veendők földadó alá.

9. § A szőlőnek phylloxeramentességét biztositó homokterületeken uj szőlők hat évi adómentességben részesülnek.

Az elárasztásra berendezett uj szőlők, a viznek egyszerü bevezetése mellett hat havi, vizemelő gépek vagy ártézi kutak alkalmazása mellett tiz évi adómentességben részesülnek.

További mentességeket biztosított a filoxérának ellenálló amerikai szőlők telepítése, illetve ezekbe való oltás után a szőlőterületeknek adandó ujabb állami kedvezményekről szóló 1891. évi I. törvénycikk. Ennek 2.§-át idézzük be, mert ez tartalmazza az említett rendelkezést:

2. § Az 1883:XVII. tc. 9. §-a következőképen egészittetik ki:

Az amerikai szőlővesszőkkel beültetett s az 1-ső § alá nem tartozó területek, tekintet nélkül arra, hogy előbb minő mivelési ág alá tartoztak, a beültetésre következő évtől kezdve hat évi adómentességben részesülnek.

Kizárólag amerikai alanyba ojtott európai szőlőfajokkal eszközölt és összefüggő területet képező ültetvények, valamint az olyanok is, melyek amerikai szőlővesszőkkel ültettetnek be, s európai szőlőfajokkal utólag ojtatnak be, a beültetést követő évtől kezdve tiz évi adómentességben részesülnek.

A viznek csatornázás általi bevezetése vagy vizemelő gépek vagy ártézi kutak alkalmazása mellett elárasztásra berendezett uj szőlők 10 évi adómentességben részesülnek.

Szénkénegező készülék

A filoxérának az ország egész gazdaságára katasztrofális hatása volt, ez is indokolta azt, hogy 1940-ig félszáz további törvény foglalkozott a kártétellel, kártalanítással, illetve az új telepítések létesítésével. Ezek közül is kiemelkedik a phylloxera által elpusztitott szőlők felujitásának előmozditása tárgyában rendelkező 1896. évi V. törvénycikk, amely egységes szabályozást adott az előzőekre. Különösen fontos a törvénycikk első két paragrafusa, amely az intézkedéseket tartalmazza, illetve mindezekhez pénzügyi forrásokat is rendel:

1. § A földmivelésügyi minister utasittatik, hogy

a) a) phylloxera által elpusztitott szőlők felujitására szükséges szőlővesszőknek és szőlőoltványoknak a közgazdaságilag fontosabb hegyvidékeken nagy mennyiségben való termelését és jutányos áron való kiszolgáltatását biztositó intézkedéseket tegyen;

b) az uj irányu szőlőmivelés ismereteinek népszerü terjesztése végett, az ujonnan felállitandó telepeken, a munkások dijazása mellett, rendszeres tanfolyamokat szervezzen;

c) a székes-főváros határában vagy közelében, a szőlőmivelés czéljaira szolgáló központi kisérleti állomás szervezése mellett, a szükséghez képest a fontosabb hegyvidékeken is létesitsen és rendezzen be kisérleti telepet;

d) a felujitott szőlők vidékein mozditsa elő a pinczeegyletek felállitását, esetleg segélyezze is azokat.

2. § Az 1. §-ban megjelölt czélokra szükséges befektetési költség 1.200,000 forintban állapittatik meg.

A szőlő- és bortermelés filoxéravész utáni megújításában olyan jelentős szőlőnemesítők értek el nemzetközi szintű eredményeket, mint például Mathiász János, aki mintegy 3700 szőlőfajtát nemesített, ezekből több tucatot ma is termesztenek.

Mathiász János mellszobra a Kossuth téren

Fontos kiemelni a tudományos munka mellett az ismeretterjesztés szerepét is (lásd az előző törvényi rendelkezéseket), előadásokon, könyvekben, folyóiratokban népszerűsítették a modern termelési és bortechnológiai ismereteket. A szőlőművelés területe 1913-ra elérte a filoxéravész előtti szintet.

A filoxéra károkozója ma is velünk van. Kisebb károk keletkeztek a rendszerváltást (1990) követően műveletlenül hagyott szőlőterületeken, de a nagyüzemi módszereknek és az ellenálló fajtáknak köszönhetően a károk kordában voltak tarthatóak.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás



Kapcsolódó cikkek

2022. június 24.

Hamisított órákra csapott le a NAV

Több mint hétmillió forint értékben órát és csaknem egymillió forint értékben cigarettát találtak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) pénzügyőrei egy furgonban az M1-es autópálya Komárom-Esztergom megyei szakaszán.

2022. június 24.

Jönnek az ispánok – a középkor feltámadása?

A Kormány képviseletében Varga Mihály pénzügyminiszter benyújtotta az Országgyűlésnek Magyarország 2023. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslatot. Az előterjesztés számos törvényben a kormánymegbízottról főispánra módosítja a kormányzat megyei elöljáróinak megnevezését. Kérdés, hogy valóban csak elnevezésbeli változásról van-e szó, vagy egy új kormányzati stílusról.