Transzferár: így csökkenthető a kockázat


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kétmillió forintos transzferár mulasztási bírság a magyar adórendszer egyik legnagyobb terhét jelentette az elmúlt években a vállalkozások számára. Évek óta kiemelt területnek számít a NAV-nál a kapcsolt vállalkozások és a szokásos piaci ár elvének betartásának ellenőrzése, és ez a tendencia várhatóan folytatódik a jövőben is.


A transzferárak folyamatosan szigorodó adóellenőrzése miatt ma már egyetlen vállalkozás sem jelentheti ki, hogy biztonságban van a kiszabható bírságoktól, ha nem végzett el egy transzferáras belső ellenőrzést. Ma már a legtöbb cég rendelkezik kapcsolt vállalkozással, de sokan még mindig nem tudnak erről a tényről, illetve a hozzá kapcsolódó szabályozási rendszerről és a komoly adóügyi következményekről. Melyek azok a lépések, amelyeket szükséges megtennie minden vállalkozásnak?

1. Kapcsolt vállalkozások körének vizsgálata

Kapcsolt vállalkozásoknak nevezzük egyszerűen megfogalmazva azokat a cégeket, ahol a tulajdonosi kör nem független, tehát a szavazati jogok többsége egy magánszemély vagy egy család kezében összpontosul. A kapcsolt vállalkozások pontos definícióját az adózás rendjéről szóló törvény és a társasági adó törvény is tartalmazza. Amikor felmérjük a kapcsolt vállalkozások körét, először az adott vállalkozás tulajdonosi körét szükséges megvizsgálni, a tulajdonosok más vállalatokban lévő érdekeltségeit, valamint a vállalkozás más cégekben lévő üzletrészeit.

A megfelelő szabályok figyelembe vételével (pl. közeli hozzátartozók szavazati jogainak összeszámítása) – az időközbeni jogszabályi változásokkal is tekintettel – összeállítható egy táblázat, mely tartalmazza a kapcsolt vállalkozások legfontosabb adatait (pl. neve, székhelye, adószáma, kapcsolt vállalkozássá válás időpontja, stb.).

2. Kapcsolt vállalkozásokkal megvalósult ügyletek felmérése

Amikor már ismerjük a kapcsolt vállalkozások körét, a következő lépés annak a felmérése, hogy melyik kapcsolt vállalkozással mikor, milyen ügyletek valósultak meg. Az ügyleteket már az első áttekintésnél érdemes csoportosítva vizsgálni, külön-külön típusonként, mind a vevői oldalt, mind a szállítói oldalt, a kölcsönöket, az időbeli elhatárolásokat és az ingyenes ügyleteket tekintve. Különösen fontos annak a megállapítása, hogy melyik kapcsolt céggel milyen időponttal indult az együttműködés, tehát mikor volt az első szerződéskötés, első számla, vagy első átutalás.

Számvitel és adózás a gyakorlatban 2014

1. nap: Számvitel a gyakorlatban 2014

Megtudhatja, hogyan kell elszámolni a behajtási költségátalányt, a pénztárgépek beszerzéséhez kapott állami támogatást vagy a transzferár-korrekciót. Értesülhet, hogyan módosultak a beszámolókészítés szabályai felszámolás és végelszámolás esetén.

2. nap: Adózás a gyakorlatban 2014

Fő adónemek szabályaiban bekövetkezett változások, KATA, KIVA, EVA, helyi adók, gépjárműadó változásai és a reklámadó, egyéb, az adóalanyokat érintő évközi változások.

A két napos képzés mérlegképes könyvelőknek vállalkozási szakon 16 kreditpontot ér!

2014. november 11-12.

Az egyes napokra külön-külön is jelentkezhet!

Ha elmulasztjuk a NAV felé 15 napon belül bejelenteni, hogy egy kapcsolt vállalkozásunkkal elkezdtünk együttműködni, akkor a következmények súlyosak lehetnek: 500.000 Ft-os mulasztási bírsággal sújtható minden egyes elmaradt bejelentés, de a bejelentési kötelezettségek köre ezzel még nem teljes. A kapcsolt vállalkozási viszony megszűnését a megszűnést követő 15 napon belül szintén be kell jelenteni, valamint a készpénzfizetés napjától számított 15 napon be kell jelenteni a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást is.

3. Szokásos piaci ár elvének betartása

Ha kapcsolt vállalkozással bármilyen ügylet megvalósult, akkor a szokásos piaci ár elvének betartása kulcsfontosságú. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban „Art.”) alapelvei között kerül megfogalmazásra a következő: „A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.” (1.§. 8. bek.). 

Az Art. ezen alapelvének szellemét tükrözik az egyes adójogszabályok előírásai is, melyek közül a legismertebb a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban „Tao.”) 18.§-ban megfogalmazott „szokásos piaci ár elv” alkalmazási kötelezettsége:

Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (áfa nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó – az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül – adózás előtti eredményét csökkenti illetve növeli.

Egy adóhatósági megállapításnál, melynek során eredetileg a fenti elv megsértése miatt társasági adó hiány keletkezett, további következményekre is lehet számítani, pl. az általános forgalmi adó tekintetében. Hogyan lehet ellenőrizni, hogy a szokásos piaci ár elve betartásra került-e, és hogyan lehet ezt bizonyítani? A gyakorlatban erre számos módszer és megoldás létezik, azonban a megfelelő eljárás és a legjobb módszer kiválasztása általában összetett feladatnak minősül. A társasági adó törvény 18.§-a meghatározza a szokásos piaci ár alátámasztására alkalmazható módszerek körét is, de a valódi bizonyítékok (összehasonlítható szerződések, árak, haszonkulcsok, kamatok és árazási elvek) bemutatása már gyakran hiányos az érintett vállalkozásoknál.
 

4. Transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség
 

Még mindig számos vállalkozásnál kérdés, hogy őket érinti-e a transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség, mely gyakorlatilag az előző pontbeli elv betartásának írásos bizonyítéka, melynek összeállításának elveit és kötelező tartalmi elemeit a 22/2009. Pénzügyminisztériumi rendelet tartalmazza. Amennyiben akár csak egy kapcsolt vállalkozással megvalósult ügyletre nem készül el az írásos transzferár dokumentáció, az adott vállalkozás évente és ügyletenként 2 millió forintos mulasztási bírsággal sújtható. Természetesen vannak olyan ügyletek, amelyek mentesség alá esnek, de ezeket a mentességi lehetőségeket alaposan meg kell vizsgálni, hiszen kettő millió forint (vagy ennek többszöröse) a tét! A transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség alapvetően a legalább középvállalkozási méretet elérő vállalatokat érinti, de figyeljünk oda, hogy a mutatószámokat összevontan kell vizsgálni, tehát figyelembe kell venni a kapcsolódó vállalkozások és partnervállalkozások mutatószámait is.

Milyen lehetőségek állnak egy vállalkozás számára rendelkezésre, ha el szeretné kerülni a mulasztási bírságokat és a fenti buktatókat? A kötelezettségek és az adott vállalkozásra vonatkozó specialitások, kockázatok felmérése a legfontosabb feladat, és ehhez alaposan ismerni szükséges a jogi előírásokat, illetve azok időközi változásait, az átmeneti szabályokat. A transzferár nyilvántartásokat elkészíthetik a cégek belső kollégáikkal, külső szakemberek igénybevételével, de akár a NAV segítségét is igénybe vehetik – természetesen ez utóbbit sem ingyen, hanem konkrétan előírt (több százezer forinttól kezdődő) illetékek megfizetése ellenében. Bármelyik megoldást is választják a hazai vállalkozások, egy hozzáértő szakember mindenképpen nagy segítség lehet a transzferár ügyek áttekintésében és a kockázatok minimalizálásában.

A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 2.

Svédország – kis nép, nagy teljesítmény

A svédek büszkék hazájukra és erre minden okuk megvan. Az ország versenyképes, a gazdaság nemcsak a hagyományos ágazatokban, hanem a high-tech szektorban is nagyon jó teljesítményt nyújt, a jóléti társadalom stabilitást, biztonságérzetet ad minden polgárnak. Svédország közismerten magas adózású országnak számít, a magas színvonalú jóléti szolgáltatások és biztonsági háló alapja a magas adójövedelem.