Transzferár: kell-e a bizonyítás?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Sokszor felmerül a kérdés, hogy azon kívül, hogy hiánya mulasztási bírsággal sújtható, mire is jó a transzferár nyilvántartás. Jelen cikkben nem tartalmi kérdéseket feszegetünk, hanem azt próbáljuk végigvezetni, hogy mit is jelent a bizonyítási kötelezettség és vajon mentesül-e egy társaság minden transzferár bizonyítás alól, ha akár alanyi jogon (pl. kisvállalkozás), akár az ügylet jellegéből fakadóan (pl. nem éri el az 50 millió Ft-os éves küszöbértéket) nem kell dokumentációt készítenie.
Fontos szem előtt tartani, hogy bár a transzferár nyilvántartás összeállítása gyakran sok energiát és egyéb forrást felemésztő feladat, ugyanakkor a megfelelően összeállított dokumentáció adja a legnagyobb biztonságot egy adóhatósági ellenőrzés során.
Korlátozott ugyanis azon esetek köre, ahol egyáltalán nem kell bizonyítani a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árakat, azaz ahol fel sem merül az adóalap módosítás kérdése. Vegyük számba melyek ezek a speciális helyzetek:
- a szerződő fél magánszemély (nem egyéni vállalkozóként);
- a konzorciumban létrehozott vállalkozással kötött tartós szerződés alapján történő teljesítés, ha társaságunk kis- és középvállalkozás, és e kapcsolt vállalkozásban a kkv-k szavazati joga együtt legalább 50%;
- 2013-tól (azaz elévülési időn belül még vannak olyan évek, amire nem vonatkozik a kitétel!) az állam, helyi önkormányzat részére, visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül adott eszköz, átadott beruházás.
Az előző felsorolásból is látszik, hogy csak igen partikuláris esetben elfogadott a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott ár bizonyítás nélkül.
Minden egyéb esetben a bizonyítás az adózót terheli. Ennek kiemelt esete, ha az adott ügyletről jogszabályi előírásoknak megfelelő transzferár nyilvántartást kell készítenie. Ez az éves nettó
50 millió Ft küszöbértéket meghaladó tranzakciók zömére fennáll. A nyilvántartás elkészítését követően ugyanakkor megfordul a bizonyítás terhe: az adózó már bizonyított a dokumentációban bemutatott árlevezetésen és érvelésen keresztül, így a bizonyítás átkerül a másik oldalra, az adóhatósághoz. Ez azt jelenti, hogy a dokumentáció átvételét követően immár az adóhatóságnak kell bebizonyítania, – szintén a jogszabályi előírások betartása mellett – hogy a nyilvántartásban foglaltak nem megfelelőek és az abban meghatározott ár miért nem tekinthető piaci árnak. Ez pedig az adóhatóságnak sem könnyű feladat. Ha azonban nincs nyilvántartás, akár azért, mert nem kötelező elkészíteni azt, akár azért, mert az adózó nem tett eleget jogszabály szerinti kötelezettségének, a bizonyítást az adóhatóság felszólítására az adózónak kell elvégeznie, akár nagyon szűk határidőn belül.
Ha erre nem vagyunk felkészülve, akkor ez bizony hirtelenjében nem egyszerű feladat, ráadásul az adózó nem feltétlenül naprakész a szokásos piaci ár meghatározásához alkalmazható módszerek tekintetében, míg az adóhatóság munkatársai irányzott oktatásokat kapnak. Ebből kifolyólag érdemes átgondolni az írásos alátámasztást, még azokban az esetekben is, ahol nem kötelező jogszabályi előírásoknak megfelelő nyilvántartást készíteni, de a szokás piaci ár meghatározása adózói feladat.
Ezzel adóbírság kerülhető el. Az ilyen esetek, ahol tehát nem kötelező a dokumentáció, de a bizonyítás terhe az adózón van a következők:
- az adóévben szokásos piaci áron a nettó 50 millió Ft-ot el nem érő ügylet;
- kisvállalkozás ügyletei;
- szolgáltatás, termékértékesítés ellenértékének változatlan összegben történő továbbterhelése (ebben az esetben ténylegesen ki kell derülnie, hogy egy az egyben történő továbbszámlázásról van szó);
- ingyenes pénzeszközátadás és átvétel;
- tőzsdei ügylet, hatósági ár;
- belföldi adózó külföldi telephelye és ezen adózó kapcsolt vállalkozása közti ügylet (mentesítés módszerének alkalmazása esetén);
- külföldi vállalkozó és belföldi telephelye közötti tranzakció, ha az ügylet nem keletkeztet magyar társasági adófizetési kötelezettséget.
A felsorolt tételek közül sok „egyértelmű”, de még ezekkel az evidens eseményekkel kapcsolatban is érdemes lehet rögzíteni, hogy valóban az történt, amire a jogszabályok mentességet adnak. Szintén nem kell nyilvántartás, ha az adózó rendelkezik ún. előzetes ármegállapítással, ám ebben az esetben valóban nem szükséges kiegészítő dokumentáció készítése, hiszen az ármegállapítási kérelem alapja eleve egy összeállított transzferár nyilvántartás.
A cikk szerzője, Kertész Gábor az Accace Hungary adómenedzsere. Az Accace az Adó Online szakmai partnere.
