Üzletrész a személyi jövedelemadóban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az üzletrész a korlátolt felelősségű társaság (kft.) fogalomkörébe tartozik, a tagsági jogok és kötelezettségek összességét jelenti. A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint ugyanakkor értékpapírnak minősül. A megszerzésére fordított összeg meghatározása és az értékpapír formájában szerzett vagyoni érték összefüggésében felmerülő adókötelezettség szempontjából kapcsolódik a személyi jövedelemadóhoz – olvasható az Adó szaklap 2010/9-10. számában.
Az üzletrész megtestesíti a tagot megillető vagyoni jogokat, szervezeti jogokat (osztalék, szavazati jog stb.), kifejezi a mellékszolgáltatással, pótbefizetéssel kapcsolatos kötelezettségeket. Mértéke a tagok törzsbetétéhez (vagyoni hozzájárulásához) igazodik, a társasági szerződés azonban egyes üzletrészeket a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházhat fel. A társaság bejegyzését követően a tagot a társaság vagyonából megillető, az adott társaság piaci értékének megfelelő hányadot az üzletrész képviseli. Az üzletrész értéke lehet alacsonyabb, mint a törzsbetét, de azt többszörösen meg is haladhatja, attól függően, hogy milyen eredményesen működik a társaság.
Egy-egy tagnak csak egy üzletrésze lehet. Ha a tag másik önálló üzletrészt szerez, az eredeti üzletrésze az átvett üzletrésszel megnövekszik. Egy üzletrésznek azonban több tulajdonosa is lehet. A közös tulajdonban álló üzletrészek résztulajdonosai a társasággal szemben csak egy tagnak számítanak, és jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják.
Szerzési érték
A magánszemély alapítással szerzett üzletrészének szerzési értéke fő szabályként az általa teljesített vagyoni hozzájárulás (törzstőke) értékével egyezik meg. Ugyanis társas vállalkozás alapítása révén megszerzett értékpapír (üzletrész) esetében az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a társas vállalkozás részére az értékpapír átruházásáig igazoltan szolgáltatott vagyoni hozzájárulásnak a létesítő okiratban meghatározott értéke minősül. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének új értékpapír-kibocsátásával történő felemelése révén megszerzett értékpapírra is.
Az apport révén szerzett üzletrész értéke
A vagyoni hozzájárulás pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulás lehet. A nem pénzbeli hozzájárulás értékét a tag állapítja meg, és azt a tagok fogadják el. Ha a tagok a nem pénzbeli hozzájárulás értékének megállapításánál nem vettek igénybe könyvvizsgálót vagy más szakértőt, úgy meg kell határozniuk, hogy milyen szempontok alapján történt meg a hozzájárulás értékelése.
A nem pénzbeli hozzájárulás vagyoni értékkel (azaz pénzben kifejezhető, elismert használati értékkel) bíró dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog, adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelés lehet. A Gt. 13. § (1) bekezdése értelmében a pénz kivételével dolog mindaz, ami birtokba vehető, és tulajdonjog tárgyát képezheti, vagyis az ingó, az ingatlan, az értékpapír, a dolog módjára hasznosítható természeti erő. Apportálható vagyoni értékű jog, például a bérleti jog, a szabadalmi és szabadalomhasznosítási jog, a szerzőt megillető felhasználási jog, a felhasználás engedélyezésének joga, a védjegyoltalom, a know-how, a goodwill. Ugyanakkor a nem pénzbeli hozzájárulás köréből a Gt. kizárja a tag munkavégzését, egyéb személyes közreműködését, szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását. A Gt.-ben nincsenek előírások a készpénz és az apport arányára vonatkozóan, kft. csak apporttal is alapítható.
Az apport révén szerzett üzletrész (értékpapír formájában szerzett vagyoni érték) összefüggésében keletkező adókötelezettség a nem pénzbeli hozzájárulás tárgyát képező vagyoni érték jellegétől függ. A teljesség igénye nélkül a leggyakoribb esetek a következők.
Ingó dolog (pl. a magánszemély saját tulajdonát képező gép, berendezés, jármű) apportálása esetén az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Eszerint az ingó vagyontárgy nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben meghatározott értéke bevételnek minősül, amelyből levonható az ingó vagyontárgy szerzési értéke, az értéknövelő beruházás költsége és az apporttal kapcsolatban a magánszemélyt terhelő kiadás. A fennmaradó összeg után az adó 25 százalék, amelyet a magánszemélynek az adóbevallásában kell megállapítania, és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie. (Az ingó vagyontárgy szerzési értékének minősül a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték. Öröklés esetén a megszerzésre fordított összeg a hagyatéki eljárásban megállapított érték, ingyenes szerzés esetén pedig az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értéke, és – vagy egyébként – ha az ingó vagyontárgy megszerzésekor adóköteles jövedelemre tekintettel adófizetés történt, ez a jövedelem is a szerzési érték része.)
Kedvezmény, hogy nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából (ideérve az apportálást is) az adóév során együttesen származó jövedelem adójának az 50 ezer forintot meg nem haladó részét.
Más a helyzet azonban, ha az ingó vagyontárgyat a magánszemély saját maga állította elő, például általa készített berendezést, festményt, más műalkotást apportál. Ekkor az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint keletkezik adókötelezettsége, vagyis a költségeit levonhatja, vagy érvényesítheti a 10 százalék költséghányadot, és az így megállapított jövedelmét az összevont adóalapjába kell beszámítania.
Ingatlan, vagyoni értékű jog (földhasználat, ingatlanon fennálló használat, telki szolgalom, ingatlan bérleti joga) nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén, annak a társasági szerződésben meghatározott értéke a magánszemély bevételének minősül, amelyből levonhatók a szerzési érték és a megszerzéssel összefüggő más kiadások, az értéknövelő beruházások, az átruházással kapcsolatos kiadások (ideértve az adott ingatlannal kapcsolatban az állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett összeget is).
Az ingatlan, a vagyoni értékű jog szerzési értéke általában az átruházásról szóló szerződés (okirat, bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan, illetve vagyoni értékű jog esetében a csereszerződésben rögzített érték, ezek hiányában az, az érték, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. (Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékű jogot a magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek.)
Ha az ingatlanon ráépítés, újjáépítés, alapterület-növelés történt, annak szerzési értéke a használatbavételi (fennmaradási) engedély jogerőre emelkedésének napjáig, illetve a használatbavételi (fennmaradási) engedélyben megjelölt feltételek teljesítésének határidejéig, illetve a tényleges használatbavételig, ennek megállapíthatósága hiányában az átruházásig (az apportálásig) kibocsátott, az építő (építtető) magánszemély nevére kiállított számla szerinti érték. Az említett levonások után fennmaradó bevételrész lakóház, lakás esetében az ötéves, egyéb ingatlan esetében a tizenöt éves időmúlási tényezővel tovább csökkenthető, vagyis ezen időszak elteltével már nincs adókötelezettség. Az előbbi időszakon belül az adó mértéke 25 százalék, amelyet a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.
A szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog nem pénzbeli hozzájárulásként történő átengedése esetén a jogot átengedő magánszemélynél egyéb jövedelemnek minősül a nem pénzbeli hozzájárulás tagok által elfogadott értékéből a jog megszerzésére fordított kiadást meghaladó rész. Ha azonban az eredeti tulajdonos apportál szellemi alkotáshoz fűződő jogot (pl. egy találmányt), esetében a nem pénzbeli hozzájárulás tagok által elfogadott értéke önálló tevékenységből származó bevétel, amelyből az igazolt költségeit, vagy a 10 százalékos költséghányadot levonhatja. Ugyanis a szellemi alkotáshoz fűződő jog átengedésével – függetlenül annak társasági jogi minősítésétől – a magánszemély a cégbírósági bejegyzéssel értékpapírnak minősülő az üzletrész értékének megfelelő – vagyoni értéket (bevételt) szerez, amely a szellemi alkotás (találmány) kifejlesztésére irányuló önálló tevékenységének ellenértéke, így ezen a jogcímen keletkezik adókötelezettsége.
Surányi Imréné cikke részletesen foglalkozik a törzstőke-emelés, az átalakulás, a kedvezményezett részesedéscsere, a házastársi vagyonközösség megosztása, vállalkozásból üzletrész formájában kivont jövedelem, az üzletrész vásárlása, kedvezményes áron vagy ingyenesen történő megszerzése, illetve öröklése kérdésével, továbbá az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségekkel és a 2006. július 1-je előtt dolgozói üzletrészként megszerzett üzletrész szerzési értékével.
