Vágó feltárta az áfacsalások rendszerét
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Tipizálja az áfacsalókat és az áfacsalási módszereket a témában írt, a minap nyilvánosságra hozott dolgozatában Vágó Gábor, aki állítja: a NAV magas rangú vezetőinek aktív és a kormányzat passzív segítsége nélkül nem lehetnének ilyen nagyságrendűek az áfacsalások Magyarországon. A volt LMP-s képviselő szerint az intézményes megoldást az áfa megszüntetése jelenthetné.
„A rendszerváltás óta eltelt idő egyik legnagyobb, évente ezermilliárdos nagyságrendű korrupciós botrányának” nevezi a tömeges áfacsalások ügyét parlamenti képviselői ciklusának utolsó napján nyilvánosságra hozott jelentésében Vágó Gábor. A botrányban állítása szerint nyakig benne lehettek adóhatósági és kormányzati vezetők is – utóbbiak vélhetően azzal, hogy nem tettek semmit a csalási mechanizmusok megszüntetéséért.
„Be kell bizonyítanunk, hogy ez nem egy következmények nélküli ország, ahol csendben beletörődünk abba, hogy évente 1000 milliárdos nagyságrendben meglopnak minket, be kell bizonyítanunk, hogy ezt Magyarországon senki nem teheti meg” – írja az áfacsalások kivizsgálásának tétjéről a politikus.
A volt LMP-s képviselő röviden ír az áfacsalások gazdasági hatásáról. A cukor és számítástechnikai kereskedelem szinte egésze, a gépjármű és az állateledel- kereskedelem zöme áfacsalástól terhelt; a csalások nyomán ellehetetlenülnek a tisztességes kereskedők, így csak csalárd társaik maradhatnak a piacon – véli. A csalások mértékére jellemző, hogy a visszaélések árcsökkentő hatása már érezhető az inflációs adatokban is.
A csalók és módszereik
Dolgozatában a politikus a csalók öt, a csalások kilenc fajtását különíti el.
A missing trader – a hiányzó kereskedő
Az áfázási lánc azon szereplője, amely nem nyújt be áfabevallást, esetleg benyújt, de nem fizet áfát, és jellemzően számlái kibocsátása után eltűnik. Ezeket a társaságokat a csalás céljával alapítják, és a politikus szerint a NAV nem rendelkezik hatékony eszközzel az ellenük való fellépésre, sőt a missing traderek eltűnését követő cégbírósági törlés számukra inkább kedvező, mert gyors és következmények nélküli megszűnésüket jelenti.
A közbeiktatott láncszem: a puffer
A puffer a missing trader és a bróker között áll a számlázási láncban; jellemzően a piaci árnál alacsonyabb áron, olykor negatív árréssel adják tovább az áfacsalásban érintett termékeket. Ezek a cégek jó részt bevallják és befizetik az áfát legalább néhány bevallási időszakban, viszont papíron folytatott tevékenységük végzéséhez minimális eszközrendszerrel sem rendelkeznek, és jellemzően iratvesztésre hivatkozva alig adnak dokumentumokat a revizoroknak. Alapításuk fontos célja a számlázási rendszer bonyolítása.
A bróker
Vágó Gábor jelentésében brókernek nevezi az adócsalás haszonélvezőjét; a cég jellemzően utolsó a számlázási láncban. Mivel a bróker „emeli ki” az áfát a költségvetésből, a csalás szervezői sokáig igyekeznek életben tartani: a cégek valós gazdasági tevékenységet végeznek, készítenek áfabevallást, fizetnek is valamennyi áfát, és a NAV számára jóhiszemű vállalkozásnak tűnnek. A nem valós gazdasági eseményeket dokumentáló iratokat a jogszerű elszámolások között tüntetik fel.
A csatorna társaság
A csatorna társaság létrehozásának célja maga az áfacsalás, mivel a cég jellemzően a lánc többi tagjától eltérő uniós tagállamban működik.
A szervező
Sok esetben olyan magánszemélyekről, bűnözői csoportokról van szó, akik a háttérben maradva, strómanokon keresztül alapíttatnak teljes céghálózatokat – akár 20-30 céget is.
Vágó Gábor dolgozatában kilencféle, jól körülírható áfacsalási módról beszél, melyek a következők: körhintacsalás, missing trader típusú csalás, visszatérítéses csalás, beszerzési típusú csalás, keresztbe számlázásos csalás, fiktív közösségi értékesítés, visszaélés háromszögügylettel, felárazás, különleges adózási mód,
Egy kockázati csoport: az áfaregisztráltak
„A szakzsargonban az áfaregisztrált cégek közé sorolják azokat a vállalatokat, amelyek bár Magyarországon nincsenek bejegyezve, de az itt végzett kereskedelmi tevékenységük miatt kötelesek áfát fizetni” – írja Vágó, aki jelentésében kockázati csoportként jellemzi a cégek ezen körét.
A NAV mindössze 1200-1300 ilyen céget tart számon, közülük mintegy 200-300 a stabil áfa-visszaigénylő, az áfa-visszaigénylések majd ötöde – mintegy 300 milliárd forint évente – hozzájuk áramlik, amit ezek a cégek különösebb ellenőrzés nélkül meg is kapnak. Tavaly az adóhatóság 4 milliárd forintnyi adókülönbözetet állapított meg körükben, és csupán 79 millió forintnyi jogosulatlan visszaigénylést tárt fel.
Ez utóbbi szám gyanúsan alacsony, írja Vágó, pedig az áfaregisztrált cégek könnyen beépülhetnek a láncolatos áfacsalásokba. A képviselő információi szerint ezen cégcsoport ellenőrzésére az adóhatóságnak sem revizori, sem pedig egyéb kapacitása nincsen.
Több szintű a NAV felelőssége
Módszertani bűnt követ el a NAV, amikor csupán kockázatelemzéssel keresi az áfacsalást végrehajtó, missing trader cégeket; így nincs esély a láncolatok felfejtésére – állítja a volt képviselő.
A Kiemelt Ügyek Igazgatóságának megszüntetését is az adóhivatal vezetőinek hibájául rója fel; véleménye szerint a céghálózatok felgöngyölítésére létrejött, országos hatáskörrel és speciális eszközökkel megalakított igazgatóság hatékonyan végezte munkáját. Az évente 70-100 milliárdnyi adókülönbözetet feltáró szervezetet hatásvizsgálat nélkül szüntették meg, ami a politikus szerint egyértelműen az áfacsalók érdekeit szolgálta. A megszüntetést előirányozó döntéshozók személyére vonatkozó írásbeli kérdésemre nem válaszolt a Nemzetgazdasági Minisztérium, így nem tudni, kik és miért akarták ellehetetleníteni az áfacsalás ellen küzdő egyetlen hatékony szervezetet – írja Vágó.
Szintén az adóhatóság vétke, hogy a központosított ellenőrzési kérelmeket (amelyek a területi illetékességi határokon átnyúló vizsgálatok lehetőségét kérik) jelentős részét még az elnöki szint előtt elutasították. A volt képviselő szerint ez nemcsak gyanús, de jogszerűtlen is, mert ezekről a NAV elnökének kellet volna döntenie.
A „NAV belső működésének átláthatatlansága az NGM irányítási lehetőségeit is behatárolja. Ezért is szükséges egy független szereplők által elvégzett alapos átvilágítás” – javasolja a politikus.
Meg kell szüntetni az áfát?
„A triviális módszer a nem végfelhasználásra szánt termékeknél az áfa csökkentése, esetleg teljes eltörlése. Az EU rekorder 27 százalékos magyar ÁFA vonzza a régióbeli csalókat” – mondja Vágó Gábor. Jó termékcsoport-meghatározással lehetőség nyílik nem visszaigényelhető fogyasztási adó (sales tax) bevezetésére a végfelhasználásra szánt termékekre a hozzáadott-érték típusú adó helyett. Ehhez azonban szakmai vitát kell kezdeményezni uniós szinten az áfa eltörlésének és fogyasztási adóval történő helyettesítésének kérdéséről – véli.
Amíg erre nincs lehetőség, az adóhatóságnak szigorúbban kell kezelnie az áfa-visszaigényléseket. A NAV minden egyes visszaigénylésnél bekérhetné a számla sorszámát, és amennyiben a megadott számlát az eladó még nem használta fel (befizetésre, és/vagy áfa-visszaigénylésre), az arra vonatkozó visszaigénylést nem kellene teljesítenie az adóhivatalnak. A politikus szerint a rendszer automatikusan, emberi beavatkozás nélkül is működőképes volna.
Kevés a konkrétum
Vágó Gábor jelentéséből hiányoznak a konkrétumok, a dokumentumban sem cégnevek, sem személyek nevei nem szerepelnek, bár vélhetően a konkrét bűncselekmények és elkövetőik leleplezése nem egy országgyűlési képviselő feladata.
A dolgozat bántóan sok stiláris hibájáért viszont Vágó Gábor a felelős; nélkülük hitelesebb lenne a korunk legsúlyosabb gazdasági és társadalmi visszaélés-rendszere feltárására tett bátor kísérlete.
