Van esély a magyar gazdasági csodára (1. rész)

Szerző: Gazdag László
Dátum: 2014. április 29.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2006-2013 közötti pangás után megindulni látszik az újabb Jánossy-féle helyreállítási periódus, amelyet azonban egyelőre súlyosan fékez a hazai fogyasztás (vásárlóerő) elégtelensége. Mindebből következik, hogy mi lendíthetné ki a jelenlegi pangáshoz közeli helyzetből a magyar gazdaságot: egy erőteljes reáljövedelem-felzárkóztató program.


Mi az a gazdasági csoda?

Jánossy Ferenc foglalkozott a II. világháború után egyes országokban (Japán, Nyugat-Németország, Olaszország) másfél-két évtizedig tartó nagyarányú növekedéssel, amelyet „gazdasági csodának” neveztek. Jánossy a következőkben foglalta össze ezeknek a „gazdasági csodáknak” a lényegét, általánosítva egyben a fő ismérveket:

  1. Valamilyen krízis (háború, válság) után a társadalom mozgósítja rövidtávú extenzív tartalékait, aminek következtében gyors helyreállítás és gazdasági növekedés megy végbe 5-6 év alatt.
  2. Ezt a meredek trendet sikerült jelentősen meghosszabbítani, akár a többszörösére elnyújtani, főként helyes gazdaságpolitika révén.
  3. A helyreállítási periódus (5-6 év) lezárulása után az extenzív tartalékok kimerülésével az intenzív szakasz következik, amelynek lényege, hogy a technikai-technológiai fejlődés veszi át az extenzív tényezők szerepét: gyors modernizáció zajlik le a gazdaságban.
  4. Jánossyt továbbgondolva, innentől kezdve még az alábbi összetevőket határozhatjuk meg: a humán tőke veszi át a gazdasági fejlődés motorja szerepét, a beruházásokkal szemben. Jellemzővé válik a beruházási hányad erőteljes csökkenése, a fogyasztási ráta emelkedése.
  5. A növekedés piaci korlátjai elhárulnak, éppen a fogyasztási ráta erőteljes emelkedése miatt.

Az elhúzódó, nagyarányú növekedési ütem (évi 5 százalék fölött) gyors modernizációval párosul: új infrastruktúra épül ki, új ágazatok jelennek meg és válnak meghatározóvá, miközben a régi, hagyományos ágazatok visszaszorulnak, leépülnek. Erőteljes fejlesztés tapasztalható a humántőke infrastruktúrában, így például a felsőoktatásban, a szakképzésben. Többszörösére nő a felsőoktatásban részesülők részaránya a fiatal korosztályokban. A reálbér-és reálnyugdíj színvonal, a fogyasztás gyorsan nő.

Később megfigyelhető volt egyes régiókban, az elmaradott („fejlődő”) országok egyes csoportjaiban a hasonló „gazdasági csoda”, amikor alacsony bázisról indulva viszonylag gyorsan (15-20 év alatt) beemelődtek a fejlettek „szigetére”. Közismert például a kelet-ázsiai „kis tigrisek” (Tajvan, Szingapúr, Hong-Kong, Macau, Dél-Korea) esete.

A 2008 őszi nagy válság után

Föl kell tenni a kérdést, hogy a 2008 őszén kirobbant újabb világgazdasági válság után várható-e hasonló „gazdasági csoda” típusú föllendülés? Úgy tűnik, ha lesz is ilyen, Európát messzire elkerüli, kontinensünk továbbra is súlyos egyensúlyi zavarokkal, recesszióval, magas munkanélküliséggel küszködik. Itt legföljebb a krízis egyes mozzanatai erőteljesebben jelentkeznek egyes régiókban, például az egyensúlyi zavarok főként a Mediterrán térségben állandósultak.

Az Egyesült Államok, valamint Kelet-és Dél-Ázsia, beleértve Japánt, Kínát és Indiát az európait meghaladó növekedési ütemet tud produkálni. Az európai kudarc mélyebb okait az európai modellben kell keresnünk, melynek lényege, hogy az állami beavatkozás és újraelosztás mértéke már újra fékezi a gazdasági modernizáció ütemét. Azért újra, mert ez egyszer már előfordult, az olajválságot (1973) követő évtizedben, és akkor is azt tapasztaltuk, hogy a kormányok sokáig tévesen reagáltak a krízisre: védekeztek, ahelyett, hogy alkalmazkodtak volna. Csak a thatcherizmus és a reaganomics hozta meg akkor a radikális változást a gazdaságfilozófiában, a konzervatív kormányok (majd az őket e téren sikeresen követő baloldali szociáldemokrata kormányok is!) a monetarista elveket alkalmazva visszaadták a gazdaságnak a saját autonóm mozgásterét, amelyen belül újra működhettek a gazdaság objektív törvényei, például a piac szelektáló szerepe, a schumpeteri „teremtő pusztulás”.

Európa az ezredfordulótól kezdve sajnos távolodni kezdett ezektől az elvektől, megint megfigyelhető az állam szerepének túlterjeszkedése, a gazdasági törvények voluntarista megsértése, így a modernizáció lefékeződése. A következmény: térvesztés a világgazdaságban, technikai lemaradás a versenytársakkal szemben. Hangsúlyozom azonban, hogy nem a magas adóterhelés a bajok oka! Erre bizonyíték a skandináv modell sikeressége, ugyanis a skandináv államokra (Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia) nem vonatkozik az Európa többi részére érvényes negatív tendencia. Itt azt kell látnunk, hogy a skandináv államokban megmaradt a gazdasági törvények torzulásmentes érvényesülésének autonóm tere (például veszteséges vállalat nem kaphat állami támogatást), de a magas adóelvonás révén eredményesen tudják működtetni a szociális ellátórendszereket. „Kapitalista motor a termelésben, szocializmus az elosztásban (Olof Palme)”.

Dél-Európában, a Mediterráneumban viszont az állam szerepe a gazdaság szféráján belül tompította a hatékonysági követelményrendszert, aminek látványos megnyilvánulásai az adózási fegyelem jelentős lazulása, a korrupció felerősödése.

   

       

Magyarország a válság után

Magyarországon a válság 2008 előtt már elkezdődött a 2005-től folytatott felelőtlen gazdaságpolitika miatt. Ennek lényege a pénzügyileg megalapozatlan autópálya-és metróépítési program, valamint a gazdaságnak nyújtott állami támogatás megsokszorozódása. Az infrastrukturális beruházásokhoz a Gyurcsány-kormány két forrást rendelt:

  • a fogyasztás leszorítása az infláció felpörgetése révén,
  • hitelek felvétele, tehát eladósodás.

Az infláció felpörgetéséhez ugyanakkor a Bokros Lajos-i receptet vették elő: a forintleértékelést. Mindez súlyos recessziót okozott, valamint a gazdasági pénzügyi egyensúly felborulását: a GDP arányos államadósság 83 százalékra ugrott, a költségvetési hiány pedig 10 százalék közelébe.

Erre, az itthoni válságra jött a világgazdasági válság 2008 őszétől kezdve. A kettő összeadódott, és a gazdasági probléma kezelhetetlenné vált.

2009-ben ráadásul a Bajnai kormány újabb súlyos hibát vétett: ahelyett hogy a válság következményeit próbálta volna enyhíteni, restrikciós politikájával elmélyítette a válságot. Csak a 13. havi bér és nyugdíj teljesen értelmetlen megvonása önmagában 7,8 százalékkal szűkítette a nominális jövedelmet, 4,2 százalék infláció mellett. Ez összesen 12 százaléknyi reáljövedelem-csökkenést eredményezett, ami csak az 1995-96-ban bevezetett Bokros-Surányi csomag hatásához mérhető.

A 2010-ben hatalomra került második Orbán kormány súlyos hibát követett el azzal, hogy három évig nem szakított két elődje (a Gyurcsány kormány és a Bajnai kormány) restrikciós gazdaságpolitikájával. Sajnos megint előkerültek azok a téves magyarázatok, érvek, miszerint a 2010-2013 közötti „kiigazítás” alapozta volna meg a 2013 végén megindult növekedést. Ez az érv itt ugyanúgy hamis, mint ahogy hamis a Bokros-Surányi csomagra visszavezetni a későbbi, 1998-2004 közötti dinamikus növekedést.

2014. május 14.: Közösségi ügyletek áfája

A külföldi vonatkozású ügyletek számlázását, áfarendszerbeli kezelését érintő szabályozás könnyebb értelmezése, az azok között történő hatékonyabb eligazodás érdekében 2014. május 14-én szakmai konferenciát és konzultációt szervezünk.

Tegye fel kérdéseit szakértő előadónknak, dr. Sike Olgának,  a NAV főosztályvezető-helyettesének, jöjjön el  szakmai konferenciánkra!

Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90.

Bővebb információk és jelentkezés itt

Jöhet-e az új magyar gazdasági csoda?

A válasz egyértelmű: igen. A 2006-2013 közötti pangás (válság) után megindulni látszik egy újabb Jánossy féle helyreállítási periódus, amelyet azonban egyelőre súlyosan fékez a hazai fogyasztás (vásárlóerő) elégtelensége, a megelőző nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájának következményeként. Mindebből következik, hogy mi lendíthetné ki a jelenlegi pangáshoz közeli helyzetből a magyar gazdaságot: egy erőteljes reáljövedelem felzárkóztató program.

Az egyik kérdés egy ilyen program forrásának a meghatározása. Valójában a forrás éppen az a humán tőke vagyon, amely most nem képes kiteljesedni önmaga saját elégtelen ára, vagyis a túl alacsony bérszínvonal miatt. A bér-és nyugdíjemelés forrása folyamatosan termelődik (majd) meg a bővülő vásárlóerő miatt. A magyar gazdaság jelenleg nem erőforrás-korlátos ugyanis (tele vagyunk kihasználatlan kapacitásokkal), hanem piackorlátos. A gazdasági növekedést az alacsony fogyasztás, vagyis az alacsony bér- és nyugdíjszínvonal fogja vissza.

Szó sincs tehát arról, hogy „nincs meg a béremelés forrása” a gazdaság elégtelen teljesítménye miatt, hanem a valós ok – okozati összefüggés éppen ennek a fordítottja!

Hosszú távon a bér-felzárkóztatás azért is elkerülhetetlen, mert a magyar gazdaságot és társadalmat most már jóvátehetetlen mértékű humántőke-veszteség éri az elvándorlás miatt. Még hosszabb távon, az elvándorlástól függetlenül is, az elégtelen bérszínvonal a demográfiai mutatókra is rendkívül kedvezőtlenül hat. Nem születik meg a családokban a második, a harmadik gyermek, mert „nincs hova”, és „nincs miből eltartani”.

Rövid távon tehát a gazdasági növekedés legfőbb korlátja ma az alacsony fogyasztás, az összeszűkült belső piac, az elégtelen bér- és nyugdíj színvonal.

(Háromrészes sorozatunk második, május 5-én megjelenő részében a gazdasági csodához szükséges szerkezetváltásról, és a külföldi vállalatok közteherviselésbe való bevonásának új lehetőségeiről lesz szó.)

A szerző közgazdász, egyetemi docens.

Adó-kódex Számvitel 2014

A márciusban megjelenő kiadvány a számviteli változások gyakorlatias, példákkal illusztrált magyarázatait és a hatályos számviteli számviteli törvényt is tartalmazza. Megrendelés itt

Rendelje meg a TB és a Számviteli kódexet együtt, egy kiadvány áráért!

 


Kapcsolódó cikkek:


Az adómérték konfiskáló jellege
2021. február 25.

Az adómérték konfiskáló jellegének megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan.

Izer: a techóriásoknak adózniuk kell itthon
2021. február 24.

Izer: a techóriásoknak adózniuk kell itthon

Magyarország az egyetlen az Európai Unióban, amely meg tudja adóztatni a nemzetközi digitális óriásvállalatokat - mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában Izer Norbert, Pénzügyminisztérium adóügyi államtitkára.