Véget vetettek a feudalizmusnak az áprilisi törvények


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az áprilisi törvények jelentőségét nem lehet eléggé kiemelni: az utolsó rendi országgyűlés saját maga ellen törvénykezve felszámolta a feudalizmust. Az 1848. évi VIII. tc. a közös teherviselés kimondásával megszüntette a nemesség és az egyházak közel egy évezredes adómentességét és megszabták az adóztatás új elveit.


A 12 pont, mint a márciusi ifjak által megfogalmazott követelések, sokkal radikálisabbak voltak, mint az ezt megelőző, különböző testületek és személyek által megfogalmazottak. A korábbi célkitűzéseket a birodalom vezetése vagy a rendi országgyűlés gyakran figyelemre sem méltatta, vagy érdemi vizsgálat, tárgyalás nélkül elutasította. Az 1848 márciusában kialakult forradalmi helyzet kényszerítő hatására viszont rövid idő alatt az uralkodó által is szentesített (aláírt) törvényekké vált a pesti fiatalság által megfogalmazott pontok túlnyomó része.

A 12 pont születését bemutató írásunkban részletesen bemutattuk, hogy az nem volt előzmény nélküli, az Ellenzéki Párt a Deák Ferenc által 1847 nyarán megfogalmazott Ellenzéki Nyilatkozatában már pontokba szedve megfogalmazta a polgári fejlődés feltételeit. Az 1847-48. évi rendi országgyűlésen Kossuth 1848 március 3-án felirati javaslattal állt elő, amelyet – a párizsi forradalom hírére – az alsóház egyhangúlag elfogadott, viszont a főrendi ház még tárgyalni sem volt hajlandó róla. Az uralkodó környezete és a magyar nemesség vezetői a „szokásos” halogató taktikát próbálták alkalmazni.

Közben március 13-án Bécsben is kitört a forradalom, minden bizonnyal ennek hírére a főrendek március 14-én elfogadták a felirati javaslat továbbfejlesztett változatát. Március 15-én Pesten folytatódtak a forradalmi események. Az Irinyi József által megfogalmazott, Kossuth felirati javaslatán lényegesen túllépő 12 pontot már március 16-án petícióként küldték meg a pozsonyi diétára.

Preiszler József: A Pilvax kávéház

 

Az áprilisi törvények közvetlen előzményei, a törvények elfogadása

A következő három hétben felgyorsult a munka az országgyűlésen. István nádor már március 17-én kinevezi gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek.

A felirati javaslat és a 12 pont alapján megfogalmazott törvényeket több menetben tárgyalják, egyes javaslatokat az uralkodó visszautasít, Batthyány lemond a miniszterelnökségről, újratárgyalják a javaslatokat stb., azaz a politikai taktikázás számos megjelenési formájával szembesülhetett a nemesség és az uralkodó (ennek részletei is érdekesek, de ismertetésétől most eltekintünk).

Végül április 10-ére összeáll a törvénycsomag, V. Ferdinánd április 11-én berekeszti az országgyűlést, aláírja (szentesíti) a törvényeket, a Batthyány-kormány Pozsonyban tartózkodó tagja leteszik az esküt. Ezzel befejeződött az utolsó rendi országgyűlés. Az uralkodó szentesítésével ezek a törvények a magyar jogtörténet legfontosabb intézkedései közé kerültek.

Az első felelős magyar kormány

 

Az elfogadott törvények a következő négy csoportba sorolhatóak:

  • a feudális állam jogintézményeinek lebontása (VIII-XI., XIII., XV. törvénycikkek, de ide sorolható a XII. törvénycikk is);

  • az állam szervezetének szabályozása (III-VII., XVI., XVII., XXI-XXVIII. törvénycikkek);

  • a polgári szabadságjogok biztosítása (XVIII-XX., XXXI. törvénycikkek);

  • gazdasági jellegű intézkedések (XII., XIV. XXX. törvénycikkek).

1848. áprilisi törvénycikkek

 

1848. évi tc. Előbeszéd

1848. évi I. tc. Dicsőült József nádor emléke törvénybe iktattatik

1848. évi II. tc. Fenséges cs. kir. austriai főherczeg István Magyarország nádorává választatik

1848. évi III. tc. Független magyar felelős ministerium alakításáról

1848. évi IV. tc. Az országgyülés évenkénti üléseiről

1848. évi V. tc. Az országgyülési követeknek népképviselet alapján választásáról

1848. évi VI. tc. Az 1836:21. tc. foganatositásáról

1848. évi VII. tc. Magyarország és Erdély egyesítéséről

1848. évi VIII. tc. A közös teherviselésről

1848. évi IX. tc. Az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről

1848. évi X. tc. Az összesítésről, legelő elkülönözésről és faizásról

1848. évi XI. tc. Azon ügyekről, mellyek eddig a földesúri hatóságok által intéztettek

1848. évi XII. tc. Az urbéri megszüntetett magánúri javadalmak statusadóssággá leendő átváltoztatásáról

1848. évi XIII. tc. A papi tized megszüntetéséről

1848. évi XIV. tc. A hitelintézetről

1848. évi XV. tc. Az ősiség eltörléséről

1848. évi XVI. tc. A megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról

1848. évi XVII. tc. A megyei tisztválasztásokról

1848. évi XVIII. tc. Sajtótörvény

1848. évi XIX. tc. A magyar egyetemről

1848. évi XX. tc. A vallás dolgában

1848. évi XXI. tc. A nemzeti szinről és ország czimeréről

1848. évi XXII. tc. A nemzeti őrseregről

1848. évi XXIII. tc. A szabad királyi városokról

1848. évi XXIV. tc. A községi választásokra nézve

1848. évi XXV. tc. A Jász-Kun kerületekről

1848. évi XXVI. tc. A Hajdu kerületről

1848. évi XXVII. tc. Fiume és Buccari szabad tengerkereskedési kerületekről

1848. évi XXVIII. tc. A nádori méltósághoz kötött hivatalokról

1848. évi XXIX. tc. Az ország közhivatalnokairól

1848. évi XXX. tc. A felelős ministerségnek a közlekedési tárgyak iránti teendőiről

1848. évi XXXI. tc. A szinházakról

1848. évi tc. Befejezés

Az áprilisi törvények kiadványa gróf Batthyány Lajos miniszterelnök képmásával

A feudalizmus, és annak adózási szabályai lebontása

A feudális társadalmi viszonyok eltörlése a közös teherviselés kimondásával, a földesúri és papi adóztatás eltörlésével, a földesúr ítélkezési jogának (úriszék) és gyakorlatának megszüntetésével, illetve az ősiség fél évezredes szabályának eltörlésével valósult meg. Ugyanakkor rendelkeztek a törvények a földesurak kárpótlásáról is.

Nézzük meg ezek közül a fontosabbakat!

1848. évi VIII. törvénycikk a közös teherviselésről

Magyarország s a kapcsolt részek minden lakosai, minden közterheket különbség nélkül egyenlően és aránylagosan viselik.

1. § Ő Felsége felelős magyar ministeriuma által, a törvényhatóságok meghallgatása mellett, ki fogja dolgoztatni ideiglenesen az adózási kulcsot, és ezen kulcs szerint a kivetés más a legközelebbi közigazgatási évtől, úgy mint az 1848-dik évi November 1-ső napjától veszi kezdetét.

2. § Az ideiglenesen kidolgozandó kulcs, a legközelebbi országgyülésének mindenesetre bemutatandó.

3. § A fen kitett határnapig a már kivetett közterhek behajtása elrendeltetik.

A közös teherviselés elvének kimondása már a Rákóczi szabadságharc idején is megjelent az ónodi országgyűlés törvényei között, de a szabadságharc bukásával – értelemszerűen – ez nem valósulhatott meg. Az 1848. évi VIII. tc. a közös teherviselés kimondásával megszüntette a nemesség és az egyházak (egyházi személyek) közel egy évezredes (az Aranybullában tételesen is megerősített) adómentességét

Az áprilisi törvények nem adtak új adószabályokat, de megszabták az adóztatás elveit (egyenlőség, arányosság, az adóév november 1-jétől a következő év októberének utolsó napjáig tart, az országgyűlésnek kell az adószabályokat elfogadni).

Az állami működés folyamatossága érdekében a korábban kivetett közterheket nem törölték el, azokat be kell hajtani.

1848. évi IX. törvénycikk az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről

Az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések, e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek.

1. § A törvényhozás a magán földesurak kármentesitését, a nemzeti közbecsület véd-paizsa alá helyezi.

2. § Ő Felsége a magán földesuraknak akénti kármentesitése iránt, hogy az eddigi urbéri tartozásokkal felérő tőke érték részükre a közállomány által hiány nélkül kifizettessék, a legközelebbi országgyülésnek részletesen kidolgozandó törvényjavaslatot fog magyar ministeriuma által előterjesztetni.

3. § Olly helyeken, hol eddig urbéri rendezés, vagy legelő-elkülönzés még meg nem történt, a faizásra és legeltetésre nézve az eddigi gyakorlat továbbá is megtartatik.

4. § Az úri törvényhatóság megszüntetik; – ideiglenesen míg a törvénykiszolgáltatás általánosan rendeztetni fog, azt, polgári ügyekben a sommás perekre nézve, ott, hol rendezett első birósági hatóságú tanácsok nincsenek, a szolgabirák, – büntető és rendes folyamatú polgári perekre nézve pedig a megyei törvényszék fogja gyakorolni.

5. § Oly földbirtokos ellen, kinek birtokához e törvény kihirdetése előtt urbériség volt kapcsolva, a kereskedési viszonyokból eredő váltók kivételével, egyéb adóssági követelések, a törvény további rendeleteig fel nem mondhatók, és csupán a törvényes kamatok nem fizetése iránti követelések hajtathatnak be ellene birói eljárás útján.

A feudális viszonyok megszüntetésében – ha lehet egyáltalán ilyen kiemelést létesíteni – az úrbéri viszonyoknak az eltörlése volt, amellyel a földesúrnak teljesítendő pénzbeli és természetbeni adózás, a kötelező szolgáltatások és az ingyenmunka (robot) szűntek meg. Külön rendelkeztek a X. törvénycikkben a korábbi jobbágyok legeltetési jogáról, illetve az erdőkben való gyűjtögetési lehetőségekről. A jobbágy szó használatát ugyan már II. József betiltotta, ennek ellenére az április törvényekben még négyszer szerepel ez a kifejezés a földesúr volt jobbágyai szóösszetételben.

A korábbi adózási szabályok közül a legrégebben fennálló a Szent István által bevezettetett papi tized volt. Ennek jogalapját a Biblia szolgáltatta, és igen fontos intézkedés volt I. István részéről, mert ezzel az intézkedéssel (is) szakított a korábbi társadalmi viszonyoktól, kötelezte el magát az abban a korban modernnek számító római katolikus egyház mellett, és biztosította a megalakult Magyar Királyság függetlenségét Európa más uralkodóitól.

Ez a fajta vallási elköteleződése Szent István korában tehát egy modern, és az akkori helyzetben szükségszerű, bölcs döntés volt.

Az eltelt nyolc és fél évszázad alatt jelentősen megváltoztak az ország vallási viszonyai. Már a XVI. században is lázadások törtek ki más vallások megkülönböztetése miatt. A későbbiekben a különböző felkelések, lázadások során sokszor megjelentek a megkülönböztetéssel szembeni követelések. Ez gyújtópontja volt az Erdélyi Fejedelemség létrejöttének, de a későbbiekben az erdélyi fejedelmek Habsburgokkal szembeni küzdelmei során (Bocskai Istvántól II. Rákóczi Ferencig) is szerepet játszottak, de megjelentek ezek a XVIII. század kisebb jelentőségű parasztmozgalmaiban is.

A XIX. század közepére már igencsak anakronisztikussá vált, állami törvényben elrendelt egyházi tized eltörlésére is sor került.

1848. évi XIII. törvénycikk a papi tized megszüntetéséről

Az egyházi rend a papi tizedről minden kárpótlás nélkül lemondván, az ország Rendei ezen a haza oltárára tett áldozatot örök emlékezet okáért törvénybe iktatják, egyszersmind ezen lemondásnak nyomán elhatározzák.

1. § A papi tized, akár természetben, akár a természetbeni kiszolgáltatás helyett készpénzben teljesítetett, és pedig akár közvetetlenűl az egyházi rendnek, akár haszonbérlőne fizettetett, akár örökös szerződés mellett, akár királyi adomány által szereztetett, ezennel örökre megszüntetik.

2. § Mennyiben a tized megszüntetése a kisebb rendű papság némelly tagjainak jövedelmeit is érdekli, s e tekintetből azoknak ellátásáról gondoskodni mindenesetben szükséges leend, Ő Felsége egyszersmind a kisebb rendű bármelly vallásfelekezeten levő papságnak illő ellátása iránt általánosan is, magyar ministeriuma által részletes törvényjavaslatot fog az ország Rendeinek előterjesztetni.

3. § Mennyiben a papi tized magán családok birtokába, akár örökös szerződés, akár királyi adomány által jutott, a tulajdonos magán családoknak, a közálladalom által leendő kármentesítése iránt Ő Felsége magyar ministeriuma által a legközelebbi országgyülés elibe részletes törvényjavaslatot fog előterjesztetni.

Az ősiség eltörlése

A polgári fejlődés elindulásának egyik legfontosabb gátja az ősiség elve volt.

Az ősiséget még Nagy Lajos király fogadtatta el 1351. évi törvényei között. A törvény a nemesi birtokok fiúági öröklését mondta ki, tiltotta a nemesi birtokok szétszabdalását, áruba bocsátását. Ha valamely nemesi családban nem volt fiúörökös, akkor a birtok az uralkodó birtokává vált (visszaháramlás elve). Ugyancsak az uralkodó szerezte meg a birtokot, ha felségárulás miatt a tulajdonost megfosztották birtokától.

A fiúági öröklés szabálya már magának Nagy Lajosnak is gondot okozott, mivel fiúörökös nélkül Mária nevű lánya örökölte a trónt (sajátos módon fiúsították Máriát), de a későbbiekben is gondot okozott ez, mivel III. Károly szintén fiúörökös nélkül halt meg, és a Pragmatica Sanctió sem garantálta megfelelően Mária Terézia uralkodói jogait apja halála után.

A fiúsítás nem volt szokatlan eljárás a magyar történelemben, de ezt „ki kellett érdemelni”. Igen érzékletesen ír erről Arany János a Toldi szerelme című művében:

„Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya,

Fiú gyanánt lészen apja vagyonába’ –

Egyetlen örökös, ura mindenének,

Dísze, fenntartója a Rozgonyi névnek.

Harci játékot tart piros pünkösd napján,

S ki legbajnokabb lesz; azé legyen a lyány,

Mert ezt így helyesnek, jónak így találja

LAJOS, Magyarország mostani királya.”

Az ősiség elve miatt a nemesi birtokok nem voltak elidegeníthetőek, a parasztok nem tudtak földtulajdonhoz jutni, a polgári fejlődés gátjává vált az egyik legjelentősebb tőkét jelentő földtulajdonra vonatkozó szabály. Nem véletlen, hogy 1830-ban ez inspirálta Széchenyi Istvánt is a Hitel című művének megírására, és a már említett Ellenzéki Nyilatkozatban is a követelések között szerepelt az ősiség eltörlése.

A 12 pont ugyan nem szólt az ősiségről, de a reformkor haladó mozgalmai követelésének törvényben való elfogadtatása egyenes következménye volt a feudális társadalmi viszonyok lebontásának, a polgári fejlődés elindításának.

1848. évi XV. törvénycikk az ősiség eltörléséről

Az ősiség eltörlése ezennel elvileg kimondatván, rendeltetik:

1. § A ministerium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni, és ezen törvénykönyv javaslatát a legközelebbi országgyülés elibe terjesztendi.

2. § Időközben a legközelebbi országgyüléseig mindazon perek folyamata, mellyek az ősiségi viszonyokból vették eredetüket, és még végitélet által befejezve nincsenek, felfüggesztetnek; ugyszinte illynemű pereknek megindítása is, az 1836:14. törvénycikkely eseteit kivéve, eltiltatik.

Az áprilisi törvények ellentmondásai, és ami hiányzott belőlük

Az áprilisi törvények jelentőségét nem lehet eléggé kiemelni! Fantasztikus teljesítmény volt ez az utolsó rendi országgyűléstől, amellyel a tulajdonképpen saját maguk ellen voltak képesek törvényeket hozni az országgyűlésen (a jelentőségét nem kisebbíti az, hogy a forradalmi eseményeknek volt némi „kikényszerítő” hatása).

Hiányossága volt a törvénykezésnek az, hogy a Nemzeti Bank létrehozásáról nem tudtak dönteni (erre egészen 1924-ig kellett várni). Szintén hiányosság volt, hogy a törvények alig foglalkoztak nemzetiségi kérdésekkel, amely a későbbiekben kritikus helyzetekben (1848-49. évi szabadságharc, 1867. évi Kiegyezés, I. világháborút lezáró békekötések) tragikus következményekkel járt a „magyar sorsra” nézve.

Persze a jó törvények is csak annyit érhetnek, amennyit sikerül belőlük végrehajtani. És ez az áprilisi törvényekre is igaz. Sokan voltak az ellenérdekeltek, próbálták gátolni a végrehajtását, és ebben a protestálásban része volt a nemesség mellett az egyháznak, és a jobbágysorból felszabadult parasztságnak is, de a legnagyobb csapást a szabadságharc bukását követő Habsburg restaurációs intézkedések jelentették.

Az áprilisi törvények minden hiányosságuk és végrehajtási gondjaik ellenére rendkívül fontos szerepet töltöttek be a XIX. század második felének magyarországi fejlődésében, és töltenek be tulajdonképpen mind a mai napig. Az 1867. évi Kiegyezést követően az 1848 áprilisában bevezetett intézkedések és az 1848-49-es események minden kormányzatnak hivatkozási alapot jelentenek.

Az 1848-iki országgyűlés megnyitása 1848. július 5-én (Bettenkoffer Károly egykorú kőnyomata Borsos József rajza után)

 

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Magyarország gazdaságtörténete a Honfoglalástól a XX. századig (szerk.: Honvári János, AULA Kiadó, Budapest, 2000, 245-248.p.)

Magyarország története – 1848-1890 (Akadémiai Kiadó, 1979, Budapest, 59-117.p.)

Tarján M. Tamás: 1351. december 11. – Nagy Lajos király kihirdeti az ősiség törvényét


Kapcsolódó cikkek

2024. február 21.

Négymilliárdos cigarettafogás a NAV-nál, adózatlan és hamis termékek

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) nyomozói négymilliárd forint értékben foglaltak le ukrán gyártmányú cigarettát. A szerda közlemény szerint az elmúlt évek legnagyobb illegális cigarettadepóját fedezték fel. Pécs közelében közúti ellenőrzés során bukott le egy magyar férfi, akinél több mint nyolcszáz doboz ukrán cigarettát és hét zacskó vágott dohányt találtak. Továbbá otthonában árult hamis termékek miatt emelt vádat az ügyészség egy böhönyei férfi ellen – tájékoztatta a Somogy Vármegyei Főügyészség szerdán.