Vesztesként a II. világháború után: beszolgáltatás, jegyrendszer


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A II. világháborút követően az ország által megtermelt élelmiszer nem fedezte a lakosság szükségleteit. Ezt súlyosbította, hogy a hadiadót (hadisarcot, jóvátételt) természetben kellett fizetni, és ennek egy része is gabona, illetve más élelmiszer volt. Ilyen körülmények között létszükséglet volt a kötött gazdálkodás bevezetése, illetve jelentős segélyekre is szorult Magyarország. A kötött gazdálkodásnak természetes velejárója volt a feketekereskedelem és más jogszabályok által tiltott gazdasági tevékenységek kialakulása is. A parasztság közterheit jelentősen növelő begyűjtési rendszer felszámolását Nagy Imre forradalmi kormánya határozta el, a döntést a Kádár-kormány megerősítette és végrehajtotta.


Dezsőnek meg kell halnia!

(Bacsó Péter: A tanú)

Gazdasági válsághelyzetekben sok ország vezetett már be kötött gazdálkodást. Ha a létszükségleti cikkek kereslete lényegesen meghaladja a kínálatot, akkor a társadalmi újraelosztásnak bevett módszere a jegyrendszer, illetve a beszolgáltatási rendszer. Alkalmazták ezt háborúk, járványok, rossz termés esetén, különböző országokban. Magyarországon kívül érdemes megemlíteni a Szovjetuniót, Franciaországot, Angliát, Németországot vagy az Egyesült Államokat.

A magyarországi beszolgáltatási rendszer II. világháború idején alkalmazott módszerei Jurcsek Béla nevéhez kötődnek, aki 1942-ben államtitkárként dolgozat ki ezt. Jurcsek később a Szálasi-kormányban miniszteri posztot töltött be, majd majd elmenekült Magyarországról, a felelősségre vonás helyett az öngyilkosságot választotta. A Jurcsek Béla által kidolgozott rendszert nemcsak a háború időszaka alatt, de azt követően is alkalmazták Magyarországon.

Tovább súlyosbította a háború utáni élelmiszer-ellátási problémákat a földreform. Maga a földosztás az adott történelmi helyzetben szükségszerű volt, ugyanakkor sok olyan kisbirtok keletkezett, amelyek még egy család szükségleteit sem tudták ellátni, más oldalról az agrártevékenységből élők 13%-a nem is jutott földhöz. Az összes földbirtok 56,5%-a 5 holdnál kisebb volt, ezek árutermelésre gyakorlatilag alkalmatlan gazdaságok voltak. Az új birtokosoknak a földért elvileg fizetniük kellett volna, a gyakorlatban azonban fizetésre nemigen került sor.

Beszolgáltatás

A beszolgáltatási kötelezettség a paraszti gazdálkodásba történő állami beavatkozás a közellátás biztosítása érdekében, vagy legalábbis erre hivatkozva. Ez az árutermelő parasztság nem is annyira burkolt közteherviselését növelte, emelt szintű adóztatását valósította meg.

Az állami begyűjtési rendszernek részét képezte a természetben fizetett földadó, a kötelező terménybeszolgáltatás, a termelési szerződés szerinti, illetve „szabad”, de rögzített állami áron történő felvásárlás, továbbá néhány természetben fizetendő díj, így például a cséplésért, olajütésért, őrlésért fizetett vám (ez utóbbira vonatkozik a „kivette a vámot” kifejezés).

A háború utáni körülmények között egy Szálasi-miniszter nevével fémjelzett begyűjtési rendszer nem maradhatott hatályban, ezért a korábbi rendelkezéseket 1945. május 4-én hatályon kívül helyezték. Ezzel egy időben megjelent az új beszolgáltatási rendszerről szóló 11 850/1945. K.M. sz. rendelet. Az új rendelkezések még a korábbiaknál is szigorúbbak voltak, a gazdáknak háztartási és gazdasági (vetőmag, takarmány stb.) szükségleteiken felüli összes terményüket május 31-éig be kellett szolgáltatniuk, amelyet hatósági áron vettek át. A beszolgáltatott mennyiség volt a forrása a városi lakosság jegyrendszer keretében történő ellátásának, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szükségletei biztosításának, illetve a hadisarcként átadandó terményeknek. A hatósági ár a piaci árnál lényegesen alacsonyabb volt, így a beszolgáltatás nem is annyira rejtett közteherviselést, adóztatást valósított meg.

Az 1945. évi termésre már egy átgondoltabb beszolgáltatási rendszert kellett kialakítani. Az új – 1945 júniusában kiadott – rendelkezések a Jurcsek-féle rendszeren alapultak, aranykoronánként határozták meg a beadandó mennyiséget. A terménybeszolgáltatási kötelezettség meghatározásánál figyelembe vették a földadót, a családnagyságot is. A beszolgáltatandó mennyiség a földterület nagysága alapján progresszíven emelkedett. A beadási kötelezettséget először a kenyérgabonára írták elő, de ezt már 1945 nyarán kiterjesztették az árpára, zabra, kölesre, olajos magvakra, burgonyára (stb.), majd szeptembertől az állati termékekre (tojás, tej, zsír, hús stb.) is.

Magát a földadót is természetben kellett leróni, amelynek mértéke aranykoronánként 1 kg búza volt, ezt 1946. január 1-jétől 4 kg-ra emelték.

A pártok politikájuk részévé tették a beszolgáltatási rendszert, azt szükséges rossznak, a világháború maradványának mondták, de propagandaanyagaikban hangoztatták ennek fontosságát, a beszolgáltatást jól teljesítőket kitüntették. A Magyar Kommunista Párt 1946 őszén tartott III. kongresszusán fogalmazták meg, hogy a népi demokrácia kénytelen átmenetileg fenntartani a kötelező beszolgáltatást, „de minden törekvés arra irányul, hogy minél előbb megszüntesse és megszabadítsa a parasztságot a háború eme súlyos maradványától”.

Az 1946-ban megfogalmazott vágyak nem teljesültek. A beszolgáltatási rendszer – sok változással (erre vonatkozóan Erdmann Gyula 374 oldalas könyve ad részletes áttekintést; lásd az irodalomjegyzékben) – egészen az 1956-os eseményekig fennmaradt. A rendszer bevezetésénél Nagy Imre földművelésügyi miniszterként működött közre, később begyűjtési miniszteri posztot is betöltött, 1953-ban ő töröltette el a hátralékokat, majd 1956-ban magát a beszolgáltatási rendszert.

Az 1953. évi 10. számú törvényerejű rendelet (a beadás elmulasztása miatt kivetett kártérítések törlése, a beadási hátralékok elengedése, valamint a termelőszövetkezetek beadási kötelezettségének 10%-os csökkentése) a korában megállapított szankciók egy részét is eltörölte:

1. § A beadási kötelezettség nemteljesítése, illetve késedelmes teljesítése miatt a termelőszövetkezetekre, termelőszövetkezeti csoportokra, ezek tagjaira és az összes egyéni termelőkre a mai napig kivetett teljes összegű kártérítést – minden feltétel nélkül – azonnali hatállyal törölni kell. A kártérítés törléséről a helyi tanács az érintett termelőket köteles értesíteni.

2. § (1) Mindazon termelőknek (termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok, egyénileg termelőknek), akik az 1952. évi 26. számú tvr. alapján megállapított 1953/54. évi gabona- (búza-, rozs-, árpa-, zab-, köles-) beadási kötelezettségüknek a cséplőgépnél maradéktalanul eleget tesznek, az 1952/53. gazdasági évről a terület utáni beadási kötelezettségükből fennálló hátralékát valamennyi cikkből azonnal törölni kell.

A megszüntetésről először egy rádióban felolvasott nyilatkozat hangzott el, 1956 október 31-én kora reggel olvasták be a következő szöveggel:

A nemzeti kormány 1956. október 30-án megszüntette a kötelező beszolgáltatási rendszert. A munkásság és a parasztság egyetemes érdeke nem egyeztethető össze a kötelező beadás fenntartásával, amely az elmúlt években aláásta a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét, a termelés biztonságát, sőt nem egyszer azzal járt, hogy a termelők egy része saját termelvényeiből háztartási és gazdasági szükségleteit sem tudta fedezni. (…) A beszolgáltatási rendszer eltörlése azt jelenti, hogy megszűnik a termény, állat, az állati termék és bor beadási kötelezettség, a beadási hátralékokkal együtt, a kenyérgabona és a kukorica kötelező értékesítése, a magánvágás utáni zsír beadási kötelezettség, az állatvágások engedélyhez kötése, a kenyérgabona vetésterületének kötelező előírása. A beszolgáltatás eltörlése nem érinti az állatnevelési és a hízlalási szerződések érvényességét. A beadás eltörlése után a nem mezőgazdasági lakosság szervezett ellátásának feladata továbbra is megmarad. Ezt a teljes önkéntességen alapuló állami és szövetkezeti felvásárlás, valamint a szerződéses termelés és állathízlalás útján kell megoldani…”

A döntést a Nagy Imre-kormány hozta meg, de nem sokkal később a Kádár-kormány ezt jogszabályban is kihirdette:

1956. évi 21. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági termények és termékek kötelező beadásának megszüntetéséről

1. § Az állami begyűjtés több éves rendszeréről szóló 1953. évi 27. törvényerejű rendelet az ezt módosító 1956. évi 18. törvényerejű rendelet, valamint ezek végrehajtása tárgyában kiadott összes határozatok, rendeletek és utasítások hatályukat vesztik. Ugyancsak hatályukat vesztik a sertés, marha, borjú és juh forgalmáról és levágásáról, valamint a sertésvágás utáni kötelező zsírbeadásról szóló 2/1955. (II. 10.) BgyM rendelet továbbá az ennek módosítása, kiegészítése és végrehajtása tárgyában kiadott jogszabályok.

2. § A jelen törvényerejű rendeletet 1956. október 25-től kell alkalmazni, ezzel egyidejűleg az összes beadási hátralékot törölni kell.

A begyűjtési rendszer teljes felszámolása még eltartott egy ideig, a tényleges teljes megszűnés dátuma 1958. január 22-e volt, ekkor mentették fel a begyűjtési rendszer felszámolásáért felelős állami vezetőt.

Érdemes még felidézni a Szabad Szó című lapnak a begyűjtés megszüntetésével kapcsolatos korabeli írását:

Nincs már beadás! (részlet)

Mint szél a rongyot, úgy fújta el forradalmunk a begyűjtési minisztériummal együtt az egész dézsmáló és rekviráló rendszert! Most majd nem lesz talán a városnak élelme? De igenis lesz! … Parasztok! Ha eddig még nem tettétek volna meg, szórjátok sárba és tapossátok össze az utolsó fecni papírt is, amit a begyűjtési hivatalokból küldtek nyakatokra.

Jegyrendszer

A II. világháború ideje alatt működtetett jegyrendszer is fennmaradt a háború után. A jegyrendszer hatálya alá tartozó termékekből a jogosultak meghatározott időszakban, meghatározott mennyiséget lehetett vásárolni, feltéve, hogy a kereskedelmi forgalomban volt áru.

A mennyiség meghatározásánál különböző szempontokat vettek figyelembe, így a családnagyságot (gyermekek, eltartottak számát), a jogosult munkakörét (adminisztratív munka, könnyű vagy nehéz fizikai munka stb.), de előfordult a társadalmi státusz (volt arisztokrata, kitelepített, kulák, paraszt stb.) figyelembe vétele is. A parasztság esetében a beszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez is kötötték például az iparcikkek vásárlásának lehetőségét.

A jegy alapján a meghatározott termékekhez a jogosultak államilag szabályozott, a feketepiacinál alacsonyabb áron juthattak hozzá.

A termékkör igen széles volt: kenyér, liszt, cukor, mosó-, mosdó- és borotvaszappan, tej, vaj, iparcikkek (stb.). A termékkör a háborút követően bővebb volt, mint a háború ideje alatt.

A rendszerhez hozzátartozott, hogy az árutermelő parasztságtól, iparvállalatoktól csak állami felhatalmazással rendelkező vállalatok vásárolhatták fel termékeiket, általában szintén államilag szabályozott áron.

A jegyrendszer részleges megszüntetésére 1951. december 2-ától került sor, a hús- és zsiradékjegyekkel, illetve utalványokkal (pl. iparcikkek esetében) történő vásárlások korlátozásának megszüntetésére 1952. február 9-ig kellett várni. (1034/1951. (XII. 2.) MT határozat a jegyrendszer megszüntetéséről, az ár- és bérrendezésről és a mezőgazdasági termékek forgalmának felszabadításáról)

A jegyrendszer megszüntetéséhez szorosan kapcsolódó intézkedés volt számos termék esetében a hatósági ár bevezetése, a családi pótlékok és a munkabérek emelése (a részletek megtalálhatók az irodalomjegyzékben is feltüntetett minisztertanácsi határozatban.

Egyéb megjegyzések

A piaci viszonyoktól eltérített jegy- és beszolgáltatási rendszernek következménye volt a feketekereskedelem, a „batyuzás”, a feketevágások (lásd a mottóként választott idézetet!), illetve a termékek, termények beszolgáltatás elől való elrejtése, eltitkolása. A szükséghelyzetben természetesnek tekinthető, hogy ezek ellen a kormányzat igyekezett szigorú eszközökkel fellépni, de ahogyan közelített a kínálat a kereslethez, egyre kevésbé voltak szükségesek ilyen kényszerintézkedések.

Az ellátási nehézségeket nemzetközi segélyek is tompították valamelyest. Elsősorban az ENSZ segélyszervezete az UNRA, illetve az amerikai zsidó segélyszervezet, a Joint juttatott jelentős mennyiségű terméket Magyarországra. A Joint 1946-47 folyamán 657 vagonnyi mennyiségű élelmiszert adományozott az országnak, az UNRA 81 millió forint értékű (1946-47-es értékadatok!) élelmiszer-, eszköz, gyógyszer- és ruhaküldeményt juttatott Magyarországra.

Irodalom:

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a jegyrendszer megszüntetéséről, az ár- és bérrendezésről s a mezőgazdasági termékek forgalmának felszabadításáról

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1992) 

Magyarország gazdaságtörténete a Honfoglalástól a XX. századig (szerk.: Honvári János, AULA Kiadó, 2000, Budapest, 429-458.pp.)

Papp István: A beszolgáltatási rendszer felszámolása 1956–57-ben (SIC ITUR AD ASTRA, 2001. 3–4. sz. 59–89.)


Kapcsolódó cikkek

2024. november 13.

Módosíthatják a babaváró hitel feltételeit

A jogszabálytervezet alapján számos lakástámogatási elem módosulhat. Többek között a Babaváró kölcsön is változhat – olvasható a Bankmonitor közleményében.