Vevői készletek adóoptimalizálása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A vevői készletek adóoptimalizálási lehetőségeit érdemes és hasznos is kihasználnia a társaságoknak versenyképességük fenntartása érdekében – javasolja az adószakértő.
Vevői készletnek minősül az eladó tulajdonában lévő, a vevő raktárában vagy a vevő által bérelt raktárban tárolt olyan készlet, amelynél a tulajdonjog átszállásának időpontja az áru vevő általi lehívásától függ, azaz a vevő, a fizikailag már nála lévő készlet felett később, a raktárból történő kitárolás, lehívás időpontjában szerez tulajdont.
Tehát az árukészlet a vevő vagy általa bérelt raktárban van anélkül, hogy a vevő lenne a tulajdonos, mely egyszerűsített konstrukció jól alkalmazható kezdő vállalkozások esetében, ahol még elegendő forrás hiányában teljes raktárkészlet megvásárlására nem nyílik lehetőség, továbbá kezdő gyártó társaságok esetén az alapanyagot, alkatrészeket is érdemes így betárolni, azzal, hogy a vevői készletet a kipróbálás, próbagyártáson kívül nem lehet hasznosítani, használni.
A közösségbeli eladónak – amennyiben csupán vevői készletről történő értékesítést teljesít belföldön – nem kell Magyarországon adóalanyként bejelentkeznie a magyar általános forgalmi adó jogszabályok egyszerűsítési szabályai szerint, ha közösségen belüli beszerzésként a belföldi vevő a készlet lehívásakor számolja el az ügyletet. Azaz: más tagállami eladó a saját – más országbeli – közösségi adószámon mentes közösségen belüli értékesítést teljesít a magyar vevő felé, amely után a magyar vevő közösségen belüli beszerzésként a belföldi általános forgalmi adót fizeti meg, amely ugyanazon időszakban le is vonható, ha az adólevonás egyéb feltételi fennállnak.
A teljesítés időpontja az általános szabályok szerint a polgári jogi teljesítés időpontja, amely az a nap, amikor a vevő tulajdont szerez a terméken, azaz, a főszabály szerint a kitárolás, lehívás napja. Önmagában a készlet egyik tagállamból a másik tagállamba való továbbítása még nem keletkeztet általános forgalmi adó kötelezettséget.
Adókötelezettség
A belföldi vevő adókötelezettsége a közösségen belüli beszerzésként a teljesítés hónapját követő hónap 15-én keletkezik, illetve, ha a számlát hamarabb bocsátotta ki a külföldi, akkor a bizonylat kibocsátásának időpontjában.
Például: a június 16-ai beszerzésről június 24-én kibocsátották a számlát, akkor a június hónapról (negyedéves bevalló a II. negyedévről) benyújtott bevallásában szerepelteti a beszerzést. Ha júniusban nem bocsátják ki a számlát, akkor a július havi (negyedéves bevalló a III. negyedévi) bevallásban szerepelteti a beszerzést. A devizában meghatározott ellenértéket a fizetési kötelezettség keletkezése időpontjában (a példabeli esetben június 24-én vagy július 15-én) érvényes MNB-árfolyamon kell átszámítani forintra.
Amennyiben a konstrukció másik oldala történik belföldön, azaz a belföldi adóalany értékesít más tagállamban fenntartott vevő készletről, úgy az általános forgalmi adóelszámolást az dönti el, hogy a célországban van-e a magyarországihoz hasonló a vevői készlet adózására vonatkozó egyszerűsítési szabály. Amennyiben van, úgy a magyarországi adóalanynak nem kell ott adóalanyként regisztráltatnia magát. Ha azonban nincs egyszerűsítési szabály, akkor be kell jelentkeznie a célországban általános forgalmi adóalanyként, azaz általános forgalmi adó számot kell igényelnie és Magyarországról a célországba egyik adószámáról át kell számlázni a másik adószámára, így a kiindulás országában Közösségen belüli termékértékesítést végez, míg a célországban közösségen belül beszerzésként, mivel saját vagyonáthelyezésről van szó, azaz saját áru mozgatása történik, az ottani általános forgalmi adó kulccsal a célországban kell teljesíteni az adókötelezettséget.
A fentiekből következően a vevői készlet kétféleképpen alkalmazható az adórendszerben:
- külföldi tagállambeli eladó Magyarországon létesít vevői készletet, ebben az esetben él az egyszerűsítés lehetősége
- belföldi adóalany külföldi tagállamban létesít vevői készletet, ilyenkor a külföldi tagállam adózási rendszerének szabályai élnek, amely nem feltétlenül alkalmazza az egyszerűsítési szabályt.
Nyilvántartási kötelezettség
Abban az esetben, ha az eladó belföldön nyilvántartásba vett adóalany a Közösség valamely más tagállamában vevői készletet tart fenn, köteles a vevői készlet céljára továbbított termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
- a) nyitó vevői készleten levő termékek mennyisége;
- b) vevői készletre beraktározott termékek mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
- c) vevői készletből kiraktározott termékek mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
- d) záró vevői készleten levő termékek mennyisége.
A vevői készletről szóló nyilvántartást vevőnként, illetőleg tagállamonként egymástól elkülönítetten kell vezetni.
Tételes leltárral kell alátámasztani:
- a) a nyitó vevői készletet a vevői készlet létesítésének napjára,
- b) a záró vevői készletet a vevői készlet megszüntetésének napjára,
- c) egyéb esetekben pedig a nyitó és záró vevői készletet az adóalany üzleti éve utolsó napjára – mint mérlegfordulónapra – vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a számviteli törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
A nyilvántartás azt is szolgálja, hogy egyrészt az általános forgalmi adó szempontjából beazonosítható legyen a készlet, másrészről a számviteli nyilvántartások vezetése miatt is el kell készíteni a nyilvántartásokat.
A cikk szerzője Kneitner Lea okleveles adószakértő, a Tilea Tanácsadó Kft. szakértője.
