2022-es magyar vonatkozású ügyek az EU Bírósága előtt; ismét napirenden a WebMindLicences-ügyben hozott döntés?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben az Európai Bíróság 2022-ben a magyar vonatkozású ügyekben hozott döntéseit ismertetjük. Mint ez az adózási témában lenni szokott; az előzetes döntéshozatali eljárásra az EU Bíróság elé kerülő ügyek döntő többsége, így a részletezett ügyek is, a hozzáadottérték-adót érintik.

Cikkünkben az Európai Bíróság 2022-ben a magyar vonatkozású ügyekben hozott döntéseit ismertetjük. Mint ez az adózási témában lenni szokott; az előzetes döntéshozatali eljárásra az EU Bíróság elé kerülő ügyek döntő többsége, így a részletezett ügyek is, a hozzáadottérték-adót érintik.

Az említett jogesetek egyikében sem történt érdemi döntés az EU Bíróság részéről, azonban mindkettőnek van olyan sajátossága, amely felkelti a magyar adózási szakemberek figyelmét.

DuoDecad Kft. (C-596/20)

Bár az Európai Bíróság hatáskör hiányában elutasította az előzetes döntéshozatalt az ügyben, két érdekes aspektusa is felmerül.

Az egyik, hogy az ügy rávilágít az EU adójog harmonizációjának a korlátjaira még az indirekt adók, mint a leginkább harmonizált adóterületen, is. Mint ahogy a főtanácsnok indítványában kiemelte, annak ellenére, hogy mindkét érintett tagállam (Magyarország és Portugália) teljes mértékben átültette a nemzeti jogába a HÉA irányelv a határon átnyúló szolgáltatások adózására vonatkozó rendelkezéseit, annak a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra való alkalmazása eltérő eredményekhez vezetett. Minkét tagállam úgy látta, hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye a saját területükön található és igényt tartott ugyanazon ügylet után megállapított hozzáadott értékadóra, amely kettős adóztatásra vezetett.

A másik érdekesség, hogy a DuoDecad Kft. a hozzáadott értékadó-tervezés területén egyik meghatározó jogesetnek hátterét adó WebMindLicences Kft. részére nyújtott IT-szolgáltatásokat. Mint ismeretes, a WebMindLicences Kft. C-419/14. számú ügyében az EU Bírósága megállapította, többek közt, hogy önmagában a szolgáltatásnyújtás telepítése egy tagállamba az ott hatályos alacsonyabb héa-mérték kihasználása céljából nem minősül visszaélésszerű adózói gyakorlatnak. Csak abban az esetben minősülhet egy ügylet visszaélésszerűnek, ha fiktív megállapodáson alapszik, amelyhez vizsgálni szükséges az ügy összes körülményét, beleértve az állandó telephely feltételeinek a meglétét.

A DuoDecad Kft. Magyarországon bejegyzett társaság, amelynek fő tevékenysége számítógépes programozás. E társaság műszaki támogató szolgáltatásokat nyújtott a Lalib – Gestão e Investimentos Lda. (a továbbiakban: Lalib), portugál székhellyel rendelkező társaság részére.

 A DuoDecad Kft.-nél a 2009. év második félévére és 2011‑re kiterjedő adóhatósági ellenőrzés közel 500 millió Ft-nyi adóhányt állapított meg, mivel úgy találta, hogy a Társaság által nyújtott szolgáltatások tényleges igénybe vevője nem a Lalib, hanem a WebMindLicenses Kft. (továbbiakban: WML Kft.) A WML Kft. rendelkezett ugyanis a szórakoztatóipari szolgáltatások elektronikus úton való nyújtását lehetővé tévő know‑how‑val, és kötött licencszerződést a Lalibbal e know‑how hasznosítása érdekében.

A DuoDecad Kft., többek között, arra hivatkozva vitatta az adóhatóság álláspontját, hogy a Lalib saját kockázatára tényleges gazdasági tevékenységet végzett Portugáliában, a szolgáltatás nyújtásához szükséges valamennyi technikai és emberi erőforrással rendelkezett. A Lalib a külvilág felé úgy jelent meg, mint e szolgáltatások nyújtója: a szerződéseket saját nevében kötötte meg, rendelkezett az ügyfelek adatbázisával, akik a szolgáltatások ellenértékét fizették, továbbá rendelkezett a befolyó bevételek felett, ellenőrizte a know-how fejlesztését, az ügyfélszolgálat fizikai helyéként is a Lalib székhelyét jelölték ki.

Ennek ellenére az adóhatóság a WML Kft.-nél lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a szolgáltatásokat nem a Lalib, hanem Magyarországról a WML Kft. nyújtotta, mert a Lalib és a WML Kft. közti licencszerződés az adóhatóság véleménye szerint „fiktív” volt.

A kérdés eldöntése érdekében a Fővárosi Törvényszék az EU Bírósághoz fordult előzetes döntéshozatalért. A Fővárosi Törvényszék utalt arra, hogy a jelen ügyhöz kapcsolódó 2015. december 17‑i WebMindLicenses-ítéletben (C‑419/14) az EU Bíróság értelmezte a 2006/112 irányelv releváns rendelkezéseit, azonban a Törvényszék véleménye szerint az alapügyben további értelmezésre van szükség, mivel a portugál adóhatóság és a magyar adóhatóság ezen ítélet ellenére ugyanazon ügyletet adójogi szempontból eltérően kezelte.

Az EU Bíróság a DuoDecad-ügy kapcsán hozott döntésében kimondta, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az érintett ügyben feltett kérdések megválaszolásával kapcsolatban. Úgy ítélte meg, hogy az előterjesztő bíróság nem fejtette ki eléggé a kérdést, hogy a kapcsolódó WebMindLicenses-ítéletben adott iránymutatások miért nem elegendőek a részére annak meghatározásához, hogy mely céget kell a szórakoztatóipari szolgáltatások tényleges nyújtójának tekinteni. Az EU Bíróság végsősoron tehát úgy értékelte, hogy az előterjesztő bíróság nem az uniós jog értelmezésében, hanem a tényállás értékelésében kéri az EU Bíróság véleményét, amely kapcsán viszont a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel.

Tehát a DuoDecad-ügy kapcsán továbbra is a magyar jogalkalmazás feladata, hogy fenti ügyben döntést hozzon és a korábbi, kapcsolódó ügyben hozott ítélet alapján megállapítsa, hogy fennállnak‑e visszaélésszerű magatartás megállapításának feltételei, amely alapján úgy lehet tekinteni, hogy a Társaság által nyújtott szolgáltatás igénybe vevője nem a Lalib, hanem a licencszerződésekkel rendelkező WML Kft. volt.

Megatherm-Csillaghegy Kft. (C-188/21.)

Ennek az ügynek is két figyelemre méltó vonatkozása van. Egyrészt az, hogy az ügyben leírt körülmények bekövetkezése idején, a törölt adószám ismételt megállapításával érintett adózók esetében a magyar Áfa törvény valóban még nem volt teljes mértékben összhangban az adólevonáshoz való jog sértetlenségével, amelyet rögzít a HÉA irányelv és megerősít az EU joggyakorlat. A magyar szabályozás csupán arra tért ki, hogy az adóalany adólevonási joga az adószám törlésével elenyészik. A Megatherm-Csillaghegy Kft. ügyének az előzetes döntéshozatali eljárása kapcsán 2020. október 27-i hatállyal Magyarország kiegészítette az Áfa törvény releváns, 137. paragrafusát a törlést követően történt ismételt adószám-megállapítás esetén érvényesíthető adólevonási jogra vonatkozó rendelkezésekkel. Az adólevonási jog ilyen esetekben az elévülési időn belül, önellenőrzés útján gyakorolható.

A másik, nem áfa-vonatkozású tanulsága az ügynek, hogy a pénzügyi beszámolók közzétételére és letétbehelyezésre vonatkozó előírás be nem tartása nem várt következményekkel járhat a vállalkozások számára.

A kérdéses ügyben tehát a Megatherm-Csillaghely Kft. (továbbiakban: Társaság) adólevonási jogát szerette volna érvényesíteni, amely joga egy olyan időszakban keletkezett, amikor az adószámát az adóhatóság a 2013. évi beszámolója közzétételére vonatkozó kötelezettségének elmulasztása miatt 2015. évi döntésében törölte.

Az adóhatóság szerint a Társaság adólevonáshoz való joga az Áfa törvény hatályos rendelkezései alapján ezen időszak vonatkozásában már elenyészett. Az ügy végül az EU Bírósághoz került előzetes döntéshozatal érdekében.

Tekintettel arra, hogy Magyarország időközben orvosolta a törvényi háttér hiányosságait, az EU Bírósága végzésben állapította meg, hogy az EU HÉA irányelvével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az alábbi feltételek fennállása ellenére tagadja meg a héa-levonási jogot az adóalanytól. A végzés alapján:

  • Bizonyítható a levonási jog anyagi jogi feltételeinek fennállása, ha:

  1. a beszerzett termékek, szolgáltatások nyújtása megvalósult,
  2. a levonási jog jogosultja adóalanyi minőségben járt el,
  3. a beszerzett termékeket, szolgáltatásokat a jogosult adóköteles gazdasági tevékenysége érdekében használja fel.

Fenti feltételek fennállása esetén az adólevonási jog nem vitatható el akkor sem, ha a levonási joghoz kapcsolódó alaki jogi feltételeknek a felek maradéktalanul nem tesznek eleget.

  • A levonási jogot érintő alaki jogi feltételek a Társaság adólevonását érintően ugyan megsértésre kerültek (adószám hiánya), de ez nem lehetetleníti el az anyagi jogi feltételeknek való megfelelés megállapíthatóságát, illetve nem merül fel az a tény, hogy az adólevonási jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak.

Konklúzióként elmondható, hogy a fenti jogesetnek a magyar áfa-szabályozásra nézve hiánypótló szerepe volt.

vgd

A cikk szerzője Bély Edina, a VGD Hungary szenior adótanácsadója, adószakértő.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 12.

Megújították a magyar-svájci kettős adóztatás elkerüléséről szóló dokumentumot

A magyar-svájci gazdasági kapcsolatok további erősítése kiemelt fontosságú mindkét fél számára – hangsúlyozta Izer Norbert, a Pénzügyminisztérium adóügyi államtitkára, miután aláírta Jean-François Parozzal, a Svájci Államszövetség magyarországi nagykövetével a két ország közötti, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, egyezmény módosító jegyzőkönyvét a Pénzügyminisztérium (PM) pénteki közleménye szerint.

2024. július 12.

NAV: elindult a dohány-kontroll

Elindult a dohány-kontroll: július elején megkezdődött a dohánylevelek betakarításának szezonja, az úgynevezett „törés”, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Bevetési Igazgatósága kiemelt figyelmet fordít a feketekereskedelem megakadályozására – közölte a NAV pénteken.