Cikkünkben az Európai Bíróság 2022-ben a magyar vonatkozású ügyekben hozott döntéseit ismertetjük. Mint ez az adózási témában lenni szokott; az előzetes döntéshozatali eljárásra az EU Bíróság elé kerülő ügyek döntő többsége, így a részletezett ügyek is, a hozzáadottérték-adót érintik.
Cikksorozatunk következő része folytatja az adóalap-csökkentésre a tagállamok által meghatározott alaki feltételekre vonatkozó EUB-ítélkezési gyakorlat tárgyalását.
Mai cikkünkben folytatjuk a nemfizetésre vonatkozó kivételszabályt érintő EUB-ítéletek tárgyalását.
Cikksorozatunk második részében két, az adóalap-csökkentés feltételeit taglaló EUB-döntésről lesz szó.
Az elmúlt években egyre markánsabban látszik kikristályosodni az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) álláspontja arra vonatkozóan, hogyan is kell értelmezni az utólagos adóalap-csökkentésre vonatkozó uniós előírásokat – ez az álláspont pedig nem mindig esik egybe azzal, amit a magyar adóhatóság képvisel.
Az Európai Bíróság egy friss magyar vonatkozású döntésében újfent kimondta, hogy a magyar Áfa törvény az uniós jogba ütközik. Az érintett gyógyszeripari vállalkozások a döntés értelmében visszakövetelhetik áfabefizetésük egy részét az állami egészségbiztosítótól.
Az EU végrehajtási rendelete nyomán is még számos európai bírósági jogeset figyelembevételével is az állandó telephely témaköre még mindig némely jogi bizonytalanságot hordoz magában amellett, hogy egyes európai tagállamokban gyakran eltérően értelmezik. Az alábbiakban bemutatjuk az európai bírósági joggyakorlat fejlődését a legelső jelentős bírósági ítélettől a jelenleg is folyamatban lévő indítványokig.
A tőkekivonási adók az állam szuverenitását jelentik, azáltal, hogy adókat vetnek ki a területükön felmerülő értéknövekedések után. Tőkekivonási adó, más néven exit taxation abban az esetben merülhet fel, amennyiben egy vállalkozás üzletvezetésének helyét, eszközeit, tevékenységét részben vagy egészben külföldre helyezi és az így áthelyezett eszközök, tevékenységek piaci értéke magasabb, mint az eladási értékük. Arra a kérdésre, hogy ezen exit tax megfizetésére halasztás lehetséges-e, s hogyan, milyen mértékben, azt az EU Bíróság jogesetei részletezik.
A Modehuis A. Zwijnenburg BV-ügyben kimondott EB-ítélet arról szól, hogy az érintettek a vagyonátruházási illetékhez hasonló adó alóli mentesülést kívánták elérni, és ez az adó nem tartozik az irányelv hatálya alá.
Előző cikkünkben az Átalakulási irányelv alapvető rendelkezéseit foglaltuk össze röviden, a következőkben a határon átnyúló átalakulások kapcsán felmerülő néhány Európai Bírósági esetet mutatunk be.
Az Európai Bíróság kimondta, hogy a határon átnyúló egyesülések, más társasági átalakulások mintájára, a különböző tagállamokban székhellyel rendelkező társaságok együttműködés és átcsoportosítás szükségleteinek felelnek meg. Ezek az egyesülések a letelepedés szabadsága gyakorlásának különleges, a belső piac megfelelő működése szempontjából fontos szabályait képezik és ezáltal azon gazdasági tevékenységek közé tartoznak, amelyek tekintetében a tagállamok kötelesek figyelembe venni az EK 43. cikk szerinti letelepedés szabadságát és ezáltal a belföldi egyesülésekhez hasonló elbánást biztosítani.
Az átalakulás valós oka, mint fogalom nem került meghatározásra az Átalakulási irányelvben, de a valós üzleti ok esetében maga az irányelv példát hoz: a műveletben részt vevő társaságok tevékenységeinek az átszervezése vagy észszerűsítése megnevezéssel. Itt érdemes megemlíteni a Foggia ügyet.
A csoportadózás az Európai Unióban különböző formában létezik, melynek kapcsán társasági adó szempontjából kiemelt téma a veszteségelhatárolás, veszteségek felhasználása, átvitele csoporton belül. A probléma akkor kezdődik, amikor csoporton belül változások történnek, mellyel a veszteség elszámolása is megkérdőjeleződik, illetve a nemzeti adóhatóságok annak elszámolhatóságát is vitatják.
Nem sértette a közösségi jogot a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett magyarországi különadó, amely 2010-től 2012 végéig volt érvényben – foglalt állást csütörtökön az Európai Bíróság illetékes főtanácsnoka a brit Tesco magyarországi leányvállalata által indított ügyben.
Az Európai Bíróság ismét egy magyar vonatkozású áfaügyben döntött, amelynek adaptálása már a magyar parlament elé frissen beterjesztett adócsomagban is megjelent. A testület kimondta, hogy amennyiben az ügylet téves minősítése miatt az értékesítő tévesen hárította át és fizette be az áfát, de annak visszatérítése lehetetlenné válik, úgy a beszerző jogosult az áfa-visszatérítést közvetlenül az adóhatóságnál kezdeményezni.
Számos tanulmány született a ki nem fizetett (behajthatatlan-vitatott) követelések áfa-kezelését illetően. A kérdés leegyszerűsítve az, hogy a visszakérhető-e a költségvetésből az áfa, amelyet egy korábbi számla kiállításakor fizetett meg az adózó, de a számlát a vevő nem fizette ki.
A járulékos költségek megítélése nem egyszerű: ezekhez nemcsak a magyar jogszabályokat, hanem az Európai Bíróság joggyakorlatát is célszerű figyelembe venni. Itt bemutatásra kerül egy vonatkozó magyar bírósági ítélet, melynek következtetése szerint annak meghatározása érdekében, hogy valamely több szolgáltatásból álló ügylet az áfa szempontjából egyetlen egységet képező ügyletnek minősül-e, figyelembe kell venni ezen ügylet gazdasági célját. Valamely szolgáltatás akkor minősíthető járulékosnak, ha nem önálló célként jelenik meg, hanem arra szolgál, hogy a főszolgáltatást a lehető legjobb feltételek mellett lehessen igénybe venni.
