A csoportadózás az Európai Unióban különböző formában létezik, melynek kapcsán társasági adó szempontjából kiemelt téma a veszteségelhatárolás, veszteségek felhasználása, átvitele csoporton belül. A probléma akkor kezdődik, amikor csoporton belül változások történnek, mellyel a veszteség elszámolása is megkérdőjeleződik, illetve a nemzeti adóhatóságok annak elszámolhatóságát is vitatják.
A különadó nem járt a külföldi cégek nyílt vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetésével, minthogy a szabályok nem tettek különbséget a székhely vagy a származás alapján.
Az Európai Bíróság ismét egy magyar vonatkozású áfaügyben döntött, amelynek adaptálása már a magyar parlament elé frissen beterjesztett adócsomagban is megjelent. A testület kimondta, hogy amennyiben az ügylet téves minősítése miatt az értékesítő tévesen hárította át és fizette be az áfát, de annak visszatérítése lehetetlenné válik, úgy a beszerző jogosult az áfa-visszatérítést közvetlenül az adóhatóságnál kezdeményezni.
Számos tanulmány született a ki nem fizetett (behajthatatlan-vitatott) követelések áfa-kezelését illetően. A kérdés leegyszerűsítve az, hogy a visszakérhető-e a költségvetésből az áfa, amelyet egy korábbi számla kiállításakor fizetett meg az adózó, de a számlát a vevő nem fizette ki.
A járulékos költségek megítélése nem egyszerű: ezekhez nemcsak a magyar jogszabályokat, hanem az Európai Bíróság joggyakorlatát is célszerű figyelembe venni. Itt bemutatásra kerül egy vonatkozó magyar bírósági ítélet, melynek következtetése szerint annak meghatározása érdekében, hogy valamely több szolgáltatásból álló ügylet az áfa szempontjából egyetlen egységet képező ügyletnek minősül-e, figyelembe kell venni ezen ügylet gazdasági célját. Valamely szolgáltatás akkor minősíthető járulékosnak, ha nem önálló célként jelenik meg, hanem arra szolgál, hogy a főszolgáltatást a lehető legjobb feltételek mellett lehessen igénybe venni.