VIII. Henrik adóbajai – 1. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

VIII. Henrik a középkori Anglia talán leghíresebb uralkodója volt, de a hírhedt jelzőt is magáénak tudhatja feleségeinek vérpadra küldése miatt. Jelentős szerepe volt az önálló anglikán egyház létrejöttében, a római egyházzal való szakítása mögött is első feleségétől, Aragóniai Katalintól való különválását szokás okként megjelölni. A történet azonban nem ennyire egyszerű. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az uralkodásnak pénzügyi követelményei is vannak, sőt az adóztatás és az előző események között mélyebb összefüggések is megbújnak.

Defensor Fidei (a Hit Védelmezője)

VIII. Henrik kitüntető címe X. Leó pápától

A trónkövetelő Tudor Henrik 1485. augusztus 22-én legyőzte III. Richárdot a Bosworth-mezei csatában. Richárd elesett az ütközetben (egyébként nem volt sem púpos, sem őrült, ezeket a jellemzőit Shakespeare-nek „köszönhette”, aki a Tudor házi I. Erzsébet uralkodása idején „hivatalból” befeketítette Richárdot). Henriket még abban az évben, október 30-án megkoronázták, VII. Henrik néven lett Anglia királya.

Henrik már korábban fogadalmat tett, hogy győzelme esetén feleségül veszi Yorki Erzsébetet, ehhez azonban pápai diszpenzációra (engedélyre, jóváhagyásra) volt szükség. Az angol parlament ezt a nép nevében kérvényezte a pápától. A diszpenzáció megérkezése után 1486. január 18-án megtörtént a házasságkötés.

Ezzel a Lancaster-házi Henrik és a York-házi Erzsébet lett Anglia uralkodója. A házassággal véget ért a rózsák háborúja, a két házat jelképező vörös és fehér rózsa a Tudor-rózsában egyesült. A York-, a Lancaster- és a Tudor-ház rózsáiA York-, a Lancaster- és a Tudor-ház rózsáii

A York-, a Lancaster- és a Tudor-ház rózsái

A házasságból nyolc gyermek született, közülük négyen csecsemőkorban vagy kisgyermekként meghaltak. Az életben maradt két leányból az egyik leány francia királyné, a másik skót királyné lett. A skót királyné unokája volt Stuart Mária, akit I. Erzsébet juttatott a vesztőhelyre.

A két fiúból az idősebbik, Artúr (1486. szeptember 20-án született) volt az angol trón örököse. Neveltetése, taníttatása ebben a szemléletben történt, felkészítették a majdani uralkodásra. Megfelelő házastársat is találtak neki. Artúr a nála alig egy évvel idősebb Aragóniai Katalint (Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd leányát) vette feleségül 1501. november 14-én. A két fiatal ekkor 15 és 16 évesek voltak. Artúr néhány hónappal később hirtelen megbetegedett, és meghalt (1502. április 2.).

A kisebbik fiút, Henriket (1491. június 28-án született) egyházi pályára szánták, tanulmányait, nevelését is ennek érdekében alakították. Artúr hirtelen halálával viszont Henrik lépett elő trónörökössé nem egészen 12 évesen.

VII. Henrik pápai diszpenzációt kért Henrik és Katalin házasságához, mivel a Biblia tiltja az elhunyt testvér feleségével kötött házasságot), de Katalin és Artúr állítólag nem hálták el a házasságukat. A diszpenzáció 1509 június 7-én megérkezett, így a házasságkötés néhány nappal később, június 11-én megtörtént, ezt VII. Henrik már nem élte meg.

VII. Henrik 1509. április 21-én, 52 évesen meghalt, így 18 éves fia követte őt a trónon, VIII. Henrik néven. Koronázására néhány nappal 18. születésnapja előtt, 1509. június 24-én került sor, egyben feleségét, Aragóniai Katalint Anglia királynéjává koronázták. Henrik virágzó országot, teli pénztárat (ennek lesz később jelentősége) és tekintélyes hajóhadat örökölt apjától.

A tizennyolc éves VIII. Henrik 1509-ben, koronázását követően

 

Az adószedők kivégzése

VIII. Henrik két nappal koronázása után letartóztatta apja két népszerűtlen miniszterét, Richard Empsont és Edmund Dudleyt. A vád ellenük konstruktív árulás volt.

Mindketten hatékony támogatói és közreműködői voltak VII. Henrik szigorú és önkényes adórendszerének bevezetésében és megvalósításában. Az adóztatás eredményes volt, megtöltötte az uralkodó kincstárát, lehetővé téve a hatékony kormányzást.

Empson (balra) és Dudley (jobbra), valamint kettőjük között VII. Henrik

 

Richard Empson ügyvédi karriert folytatott, ennek révén 1491-ben már a képviselőház elnöki tisztségét is betöltötte. VII. Henrik különböző címekkel jutalmazta, illetve a támogatásért cserébe elnézte Empson gazdagodását is.

Edmund Dudley pénzügyi szakember volt, 1504-ben a képviselőház elnökévé választották, de ő volt VII. Henrik idejében a királyi Tanács elnöke is. Empsonhoz hasonlóan az uralkodó neki is címeket adományozott, illetve elnézte visszaéléseit. Sajátos érdekesség, hogy unokája, Robert Dudley I. Erzsébet kegyence volt, aki még Erzsébet kezére is pályázott (nem teljesen esélytelenül).

Dudley a börtönben írta meg értekezését „The Tree of Commonwealth” címmel, amely egy jobb társadalmi berendezkedésről szólt. (A tanulmány vagy nem jutott el Henrikhez, vagy ha eljutott, az nem hatotta meg, amint erről a későbbi történések tanúskodnak.)

Mindeközben Empson és Dudley is tekintélyes vagyonra tett szert, ami viszont irigység tárgyává tette vagyonukat, illetve gyűlölet tárgyává személyüket. Két ilyen népszerűtlen ember letartóztatása nagy népszerűséget hozhatott Henriknek.

A két pénzügyi szakembert perbe fogták, és elítélték. Kivégzésükre (lefejezésükre) 1510. augusztus 17-én került sor.

A kivégzésekkel Henrik népszerűséget szerzett, de a kincstár szép lassan kiürült. Henrik igazi reneszánsz uralkodóként támogatta a kultúrát (főleg annak udvari részét: festészetet, költészetet, táncművészetet stb.), hatalmas építkezésekbe fogott, nagy lakomákat, vadászatokat, lovagi tornákat rendezett. Sokszor háborúzott uralkodása alatt (írekkel, skótokkal, de a kontinensen is több alkalommal), bár saját magát a háborús eseményektől már távol tartotta (apja még részt vett a bosworth-i csatában), előfordult, hogy miközben csapatai megütköztek az ellenséggel, a helyszíntől nem messze vadászattal múlatta az időt.

A kincstár kiürülése miatt Henrik fejadó bevezetésével próbálkozott. Sikertelenül, a bevételek nem teljesítették a várakozásokat, megfelelő pénzügyi tanácsadók nélkül a rendszer nem működött.

Az apjától örökölt hivatali emberek túl lassúak voltak Henriknek, tőlük szép lassan megvált. Az 1510-es évek elején kezdődött Thomas Wolsey karrierje. Erre már csak azért is jó lehetősége volt, mert Henrik fiatal korában nemigen bajlódott a kormányzási ügyekkel. Wolsey 1515-től már Anglia Lordkancellárja volt, emellett ugyanezen évben a pápa bíborosi rangra is emelte.

Thomas Wolsey bíboros

 

Wolsey támogatta az adórendszer megreformálását is. A korábbi fejadó helyett a jövedelemre vetették ki az adót, minden font után egy shillinget kellett fizetni.

Uralkodni Isten kegyelméből

A továbbiak megértéséhez szükséges egy rövid ismertetés az uralkodói cím „mibenlétéről”.

A középkori uralkodók Isten kegyelméből uralkodtak. Ez azt jelentette, hogy egyházi szertartás keretében koronázták meg az uralkodókat, az egyház támogatta az uralkodók tevékenységét, de az uralkodók is mély hittel segítették az egyházakat és a hitéleti tevékenységet.

Az uralkodók tevékenységének bármilyen megkérdőjelezése, támadása az Isten kegyelméből való lét támadását is jelentette, ami az egyházak részéről egyházi szankciókat (penitencia, kiközösítés, inkvizíció stb.) eredményezhetett. A világi hatalmak az egyházi minősítéseket világi ítéletekre váltották át, így az Isten kegyelméből való uralkodó megsértése felségsértésnek, hazaárulásnak minősült, aminek következménye nem ritkán a világi bíróság által meghozott halálos ítélet és kivégzés volt (az egyház a tízparancsolatot betartva – ne ölj! – halálos ítéletet nem hozott, de tevékenyen – és mai szemmel eléggé képmutatóan – közreműködött még a kivégzésekben is).

VIII. Henriket – mint említettük – egyházi pályára szánták, csak bátyja, Artúr hirtelen halála révén örökölte meg apja halálát követően a trónt.

Henrik mély vallásos hitben élt (egészen haláláig!). A német reformáció, Luther tevékenysége felháborodást váltott ki belőle. Már 1518-tól foglalkozott Luther tanaival, és 1521-ben meg is jelenttette a tanok ellen írt művét, az Assertio Septem Sacramentorum (A hét szentség védelme) című dolgozatot. Ebben a pápai hatalom isteni eredetét, a pápa tévedhetetlenségét bizonyítja, és ennek alapján azt, hogy földi halandónak, így Luthernek sincs joga kétségbe vonni a pápa hatalmát és tevékenységét. A könyvből egy példány 1521 októberében X: Leó pápához is elkerült, és a pápa elismerésül 1521. október 11-én a „Defensor Fidei” (a „Hit Védelmezője”) címmel tüntette ki Henriket.

Henrik 1531-ben

 

A mű létrehozásához Thomas Wolsey és Thomas Morus (magyarosan Morus Tamás) tanácsaikkal látták el Henriket, de az is eléggé valószínű, hogy a művet maga Morus Tamás írta, és Henrik csak a nevét adta hozzá (ez a fajta álnéven írás azóta sem ment ki a „divatból”!).

Irodalom:

Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve (Szent István Társulat, 2001, Budapest)

Dudley, Edmund: The Tree of Commonwealth (1509)

Röviden a cikksorozat főbb szereplőiről VII. Henrik (1457. január 28. – 1509. április 21., uralkodott 1485. augusztus 22-től haláláig): VIII. Henrik apja, aki III. Richárdot legyőzte a bosworth-i csatában. Házasságával egyesítette a York- és a Lancaster-házat, ezzel befejeződött a rózsák háborúja. Címerében egyesítette a fehér és a vörös rózsát, ez az ún., Tudor-rózsa. Artúr (1486. szeptember 20. – 1502. április 2.): VII. Henrik elsőszülött fia, a trónörökös. 1501-ben, 15 évesen vette feleségül Aragóniai Katalint, a házasságkötés után öt hónappal meghalt. VIII. Henrik (1491. június 28. – 1547. január 28., uralkodott 1509. április 21-től haláláig) Aragóniai Katalin (1485. december 16. – 1536. január 7.): Előbb Artúr trónörökös felesége, majd 1509. június 11-étől 1533-ig VIII. Henrik első felesége. A házasság érvénytelenségét Thomas Cranmer canterburyi érsek 1533 május 23-án mondta ki (visszamenőlegesen). I. (Katolikus vagy „Véres”) Mária édesanyja, aki 1553-tól 1558-ig volt Anglia uralkodója. Boleyn Anna (1501/1507 között – 1536. május 19.): VIII. Henrik második felesége (1533. január 25-től). Hűtlensége miatt lefejezték. I. Erzsébet édesanyja, aki 1558-tól 1601-ig ült Anglia trónján. Jane Seymour (1508. október 10. – 1537. október 24.): VIII. Henrik harmadik felesége (1536. május 30-ától). Gyermeke születését követően meghalt. Fia VII. Edvard néven 1547 és 1553 között volt Anglia királya) Clevei Anna (1515. szeptember 22. – 1557. július 16.): VIII. Henrik negyedik felesége, akit 1540 január 6-án vett feleségül, Anna beleegyezésével a házasságot fél évvel később, július 9-én érvénytelenítették. Howard Katalin (1521 körül – 1542. február 13.): VIII. Henrik ötödik felesége (1540. július 28-ától). Hűtlenség miatt lefejezték. Parr Katalin (1512 körül – 1548. szeptember 5.): VIII. Henrik hatodik, utolsó felesége (1543. július 12-étől). Két férje volt Henrik előtt, akik meghaltak már korábban. Hűtlensége miatt Henrik őt is ki akarta végeztetni, de aztán meggondolta magát. Henrik halála után újból férjhez ment. Thomas Wolsey (1473. március – 1530. november 29.): Bíboros, Anglia Lordkancellárja. Nem volt hajlandó VIII. Henrik első házasságát érvényteleníteni, perbe fogták, de még az ítélethozatal előtt meghalt, valószínűleg meggyilkolták. Morus Tamás (1478. február 7. –1535. július 6.): Anglia Lordkancellárja. Nem fogadta el azt, hogy az angol egyház feje a király, ezért lemondott hivataláról. Később perbe fogták és lefejezték. A katolikus egyház 1935-ben szentté avatta. Az ő műve az Utópia, de elképzelhető, hogy a Luther ellen írt (VIII. Henrik nevével jelzett) Assertio Septem Sacramentorum (A hét szentség védelme) című könyv is az ő munkája. Thomas Cromwell (1485 körül – 1540. július 28.) 1534-től VIII. Henrik kancellárja, legkedvesebb minisztere, az angliai reformáció végrehajtója. 1540-ben kegyvesztetté válik, perbe fogják, lefejezik. Thomas Cranmer (1489. július 2. – 1556. március 21.): Az angol egyház egyik fő reformátora és az első protestáns canterburyi érsek. Ő adta össze VIII. Henriket Boleyn Annával, illetve érvénytelenítette Henrik és Aragóniai Katalin házasságát. X. Leó pápa (pontifikátusa 1513-tól 1521-ig tartott): Tőle kapta VIII. Henrik 1521-ben a „Defensor Fidei” („A Hit Védelmezője”) címet. VII. Kelemen pápa (pontifikátusa 1523-tól 1534-ig tartott): Az utolsó reneszánsz pápa. Nem volt hajlandó elismerni Henrik és Aragóniai Katalin házasságának érvénytelenségét. 1533. 1533. július 11-én kiadott bullájában kiátkozta Henriket, de 1533 szeptemberig feloldotta az átkot. III. Pál pápa (pontifikátusa 1534-től 1549-ig tartott): 1535-ben kiközösítette VIII. Henriket, de a bullát csak 1538 december 17-én hozták nyilvánosságra. Hivatalosan ettől az időponttól vált Henrik kiátkozottá.

 

---