Visszakövetelhető a dolgozótól a túlfizetett munkabér?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mi a helyzet akkor, ha a munkáltató több munkabért fizet, mint ami járna a munkavállalónak? dr. Horváth István cikke Az Adó szaklap 2011/15. számában összefoglalja, hogy meddig és hogyan követelhető vissza munkabér a dolgozótól.
A Munka törvénykönyve (Mt.) 161. §-a szerint a munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye. E szabálytól érvényesen eltérni nem lehet.
Az Mt. 162. §-a szerint a munkabér jogalap nélküli kifizetése esetén ezt a munkavállalótól hatvan napon belül, írásbeli felszólítással lehet visszakövetelni. A határidő jogvesztő, ha a munkáltató a kifizetéstől számított 60 napon belül nem intézkedik a visszakövetelés felől, vagy nem is vette észre a téves kifizetést, akkor az említett jogvesztő jellege miatt a munkavállalótól alappal már nem követelheti az egyébként ténylegesen tévesen kifizetett bért. A munkáltatók jelentős részénél számítógépes programok alapján történik a bérszámfejtés, és sok cég a bér elszámolásához és kifizetéséhez külső szolgáltatót vesz igénybe.
E két körülmény (pl. téves adatok bevitele a rendszerbe, cégek közötti kommunikáció) esetenként különösen röviddé teheti a visszakövetelésre általános szabályként nyitva álló, a kifizetéstől számított 60 napot.
A munkabér fogalmát az Mt. nem határozza meg, e tárgyban eligazítást ad a KSH Munkaügyi Statisztikai kérdőívekhez adott útmutatója, amely szerint keresetnek minősül a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállalónak pénzben vagy természetben fizetett díjazás. Ugyancsak fogódzót adhat az Mt. 142/ A. § (3) bekezdése, mely az egyenlő bánásmód tekintetében definiálja a munkabért. E tekintetben bérnek minősül minden, a munkavállaló részére a munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni (szociális) juttatás.
Tévesen kifizetett munkabér vagy díjazás jóhiszemű felvétele esetén – az erről történt értesítés átvétele tényének és időpontjának vitatásakor annak megtörténtét és időpontját egyértelműen tisztázni kell (BH1992. 732.). Ha a feladat teljesítésére kitűzött prémium kifizetése csak a mérleg jóváhagyásakor esedékes, az előre kifizetett prémium csak prémiumelőlegnek minősül, amely az általános elévülési időn belül követelhető vissza (BH1997. 50.).
Jogalap nélkül kifizetett bér vagy tartozás
A jogerős ítélet alapján kifizetett összeg (pl. elmaradt munkabér, végkielégítés), ha az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság utóbb hatályon kívül helyezte, tartozássá vált, és az a kifizetőnek az általános elévülési időn belül visszajár (BH2003. 341.). Így ha a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélettel szemben azt állapította meg, hogy a munkáltató a munkaviszonyt mégis jogszerűen szüntette meg, nem hatvan nap, hanem három év áll rendelkezésére a másodfokú határozat szerint kifizetett összeg visszakövetelésére. Ennek megfelelően, ha például a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként a bíróság az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatást rendelte el, a munkavállalót olyan helyzetbe hozta, mintha a jogviszonyát a munkáltató nem szüntette volna meg. Ennélfogva a végkielégítés címén felvett összeg tartozássá vált, azt a munkáltató fizetési felszólítással – az elévülési időn belül – visszakövetelheti (EBH2004. 1061.).
Visszakövetelhetőség az elévülési időn belül
A jogalap nélkül kifizetett munkabért az általános elévülési időn belül lehet visszakövetelni, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. A kifizetés alaptalanságának felismerésével kapcsolatos döntés a munkavállaló jövedelmének és az eltérés nagyságrendjének vizsgálatát követően hozható meg. Meghatározó: olyan jelentős volt-e a különbség a szokásosan és a jogalap nélkül kifizetett bér között, hogy a munkavállaló azt észrevehette volna. A passzív magatartás mellett a munkavállaló aktív szerepet is játszhat a téves kifizetés előidézésben (pl. a teljesítmény meghamisítása, fiktív túlórák). Ugyanakkor ha a munkáltató a munkabér kifizetésével kapcsolatban részletes írásbeli elszámolást nem adott, a kiszámítás helyessége nem volt ellenőrizhető, ezért a munkavállalótól nem volt elvárható, hogy a több jogcímen egy összegben átutalt járandóság hibás számításából adódó túlfizetést felismerje (EBH2008. 1900.).
A jogalap nélküli kifizetés elévülési időn belül történő visszakövetelhetőségéhez a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a téves kifizetést a munkavállaló idézte elő, vagy azt legalább fel kellett volna ismernie.
A visszakövetelés módja
A munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti. A munkáltató határozata vagy fizetési felszólítása alapján levonható tartozások körébe tartozik – többek között – a tanulmányi szerződés alapján nyújtott támogatás, szolgáltatás is. (BH1994. 57.). A felszólításban meg kell határozni a visszakövetelés jogalapját, a visszafizetendő összeget, a befizetés határnapját és módját, tájékoztatni kell a munkavállalót a jogorvoslat módjáról és határidejéről is. A kialakult bírói gyakorlaton alapuló kommentárok szerint a jogalap nélkül kifizetett munkabért nettó összegben kell visszafizetni.
A Legfelsőbb Bíróság 1/2001. munkaügyi jogegységi határozata megváltoztatta a korábbi bírósági gyakorlatot a visszakövetelés módjáról. A korábbi ítélkezési felfogás szerint az Mt. 162. §-a alapján a jogalap nélkül kifizetett munkabért, illetve az egyéb tartozást a munkáltató köteles volt írásbeli felszólítással visszakövetelni, amely ellen a jogorvoslati eljárás keretében a munkavállaló nyújthatott be keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz. Az ítélkezési gyakorlat elutasította a tartozás bíróság előtti érvényesíthetőségének lehetőségét. A jogegységi határozat ugyanakkor leszögezi: a munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásának, valamint az általa okozott kárnak a megtérítésére irányuló igényét [Mt. 173. § (3) bekezdés] – választása szerint – munkaügyi jogvitában is érvényesítheti, ugyanis a fizetési felszólítás mint a tartozás érvényesítésének eszköze nem jelenti azt, hogy a munkáltató csak ilyen módon érvényesítheti az igényét a munkavállalóval szemben.
A munkáltató nem köteles élni a fizetési felszólítás lehetőségével, hanem igényét keresettel (fizetési meghagyással is) érvényesítheti. Indokolatlan lenne a munkáltatót a fizetési felszólítás kibocsátására kötelezni akkor, ha az eset körülményeiből eleve nyilvánvaló, hogy az nem vezet eredményre, az ellen a munkavállaló keresettel fog élni.
dr. Horváth István cikke teljes terjedelemben az Adó szaklap 2011/15. számában olvasható. A cikk részletesen foglalkozik azzal a kérdéskörrel is, hogy milyen tartozások vonhatók le a munkabérből (pl. végrehajtás)
Forrás: Adó szaklap 2011/15. szám
