Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Valamely adózási forma (szerencsére) csak egy időponti adottság, azon változtatni lehet, sőt sokszor a versenyképesség vagy versenyelőny érdekében kell is. Fontos, hogy ilyenkor is a cég üzleti modellje legyen a kiindulópont.
Előző írásom hősétől azzal búcsúztunk el, hogy a vállalkozás üzleti modelljéből kiindulva kell megtalálnunk a megfelelő adózási lehetőségeket (szigorúan a jogszerűség területén maradva, persze), és nem fordítva. Bármilyen furcsán is hangzanék, az a kiindulópont, hogy – mondjuk – „itt van ez a KATA, olyan jó kis adózási mód, milyen céget gründoljunk ahhoz, hogy ezt választhassuk?”, ha nem is ennyire direktben, a vállalkozók valahogy mégiscsak így indulnak neki a céges létnek. Inkább az elképzeléseiken (nevezhetném üzleti álmoknak is) változtatnak adózási okokból, mintsem igyekeznének megtalálni azt a törvényes megoldást, amely mellett a vállalkozói álmaikat – üzleti modelljeiket – sem kell átírniuk, és az adóteher sem nyomja agyon őket. Ez az üzleti modellből kiinduló adótervezést jelenti.
Persze az „adótervezés” kifejezésnek még mindig van némi pejoratív felhangja nálunk, de ez csak egyéb kategóriákkal való (téves) keverése miatt van.
Mi is az az adótervezés?
Amióta az OECD és az EU harcot indított (helyesen!) a pénzmosás és az adócsalás ellen, a közbeszédben zavar támadt az adóoptimalizálás különböző (törvényes és –hmm-, kevésbé törvényes) fokozatainak értelmezésében.
Ne szépítsük a dolgot, az általános vélekedés az adóelkerülést nemes egyszerűséggel egy kalap alá veszi az adócsalással és a pénzmosással. Csakhogy a fogalmak közt nem csupán konkrét jelentésükben van óriási különbség, hanem jogi megítélésükben is!
Lássuk, milyen fokozatai vannak a fizetendő adó lefaragásának, azaz az adóoptimalizálásnak!
Adótervezés: minden ország adórendszerébe építenek kedvezményeket. A kormányok ezek bevetésével igyekeznek elősegíteni egy-egy cél megvalósulását. Ha egy vállalkozás – jellemzően adótanácsadó, adószakértő bevetésével – megkeresi ezeket az általa is igénybe vehető kedvezményeket, majd ezeket módszeresen alkalmazza is, azt nevezzük adótervezésnek. E definíciót olvasva aligha gondolhatná bárki, hogy törvénytelenségről beszélünk, de azt fontos hozzátenni az előzőekhez, hogy egy ügylet kizárólagos célja nem lehet az adóelőny elérése, ugyanakkor mindenkinek jog van ahhoz, hogy üzleti ügyeit úgy szervezze, hogy adózási szempontból számára a legelőnyösebb lehetőséget válassza.
Adóelkerülés: nem kell bizonygatnom, hogy a legtöbb fejlett ország adórendszere kifejezetten bonyolult és összetett. Emellett mind az egyes országokban, mind fölrajzi környezetükben a gazdasági körülmények folyamatosan és egyre gyorsuló ütemben változnak. Ezeket a változásokat az adórendszer sem lehet képes mindig, és főleg azonnal követni. Ez az oka annak, hogy időről időre akadnak olyan területek, amelyekre nincsenek szabályok vagy azok nem egyértelműek. Ha egy ilyen kiskapura felfigyel egy vállalkozás – adószakértő segítségével -, majd azt kihasználva csökkenti adóterheit, akkor azt nevezzük adóelkerülésnek. Fontos kiemelnem, hogy a kiskaput kihasználó társaság ez esetben sem követ el törvénytelenséget, legfeljebb „ellenkezik” az adótörvények szellemiségével (a rendelésszerű joggyakorlás kritériumát mindig, itt is fontos szem előtt tartani).
Agresszív adóelkerülés: e címszó alatt az általában multinacionális nagyvállalatok által alkalmazott módszerről van szó. Ez nemcsak egy-egy ország adórendszerében meglévő hiányosságokat aknázza ki, hanem igyekszik kihasználni és a maga javára fordítani a különböző országok eltérő adórendszeréből fakadó különbségeket is. Példa erre, ha a társaság a bevételeit abba az országba irányítja, ahol a legkevesebb adót kell fizetnie. E módszer bár legális, azért a nemzetközi szervezetek és a nemzeti adóhatóságok törekednek e kiskapuk bezárására.
Adócsalás: a fogalom csak a köznyelvben használatos, a magyar jogban a költségvetési csalás kifejezést használják arra, ha valaki költségvetési befizetési kötelezettség tekintetében megtéveszt, vagy valós tényeket elhallgat. Ugyancsak költségvetési csalás, ha valaki jogtalanul vesz igénybe adókedvezményeket, vagy a költségvetésből származó pénzeket nem a jóváhagyott célra költi el. Itt egyértelműen szándékos bűncselekményről van szó, akit ezen rajtakapnak, szabadságvesztéssel büntetik. Ráadásul a költségvetési csalás könnyen együtt jár a pénzmosással is, hiszen az eltitkolt jövedelmet a legtöbbször úgy lehet elkölteni, ha valamiképpen legalizálják azt.
Összegezve tehát fentieket, a vállalkozók törvényes lehetősége és alapvető érdeke, hogy legális, a jogszabályoknak megfelelő keretek között a lehető legalacsonyabb mértékű adót fizessék. A cél azonban nem lehet az adóelkerülés, minden lépésnek valós gazdasági tartalommal kell rendelkeznie.
E bölcsességgel felvértezve, nézzük meg, hogyan passzírozható be egy vállalkozás üzleti modelljébe az adótervezés!
Mit, miért és hogyan…
Fontos tudni, hogy valamely adózási forma (szerencsére) csak egy időponti adottság, azon változtatni lehet, sőt sokszor a versenyképesség vagy versenyelőny érdekében kell is. (E témára is igaz, hogy a cégalapítást megelőzően a legfontosabb lépés az adózási formát érintő döntés-előkészítés, működéskor pedig annak folyamatos felülvizsgálata.)
A vállalkozás, illetve aktuális üzleti modellje számára helyes adózási forma kiválasztásakor figyelembe kell venni – például-, hogy hová (belföld, külföld, EU-n kívül) történik az értékesítés, ki a célközönség, mekkora árbevétel várható.
A költségekkel is terveznünk kell – szó szerint -, hiszen az átalányadók és a bérköltségek tervezése miatt fontos a költségszint és összetételének ismerete. A cég jövője azon is állhat vagy bukhat, hogy több lesz-e a szállítói kötelezettsége, mint a vevői kintlévősége.
Az adózási módon belül természetesen ki kell használni az adócsökkentésre nyitva álló lehetőségeket. Tervezéssel látványosan csökkenthető szinte minden adónem.
Mérlegeljük, például, hogy adókedvezménnyel jár például az új eszközök beszerzése, és a beruházások után fizetendő kamat is leírható az adóból. A hosszú futamidő persze nem előnyös a magas kamat mellett, de mi a helyzet akkor, ha ez utóbbival nem kell számolni?
Az is lehetséges, hogy az adott tevékenység (üzleti modell) esetében előnyösebb szolgáltatásokat igénybe venni, mint terméket beszerezni, vagy fordítva.
Ne legyünk földhözragadtak, gondolkodjunk kreatívan. Ekkor a fenti problémában is meglátjuk a lehetőséget, azaz jelen esetben azt, hogy termékből lehet szolgáltatás és ez fordítva is igaz.
Nézzünk erre egy példát is!
Tegyük fel, hogy cukrászműhelyünknek öntőformákra van szüksége a sajátmárkás desszertjei gyártásához. Ha ezeket kereskedelmi forgalomban szerzi be, akkor termékbeszerzésről van szó. Ellenben, ha legyártatja azokat, akkor szolgáltatást vesz igénybe.
A 2019. évtől bevezetett csoportos társasági adóalanyiságban is sok a muníció a vállalkozások számára, ahogyan a műszaki tevékenységet végző kkv-knál érdemes átgondolni, hogy a vállalkozás mindennapi tevékenysége (vagy annak legalább egy része) jogosulttá teheti-e a céget kutatás-fejlesztési vagy jogdíj típusú adóalap-kedvezményekre. Ezekkel a vonatkozó költségek legalább 11 százaléka adóban megtérülhet, de számos esetben ennél lényegesen magasabb adóelőny is elérhető akár visszamenőlegesen, korábbi adóévekre vonatkozóan is.
A kis- és középvállalkozások közül csak kevesen élnek a társasági adótörvény energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás, felújítás adókedvezményével.
Pedig ez akár a beruházási/felújítási költségek 30–65 százalékáig is figyelembe vehető, és a jogszabály kellően rugalmas ahhoz, hogy a fejlesztési tervek jelentős része támogatható legyen. (Fontos, hogy ennek a kedvezménynek „meg kell ágyazni”, azaz az adott beruházás, felújítás megkezdést megelőzően már teljesíteni kell bizonyos feltételeket.)
Kezdjük a bevételekkel!
A bevételek adótervezésén természetesen nem azt értjük, hogy bizonyos nagyságrend elérésénél „bezárunk”, nehogy túl sok adót kelljen fizetnie a cégnek. Azt szeretnénk, hogy bevételből legyen minél több, és egy fillérrel se fizessünk több adót, mint muszáj, és ez a muszáj összeg is legyen a lehető legkevesebb. Mindezt pedig törvényesen…
Mivel a vállalkozások gyakorlatában a legfontosabb adónemek listavezetője az általános forgalmi adó, először ezt az adót vesszük górcső alá! Milyen tervezési lehetőségeket kínál az áfatörvény?
Lényeges, hogy az áfa tervezése alapvetően három területre fókuszálva érhet el eredményt, úgymint:
Tényleges adómegtakarítás elérése:
Adóteher van, de nem kell megfizetni:
Költségek csökkentése adminisztrációs egyszerűsítésekkel:
(Az Európai Bíróság kapcsolódó ítéleteit is érdemes tanulmányozni az adótervezés során.)
Ráhangolódásként nézzük meg, miként fest ez a kereskedelmi tevékenység esetében! (Ami a társasági adót illeti, kifejezetten kereskedők számára elérhető adóalap- és adókedvezmények nincsenek, bár kétségkívül van jó néhány, amelyet e cégek is kihasználhatnak.) Első lépésben nézzük meg az időszaki elszámolást, majd az ebben a kereskedők számára rejlő adótervezési lehetőségeket!
Játék a teljesítési idővel: az időszaki elszámolás a kereskedelemben
A teljesítés időpontja fő szabály szerint az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja. Ezen fő szabályt azonban csak akkor kell alkalmazni,
– ha az elszámolási időszak utolsó napján történik meg a számlakiállítás és a fizetés is (azonnali készpénzfizetés),
– ha hamarabb történik meg a fizetés, a számla kiállítására azonban az elszámolási időszak utolsó napját követően kerül sor,
– ha a számlakiállítás megtörténik az elszámolási időszak utolsó napja előtt, de a fizetés az elszámolási időszak utolsó napján esedékes.
Ha kicsit elmélyedünk az áfatv. 58. §-ában, azt látjuk, hogy lényegében a fő szabály az, amelyet a legritkább esetben kell alkalmaznunk, mivel a jogalkotó speciális szabályokat is bevezetett.
Ennek alapján a teljesítési időpont négyféle lehet:
– az elszámolási időszak utolsó napja – ez a fő szabály –, amennyiben azonnali készpénzfizetéses alapján történik a számlakiállítás, vagy utólagos a számlakibocsátás, mivel már esedékes volt a fizetés,
– a számlakiállítás napja, ha az elszámolási időszak utolsó napja előtt kerül kiállításra a számla és a fizetés is esedékes,
– a fizetés esedékessége, ha a fizetés az elszámolási időszak utolsó napját követően esedékes, de még 60 napon belül,
– az elszámolási időszak utolsó napjától számított 60. nap, ha a fizetés ezt követően esedékes.
Amint látjuk, a fő szabályt csak abban az esetben kell alkalmazni, ha az időszak utolsó napja és a fizetési határidő egybeesik. Ez viszont attól is függ, hogyan értelmezik a felek a fizetéssel vagy elszámolással érintett időszakot.
Tegyük fel, hogy az Arany Vekni Kft határozatlan idejű szerződést köt a közeli szállodával, amelyben megállapodnak abban, hogy a hotel éttermét ellátja péksüteménnyel. A szerződésben megegyeznek az időszaki elszámolásban is.
Az elszámolási időszak meghatározásában a jogalkotó lényegében nem korlátozza a szerződő feleket, de az időszakok maximális időtartamát azonban meghatározza: belföldi ügyletek esetében az elszámolási időszak hossza nem haladhatja meg a tizenkét hónapot, Közösségen belüli beszerzés esetén a naptári hónapot, külfölditől igénybe vett szolgáltatás esetén a naptári év utolsó napját.
Ugyanakkor, ha a szerződő felek meghatározták az időszak hosszát, de üzleti érdekeik miatt szükségesnek látják annak módosítását, azt bármikor megtehetik, ideértve a fizetési határidőt érintő megállapodásukat is.
Amint arról már volt szó, főszabály szerint az időszaki elszámolás teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napja lesz, ha a fizetési határidő megegyezik az időszak utolsó napjával.
Ez a helyzet, például, ha az Arany Vekni Kft havi elszámolásban egyezik meg a szállodával, úgy, hogy a hónap utolsó napjára vonatkozó megrendeléssel bezárólag összesítik a szállításokat, kiállítják a számlát, amelyet a hotel az időszak utolsó napjával, készpénzben egyenlít ki.
Tegyük fel, hogy az elszámolási időszak 2019 márciusa, a számlát március 31-én állítják ki, és ez a nap azonos a fizetési határidővel. Ekkor az adótörvény fő szabálya érvényesül, azaz a teljesítés időpontja az elszámolt időszak utolsó napja, azaz jelen esetben március 31-e.
Ugyanez a helyzet – azaz az adótörvény szerinti teljesítési időpont az elszámolt időszak utolsó napja -, ha például, a szálloda minden hónapban ugyanolyan mennyiségben és értékben rendel, és a számla kiállítást megelőzően fizet, majd a számla kibocsátására az elszámolási időszak utolsó napját követően kerül sor, vagy a számlakiállítás megtörténik az elszámolási időszak utolsó napja előtt, de a fizetés az elszámolási időszak utolsó napján esedékes.
Amint látjuk, kereskedők esetében meglehetősen „erőltetett” példákról van szó, hiszen a hotel biztosan nem számíthat minden hónapban azonos vendégforgalomra (és így azonos „péksütemény-igényre”), és az azonnali készpénzfizetésnek sem biztos, hogy örül (ráadásul a készpénzben kifizethető összegre vonatkozóan az Art. is szab korlátokat).
A pékség sem feltétlenül lelkesedik a vázolt megoldásért.
Nézzük meg a kiegészítő szabályokat!
Ha az időszakra vonatkozó ellenérték esedékessége is és a bizonylat kelte is megelőzi az időszak utolsó napját, akkor a bizonylat kelte lesz a teljesítés időpontja. Ez lenne a helyzet, ha a Kft – maradva az előző példánál – 2019. március 25-én kiállítja a számlát, fizetési határidő március 30.
Abban az esetben járható út ez, ha a kereskedő minden időszakban, azonos mennyiségben, értékben szállít. Ilyesmi is előfordulhat, mondjuk akkor, ha a szerződés arról szól, hogy a kft a hotel 30 fős személyzetének reggelijéhez szállít minden hónapban 1800 zsemlét.
Ha a költségvetés oldaláról vizsgáljuk, a fő szabály és a fenti kiegészítő szabály alkalmazása nem okoz változást, hiszen mindkét esetben márciusi teljesítésű lesz az ügylet, kedvező esetben akár már április 20-án befolyó adóbevétellel számolhat az állam.
Lépjünk tovább!
A szabály, amely a fizetés esedékességéhez kapcsolja a teljesítés időpontját, akkor lép be, ha fizetési határidő átlépi az elszámolási időszakot.
A jogalkotó azonban itt már támaszt korlátokat: ha a fizetési határidő 60 nappal lépné túl az elszámolási időszakot, akkor a 60. napon beáll a teljesítés időpontja.
Térjünk vissza az előző példánkhoz, és módosítsunk annyit a helyzeten, hogy a 2019. március hóra vonatkozó számlát a kft április 5-én állítja ki és fizetési határidőként április 25-ét jelöli meg. Ekkor április 25-e lesz a teljesítési időpont is.
A „hatvannapos szabály” alkalmazásával már van mozgástere a feleknek, akár havi, akár negyedéves bevallók: példánkban az áfa-fizetési kötelezettség május 20-ig, illetve július 20-ig lesz esedékes úgy, hogy az ellenértéket a szállító (ideális esetben) legkésőbb április 25-én megkapta, azaz nem kell finanszíroznia a ki nem egyenlített számla adóterhét.
Az adózásban a helyszíneknek is megvan a maguk varázsa. Úgy is fogalmazhatnék, hogy „adófizetés nélküli kereskedelem”, és itt természetesen nem a törvényen kívüli csempész trükkökről van szó, hanem az adótörvény teljesítési hely szabályairól és az abból fakadó adóelőnyökről.
A cégnek abban is van – az áfát érintően – mozgástere, ha részletfizetésben egyezik meg partnereivel (az egyes részletekhez kapcsolódó esedékességek külön teljesítési időpontot kapnak, azaz mindegyikről külön számlát kell kiállítani), az árfolyamváltozás “tendenciáját” kiaknázva, a számlakibocsátás időpontjával is lehet adóelőnyökhöz jutni.
Hasonlóképpen sok áfát takaríthatnak meg a cégek, de egyes szolgáltatásaik kiszervezésével is.
Következő cikkemben Képes Benjámin terveihez keressük meg a legjobb adózási kereteket.
A szerző, Sinka Júlia okleveles adószakértő, közgazdász, a „Kamu és gyémánt – a könyvelés a cégtulajdonos szemével” című könyv szerzője.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
