Társas vállalkozás tagjainak biztosítási jogviszonya

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A társas vállalkozások tagjainak járulékfizetése kapcsán a legfontosabb kérdés, hogy az adott személy (tag) milyen jellegű jogviszony keretében végez munkát a vállalkozásban, illetve, hogy vezető tisztségviselőnek minősül-e vagy sem. A helyzet az utóbbi időben nem változott ezen a téren, a gyakorlatban mégis sok a félreértés. Ezt tisztázzuk az adóhatóság útmutatójának a segítségével.

A társadalombiztosítási jogszabály a társas vállalkozás kifejezést gyűjtőfogalomként használja. Ide tartoznak a gazdasági társaságok közül a kkt, a bt, a kft, közös vállalat, az egyesülés (európai gazdasági egyesülés is), a közhasznú társaság, továbbá társas vállalkozásnak tekinti az egyéb vállalkozási formák közül a szabadalmi ügyvivői társaságot, a szabadalmi ügyvivői irodát, a gépjárművezető-képző és az oktatói munkaközösséget, az ügyvédi, közjegyzői és végrehajtói irodát, valamint az egyéni céget is. Az adóhatósági tapasztalatok alapján a legtöbb probléma a gazdasági társaságok tagjai kapcsán jelentkezik e kérdéskörben, éppen ezért a továbbiakban kizárólag a gazdasági társaságokkal, mint társas vállalkozásokkal foglalkozunk.

A társas vállalkozás (jellemzően gazdasági társaság) tagja alapvetően háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban: munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban, vagy a tagsági jogviszonya alapján. Tovább árnyalja a helyzetet, hogy az adott tag a gazdasági társaság vezető tisztségviselő-e, vagy sem.

A tagok munkavégzése
A nem vezető tisztségviselő tagok tehát a társaságnál munkaviszony (munkaszerződés alapján), megbízási jogviszony (Ptk. szerinti megbízási szerződés alapján), illetve a tagsági jogviszony alapján (társas vállalkozóként) végezhetnek munkát. Fontos kiemelni, hogy a tag csak akkor minősül társas vállalkozónak, ha a tevékenységét nem munkaviszony és nem megbízási jogviszony keretében látja el.

Munkaviszony vagy megbízási jogviszony esetében a biztosítási kötelezettségét a munkaviszonyban, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyekre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani.

A társas vállalkozóknál ellenben a biztosítási jogviszony kezdete a társasági szerződésben meghatározott személyes közreműködés kezdete, magyarul az a nap, amikor a tag a személyes közreműködést ténylegesen megkezdi. Amennyiben ez a nap nem állapítható meg, úgy a társasági szerződésben meghatározott időpont az irányadó. Társadalombiztosítási szempontból a társas vállalkozó lehet főfoglalkozású, másutt munkaviszonyban álló, tanuló, illetve kiegészítő tevékenységet folytató (saját jogú nyugdíjasként tevékenykedő, az özvegyi nyugdíjasként tevékenykedő, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte).

Alapesetben a társas vállalkozó után a társadalombiztosítási járulékot a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a minimálbér alapulvételével kell megfizetni. 2011. január 1-jétől minimálbérnek minősül a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb havi összege, és a biztosított társas vállalkozó járulékfizetéséről szóló rendelkezések alkalmazásában a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege, ha a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel.

A vezető tisztségviselők munkavégzése
A vezető tisztségviselő (kkt, bt üzletvezetésre jogosult tagja, kft ügyvezetője, a feladatát a Ptk megbízásra vonatkozó szabályai szerint (megbízási jogviszony), vagy munkaviszonyban láthatja el azzal a megszorítással, hogy – amennyiben a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – nem állhat munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja. A vezető tisztségviselő a fentiekből eredően nem minősül társas vállalkozónak, hiszen vagy munkavállaló, vagy megbízott.

Segítő családtagok
Segítő családtagnak kell tekinteni az egyéni cég és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (azaz a betéti és közkereseti társaság) tagjának a közeli hozzátartozóját, ha a vállalkozásban személyesen, díjazás ellenében és nem munkaviszony keretében végez munkát, kivéve a saját jogú nyugdíjast, és az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. A segítő családtag ellenben csak abban az esetben válik biztosítottá, ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér 30 százalékát, illetve naptári napokra annak 30-ad részét.

Forrás: NAV tájékoztató

---