Az állásidő és a foglalkoztatási kötelesség összefüggései
A munkáltató foglalkoztatási kötelezettségére vonatkozó szabályok több helyen megtalálhatók az Mt.-ben, köztük a munkavállaló munkaidejének beosztására vonatkozó előírás is.
A munkáltató foglalkoztatási kötelezettségére vonatkozó szabályok több helyen megtalálhatók az Mt.-ben, köztük a munkavállaló munkaidejének beosztására vonatkozó előírás is.
Alighanem mindenki számára ismerősen cseng az a kifejezés, hogy túlóra. Ez nem meglepő, hiszen a legtöbb munkahelyen előfordul, hogy tovább bent kell maradni, vagy végül akkor is be kell menni dolgozni, amikor eredetileg pihenőidő telt volna. Gyakorisága ellenére a túlmunka, vagyis a rendkívüli munkavégzés elrendelésének, díjazásának szabályaival sokszor mégis kevésbé vannak tisztában – nemcsak a munkáltatók, sokszor maguk a munkavállalók is. Az alábbiakban ezért összeszedjük az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.
A foglakoztatás terén különösen érzékeny időszaknak számít az éjszakai munkavégzés; a szerző az alábbiakban ennek szabályozását tekinti át.
Jóllehet az ügyelet szó tartalmi jelentése a legtöbb ember számára azonos tartalommal bír, mégis azt láthatjuk, hogy a jogi megítélés szempontjából nem közömbös az, hogy az adott munkavállaló hol, pontosabban milyen jogviszony keretei között tölti el az ügyeletét.
Egyre gyakoribb, hogy valaki nemcsak egyetlen, teljes munkaidős állásban keresi a kenyerét, hanem szakmai élete is több, párhuzamos síkon zajlik: több – pl. kötetlen munkaidőben ellátható – munkaviszonyt, megbízási szerződéseket teljesít, saját céget működtet.
Mindenki számára kellemetlen, sőt egyenesen megoldhatatlan élethelyzeteket produkálhat, ha váratlan, rövid határidős vagy azonnali munkafeladat okán felborul a betervezett napi, heti időbeosztása. A munka törvénykönyve igyekszik védelmet nyújtani a munkavállalóknak az ilyen szituációkkal szemben a munkaidő-beosztás időzítésével kapcsolatos szabályok formájában. Azonban a törvény azt is respektálja, hogy időnként a leggondosabb vezetői tervezés mellett is előfordulhat (pl. hiányzás, beszállítói csúszás miatti feladattorlódás, sürgős megrendelés stb.), hogy a munkáltatónak változtatnia kell az előre közölt munkaidő-beosztáson. Olyan is megtörténhet, hogy a módosítási igény a munkavállaló oldalán merül fel, mivel valamilyen fontos privát program, kötelezettség adódik. Az alábbiakban áttekintjük, milyen szabályok szerint változtatható meg a már közölt munkaidő-beosztás, kitérve arra is, hogy miként érintette e szabályokat a 2023. január 1-i Mt.-módosítás.
2023. január 1-től módosult a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.). A változás számos fontos területet is érintett, ezek többségét az alábbiakban tekintjük át. A mostani módosítócsomag két EU-s irányelv (2019/1152 és 2019/1158) átvételére vezethető vissza.
Néhány gyakorlati tudnivaló a munkavállaló tartós távolléte utáni visszatérésének szabályairól.
Néhány gyakorlati tudnivaló a munkavállaló tartós távolléte utáni visszatérésének szabályairól.
A rugalmas munkaidő-beosztási formák egyre népszerűbbek. Mint köztudott, a pandémia idején megugrott a home office-ban illetve távmunkában dolgozók száma is, mely munkavégzési forma gyakran – ámde nem szükségszerűen – együtt járt azzal, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztás terén is szabadabb kezet kapott. A cégek jelentős része – rezsikiadásainak csökkentése, más hatékonysági szempontok vagy a munkavállalók elégedettségének javítása végett – a járványhelyzettől függetlenül is fenntartotta az otthonról történő munkavégzés illetve a rugalmas munkaidő-beosztási rendszerek alkalmazását. A kötetlen munkaidő nemcsak a munkavállalónak lehet kedvezőbb, az életszervezésre nagyobb teret biztosító munkavégzési forma, hanem a munkáltató számára is jelentős adminisztratív könnyebbséget eredményez (különösen: nem kell munkaidő-beosztásokat készíteni, azok jogszerűségére figyelni, azokat szabályszerűen és időben közölni, a rendes és a rendkívüli munkaidőt nyilvántartani). Fontos azonban odafigyelni arra, hogy miként kerülhet sor szabályosan a kötetlen munkaidő bevezetésére. Ugyanígy körültekintést igényel, hogy hogyan lehet eltérni a kötetlen munkarendtől azokban az esetekben, melyekben a kötetlenséget jogszabály írja elő. Az ebbéli szabálytalanságok ugyanis ahhoz vezethetnek, hogy a munkáltató tévesen abban a hiszemben lesz, hogy a fent említett adminisztratív mentesülések rá is vonatkoznak, ezeknek nem tesz eleget, így később az ezek elmulasztásából eredő következmények őt sújtják.
Ismét foglalkozott a jogalkotó az otthoni munka intézményével: a júliusban kihirdetett szabályok már konkrétabban szólnak a távmunka-home office mikéntjéről, a rezsiátalányról, munkavédelemről.
Kevés munkajogi intézmény van, amelynél a szabályozás betűje és a gyakorlati alkalmazás oly messze tud egymástól kerülni. A kötetlen munkarendet viszont ide kell sorolni. A törvényi fogalom értelmezését, a gyakorlatba való átültetését tévedések sora lengi körül, nem egyszer a joggal való visszaélés határát súrolva, illetőleg munkavállalói (anyagi) igényeket generálva. Tisztázandó a felmerülő kérdéseket, az alábbiakban a kötetlen munkarend fogalmát és az alkalmazásának egypár vonatkozását ismertetem.
A munkaidőről szóló fejezet a munka törvénykönyvének (Mt.) egyik legnehezebben érthető része. Ha csak arra az alapvető kérdésre keressük a választ, hogy legfeljebb hány órát lehet egy nap vagy egy héten dolgozni, máris értelmezési nehézségekbe ütközhetünk. A törvény ugyanis egy helyen azt írja, hogy a teljes napi munkaidő napi 8 óra, majd néhány szakasszal később azt olvashatjuk, hogy a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb 12 óra lehet. Megnyugtatásképpen: az első látásra fennálló ellentmondás természetesen csak látszólagos. Azonban a helyes válasz megtalálásához nem árt némi ismeret az Mt. munkaidő mennyiségével és beosztásával kapcsolatos szabályozásának rendszeréről.
A munkaidő-beosztás módosításáról a felek szabadon megállapodhatnak, de az nem veszélyeztetheti a munkavállaló egészséges és biztonságos munkavégzéshez való jogát.
A munka törvénykönyve kétféle lehetőséget nyújt a munkavállaló heti pihenésének biztosítására: heti pihenőnapokat vagy heti pihenőidőt kell adni a számára. Mi a különbség a kettő között? Mikor melyiket érdemes alkalmazni?
A munkáltató számára nem mindig az jelenti a nagyobb előnyt, ha munkavállalói munkaidő-beosztása felett 100%-os kontrollt gyakorol. Egyes munkavállalók esetében a kötetlen munkaidő-beosztás szabályainak alkalmazása hatékonyabb, kiegyensúlyozottabb munkavégzést eredményez, nem mellesleg a munkáltató költségeinek és adminisztratív terheinek csökkentésére is alkalmas.
A munkaidő-beosztás módosításáról a felek szabadon megállapodhatnak, de az nem veszélyeztetheti a munkavállaló egészséges és biztonságos munkavégzéshez való jogát.
Számos munkáltató van, akinek a tevékenységéből eredően folyamatosan működnie kell. Ennek meg vannak a sajátos munkajogi szabályai, számos speciális előírással a munkaidő tekintetében. Alább azt is megvizsgáljuk, hogy a bérpótlékok oldaláról milyen sajátosságokkal jár a megszakítás nélküli munkarend.