Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Csaknem másfél millió ember naponta ingázik a lakóhelye és a között a település között, ahol a munkahelye található. A bejutás átlagosan bő fél órát vesz igénybe, de jócskán vannak olyanok is, akik egy óránál is többet kénytelen szánni erre. Az InfoTandem infografikája.
A magyarországi munkavállalók egyre kisebb arányban dolgoznak a lakóhelyükkel azonos településen, azaz mind többen kénytelenek ingázni. Míg az ezredfordulón még 70 százalékuknak nem kellett elhagynia a lakóhelye határait, hogy reggel felvegye a munkát, addig 2011-ben már csak 63 százalékot, a 2017. IV. negyedévben készült munkaerő-felmérés idején pedig csupán 56 százalékot tett ki ez a ráta a 15–64 éves foglalkoztatottak körében. Utóbbi arány 2,37 millió embert jelent, ennyien mondták az egy évvel ezelőtti megkérdezéskor, hogy a lakóhelyükön van a munkahelyük is (de nem otthon dolgoznak).
Ebben a vonatkozásban a másik nagy csoportot a napi ingázók alkotják, akik tavaly a 4,25 milliós vizsgált foglalkoztatotti kör 33 százalékát tették ki. Ez az 1,4 millió ember naponta vagy hetente többször (legalább 2–3 alkalommal) megteszi a lakóhely és a másik településen található munkahely közötti utat. (A huzamos ingázók mintegy 87 ezren vannak, ők családjuktól távol élnek, csak viszonylag ritkán járnak haza, és közben ideiglenes szálláson laknak.)
Az ingázás az életkor előrehaladtával egyre kevésbé jellemző: míg például a 20–29 évesek 43 százaléka ingázik, addig az 50–64 évesek közül már csak 30 százalék. Néhány további dimenziót is megnézve, a férfiakra inkább jellemző ez, mint a nőkre; a szakmunkásokra inkább igaz, mint a diplomásokra; a kisebb településen élőkre pedig jóval inkább áll, mint a nagyobb városokban élőkre.
Tavaly a napi ingázók 57 százaléka megúszta egy fél órával, hogy beérjen a munkahelyére (ahonnan aztán persze haza is kellett utaznia, az külön veendő számításba), 8 százalékuk ugyanakkor egy óránál is több időt töltött ezzel. A lakóhelyükön dolgozók e tekintetben nyilván jobb helyzetben vannak, közülük 60 százalék negyedórán belül beér az irodába vagy az üzembe. Az átlag egyébként a napi ingázóknál 36 perc, a lakóhelyükön dolgozóknál 19 perc.
A két csoport munkába járása az igénybe vett közlekedési eszközök és lehetőségek tekintetében is érdemben eltér. Ami közös, hogy első helyen mindkét körnél a gépkocsi áll: az ingázók csaknem fele, a helyben dolgozók szűk egyharmada jelölte ezt meg leginkább jellemző megoldásként. Előbbieknél a távolsági busz és a munkáltató által biztosított buszjárat vagy egyéb eszköz következik a sorban (miközben például a vonat – beleértve a HÉV-et is – csupán 8 százalékuknál dominál). A lakóhelyükön munkába járóknál viszont a második és harmadik helyet – egyaránt bő egyötödös aránnyal – a kerékpár, illetve a tömegközlekedés foglalja el, s náluk a gyaloglás is érdemi alternatíva (egytizedük kizárólag így, további egytizedük részben így jár be dolgozni).
A felmérés során azt is firtatták, ki miért választja a napi ingázást. A csoporton belül 53 százalék azért kényszerült erre, mert nem talált a lakóhelyén képzettségének megfelelő munkát. Egyötöd azért, mert az anyagi igényeit kielégítő állásra nem akadt, további 14 százalék pedig egyáltalán semmiféle lehetőséget nem látott a lakóhelyén. A felsőfokú végzettségűek körében a legnagyobb (majdnem egyharmados) arányú ok az, hogy nem szeretnének elköltözni jelenlegi településükről, így inkább eljárnak onnan máshová dolgozni.
